Mielőtt belekezdenék fenti út élményeinek leírásába, pár gondolat arról, hogy mi végre is kerültünk éppen oda.
Nos, a fő célpontnak tekintett Ischia szigete 2006 óta volt egyfajta 'kilátásban'. Ekkor Róma alatt, Anzioban nyaraltunk, ahonnan mentek hajók az általunk addig teljesen ismeretlen Ponza nevű picike olasz szigetre. Ami pedig egy elbűvölő kis szeglete a világnak, annyira mediterrán amennyire csak egy hely lehet. Fantasztikus zöldellés, ormok, mélységek és magasságok, forróság, kék és zöld tenger, változatos partszakaszok (annak ellenére, hogy igazán picike a hely), meseváros-szerű kikötő...
Ilyesféle:
Nos, a fő célpontnak tekintett Ischia szigete 2006 óta volt egyfajta 'kilátásban'. Ekkor Róma alatt, Anzioban nyaraltunk, ahonnan mentek hajók az általunk addig teljesen ismeretlen Ponza nevű picike olasz szigetre. Ami pedig egy elbűvölő kis szeglete a világnak, annyira mediterrán amennyire csak egy hely lehet. Fantasztikus zöldellés, ormok, mélységek és magasságok, forróság, kék és zöld tenger, változatos partszakaszok (annak ellenére, hogy igazán picike a hely), meseváros-szerű kikötő...
Ilyesféle:
Szóval, ezután a sziget után került be a tervekbe, hogy oda vissza kéne még menni-ám idehaza kiderült, hogy Ponza nem csak nekünk tetszik: kifejezetten luxussziget, brutál drága szállásokkal és egyebekkel. Így az már azonnal kezdett látszani, hogy oda max. újra egynapos kirándulással fogunk visszatérni (ha egyáltalán)-de helyette képbe kerültek a tőle nem is túlságosan sokkal délebbre fekvő szigetek, elsősorban Ischia.
Aztán Görögország 'közbeszólt' nyaralási helyszínileg.
Olyannyira közbeszólt, hogy nem is nagyon készültem arra, hogy a közeljövőben (legalábbis nyaranta, a 'fő' üdülésre) másfelé is menjek, mint a számomra oly' kedves kis országba. Ám idén az én ízlésemnek túlságosan, konkrétan elfogadhatatlan mértékben szaladtak el a főszezoni görögországi repülőjáratok árai, ezért, afféle talonként, bé és cé variációk felé is tájékozódtam.
Aztán, amikor szóba került Nápoly, mindjárt hozta magával a gondolat a környezetében fellelhető érdekességeket: a Vezúvot, Pompeit és Herculeanumot, a Sorrentoi-félszigetet és az öböl szigeteit, közülük is számomra első helyen Ischia-t.
Így történt hát, hogy két, nagyon is kedvező árszinten kigazdálkodott görögországi út közé e dél-olaszországi portyát iktattam be.
Három részre fognak tagolódni az erről az útról leírtak, ahogyan három részre osztódott az út maga is. Először három napot Nápolyban (és környékén) töltöttünk, majd 4 nap következett a híres Sorrentoi-félszigeten, majd áthajóztunk Ischia-ra, ahol egy teljes hét várt még ránk.
Mindjárt egy jó negatív élménnyel kell kezdenem (és még mindig nem Nápolyról lesz szó.:) ): Odaúton ugyanis megtörtént az, amit nem hittem volna, h velünk meg fog valaha: 20.500 Ft-ba fájt az, hogy írd és mondd, 17 mm-rel hosszabb/magasabb volt a nagy méretű kézipoggyásznál megszabott határértékeknél a mi egyik táskánk. Bár a másik két érték jelentősen kisebb volt (konkrétan harangozott a keretben a táska), a handling ragaszkodott hozzá, hogy márpedig a szabály az szabály...
Ebben egyébként igazuk van: ám még inkább az volna, ha e szabálynak mindig, mindenkinél és minden egyes esetben érvényt szereznének. Ez nem csak azért volna fontos, mert így nem kapnék szívgörcsöt mikor eszembe jut, hogy más valaki pedig azzal dicsekszik vonatkozó fórumokon, hogy a gyerkőc kismotorját is felvihette kézipoggyászként-ráadásul ingyen. Mi a nagy motyó 4.350 Ft-os árát is kifizettük (amiért ugye nem kaptunk szolgáltatást, hiszen mivel fel kellett adni, így se kicsi, se nagy kézipoggyász nem volt), hanem azért is, mert akkor nem lettem volna 'engedékeny' ezzel a bőrönddel kapcsolatban. De az az igazság, azt gondoltam a korábban látott tapasztalatok alapján, h ezzel, főleg, mivel fizettünk is érte, nem fognak ennyire rugózni. Nos, de.
Így hát mindenkinek, aki azt kérdezi, mennyire szórakoznak 1-2 centin melegen ajánlom, hogy ne rizikózzanak-még akkor se, ha sokkal kisebb az esély arra, hogy fizetniük kell, mint arra, hogy nem (ahogy egyébként hazaúton is zokszó nélkül engedték fel a gépre a csomagot...)
Írok azért Nápolyról is. :)
Aztán Görögország 'közbeszólt' nyaralási helyszínileg.
Olyannyira közbeszólt, hogy nem is nagyon készültem arra, hogy a közeljövőben (legalábbis nyaranta, a 'fő' üdülésre) másfelé is menjek, mint a számomra oly' kedves kis országba. Ám idén az én ízlésemnek túlságosan, konkrétan elfogadhatatlan mértékben szaladtak el a főszezoni görögországi repülőjáratok árai, ezért, afféle talonként, bé és cé variációk felé is tájékozódtam.
Aztán, amikor szóba került Nápoly, mindjárt hozta magával a gondolat a környezetében fellelhető érdekességeket: a Vezúvot, Pompeit és Herculeanumot, a Sorrentoi-félszigetet és az öböl szigeteit, közülük is számomra első helyen Ischia-t.
Így történt hát, hogy két, nagyon is kedvező árszinten kigazdálkodott görögországi út közé e dél-olaszországi portyát iktattam be.
Három részre fognak tagolódni az erről az útról leírtak, ahogyan három részre osztódott az út maga is. Először három napot Nápolyban (és környékén) töltöttünk, majd 4 nap következett a híres Sorrentoi-félszigeten, majd áthajóztunk Ischia-ra, ahol egy teljes hét várt még ránk.
Mindjárt egy jó negatív élménnyel kell kezdenem (és még mindig nem Nápolyról lesz szó.:) ): Odaúton ugyanis megtörtént az, amit nem hittem volna, h velünk meg fog valaha: 20.500 Ft-ba fájt az, hogy írd és mondd, 17 mm-rel hosszabb/magasabb volt a nagy méretű kézipoggyásznál megszabott határértékeknél a mi egyik táskánk. Bár a másik két érték jelentősen kisebb volt (konkrétan harangozott a keretben a táska), a handling ragaszkodott hozzá, hogy márpedig a szabály az szabály...
Ebben egyébként igazuk van: ám még inkább az volna, ha e szabálynak mindig, mindenkinél és minden egyes esetben érvényt szereznének. Ez nem csak azért volna fontos, mert így nem kapnék szívgörcsöt mikor eszembe jut, hogy más valaki pedig azzal dicsekszik vonatkozó fórumokon, hogy a gyerkőc kismotorját is felvihette kézipoggyászként-ráadásul ingyen. Mi a nagy motyó 4.350 Ft-os árát is kifizettük (amiért ugye nem kaptunk szolgáltatást, hiszen mivel fel kellett adni, így se kicsi, se nagy kézipoggyász nem volt), hanem azért is, mert akkor nem lettem volna 'engedékeny' ezzel a bőrönddel kapcsolatban. De az az igazság, azt gondoltam a korábban látott tapasztalatok alapján, h ezzel, főleg, mivel fizettünk is érte, nem fognak ennyire rugózni. Nos, de.
Így hát mindenkinek, aki azt kérdezi, mennyire szórakoznak 1-2 centin melegen ajánlom, hogy ne rizikózzanak-még akkor se, ha sokkal kisebb az esély arra, hogy fizetniük kell, mint arra, hogy nem (ahogy egyébként hazaúton is zokszó nélkül engedték fel a gépre a csomagot...)
Írok azért Nápolyról is. :)
