Leszvosz Guide

Korábbi bemutatók kevésbé ismert görög szigetekről:

IkariaGuide

ChalkiGuide

GavdosGuide

Bajban voltam ennél a posztnál. Talán ezért is készült lassan (az út még 2017 június elején volt). Számomra Görögország egy speciális szeglete Európának. Itt tudok a leginkább kikapcsolni, önmagamhoz visszatalálni, lenyugodni, feltöltődni. Lenyűgöz a hol kopár, hol meghökkentően zöld táj, a szép, és gyakran még kevéssé megtalált tengerpartok, a magától értetődő vendégszeretet, az ínyemre való konyha. Mindezen jóságokat rendre meg is kapom ott, vezessen utam bármerre az országban és a kiterjedt szigetvilágban. Tulajdonképpen egy kivétel volt, a Chalkidiki-félsziget - de az meg annyira turistás, felkapott, és történetileg is annyira 'zavaros' vidék, hogy igazából ez nem volt egy nagy csoda a számomra.

Leszvosz viszont teoretice mindenben megfelel annak, amit én keresek Görögországban. Mégsem lett ebből most kötődés. És igazából nem is tudom megtalálni az okát. 

Mindenek előtt azonban (ha már guide), akkor a hasznosságokról. Eljutás, szállás, miegymás.

Bár tőlünk nincs közvetlen repülés persze, azért nehéznek és drágának semmiképpen sem nevezhető az eljutás. Egyrészt Európából több helyről vannak járatok, olyan városokból is, melyek Pestről könnyen és olcsón elérhetőek. De a legjobb mód azért Athén vagy Thessaloniki felől, ahonnan az Aegean/Olympic párossal, valamint az egyik kis, helyi görög társasággal, az Astrával is el lehet érni. Utóbbinál 40 euró körül van egy jegy per irány, viszont ez feladott csomagot is tartalmaz. A 'nagy' páros esetén jóval nagyobb a szórás, de a rendszeres akciókban Leszvoszra simán lehet 19 eurós jegyeket zsákolni (per irány, és ebben nincs feladott csomag).

Az átszállóhelyek közül Athént az Aegean-nal, a Ryanair-rel és most már a Wizz Air-rel is elérhetjük, Szalonikibe jelenleg csak a Wizz Air repül. Én utóbbit választottam, mivel innen 2017-ben igen kényelmes átszállás adódott, odaúton 5 órás, visszaúton mindössze másfél órás csatlakozással.

Azt feltételeztem, hogy a szigetet elérő menekültválság biztosan érezteti hatását az árakban is. Ez általánosságban nem biztos, hogy igaznak bizonyult, az viszont tény, hogy egész minőségi szállásokat találni, nagyon korrekt áron. Ez a hely például 25 euró volt két főre. A konyha felszereltsége a szokásos, görögös "well-equiped" :) , azonban az apartman tágas, modern, az erkély is nagy, úgyhogy az ár/érték arány nagyon is rendben volt. A wi-fi viszont nem. :) Ahogy az egész komplexumon az érződött, hogy minden akarat ellenére már túl van a zenitjén, nem úgy megy a szekér, ahogy mondjuk tíz éve mehetett.

Szintén nem volt drága az autóbérlés sem. Én a Discover Rent a Cartól kaptam az autót, 190 euró volt egy szinte vadiúj, csodálatos Barkas-hangú Toyota Aygo, természetesen mindenféle önrész, deposit, miegymás nélkül. 

És egy szerintem használható térképet is iderakok a szigetről:

Leszvosz, bár magyar szemmel nézve távolról sem turistaparadicsom (skandináv vagy éppen holland szemmel nézve azért ez picit máshogy néz ki; utaznak oda annyian, hogy Leszvosz is képes legyen a turizmusból élni elsősorban), mégis igen ismert lett az utóbbi három évben idehaza is.

Ennek oka a menekültválság, melynek kapcsán egy időben abszolút napi szereplő lett a hírekben. Őszintén szólva, engem éppen ez vezetett oda. Vagyis, ez vezetett oda - most. Mivel az észak-égei szigetek igencsak érdekelnek (Ikariához és Samoshoz is szép emlékek fűznek), feltétlenül folytatni akartam a térség felfedezését - de Chios minden bizonnyal megelőzte volna még ezt a helyet. Ám nagyon kíváncsi voltam, mennyi igaz mindabból, amit olvasunk, milyen hatással van ez az átalakulás a szigetre, a mindennapi életre. Összefoglalva és a lényeget elspoilerezve: szinte semmilyen hatással sincs, és azok a hírek, hogy ez fenekestől felforgatta volna a sziget életét, pláne biztonságosságát, egyáltalán nem igazak.Szerte a szigeten nyomát sem lehetett látni, érezni, tapasztalni ennek a dolognak; amikor pedig megkérdeztem a helyieket, pl. a szállásunkon a véleményüket, módfelett kritikusak voltak a médiával, mely elijesztette az idejönni szándékozókat, miközben az ő hangjuk, miszerint Leszvosz éppen olyan békés maradt, mint előtte, nem ment át a hírekben.

A két menekülttábor környékén persze azért felpezsdül az élet. A kerítéseken kívül is sok a láthatóan táborlakó, akik bemennek a közeli városokba vásárolni (ami kisebb részben a fővárost, Mytilinit, nagyobb részben egy hegyi települést, Móriát érinti), illetve a helyiek is felfedezték ebben az üzletet, viszik helybe a kisplatós kocsijaikon a zöldséget és egyéb jóságokat, ahogyan az egyébként is megszokott Görögország-szerte. (update 2020 március: a helyiek attitűdje időközben komoly fordulatot vett, legalábbis ez derül ki az index vonatkozó cikkéből)

A táborok környékén se volt különösebb rendőri készültség megfigyelhető, szerte a szigeten pedig éppen annyi volt észlelhető a rendőrségi jelenlétből, mint általában egy görög szigeten: semmi. A katonaság persze látszódott (elsősorban a vízen), de mondjuk ez sem volt extrém, például egy szemet sem volt aktívabb, összehasonlítva a többi, Törökországtól nem távoli szigettel. Persze két éve biztosan más volt ezen a téren a helyzet.

Egy szó mint száz, félelmetesnek vagy hasonlónak a legkisebb mértékben sem volt nevezhető a helyzet. Szomorúnak azért igen, emellett eléggé kilátástalannak is tűnt valahogy az egész. A kiinduló, a helyzetet okozó állapot, a kerítések fölé messze kiemelkedő, emeletes konténervárosok, és az emberek teljes mosolymentessége táplálta ezeket az érzéseket. 

Mytilini, Leszvosz fővárosa egy kifejezetten nagy város, harmincezer állandó lakossal. Ez persze nem meglepő, hiszen a sziget maga is nagy: Kréta és Evia után a harmadik legnagyobb (még ha a másik két dobogóstól jócskán el is marad), nagyobb Chiosnál és Rodosznál is. Gazdag történelmű város,  hiszen Leszvoszt már az ókori görögök előtt is lakták (apropó, itt megemlékezek a sziget nevéről, hiszen ez is az antik időkből származik: Sappho, a híres ógörög verselő is leszvoszi, közelebbről eressosi; mivel ő gyakran írt verseket a női szerelemről, innen ered a sziget mai elnevezése); volt önálló királyság (genovai hódoltsággal), török gyarmat, a római, később a bizánci birodalom része...És ez a fővárosán is nyomott hagyott természetesen. Egésszé valahogy mégsem állt össze, hangulatban, "jó benne lenni"-érzésben messze elmaradt pl. Kerkyrától vagy Rodosz fővárosától. Talán az is számít, hogy jóval nagyobb azoknál; nem tudom. A klasszikus  kikötői 'félkörív' azért feltétlenül érdemes egy sétára.

Ami viszont kifejezetten érdekes, az a jelentős kiterjedésű vár, mely egészen a tengermelléken fekszik, mi több, húzódik: az egyik legnagyobb a mediterrániumban. Bizánci eredetű, majd a genovaiak idején komoly renováláson esett át; a török időkről (többek között) a hamam is árulkodik. Ma pár euróért látogatható, nagyon alaposan bemutatva az egyes részek egykori funkcióját és történetét, miközben nyaranta kulturális eseményeknek is otthona.

A főváros környezetében találjuk Pyrgi Thermit. A név, mármint az utótag nem véletlen, Leszvosz híres termálvizeiről is. Közel tíz fürdő működik jelenleg is (még a rómaik alapították az első létesítményeket), az egyik közülük itt van, de nem erről akarok megemlékezni. Hanem erről:

Szerintem romjaiban is lebilincselő ez az egykori hotel. Palace-nak hívták, 1980-ban zárták be, de már a hatvanas évektől megindult a leépülése. A múlt századelőn építették francia építészek, és onnan négy évtizeden át egy kifejezetten fancy helynek számított, előkelőségek és celebritások szálltak meg itt, élvezve a tengert, és még inkább a gyógyvizet. Hogy utóbbi nem vicc, mutatja, hogy most is látható, ahogy itt-ott feltör a talaj réseiből, és fut kis erekként a semmibe, a veszendőbe.
Ez is olyan hely, hogy nehezen hiszi el az ember, hogy ne lehetne vele valami hasznosat kezdeni. Tervek persze vannak, 2014-es a legutóbbi, de igazából nem mozdul előre a dolog. Bár azt hiszem ma már nem lenne egyszerű, tényleg kritikus állapotban van az egykori szálló.

Sokkal jobban állja az idő próbáját a szintén Mytilini közelében, Mória mellett található római kori aquadukt. Hm, mondjuk az, hogy található, kissé túlzás; nekünk mindenesetre nem sikerült rátalálni. Mármint, annál közelebb jutni, mint ami az alanti fotón látható...Kérdeztük is a szálláson, hogy tudják-e, merre van az arra, de a helyzet az, hogy csak néztek, hogy miről beszélünk, azt sem tudták, hogy van ilyen. :)

Utunk során még egy termálfürdőt érintettünk, a sziget északkeleti csücskénél található Eftalout. Nem tudom ez világos lett-e már az eddigiekből, de akkor, amikor termálfürdőkről beszélünk Leszvoszon, akkor ne magyarországi értelemben vett wellness központokra gondoljunk. Régről itt maradt, picike létesítmények ezek, rendre egy darab, mindössze pár méteres medencével.  Így van ez itt is, ami teljesen tengerparti, olyannyira, hogy ugyanez a neve a partszakasznak is, ahol fekszik. 4 euró a belépő a termálrészbe, a strand persze ingyenes, pláne, hogy nem organizált. Hogy mondjam... képeken szerintem nem néz ki rosszul (gyakran fotózott is Leszvoszról szóló oldalakon és könyvekben), de élőben nem volt egy nagy szám.

További fontosabb, szerintem érdekes termálhelyek a szigeten:

Thermes Gera Hot Springs

nyitva 9-21 között. sima fürdő: 3 eur. jakuzzi: 5 eur. sea-view-s medence: 5 eur.
Ag. Ioannis Lisvori-nál található (jelenleg nem üzemel, de elvileg hamarosan fog újra)

Polichnitos Hot Springs
nyitva hétfőtől péntekig 14-19 között, szombaton este nyolcig, vasárnap már 11-től szintén este nyolcig. Belépő 4 eur, ha privát fürdőre vágyunk, akkor 5.50.  Vatera beach közelében van.

Említettem feljebb, hogy a szálláson nem ismerték a római vidakuktot. Ugyanígy jártunk a Mon Katsa vízeséssel is (itt nem volt semmi gondunk az eljutással, egyszerűen csak elmeséltük, hová tervezünk elmenni, és ekkor is elkerekedett szem volt a reakció). A helyzet az, hogy megjárva a helyet teljesen érthetőnek gondolom, hogy a helyi erők nem ismerik. Sok különlegesség nincs benne ugyanis. Oké, egy 12 méteres vízesésről van csak szó, mégis sok szépet olvastam a helyről, hogy mennyire nyugodt, üde, különleges, ahogy a dús növényzet, a sötét sziklák és víz találkozik.
Nos... az odavezető út nagy része inkább poros, mint akármilyen más. A vége nem rossz, de az igazság az, ha bárhol a szigeten elhagyjuk a burkolt utat, akár be az erdőkbe, akár a kopár részeken a tar hegyoldalakon, legalább ilyen üde és/vagy nyugodt és/vagy különleges helyeket találunk...

...Például A Pessa forrásokat. Olyan a hangulata kicsit, mint Rodoszon a Hét forrás (Epta Piges) nevű helynek. Andalító, nyugtató, ahogy a hatalmas fenyvesbe besüt oldalról a nap, közben olyan illatorgia fogadja az embert, amilyen csak Görögországban elképzelhető, itt-ott már június elején is rázendítenek a kabócák, a víz közelében teknősök mozgolódnak... Na ez már igen, ilyen érzésekért jöttünk.

Egyébként a szigetnek ez a dél-nyugati része az egyik legszebb talán. Nagy része erdő, itt emelkedik a sziget legmagasabb hegye is (amit itt is Olymbosnak hívnak, viszont "csak" 968 méter magas; de azért jó görög szokás szerint ennek csúcsára is felcsapták a radarállomást, csak hogy érezzük a törődést :) ), rengeteg túraútvonal fut erre, a "külső" oldalán pedig itt is sok a strand, köztük csak hajóval, terepjáróval megközelíthetőek éppúgy akadnak, mint sok kilométeres resortok (utóbbi leginkább Plomarinál).

Azért volt a "külső" kitétel, mert elég csak ránézni a térképre a poszt elején, hogy lássuk, igencsak egyedi a sziget formája. Van egy minden szempontból "tószerű", hatalmas öböl a nyugati oldal közepén egyrészt (ez a Kalloni-öböl), és egy hasonló másik a déli oldalán másrészt (Gera vagy Yera-öböl). 

Utóbbit csak jövet-menet láttuk, pedig az egyik legszebb útvonalnak mondják a part mentén végigszaladó aszfaltcsíkot. Előbbit viszont alaposabban is bejártuk; nagyon sokkoló, mennyire más arca van a Kalloni három oldalának. Az északi nagyrészt kopár, viszonylag lassan emelkedő; a keleti teljesen sík, sólepárlóval az oldalán, ezzel együtt is eléggé semmilyen. Míg a déli, az Olymbos felőli nagyon zöld, gyakran sűrű (főként fenyő)erdővel borított, eléggé hirtelen emelkedő parttal rendelkező.

Leszvoszon rengeteg beach van (természetesen, hiszen Görögországban járunk :) ), mégis éppen ez volt talán az, ami miatt Leszvosz nem nyerte el különösebben a tetszésemet. Nem azért, mert ne lett volna szép a víz színe (ha csak kevés helyen volt is igazán különleges), nem is azért, mert ahogy már említettem, többnyire kavicsos partok vannak, lévén én sokkal jobban kedvelem az ilyeneket, mint a homokosakat. Hanem számomra igencsak meglepő módon, a tisztaságukkal voltak gondok. Itt a szemétre is gondolok, mert több helyen is megesett, hogy oda nem illő dolgok úszkáltak a víz felszínén, de emellett nem nagyon tudtak mit kezdeni a tengeri fűvel sem. Pontosabban, meg sem próbálták, legalábbis sehol, semmikor sem láttam, hogy ezzel foglalkoznának. És messze nem csak a nem frekventált helyeken: sokszor ott is, ahol voltak a parton bárok és tavernák, előtte a beachen napernyők, napágyak, a vízbe alig lehetett bemenni, mert akadályt képeztek a már partra került és a vízben lévő növények.

 

Szintén jellemző a fürdőhelyekre, hogy látszik rajtuk, egykor volt ott élet, ám mára elhagyatottá, alig-alig látogatottá váltak; kiürült nyaralók, akár hotelek is szegélyezik némelyiket, elhagyatott napágyak-maradványok, a végüket járó betonutak... És miközben egy olyan beach, ahol nincsenek még feszilitik, csak a meglévő természet, igencsak hangulatos tud lenni, nagyon jó ott lenni, sőt ott jó lenni, addig a másik oldal, amikor már újra kezdi visszavenni a természet a területet, abban számomra van valami végtelenül szomorú és lehangoló.
Ilyesmi a fentebb már megemlített Eftalou (a termálfürdőnél), és ilyen Nyfida is, itt, a Kalloni-öbölben. Láthatóan nem is olyan rég, uniós pénzből megcsinált a sétány, tök jó cédrus sor fut a part mentén, ami természetes árnyékot is ad, kristálytiszta víz...és teljes nihil. Nyaralók volnának elvileg az út túloldalán már, de többsége lelakatolva, a leépülés jeleit mutatva áll. Volnának apartmanházak, éttermek is, de gyakorlatilag mindegyik bezárva...

Nyfidával szemben az öböl legnagyobb partszakaszán, Skala Kalloniban van ugyan (még?) valamennyi élet, mégis, annyira semmilyennek találtuk, hogy még csak fotó sem készült róla. A 'sandy beach' inkább csak poros, tisztának messze nem nevezhető, a tavernasor semmiféle érdeklődést nem keltett bennünk... és mondom, sajnos áradt a leépülés mindenből.

Picit más lehet (ellépve most már ettől az öböltől) a sziget leghosszabb, jó kilenc kilométeres partja, Vatera beach (igen-igen, innen jön a licitálós weboldal neve is, bizony), Leszvosz nyugati oldalán. Kristálytiszta, gyönyörű színű víz (gyorsan mélyül), és bár június elején rendkívül kevesen voltak, azért érződött, hogy az igazi főszezonban itt azért még mozgolódik valami, még ha a lelakottság itt is észrevehető. A beach környezete is igen szép a hegyvidéki háttérrel: a hatalmas, sziklás, mégis zöld Loganas hegység egészen a tengerig húzódik Vatera déli oldalán (elválasztva egyébként Vaterát a másik hosszú partszakasztól, melyet, mint már említettem, Plomarinál találunk).
Hátránya Vaterának az elhelyezkedése - már abban az esetben, ha az ember bejárni is szeretné a szigetet. Kijárat innen csak Polichnitos felé van, nagyjából keletre, de se délre, Plomari felé, se északra, a Kalloni-öböl túlsó oldalára, Eressós és Sigri felé nem lehet rövid úton eljutni; max. rendes terepjáróval és/vagy hajóval.

Tökéletes példa mindarra, amit a leszvoszi partokkal kapcsolatban mondtam, Kalo Limani. Északi oldali beachről van szó, bár az odavezető út részben földút, mégsem annyira világvégi, még egy kis (halász)kikötő is kapcsolódik hozzá. Picike partszakaszról van szó, itt is vannak természetes árnyat biztosító cédrusok, nagyon szép színű a víz. Még egy tavernaszerű is van a beach és a kikötő hátterében, mely üzemel is, ottjártunkkor is nyitva volt. De hogy minek... Merugye azt gondolja az ecceri ember, ha már kinyit, akkor csak igyekszik odavonzani, vagy egy kis időre ott tartani az odatévedőket. Ennek azonban sok jele nem volt: rendetlenség, nem, inkább a nemtörődömség jelei voltak mindenütt. Pedig tényleg nem kellett volna sok, hogy egy igencsak vonzó hely legyen, egy afféle igazi titkos tipp. De így, akkor nem volt az...Mondjuk az 'ezeréves' napágy azért menő volt, ahogyan az odavezető út is.

Leszvosz talán legismertebb partja Anaxos, és 2017 júniusában a legjobbnak is találtatott. Eléggé központi helyen van, Petra mellett. Na most, a fotókon a nagyszerűsége valamiért nem jön ki annyira, pedig tényleg jó hely! Szép a part, ápolt a part, remek a kilátás a kis szigetekre, melyek a part előtt fekszenek, illetőleg Petrára is, a part keleti oldalát lezáró félsziget mögött. Mondjuk eléggé organized, szóval főszezonban már meglehet, másképp vélekedtünk volna róla, de előszezonban bizony nagyon jó volt ott lenni.
Egyébiránt: Leszvoszon az a politika van napágy-ügyben, hogy fogyasztásért jár.

Leszvosz legnevesebb attrakciója a Megkövesedett Erdő. Hasonló a jóval ismertebb és nagyobb arizóniaihoz, a fák nagy része is éppen olyan mammutfenyő, mint az óceán túloldalán.  Azért ez sem kicsi, 286 hektáron terül el. Nem is egy park ez, hanem öt, öt külön bejárattal, jeggyel (ebből az egyik Sigriben egy kapcsolódó, modern múzeum). Közülük a legkiterjedtebb, öt kilométernyi bejárható résszel az Antissa és Sigri közötti főútról könnyen elérhető Petrified Forest Park. A belépő valami két euró (a múzeumba több), mondjuk cserébe nem is kap sokat az ember. Úgy értem, infópontokat, tájékoztató táblákat, térképet az egyébként beszámozott látnivalókról ne várjunk. Pedig felteszem, kevesen vannak olyanok, akiknek készség szinten vannak meg a földtörténeti események, akik el tudják könnyen helyezni a látványt, akik kenik-vágják az okokat (ezért talán úgy érdemes csinálni, hogy előbb elmenni a múzeumba, és az ottani ismeretekkel felvértezve menni sétálni a parkba, parkokba).
További részleteket itt talál az, akit érdekel ennél komolyabban is a téma.

A park egyébként már harminc éves jelenlegi formájában, de már igen korán, a 18. században megkezdődött a terület védelme.
Szenzációs egyébként a park, nagyon nem érdemes kihagyni az erre járóknak. Tényleg megérinti az embert a hogy is mondjam, a 'fásságukat', de legalábbis a fatörzsösségüket' évezredek sokasága alatt is megőrző, immár időtlené váló  egykori növények látványa és szépsége (mely egyértelműen közelről figyelve tűnik elő igazán), ráadásként egészen különleges környezetben találjuk őket. Leszvosz messze legkiesebb területe ez az észak-nyugati. Holdbéli, marsbéli a táj (az átmenet, Petra felől közelítve, lassú de folyamatos), és alapjában üt el az egyébként pl. Samoshoz hasonlóan zöld összhatásától a szigetnek.

Fenti két fotón Sigri látszik, a mellette fekvő Nisiopi (vagy Megalonisi) nevű, kopár kis szigettel. Oda olyannyira át lehet jutni kis hajóval Sigriből, hogy az öt Petrified Forest hely közül az egyik ott található.
Sigri amúgy álmos kis kikötővároska, pár utca az egész. De szép és ápolt, így arra gyanakszom, nem csak az a kevés turista az, akiből itt megélni szeretnének, vagy tudnak. Viszont megjegyzendő, hogy minden idők legjobb frappéját itt sikerült kifogni!

A településtől pár perc eljutni Faneromenihez. Egy teljesen világvégi strandról van szó (igazából több strandról, melyeket kisebb-nagyobb szikla-félszigetecskék választanak el egymástól), ami annyira az, hogy itt nem beszélhetünk se tengeri fűről, se semmiféle szemétről. Csak kék vízről, ami tök jó hullámos is, lévén eléggé telibe kapja az égei szeleket, valamint a sziklaképződmények között rendkívül gyorsan felmelegedő kis "medencékről", melyekben nagyon jól esik a megmártózás. Egyik legjobb beachnek tapasztaltuk a szigeten.

Valamelyik görögországi bejegyezésemben írtam, hogy minden területnek megvan a maga Spilije. Ez egy dél-krétai kisváros, nagyon hangulatos környezetben, amit a turisták is megtaláltak és vált meglepően népszerűvé. Nos, Leszvoszon ez Molyvos, más néven Mitimma. Tulajdonképpen nevezhető a helyi turizmus központjának is, lévén tengerparti kisvárosról van szó. A part azonban keskeny (bár igen hosszú, és aprókavicsos, ahogy a szigeten ugye általában is), mert rögtön magas hegyoldal kezdődik, és oda fut fel a városka. Nagyon hangulatos az egész, a sok-sok csecsebecse árus ellenére is. Szép épületek, keskeny, macskaköves utcák, sok cica (akik itt, az általános görög viszonyokkal ellentétben, úgy tűnik jól érzik magukat, jól tápláltak, isztambuli hatást keltőek), és remek kilátás jellemzi. 

A település tetején pedig egy várat találunk. Bizánci eredetű, és persze védelmi funkciója volt, hosszú évszázadokon át. Az elhelyezkedése olyan, hogy a sziget egész északi része jól megfigyelhető, így a török, a frank, az itáliai hódítók, na és a kalóztámadások ellen is igyekezett védeni a szigetlakókat.

Ma már azért eléggé romos, ennek megfelelő a belépti díj is, mindössze két euró. 

A Molyvos mellett fekvő Petra (ami a másik turistaközpontja a szigetnek) szintén nagyon kedves település, már ami az 'óvárosát' illeti, mert azon kívül kissé rendezetlen hatást kelt. A régi része viszont az athéni Anafiotikához hasonló: sok a picike ház, falusias a környezet. És itt is van egy vár, pontosabban vártemplom. A helyiek szeretnek az épülettel kapcsolatban a Meteórákkal példálózni, lévén ez is egy "hirtelen" kiemelkedő sziklafal tetejére épült. A hasonlat persze túlzó, de az biztos, hogy nagyon vonzza a szemet, egyértelműen Petra jelképe. A negyven méter magas sziklára több mint száz lépcsőfok vezet fel, és persze remek kilátás esik onnan Petrára, Molyvosra, és az Égei-tengerre.

Mindkét településen jó gazdag a taverna kínálat, viszont úgy tűnt, hogy a molyvosi egységek igyekeznek kiemelkedni az átlagos görög helyek közül. Mondjuk ez szerintem nem válik a javukra, kisebb adagok, felszínesebb kiszolgálás is együtt jár ugyanis ezzel, a magasabb árak mellett. A petraiak (szépen sorban a parti sétányon és a strandok előtt) viszont hozzák a megszokottat, és olcsóbbak is a szomszédos településnél. Igaz, itt nem jár olyan kilátás, mint egy-egy molyvosi, domboldalban lévő, gyakran a terasszal azok fölé is kinyúló vendéglőben.
Petrának nem rossz a tengerpartja sem, kifejezetten hangulatos, emlékeztetett engem Samos Kokkari beachére egy picit; még ha itt is meg lehetne jegyezni, hogy annál kissé lelakottabb kiadásban azért, csak éppen Petra esetében ez inkább olyan volt, mintha egy időutazáson venne részt az ember a nyolcvanas, vagy hetvenes évek Görögországába.

 

Görögországban vagyunk, így a vallási létesítményeknek se szeri se száma. Ebből kettőt szeretnék bemutatni, a két legnagyobb, szerintünk legszebb monostort. Mindkettő az északi részen van, a Kallóni-öböl felett, tulajdonképpen nem is messze egymástól. Az első, a szigeten a legnagyobb, a Moni Limonos, ami Kalloni városának közelében fekszik.
A 16. században alapították, a vallási szerep mellett fontos tanulmányi központ is volt. Ma az égei partvidék egyik leggazdagabb kolostora, több mint ötezer könyvet tartalmazó könyvtárával és értékes műtárgy-gyűjteményével. Nagyon szép helyen fekszik, a környezet is az, és a terület maga is, szép, ápolt parkkal, na és persze pávákkal, melyek szintén alkotórészek egy magára valamit is adó görög monostorban. Itt állítólag fehérek is vannak, ennek sajnos nyomát sem találtuk. :)

A Limonostól nyugatra, már Sigri környezetében találjuk az Ypsilou, vagy teljes nevén a Moni Agiou Ioanni Theotokou Ipsilou monostort. Na ez pláne szép környezetben fekszik, a már eléggé kopár vidéken, egy hegytetőn, így ragyogó kilátás esik minden irányba innen. Egy viszonylag szigorú szerpentinen lehet feljutni a Sigribe futó főútról, már ez önmagában megéri a lehajtást.
Arra nem találtam biztos információkat, hogy mikor alapították, de az biztos, hogy a 18. században már ezen a néven említették. A vallási mellett védelmi célokat is ellátott, köszönhetően elhelyezkedésének, és ez minden ízében látszik is az építményen, tényleg olyan, mint egy erőd. Itt is van múzeum, ahol az idegenvezetést egy szerzetes látja el, aki még görög szinten is nagyon kedves, invitálós (de cseppet sem rámenős), mosolygós úr volt. :)

...És hogy kinek való? Hm. Hogy úgy mondjam, "kezdőknek" nem - már akik görögországilag azok; tehát első görög nyaralásnak én nem választanám ezt a szigetet. Akik már pontosan tudják, mi várhat rájuk az országban, vagy még inkább, megvan pontosan, hogy mit is keresnek ott, nekik lehet itt keresnivalójuk. Főként, ha kifejezetten keresik az eldugott helyeket, és inkább szeretnek túrázni, és a kulturális javakat megtalálni, mint a tengerben fürdőzni. Ők viszont nagyon megtalálhatják Leszvoszon a számításukat.
Számomra azért inkább, mondjuk, Ikaria. :)