La Palma, 1-3.nap (Santa Cruz, Salinera, Cumre Vieja: El Pilar, Playa los Guirres, Puerto Nagos, Volcán san Antonio, Volcán Teneguía, Playa Nueva, Playa de Nogeles, San Bartolo, El Cubo de la Galga, Charco Azul, La Fajana, Punta Talavera))

1. nap

...Ami tulképp a második. Tegnap érkeztem Tenerifére, ahonnan ma reggel repültem át ide. Ahol subtrópusi klímából ma az utótag a domináns. Már, ahogy én elképzelem a trópusit, legalábbis.

Egyrészt dög meleg van. Mondja is egy helyi erő, hogy nem bírja már, februárban nem szokott ilyen lenni. Ám ezzel együtt sincs jó idő. Egyrészt nagyon erős a szél. Másrészt, akkora a páratartalom, hogy konkrétan köd van.

Így, mivel sokat (vagyis messzire) látni nem lehet, a fővárossal kezdem az ismerkedést. Egyrészt tök jól élhetőnek látszik a la palmai Santa Cruz, másrészt igen ápolt, harmadrészt túl sok látnivaló azért nincs. A szigetek stílusilag legmixesebb kanári-erkélyes épületsora az óceánparton (ami tényleg nagyon menő, viszont pár ház az egész tulképp), két castillo (inkább 'castillito', ha értitek, mit akarok mondani), egy, egyébként belül hajózási múzeum hajótest, és pár szép templom - szép, határozottan spanyolos téren...és kb. ennyi. De ez igazából mindegy is. A tartalom a lényeg, amivel az emberek megtöltik. Az pedig az az igazán jó kedvre derítős féle.

Felnézek még a brena bajai kilátóhoz, ahol egy mini erdei sétát is teszek...

nárciszbokor - vagy mi...

mint említettem: 'köd' van... :)

...Majd picit délre fordulok, hogy a Salineras világítótoronyhoz, és a mellette fekvő, pár háznyi falucskához hajtsak. Nagyon aranyosak a picike színes házak, a parton a színes csónakok. Ahogyan a főútról levezető út is nagyon szép. Nagyon tetszik az út szélét is teljesen beborító, szó szerint aranysárga, kalászos fűféle, ahogyan a klasszik kanári minibokrok is. 

A bázisom Los Cancajos; a nap végén ott is lövök még pár képet.

2. nap

Mintha csökkent volna a köd, így megpróbálkozom a hegyekkel. A két nagy hegység közül a délivel kezdek, ez a Cumbre Vieja, azaz Öreg-hegy. Ennek pedig az északi szélére hajtok, az El Pilar nevű, hát, amolyan piknik központhoz. Az út elképesztően változatos és nagyon pompás. La Palma a nagy részén alapvetően zöld. Ott is, ahol kopár. Tényleg. :) Ezt úgy értem, hogy nem nagyon vannak akár természetes, akár mesterséges úton letartolt hegy- és domboldalak. Vagy növénytermesztés zajlik (banán, szőlő), vagy legalább bokrokkal, cserjékkel, gyeppel sűrűn benőttek a területek. Na ilyen részen kezdek megindulni felfelé, és azt hiszem ekkor, mennyire szép is ez már. 

Aztán feljebb, ahol hihetetlen friss a levegő, csak virágboltra hajazó virágillat fűszerezi azt, eszembe jutnak az egy évvel korábbi la gomerai sűrű erdők: pontosan ez a kép fogad ugyanis itt is - némiképp váratlanul egyébként. Az egyszerre napos és felettébb párás viszonyok pedig egészen kísértetiessé teszik a vidéket. Szenzációs.

Mint a kanárikon mindenütt, itt is készültek a látogatóknak számtalan kilátóval. Azonban a la palmaiak túlnyomó többsége különleges. Ugyanis La Palma térségében különösen alacsony a fényszennyezés, így kiváló csillagászati megfigyelésekre. Ez szakmailag is így van (például a majd a nyolcadik napon elért Roque de los Muchachos-on, két és félezer méter magasan található fő csillagvizsgálóra gondolok). de a pórnépre is gondoltak. A miradorokban az éjszakai égbolt megfigyelésére is adnak tippeket és segítséget.

csökkent a pára tegnaphoz képest, de azért határozottan maradt még...

Még feljebb pedig már hatalmas fenyves uralkodik. Alatta értelemszerűen alig akad aljnövényzet, helyette a lehullott tűlevelek alkotnak vastag, kellemesen puha szőnyeget. Igazán ízület kímélőnek tűnik, remek lesz itt szaladgálni egyet, gondolom. És meg is teszem, még ha picit kihívásos is lett, lévén El Pilartól a Birogoyo kilátóig masszívan emelkedik a sétaút. Ám ténykérdés: az ízületet azt kíméli. :))

Innen strandolni indulok, hogy aztán délután egy újabb vulkanikus túrát tegyek a sziget déli végén. Úgyhogy lecsurgok a Cumbre Viejából nyugatnak. 

Los Llanos közeléig még mindig csodaszép a táj - a különbség annyi, hogy a fenyők magassága lefeleződik és ritkulnak is, megmutatva ezzel azt, mennyire vulkanikus sziget is ez. Oké, nyilván az, mindegyik kanári az. Mindegyiken látszik is ez a maga módján. Tenerifén ugye eleve ott van a hatalmas Teide. Gran Canaria és La Gomera már a formájával elárulja, hogy tulképp egy egykori vulkán tetejei. Lanzarotén meg van több, mint háromszáz tűzhányó. 

La Palmában az az érdekes, hogy olyan, mintha a színeiben és egyedülálló, meleg kopárságában vulkanikusságát oly' egyértelműen mutató Lanzarotét nagyrészt hirtelen beborította volna egy csodatévő kertész mindenféle növényzettel (huh!, szép egy képzavar lett ez! :D). Miközben kvázi mindenütt olyan a talaj, mintha nem is olyan rég szilárdult volna meg a láva, rajta mégis néhol őserdei sűrűségű erdőségek is vannak. Egészen sokkoló ez a kettősség a számomra. Ja, még a vulkanikusságról: ezen a szigeten volt legutoljára kitörés, méghozzá 1971-ben, és a mélyben változatlanul mélyreható változások zajlanak)

 

...Update: ez volt a helyzet akkor, amikor ezt eredetileg írtam... Ám 2021 szeptemberében a Cumre Vieja alapos életjelet adott, és fogja ismét alapjaiban átrajzolni La Palma felszínét...

 

Szóval, strandok. Legelőbb a banánültetvények tövében lévő - zárójelben: szerintem a terület/banánültetvény arány La Palmán a legmagasabb a kanárikon), nagyon nyugodt, fekete homokos (ez ugye itt az alapállapot) Playa los Guirrest nézem meg. Még egy is restaurantét is találok, ahol ülnek is páran, a strandon viszont mindössze két idősebb pár van. A szél fúj, de a lávakövek elég védelmet biztosítanak, úgyhogy olvasgatok is egy szűk órát - aztán tovább állok az ennél jóval organizáltabbnak ígérkező Puerto de Naos-hoz.

És valóban. Inkább kis resort ez már, apartmanokkal,üzletekkel.

A beachen is van minden, de szerencsére bőven-bőven van hová heveredni a homokra. A víz jéghideg (értsd: 20-21 fokos), de mivel tök jó nagyok a hullámok, még nekem is könnyű megmártózni, hiszen az óceán megoldja egy pillanat alatt a nehézségeket. :)

És akkor újabb vulkáni túra. És újra a Cumbre Vieja; csak éppen a déli vége, légvonalban úgy 15-20 km-re El Pilartól (egyébként jelölt túraúton is megtehető ez a távolság, közben tpvábbi vulkánokat érintve). Los Canarios mellett van a San Antonio vulkán látogatóközpontja (belépés 5 eur), ahonnan fel lehet sétálni egészen a kaldera pereméig. Nos, szerintem sokkal lenyűgözőbb, mint a Vezúv; legalábbis az nem hagyott bennem mély nyomot, ez meg igen. Igaz, a sebesen mozgó passzátfelhők egészen sejtelmessé teszik most a környezetet, és kiemeli a kráter mélységét az, hogy milyen sok időbe telik, mire úgymond leérnek a párapamacsok az aljára. 

Merthogy errefelé így délutánra már jól összeálltak a felhők, nagyon király, ahogy pillanatonként változik a táj hangulata, meg úgy egyáltalán: mindaz, ami látható, és ahogyan látható.

A San Antonio vulkán melletti sétaút végén kiváló kilátás esik fentről a Teneguía vulkánra.

Nos ez az, ami 1971-ben kitört. Sőt - igazából a földmozgás eredményeként született meg.

Egészen másképp nézett ki ez a vidék előtte, izgalmas ebbe belegondolni szerintem (érdekes, hogy a már akkor is létező parti sólepárlót, és a fuencalientei világítótornyot nem pusztította el a lezúduló láva, hiszen ugyancsak éppenhogy, de kikerülte). 

Fel és bele is lehet sétálni tulképp (néhol azért nem könnyű feladat). Olyan hangja van a köveknek, mintha mind üreges és könnyű lenne. Meg is próbálok megmozdítani egy jókora, szinte teljesen gömb alakú, koromfekete sziklalasztit; végül is, megmozdulni éppenséggel megmozdul... Rácsodálkozom az egyetlen fenyőre: hogyan jutott el ide egy mag, egyrészt; és micsoda élni akarás van mindenben a földön, másrészt.

Emberi értelemben vett 'eredménye' is volt természetesen a kitörésnek. Ez pedig az addig nem igazán termő talaj 'megérkezése', azóta formálódnak itt is a partközelben a kiterjedt banán ültetvények (a 17. században kitört San Antonio eredménye pedig a Madeiráról idekerült szőlő termesztése). Felülről tényleg amíg a szem ellát mindkét irányban csak banán cserjéket látunk.

De ekkor alakult ki a Playa Nueva (vagyis Új part) is. Megkövesedett láva mindenütt, vagy már homokká aprózódva, vagy tíz méter magas sziklatömbökként. E tömbök előtt pedig kis medence is van (Zöld lagúnának is nevezik), ahol még egy szeles nap is lehet fürdeni - és mivel medence, a hőmérsékletével sincs probléma.

Eszméletlen jó hely ez, ahogyan az egész déli sarka a szigetnek az. Teljesen lanzarotei hatást kelt- ergo  itt térek vissza a la palmai felszínről folytatott, délelőtti értekezésemhez: ez itt nem csak tűnik kopárnak, hanem itt az is. :)

Na de halló, ötven éve formálta csak ilyenné a természet, fiatal itt minden, messze nem csak földtörténeti értelemben.. Szóval oké, az El Pilarnál írtak nem állnak ugyan meg a sziget minden egyes csücskére, de mindez szerintem La Palma komplexitását csak erősíti. 

3. nap

A mára már teljesen 'ködmentes' időben Playa de Nogeles felé indulok. Az út tök jó. Bár a fővárosig már láttam tegnapelőtt, de akkor alig lehetett a távolba látni, most pedig minden tűéles. Hátul iszonyat meredeken húznak az ég felé a rendre kétezer feletti, üde zöld hegyek, míg az út a banánültetvények mellett cserjékkel is sűrűn benőtt, szintén üde zöld 'dombokon' át halad.

Playa de Nogeleshez helyre kis szerpentin halad le, majd az utolsó hatszáz métert már lépcsőkön kell megtenni. Talán korai még kijelenteni (majd kiderül), de meglehet, a legszebb strand ez La Palmán. Széltől védett, hiszen hatalmas, majdnem függőleges falak védik, finom vulkanikus homok a föveny, látszik a Teide...és persze alig van pár ember. 

Innen a San Bartolo miradorhoz megyek. Az egyik legjobbnak tartják ebben a műfajban itt, és szó se róla, tényleg nem rossz. Teljes körpanorámát kapunk: keleten az óceán és Tenerife, míg nyugaton a szurdokokkal itt mélyen és sűrűn szabdalt hegyvidék, a La Galga. Legalább a hegyek derekáig pettyezik a hegyoldalt a színes, kanári stílusú házak, melyek lakói többnyire mezőgazdasággal foglalkoznak.  

El Cubo de la Galgához egy bő két km-es túraútvonal vezet a főút melletti parkolóból. Az út tulképp egy mély szurdokvölgyben fut. 2-300 méteres falak között haladok, miközben csak ámulok a növényzet változatosságán. Óriási fikuszok kapaszkodnak a földbe léggyökereikkel, páfrányok mindenütt, babérfák, az otthoninál négyszer nagyobb levelű és szárú vadmálna... És elképesztő friss levegő.

A két km után ösvénnyé szűkül az út; páfrányok közé 'szorul' az ember (miheztartásilag: itt két-három méter magas páfrányokról beszélek). És egyre határozottabban emelkedek és lépcsőzök. A cél ugyanis egy mirador, a Somada Alta. Igaz, közben úgy tűnik, teljesen befelhősödött, így kétséges, lesz-e bármilyen kilátás, de ha már félúton vagyok, leküzdöm a másik felét is, ami így 4.5 km lesz egy irányban. Ilyen környezetben:

...Aztán - bár a fotókról ez messze nem egyértelmű - a kilátás miatt is megérős volt a kirándulás. Nyugat felé valóban ül a felhő a hegyeken (és ez is nagyon menő látvány!), de az óceán felé a felhők között és alatt kék az ég, süt a nap, látszódik a Teide és La Gomera is. Merem állítani, még izgalmasabb is lett így!

Leküzdve a távot, még egy túrázós területre hajtok. Ez Los Tilos, ahol egy látogató központ is vár.

Majd. :) Ugyanis bennem maradt az előbbi túra, a több, mint négyszáz méter szint volt benne. Így a Charco Azul felé lazulni indulok. Ez egy (két) természetes medence (ofkórsz lávamedence), és ha már, akkor létesült  mellettük egy csinált is. La palmai szinten népszerű, ami azért még mindig békés. Nagyon jó hangulatú, kellemes hely, úgyhogy neki is állok teljes erőből rejtvényt fejteni az egyik medence partján. A fürdőzés után.

A változatosság gyönyörködtető, így a charco azuli pihenést pihenéssel keverem - csak máshol. És mivel tényleg gyönyörködtető a változatosság, ezért...marad a lávamedencézés is. 

Merthogy kettő van ilyenből itt. Nem is messze egymástól, húsz perc autóval mindössze, de ez is elég ahhoz, hogy immár a sziget északi oldalán legyek. 

La Fajana a hely neve. Nekem picit az előző tetszett jobban, de azért a különbség csak árnyalatnyi. Viszont: itt melegebb a víz (sőt: meleg). És van az a kis halakkal operáló pedikűr cucc. Na, az itt ingyenes elérhető. 

A mai nap zárásaként még betérek Punta Talavérába. Ami egy halászfalu. Csak éppen ez ilyen:

Jó, nyilván réges-rég nem 'él' már. A fa korlátok is már a biztonsági-állagmegóvási okokból készültek.

Folytatom a 4-5-6. nappal itt.
A 7-10. nappal pedig itt.