Iseo járd körbe

Bergamoról ebben a blogban elvileg lesz még szó jópárszor. Annak ugyanis, aki úgymond fapadozásra adja a fejét, lépten-nyomon az útjába fog kerülni ez a város, illetve ez a régió.

Ennek oka egyrészt, hogy a mindkét ultra low-cost cég által repült célpontok közül ez az egyik legvonzóbb város és terület. Ezen helyek (már hogy a vonzóak) közé sorolható még Róma, London és Barcelona is, ám utóbbi kettő kakukktojás: hiába repüli mindkét cég (sőt, Londont három), mégis a legdrágább desztinációk között vannak.

Bergamo viszont általában az árverseny másik végén volt eddig, és a többi itt álló közül kiemelkedik ez a hely. Hiszen pl. Charleroi Belgiumban nos, nagyon nem vonzó hely, Eindhoven már sokkal jobb, de közvetlenül ott sem sok látnivaló van.

Bergamoban azonban van: például, sokkal-sokkal szebb, kellemesebb, 'látogatnivalóbb' település, mint nagytesvére, Milano. Fantasztikus óváros, csodálatos fekvés, és egy ugrásnyira van csak a lombard tóvidék, a Comoi-tó (partján kedves települések, mint pl. az alábbi két képen látható Varenna), a Lago Maggiore, de a híres Garda-tó sincsen túlságosan messze.

Másrészt, aki nem csak, hogy fapadosozik de még átszállásokat is meg mer kockáztatni, annak pedig ebből a városból (és a közeli Milanoból) a szerteágazó lehetőségek széles tárháza sejlik fel.

Egy szó, mint száz, az elmúlt pár évben jó párszor repültem Lombardiába, vagy azért, hogy konkrétan ott töltsek el egy-két (többnyire azért csak egy :) ) napot, vagy azért, hogy onnan érjem el a célpontot, például Görögország valamely részét.

E beszámoló egy '13 április legeleji odaútról szól, mely során újra sikerült összehozni egy előre kellemesnek ígérkező (és egy történet kivételével annak is bizonyuló) lombardiai hétvégét-ám most nem a város, vagy Milano, vagy a legközelebb fekvő Comoi-tó volt a célpont, hanem egy kis (hegy)vidék következett, középpontban az Iseo-tóval.

A pénteki nap sajnos majdnem végig esős volt, ebben csak kisebb szüneteket tartott az időjárás. Ezért elsősorban autózás volt a program, kisebb sétaszünetekkel (bár a másnap is ez volt végül is a felállás, csak az arányok fordultak meg-aznap ugyanis igen szép és kellemes idő volt, szerencsére).

Célpont volt ekkor a Lago de Endine, a tóvidék egyik legkisebb tagja (ekörül nincsenek is akkora hegyek, mint ahogy az jellemző az itteni tavakra-pontosabban, körül vannak hegyek, de nem esnek úgy bele közvetlenül a vízbe; így ennek a tónak a környezete nem annyira unikális-ám, ettől még nagyon szép.

Főként, h az időjárás azért előrébb tartott már, mint itthon: a fű üdezöld volt, nárciszok, mandulafák, tulipánfák virágoztak, és a mezőket néhol szinte 'havassá' varázsolták a harangvirágok (vagyis, inkább csak harang alakú virágok; azt hiszem, h a harangvirág valami más. :) messziről először hóvirágnak gondoltuk, míg meg nem ismerkedtünk velük közelebbről).

Megnéztük aztán Lovere-t, az Iseo-tó északkeleti sarkán lévő városkát, és cseppnyi óvárosát. Hangulatos kis városka, szép tóparti sétánnyal, maximálisan emberléptékű hely. Ajánlott kajálda is van itt amit érdemes kipróbálni: mégpedig a Hotel Belvedere étterme. Kifejezetten barátságosak az árak, és igen finomnak találtuk az ételeket is. Egyébként nem volt egyszerű éttermet találni, igencsak mediterrán és álmos hangulatban működött a legtöbbje: nyitva déltől 3-ig, és este 7-től 10-ig..:) )

Majd andalgás a hegyi falvak között, latte macchiato fogyasztása az egyik kis 'kantin' teraszán, aztán még szerpentinezés, ámulás a felszíni formák okán,

majd kora este már a szálláshelynek otthont adó település, Fino del Monte feltérképezése: cseppnyi óváros itt is, rend, tisztaság...biztos közel van Ausztria, na és főképpen Svájc-még ha itt a túloldalon is olaszok élnek ugye. :)

Másnap az első célpont a tó legöregebbik településének tartott Riva di Solto volt, mely a tó (egyébként szinte végig hangulatos) városai közül a legszebb, legkülönlegesebb. Bár lépten-nyomon jól elhelyezett turistatájékoztatók magyarázták, miért is annyira unikális az adott épület vagy épületcsoport, én ebben olyan nagy eltérést nem tapasztaltam a többi város építészetével összehasonlítva. Ám mégis érződött rajtuk a kor, talán az utak még fokozottabb szűkösségén, és azon, h nem nagyon zavartak be oda nem annyira illő, modernebb kialakítású részletek.

Innen a nyugati parton haladtunk dél felé, alagútból alagútba visz az út (plusz még sok olyan rész, ami ugyan nem alagút, de a fejünk fellett mégis a sziklák látszódtak, hiszen simán csak ki volt vájva a hegyoldal); fantasztikus látvány, ahogy az ezer méternél rendre magasabb hegyek meredeken zuhannak a víz alá.

Ahogy haladunk, úgy szelídül valamennyit a táj, hogy a tónak keretet biztosító hegyekről a fő figyelemelvonó forrássá a Monte Isola nevű sziget váljék. Ez a kis sziget (ami egyébként a tóvidék legnagyobb szigete) is egy jó magas hegy tulajdonképpen (ahogy a neve is ígéri); főként a sziget méreteihez képest megdöbbentő, hogy 500 méter feletti a csúcsa...A nyugati oldalon picit lankásabban tör fölfelé, míg a keleti oldalán annál durvábban emelkedik. Sajnos most nem mentünk át oda (hajóval mi sem egyszerűbb egyébként: sűrű az összeköttetés, ráadásul aki nem autóval van, az itt, ezen a tavon használhatja az Io Viaggio elnevezésű lombardiai közösségi közlekedési bérletét még a hajókázásra is), pedig a dél-keleti csücsökben megbújó városka, Peschiera Maraglio a partról nagyon vonzónak tűnik.

Az Iseo-tó déli partja lényegesen nagyvilágibb, mint az északi: felteszem, nyári időszakban erre a partszakaszra koncentrálódik a turizmus nagy része is. Sarnico, Clusane na és a tónévadó Iseo város alkotja e részt. Ezek közül nekünk utóbbi tetszett legjobban, bár több helyen is olvastam, hogy nem igazán szép település. Háát, ennek ellenére nekem a belvárosa, de a partszakasza is kifejezetten tetszett-legalábbis most: egy forró nyári hétvégén lehet ezt felülbírálnám.:)

A tó keleti partja számomra nem volt annyira megnyerő, mint a másik oldal-legalábbis, közelről. Ugyanis még a másik parton autózva, onnan áttekintve nagyon is lenyűgöző volt, de közelebbről volt valami ipari jellege. Legalábbis elérve ezen oldalon is az északi részt, egészen pontosan Pisogne-t, ezt fogalmaztam meg: bár itt is van vonzó belváros (amin keresztül hajt a nagyvasút, kicsit mallorcai villamos jelleggel, csak itt éppen rendes motorkocsik-akár flirt-ek- mennek el karnyújtásnyira a főtéri kerthelyiségek mellett :) ), de azért itt jelentős ipar is működik.

Végül még egy helyszín, pár fotó, melyek az egyik hegyi faluban, Dezzoban készültek. Szerintem nagyon nem gyenge ez a lakóépület! Elképesztő, h réges-régen, az akkori lehetőségek között képesek voltak eleink efféle építészeti és statikai bravúrokra is.

Mindenkinek melegen merem ajánlani ezt a vidéket: a táj lenyűgöző, változatos, igazi hegyvidéki, alpesi, és az évnek ebben a kora tavaszi szakaszában még túlságosan sok emberre sem kell számítani. Egy igazi lelki feltöltődős, békés, otthonról kiszakadós hétvége volt ez.

Praktikusságok és egy autóbérlési tapasztalás: 

- Tehát oda is, vissza is Ryanair, Bud-Bgy-Bud útvonalon, gombokért.

 A repülés nyugodt volt mindkét irányban, és maximálisan fanfáros. :) Hazaúton volt kis kósza taps, ám nem magyarok generálták, hanem távol-keletiek (magyarok egyébként azért sem tehették ezt olyan nagyon, mert alig-alig voltunk a gépen...ahogy az a ryanair-nél szinte már-már megszokott).

A létszám nem túl acélos, oda 70%-ra, visszaútnál úgy 60%-ra becsültem. Fogyasztás konvergált a nullához.

- Szállás Fino del Monte-ban, egy családi vezetésű, ősrégi szállóban, booking.com-on titkos deal-ként foglalva, 30 euróért per éj.

- béreltünk autót is, az autoberlesonline.hu-n keresztül, akik ez esetben az Avis-t közvetítették ki. Szokás szerint a legkisebb, legolcsóbb kategóriát választottuk-ami most egy Fiat 500 volt, ami vicces kis kocsi: mivel egyrészt volt benne start-stop automatika, üvegtető, alufelni, bőrkormány, üvegtető, de ezzel szemben a nyolcvanas évek játékaira emlékeztető műanyagból készült kézifékkar, ajtóborítás, és napellenző. Csatlakozom ahhoz a véleményhez, h erősen túlhype-olt az autó-csak egy Panda az, ami persze egy alapvetően jó kis kocsi, csak úgy egy millióval olcsóbb..:)

No, de vissza a lényegre: ugyanis itt még meg kell említenem azt a negatívságot, melyről a poszt elején már tettem egy zárójelnyi említést és talán szolgálhat okulásul: 

A kocsibérlés összegét előre kifizettem, így azzal a tudattal mentem a pulthoz, h max. a depositot és baj esetén az önrészt nullázó kiegészítő biztosítást kell majd kifizetnem.

Nos, azt ki is kellett, ám jóval többet, mint amennyit én tudtam és amennyi a voucheren is volt. Erre az Avis pultosa annyit reagált, hogy miért nem közvetlenül náluk béreltem, nekik fogalmuk sincs, miért az az összeg szerepel a papíron, ami. Reklamáljak a közvetítő cégnél...

..Így is tettem, hazaérkezés után az első dolgom volt megtenni e reklamációt, ám ott a helyszínen még újabb meglepetés is ért: megjött a kártyás terhelésről a visszaigazoló sms, melyből kiderült, h azt sem vették figyelembe, h én már kifizettem a bérlést és azt is újra felszámolták, sőt, még annál is 25 euróval többet emeltek le (mint kiderült, ezt az üzemanyag miatt: bár full-full volt policy, de mi van ha mégsem telitankkal adja le a kuncsaft-na, erre állították be a plusz huszonötöt. Ezzel egyébként nem volt bajom, érthetőnek gondolom-de milyen jó és korrekt lett volna ha a pultnál erről tájékoztatnak...)

Nos, újra vissza a pulthoz, a reakció és a válasz ugyanaz: ők nem kaptak erre a bérlésre semennyit sem, reklamáljak a közvetítőcégnél.

Itthon azonnal levél az autoberlesonline-nak, és a dolog vége az lett, hogy uszkve két hónappal az eset után az Avis elismerte a hibáját, mindent visszafizettek, és kaptam egy bocsánatkérő levelet, valamint egy vouchert, ami egy ingyenes upgrade-re jogosít.