Ismét egy elmaradt, messze nem az utazás környékén megírt beszámoló. Közben sajnos annyiban okafogyottá vált, hogy időközben megszűnt a közvetlen, és sokszor a balkáni járatokhoz hasonló árszintű közvetlen járat a városba. Persze, Oslo működik, ahogyan átszállásos megoldások is vannak, de azért ezek nem ugyanazok. Mindenesetre, így különösen jó döntés volt kihasználni a járatot. Mert Norvégia határozottan megéri.
Még ha gyakorló idióták is az ott lakók. :D Oké, rend van, ezt tudjuk. De az a szintű rend, amit ott a saját érzékszerveivel tapasztal az ember, egészen döbbenetes. Például, vegyük az utak széleit. Mármint sima aszfalt út, kiemelt, döntött vagy 'K'-szegéllyel. Kevés olyan helye lehet a világnak, ahol az évek során, a környezeti hatások következtében ne ülne meg egy pici por a burkolat széle és a szegély töve között. Nos, Stavanger környékén bizony ez a helyzet. Nem létezik por lényegileg.
Vagy, sebességkorlátozás. Az egy dolog, hogy még az autópályákon is alig fordul elő az országban, ahol három számjegyű a megengedett sebesség (Stavanger nem ilyen, ott csak kilencven), de telis-tele vannak az utak 30-as és 40-es korlátozó táblákkal. Tulképp ettől hullámzik a forgalom - lévén rigorózusan be is tartják ezeket. A négy nap alatt, amit itt töltöttem, egyetlen egyszer sem előztek meg. Úgy értem még úgy sem, hogy az autópályán a szélső sávban haladok és elhúz mellettem egy Tesla vagy Porsche a belső sávban.
És vigyorog mindenki, mintha muszáj lenne! Megőrültek ezek, komolyan mondom! Vigyorog a benzinkutas, vigyorog az előzékeny másikautós, vigyorog a kutyát sétáltató...még a menekült is ezt teszi. Mindenki. Normálisak ezek?...
