2013. július 8., hétfő

Karpathos (és egy kis Rodosz) 2012-ből

A rodoszi élmények után jöjjön a 2012-es nyaralás másik attrakciója, Karpathos vadregényes szigete.


A repülő- és a hajójárat nem igazán szerencsés menetrendje miatt (ahogy erre már utaltam a rodoszi posztban is) a karpathosi egy hét 'kettévágta' a rodoszi tartózkodást. Így a szigetre Rodoszról érkezünk már pár kellemes nappal a hátunk mögött, és azzal a jó érzéssel hagyjuk majd el egy hét után, hogy még vár is minket vissza a sziget nagyobbik szomszédja.

A részletek előtt még pár karpathosi praktikus infó:

Mi Rodoszról tehát hajóval érkeztünk (ANEK Lines), 5 óra az utazás időtartama, egy chalki megállóval, melyről mindjárt részletesebben is szót ejtek. A komp ára két főre 74 euró volt, retúr, decken/airseaten.

Szálláshelynek Pigadiában a Hotel Amarylis-t választottuk, 30 euróért per éj árért, erkélyes, tengerre néző stúdió. Kijöttek értünk a kikötőbe (ingyen), mondjuk vissza már ez elmaradt, igaz, elég korán indult a hajó Rodoszra. :)


Autót (szintén fórumos ajánlás alapján) a Hot Wheels Car Rentalnál béreltük. Karpathoson ez volt a legolcsóbb-de cseppet sem olcsó, 35 euró volt egy napra a legkisebb autó. Tökéletesen elégedettek sem voltunk velük, ugyanis elfelejtkeztek rólunk, dacára az alapos lelevelezésnek: rájuk kellett telefonálni, h mi a helyzet. Ekkor nagy elnézéskérés közepette azonnal jöttek, de mivel ezt Lefkosról tették, így még picit várakoznunk kellett.
Az üzemanyag (benzin) Karpathoson 1.87-1.92 között volt.

A leírást talán Pigadiával kéne kezdeni, hiszen ez a sziget fővárosa, ráadásul ugye itt is szálltunk meg.És így is fogok tenni tulajdonképpen, csak még mielőtt ez következne, a hajóútról is ejtenék pár szót, főként egy részéről: a Rodosz-Pireusz menetrend-szerinti kompjárat ugyanis érinti az út során Chalki picike szigetét is, ami mindenképpen említést érdemlő.


A sziget rendkívül dodekán, értem ezalatt, h kopár de nagyon.:) Legalábbis, így, a part mellett végighajózva, de azért azt hiszem, amúgy is az. De a ’főváros’, ahová kikötöttünk…szavakkal leírni nem lehet. Egészen egyszerűen süt belőle a hangulat. A színes kis házak, a virágok, a kis kiülős-beülős helyek, a dombok, háttérben egy igen kemény szerpentinnek tetsző út, mely visz nyugati irányba, szélmalmok távolba vesző alakjai…mágnes, tényleg mágnes. Oda, egyszer, valamikor, muszáj lesz visszatérni még…


És akkor, jöhet hát Pigadia.


Ami egy remek kis város. Olyan éppen jó. Úgy értem ezt, hogy van benne élet, parti sétány, miegymás, de nem nagy annyira, hogy már nyomni kezdjen a tömeg. Ilyesmi volt nekem Plakias Krétán, bár azért Pigadia élénkebb (és ezt itt most pozitív jelző :) ) annál. De egyáltalán nem zsúfolt, igazán éppen tökéletes. Sokan megénekelték már a gyros-ost, nos, ahhoz a helyhez nem fogható semmi. (gondoltam akkor, mert bizony a thassosi Limenariában található Aegean Snack komoly kihívó.. :) ). Csodajó sültek, és nagyon aranyos kiszolgálók. Mi mindenesetre ott ragadtunk.:)


Modern város Pigadia, az utóbbi 15-20 évben épült ki, így óvárosra nem kell számítani. Ettől még nagyon szép a fekvése, ápolt, nagyon vonzó település.

Kyra Panagina talán Karpathos leghíresebb partja-de az egyik legszépségesebb mindenképpen.
Az első helyet ebben a versenyben még annyira sem könnyű eldönteni, mint a hírességi kérdést, ugyanis déli és északi szomszédja is eséllyel pályázhat e címre. Akárhogyan is van, az biztos, hogy cseppet sem érdemtelenül állna igen jó helyen: ámulatba ejtő egy hely.

Ámulat már az odavezető út is. Pigadiából folyamatosan felfelé, el Aperi mellett, majd tábla jelzi, h innen Kyra felé folytassuk. És beindul a bódulat. Újra csak az előbbi (meg hát azt hiszem sok másik) posztban, Rodosznál már megénekelt illatáradat, melyért itt újra csak a fenyők az elsőrendű felelősek. Alakjuk mutatja a harcukat az elemekkel, elsősorban a széllel, mely Karpathos egyik jellegzetessége (állítólag majdnem egész évben fúj, de nekünk szerencsénk volt: végig nem volt zavaró szél, leszámítva minden nap pár percet, mikor is hirtelen, ki tudja honnan, de rendkívül cselesen érkezett egy-egy löket, inkább afféle forgó vmi. De tényleg egy-két perc volt aztán huss, visszatért a rendkívül kedvező klíma. De még e rövid löketek is mutatták, mi lehet itt a trend, még a hangjuk is kísérteties volt).

Szóval, a táj Kyra felé felfoghatatlan. Miközben lekanyarog az út a partig, minden oldalról élvezhetjük a látványt, hol a szépséges színű tengert és az abba belerohanó sziklaszirteket, hol a hegyoldalt, melyet szépségesen csipkéznek egyrészt a sziklaszirtek, díszítenek másrészt az említett, erős fenyőfák (viszont, egy negatívum, legalábbis nekem: Karpathoson kevéssé zengtek a kabócák, mint az eddig látott görög helyeken. Nem tudom mi lehetett ennek az oka, lehet egyszerűen csak az, hogy ott nem volt akkora hőség).
 


Kyra Panagia lent, a partnál olyan, mint egy icipici falu. Apartmanok (sőt, még egy medencés szállodát is találtunk ott-eszembe is jutott akkor, lehet, érdemes igyekezni annak, aki még ’eredeti’ Karpathost akar élvezni itt-ez mára, mikor már irodás célpont lett, azt hiszem bizonyságot is nyer pár éven belül most már...), kis üzletek, supermarketek, pár taverna. A part nem túl nagy, sőt, kifejezetten kicsi; apró kavicsos, gyönyörű kék, és mikor bent van az ember a vízben és körbenéz, elképesztő panoráma tárul elé. Hátul körben a magas hegyek a fenyőfákkal, jobbra és balra a sziklás partok, kissé jobbra a monostor és a kis házak…azt gondoltam itt, hogy ennél nem lehetséges szebb part itt (sőt, másutt is erősen kérdéses ez talán)-aztán, bizonyos értelemben tévedtem, bizonyos értelemben meg ez igaznak is bizonyult mindez.


Bár Apella a másik, Kyra Panagia-hoz mérhető ismertségű part, azonban nem ez lett az, ami akármilyen szempontból felülmúlta nálunk Kyrát. Persze, ettől még Apella csodálatos, de nagyon. A lefele út nem annyira ütős nekünk, mint az előző helyre, viszont a főút az apellai leágazásig mindent felülíró. Ahogy kanyarog a szikla szélén, alul a tenger, felül a hegy magasabb részei, az (unalomig ismétlem, tudom) de elképesztő formájú fenyőfák...ütős nagyon, na.:)

 
Maga a part szélesebb, még fák is vannak természetes árnyéknak (Panaginán ilyen nincs), a fesziliti egyetlen taverna mindössze. Igen szép a panoráma innen is, a víz is gyönyörű…magam sem tudom, miért volt mégis Kyra Panagina szimpatikusabb. Azért hangsúlyozom, hogy itt csak árnyalatnyi különbségekről, teljesen szubjektív és persze sajnos csak futó benyomásokról van szó: ha valaki azt mondja, Apella egy káprázatos hely, egészen biztos, hogy sűrűn fogok bólogatni. :)
 

Ahogyan Achata is az. Pedig volt olyan gondolat is, hogy ide már le se gurulunk. Nem tudom már, honnan jött az ötlet, hogy ezt kihagyjuk, talán onnan, hogy Kyra annyira tetszős volt, hogy oda terveztünk elmenni minél többször. Aztán mégis kipróbáltuk, és végül itt töltöttük összességében a legtöbb időt.:)
 


A háttér középső része nem annyira radikális és vad, mint Kyrán, viszont ez mélyebb öböl (úgy értem, mélyebben váj itt bele a tenger a szigetbe), így a két oldala sziklás, a sziklák tetején őrként álló fák pedig lenyűgözőek. A víz itt inkább zöld, mint kék, de kristálytiszta szintén. Van egy kis taverna is, és hátul, a hely lábánál van egy kis házikó; ha az üzemelne, mint studió én biztosan kivenném. Csodálatos lehet itt egy este. Számunkra, annak ellenére hogy valahol éreztük, hogy Kyra a szebb, Achata lett az a hely, amire a legmelegebb szívvel gondolunk. De nem minden magyarázható meg észérvekkel.:)

Ha már erről a három partról emlékeztem meg, nézzük meg azt az utat, melyre nagyon egyszerű felfűzni e beacheket. Ez az út pedig a Pigadiából Olympos felé vezető út, mely aztán onnan továbbfut még Olympos kikötőjbe, Diafaniba, valamint leágazik róla az Avlona felé menő irány.

Az olymposi út, ahogy erre utaltam már feljebb, egészen döbbenetes közegben visz, gyakran a szó legszorosabb értelmében félelmetes, máskor 'csak' simán lélegzetelállító. Néhol igen-igen szűk, a kilátás lenyűgöző, lefeleé és felfelé egyaránt. Az út vonalvezetése is az: végig a sziget oldalában megy, fent követve a tengerpartot. Talán két km nem volt ekkor burkolt még, de simán járható volt normál autóval is, emiatt szükségtelen volt már akkor is terepjárót bérelni-ráadásul úgy tudom, mára elkészült végig a 'betonút'.

Olympos mesevároska, melyet kihangsúlyoz, hogy szinte mindegyik szatócsüzletben népviseletben lévő nénike árusít. Az ember azt gondolja, hogy ez már csak turistavakítás-de ahogy legalul az olvasható is, ez még sincs így: itt is, de a sziget többi 'nagyvárosában' is előfordul a mai napig a hagyományos viselet.
Akárhogy is, határozottan unikális városka ez, a kilátás is csodaszép, akárhonnan és akármerre is nézzük.




Diafani felé is szép az út, bár maga a kis kikötőváros nem olyan nagy szám. Pár taverna és kávézó, és a kikötő az egész. Mini Pigadia, mondhatnám, viszont hangulat kevesebb volt benne.


Itt fogalmazódott meg bennem egyébként, hogy ezért a hangulatcsökkenésért az itteni görögök a „hibásak” (és tényleg nagyon idézőjelben!). Karpathoson kevesebb a vidám, barátságos vendéglátó, mintha mindenki (vagy majdnem mindenki) egy álarc mögött lenne. Ez új és érdekes tapasztalás volt számomra a hozzánk eddig oly' barátságos Görögföldön.

Avlona érdekes. Ugye e ’település’ (valójában kisebb farmok összessége) Olympos éléskamrája, a sziget szinte egyetlen része ahol a talaj földművelésre alkalmas. Amit nem nagyon értek, látszólag éppen olyan vöröses sziklásnak tűnt, mint bárhol másutt.:) Oké, egy kis völgyben van, így viszonylag sík, de sík rész másutt is van a szigeten azért. Tán szélvédettebb lehet itt, a hegyek között, ez lehet a magyarázat.
Na de nyilván azért ők jobban tudják, miért pont itt alakult ki mezőgazdaság, biztosan nem véletlen. Ahogyan az sem lehet véletlen, hogy pont itt fogott el az a pontosan nem meghatározható jó érzés, melyet annyira szeretek mikor elkap Görögországban: mikor tényleg nem tudom megfogalmazni, mi is pontosan az, ami megbabonázott, de csak állok, nézek ki a fejemből, és fantasztikusan jól érzem magam…
 

Szinte elképzelhetetlenek a görög szigetek jellegzetes, picike hegyi falvak nélkül. Természetesen így van ez Karpathoson is, itt sem csak Olymposból áll a hegyi világ
Pigadia 'felett' található mindjárt három is, melyeket szépen fel lehet fűzni egy sorba egy kirándulás alkalmával. Ezek Piles, Othos és Aperi. Egészen pontosan Pigadia és Lefkos között találjuk őket, és módfelett különlegesek, méghozzá olyasmiben, amiben nem mindig szoktak kitűnni a görög települések. Ugyanis mikor e helyeken jártam az jutott eszembe, hogy ez a sziget Görögország Svájca. Hihetetlenül rendezett, tiszta, ápolt, frissen festett, gazdagnak tűnő települések ezek. Vagyis már csak ezért is érdemesek a látogatásra, de persze a 'szokásos' hegyek és a tengeri kilátás is megvan.:)


Nekem a hármasból főként Aperi tetszett nagyon, de mindegyikben kellemes sétálgatni. Elveszni azért nem lehet bennük, hiába vannak keskeny utcácskák szép számmal, ahhoz picik. Szerintem látni kell őket.:)
 

Tulajdonképpen az előző háromhoz hozzávehető még egy negyedik is a 'környékről', nevezetesen Mesochori, melyet akkor érünk el, ha utunkat nem fejezzük be Lefkosban, hanem folytatjuk azt Olympos felé. Ez már határozottan nem ’svájci’, viszont cserébe itt olyan hangosak a kabócák, ahogy én szeretem.:) Nem csak ezért érdemelt említést tőlem, hanem a nagyon vad a táj miatt is a környezetében, és a hozzá vezető út is szép ha fentről, Olympos irányából megyünk: egy fennsíkon haladunk elég sokáig, sűrű fenyőerdőben méghozzá.

 
Még mindig ne szakadjunk el a kis településektől, csak a környezeten módosítsunk, ugyanis már a Pigadiától délre elterülő részen találjuk Menetest, mely számomra a Pigadia alatti rész csúcspontja-sőt, ha úgy igazán őszinte akarok lenni az egyetlen ami emlékezetes maradt innen.
Menetes vonzó település, egészen döbbenetes formákkal ’maga körül’. Egy sziklaszirtre épült fel a falu, picit olyan, mintha a tenger mellett lenne egy erődítmény-csak éppen a tenger nincs sehol. :)
Az előtte lévő szerpentin egyik kanyarjában lévő templom és onnan a kilátás szépséges, szinte nincs ide látogató aki ne készítené el ott a saját felvételét.



Mint írtam, Menetes már a fővárostól délre található, így maradjunk is ezen a környéken: első helyre kívánkozik a sziget déli részének legfelkapottabb partszakasza, Ammopi.
Ez tulajdonképpen pici öblök sorozata, mindenféle ’burkolattal’: sziklás, kavicsos, homokos…kinek mi tetszik. A környék módfelett szikár, annak ellenére, a hegyek mérete a déli végek felé rohamosan csökken. Az északi fenyőfáknak errefelé már nyoma sincs, pontosabban, inkább csak nyoma van. Engem nem győzött meg a szigetnek ez a része: se a partok, se a scenery nem volt lebilincselő számomra. Viszont kisgyerekkel talán ez a legjobb, hiszen reális az esély homokos partot találni, és sok a sekély öböl is errefelé. Valamint még egy előny: ezt a részt tartják talán a legszélvédettebbnek, de mivel másutt sem okozott ez nekünk gondot így ezt (szerencsénkre) nem tudtuk tesztelni. :)


Ellenben azt nagyon is sikerült, hogy Arkasaban nagyon komoly a szél mindig. Ezért rendkívül élvezetes a fürdőzés a kis turistatelepülés partján, de utána mi jobbnak láttuk továbbállni.
Mivel viszonylag távol esik mindentől (valahogy nem is várja az ember, hogy arrafelé lesz majd bármi is, aztán egyszer csak mégis :) ), ezért mindenféle jóság elérhető, boltok, sok-sok bár és taverna, és ha jól láttam vízi segédeszközök is rendelkezésre állnak. Amit még észrevettem itt, hogy ellenben a sziget legnagyobb részével, ahol olasz látogatóból volt a legtöbb, itt, Arkasaban a németek voltak az 'urak'.


Egészen lent, délen járunk már, a repülőtér környezetében-mely itt körüljárható, olyannyira, hogy nevezetes partok is vannak erre. Egyrészt a szörfösöknek mindig ideális erejű szél miatt kifejezetten nekik paradicsom, sok komoly verseny színtere is a szigetnek ez a sarka.
De a fürdőzők is szeretik, ugyanis vannak részei, melyeken kifejezetten fehér homokos (méghozzá valóban korallmaradványokból 'épült') a part, igazi türkizkék színű vízzel, vagyis nagyon karibis az összhatás. Ilyen elsősorban Diakoftis, melyet én besoroltam a túlhype-olt partok közé.Persze valóban szép, de számomra már túlságosan is kietlen. De nem úgy az, hogy még nem jutott el az ember oda. Éppen ellenkezőleg: inkább olyan, mint ami valamikor központi hely volt de mára már csak az ember kéznyomának a lenyomata maradt. Persze ez sosem volt egy központi hely, mégis valahogy ilyen érzésünk volt ott.
Mindezen nem javított az írtó erős szél sem, ha az nincs lehet egészen más lett volna bennünk is az összhatás.

Ha elhagyjuk a repülőtér környékét is marad a szeles, szörfösöknek kedves időjárás a partokon, direkt fürödni érkezők szinte nem is nagyon voltak erre; csak a szörfösökkel tartó de azt nem kipróbáló társaságok mártózgattak a vízben.



A sziget Kavos felé eső csücskén van egy kis kolostor, ami névadója a közelében elterülő, nagyon érdekes partszakasznak. Ez ugyanis egy homokkő fal tövében található, ami azon túl, hogy nagyon speciális hangulatot is kölcsönöz, elsőrangúan védi az öblöt (sőt, öblöket) a széltől. Így itt mindjárt több a strandoló is, annak ellenére, hogy azért azt a bizonyos nem igazán pozitív kietlenséget itt is éreztük.


Összességében, ellentétben a Pigadiától északra lévő résszel, ez a déli minket nem győzött meg. Valahogy mindig az jutott eszünkbe errefelé, hogy a síkság nem áll igazán jól Görögországnak.:)
 


Karpathos egy különleges hely. Nem tudtam elképzelni (pontosabban: nem tudtam, hogyan kell azt elképzelni), hogy tényleg annyira más, mint Görögország többi része-de tényleg annyira más. Nagyok a különbségek a sziget különböző részei között, aminek hatását tovább erősíti, hogy egy egyáltalán nem nagy szigetről beszélünk. Egészen picit furák az emberek is, akik kedvesek, igazán azok, mégis érezni véltem egyfajta távolságtartásra törekvést. És nem tudom, de mintha mosolyogni se mosolyognának annyit, mint másutt az országban, vagy ha igen, akkor egy picikét kevésbé tűnt őszintének talán.

A sziget egyes részei meglepően jó állapotúnak, kifejezetten gazdagnak hat, más részei, főleg a déli részek pedig kietlenek, elhanyagoltak, már-már barátságtalanok.
 
 

A Pigadia és Olympos (vagy mondhatom akár Diafanit is) közötti része egészen elképesztő és feldolgozhatatlan: vad, romlatlan, valahogyan 'radikális' és minden oldalról azt sugározza, hogy itt még igazán a természet az úr, és az embereknek kell alkalmazkodnunk ha itt maradni szándékoznak.

Lélegzetelállítóak a hegyek, a partok, a víz színe, az illatok, és azok az imádnivaló karpathosi fenyőfák, melyeknek egyedi, féloldalas formája mutatja a szinte állandó harcukat az elemekkel. De hát kemény fából faragták őket :), és állják a sarat, vagyis ugye a szelet. Muszáj, hogy az embernek eszébe jusson, hogy mi már réges-rég az árnyékvilágban leszünk mikor ők még mindig állni fognak a vártán, dolgoznak a megkapaszkodásért, az életért, tovább emelve és öregbítve majd ezzel Karpathos csodáit, azét a Karpathosét, ami azt hiszem kétség kívül egyike a legegyedibb görög szigeteknek.


De Rodosz is különleges.
Sokkal több és más, mint az a kép, ami itthon róla kialakult. Szerintem nem igaz az, hogy nem görög, hogy túlzottan betagozódott a turistaiparba. Pontosabban vannak részei (és a nagyobbik része ilyen) ami nem, vagy nem azon a módon, mint az 'északi háromszög', ami viszont nagyon, az igaz.
De tulajdonképpen jól van ez így. Hiszen így központosodik minden oda, gondolom egyre jobban és jobban. Akiket ez és ennyi érdekel ebből a vidékből, szépen oda csoportosulhatnak, a sziget nagyja pedig maradhat olyannak, amilyennek az évszázadok alatt kialakult (sőt, mivel a sziget méretei megengedik, akár váltogatni is lehet a különféle nyaralási módok között, akinek ehhez van kedve).


Mindenesetre azt hiszem valahol Charaki és Apollonia között én megtaláltam a saját Rodoszomat, amit szeretni, vágyni, de még rajongani is lehet. Ahol találkoznak és váltakoznak a szelíd és nagyon is durva tájak, ahol mindenütt őrülten szól a kabócazene, ahol rendkívül barátságosak és segítőkészek az emberek, ahol elsőrangú a konyha, ahol még az utakon is láthatóan sokkal jobban otthon vannak a kecskék, mint mi, emberek, ahol a táj hol görögösen kopár hol éppen görögösen buja és zöld és ahol jó érzés semmit sem csinálni csak úgy lenni, tenni-venni, létezni…élni...
...Élni, Görögországban.


Karpathosnak nagyon nehéz dolga volt. A léc kifejezetten magasra lett téve, amit végül nem is sikerült úgy igazán átvinnie. Ennek ellenére, a legkülönlegesebb görög terület ahol jártam, nagy öröm, hogy végül eltölthettem ott egy szépséges hetet és nagyon, de nagyon ajánlom mindenkinek!

Rodosznak sokkal könnyebb dolga volt, lévén elvárásaink nem nagyon voltak vele szemben, ennek megfelelően 'teljesített' is. Hiszen végig kellemes meglepetéseket okozott, kiderült róla, hogy előítéletes voltam vele szemben, mert igenis minden ízében igazi görög sziget, a tájaival, a formáival, a barátságos, igazán házigazda emberekkel, az illatokkal, a meleggel, a remek ételekkel.

...Számomra Karpathos volt a különlegesebb sziget. De Rodosz a barátságosabb. :)

6 megjegyzés:

  1. (Fú, most nagyon jót utaztam így virtuálisan. :))
    Szabad beledumálni? : )

    Az egy négyzetméterre eső népviselet Olymposban valóban betudható a biznisznek, de alapvetően nem csak az. Tényleg vannak, akik hordják a hétköznapokon is, és akár pl. Diafaniban vagy Pigadiában sem ritka az ilyen ruhában felbukkanó asszonyság.
    Diakoftis nekem sem adott akkora élményt, mint amekkora mítoszt szőttek köré.
    Voládából van egy rövid sétaút egy templomhoz (Aperiből mindez kicsit hosszabb és meredekebb), ahonnan (szerintem) nagyon megkapó a látvány a hegyekre és Pigadiára.
    Chalki tényleg kopasz, és látni kell :) - és én is laktam abban az évben a Hotel Amaryilisban. :D

    (És nagyon tetszett -ismét-, ahogy megírtad, hiszen most olyan helyekről olvastam, ahol én is jártam már, és egy percig sem untam. Sőt, kifejezetten élmény volt olvasni, mert nem csak arra voltatok kíváncsiak, ami a szálloda kerítésén belül van ;-) , ráadásul az, hogy érzelmeket is viszel bele, életre kelti az egészet. De nem ragozom most tovább. :))

    VálaszTörlés
  2. persze, hogy lehet, sőt, már módosítottam is az olymposra vonatkozó részt a hozzátétel alapján! :)

    te is voltál az amarylisban? :)) mennyire kicsi a világ!

    VálaszTörlés
  3. Jujj, nem azért írtam, hogy módosítsd, hiszen te a te élményeidet, gondolataidat írod meg - én meg az enyémeket. Nem kőbe vésett tényekről beszélünk. :)
    (Még pluszban eszembe jutott, hogy tavaly szeptemberben tényleg elkészült az olymposi aszfalt, de az utat hegyomlások tarkították, szóval még mindig van benne kaland. :))
    Jajaja, az Amarylis ... nagy móka volt, amikor egy tök idegen pacák egyszer csak a nevemen szólít, miközben én az esti várost bambulva ballagok a kikötőben. Nem is tudtam, hogy ott várnak majd, hiszen nem is tudták, hogy komppal vagy repülővel érkezem. :D Egy kérdés: azt a fain panorámát melyik szobából csíptétek meg (ha még emlékszel)? Harmincalamelyik, mi? Mert a 26-ból éppenhogycsak pipiskedve lehetett látni - de lehetett. :)

    VálaszTörlés
  4. Ó, sajnos fogalmam nincs nekem már arról. :D arra emlékszem, h nem azt kaptuk, hanem egy belső udvarosat, pedig alaposan leleveleztem vele, h tengerre nézőt szeretnénk, arra mondjon árat; többször biztosított is, h oké-oké, az lesz.
    Aztán mikor szóltunk, h nem pont ez volt megbeszélve, akkor azonnal, még első este át is tett minket ebbe a lefotózott kilátású szobába. :D

    VálaszTörlés
  5. Karpathos lélegzetelállító. Nekünk Rodoszt nem jött be.

    VálaszTörlés
  6. Karpathos lélegzetelállító. Nekünk Rodosz nem jött be.

    VálaszTörlés