Bergamoról ebben a blogban elvileg lesz még szó jópárszor. Annak ugyanis, aki úgymond fapadozásra adja a fejét, lépten-nyomon az útjába fog kerülni ez a város, illetve ez a régió.
Ennek oka egyrészt, hogy a mindkét ultra low-cost cég által repült célpontok közül ez az egyik legvonzóbb város és terület. Ezen helyek (már hogy a vonzóak) közé sorolható még Róma, London és Barcelona is, ám utóbbi kettő kakukktojás: hiába repüli mindkét cég (sőt, Londont három), mégis a legdrágább desztinációk között vannak.
Bergamo viszont általában az árverseny másik végén volt eddig, és a többi itt álló közül kiemelkedik ez a hely. Hiszen pl. Charleroi Belgiumban nos, nagyon nem vonzó hely, Eindhoven már sokkal jobb, de közvetlenül ott sem sok látnivaló van.
Bergamoban azonban van: például, sokkal-sokkal szebb, kellemesebb, 'látogatnivalóbb' település, mint nagytesvére, Milano. Fantasztikus óváros, csodálatos fekvés, és egy ugrásnyira van csak a lombard tóvidék, a Comoi-tó (partján kedves települések, mint pl. az alábbi két képen látható Varenna), a Lago Maggiore, de a híres Garda-tó sincsen túlságosan messze.
Másrészt, aki nem csak, hogy fapadosozik de még átszállásokat is meg mer kockáztatni, annak pedig ebből a városból (és a közeli Milanoból) a szerteágazó lehetőségek széles tárháza sejlik fel.
Egy szó, mint száz, az elmúlt pár évben jó párszor repültem Lombardiába, vagy azért, hogy konkrétan ott töltsek el egy-két (többnyire azért csak egy :) ) napot, vagy azért, hogy onnan érjem el a célpontot, például Görögország valamely részét.
E beszámoló egy '13 április legeleji odaútról szól, mely során újra sikerült összehozni egy előre kellemesnek ígérkező (és egy történet kivételével annak is bizonyuló) lombardiai hétvégét-ám most nem a város, vagy Milano, vagy a legközelebb fekvő Comoi-tó volt a célpont, hanem egy kis (hegy)vidék következett, középpontban az Iseo-tóval.
A pénteki nap sajnos majdnem végig esős volt, ebben csak kisebb szüneteket tartott az időjárás. Ezért elsősorban autózás volt a program, kisebb sétaszünetekkel (bár a másnap is ez volt végül is a felállás, csak az arányok fordultak meg-aznap ugyanis igen szép és kellemes idő volt, szerencsére).
Célpont volt ekkor a Lago de Endine, a tóvidék egyik legkisebb tagja (ekörül nincsenek is akkora hegyek, mint ahogy az jellemző az itteni tavakra-pontosabban, körül vannak hegyek, de nem esnek úgy bele közvetlenül a vízbe; így ennek a tónak a környezete nem annyira unikális-ám, ettől még nagyon szép.
Főként, h az időjárás azért előrébb tartott már, mint itthon: a fű üdezöld volt, nárciszok, mandulafák, tulipánfák virágoztak, és a mezőket néhol szinte 'havassá' varázsolták a harangvirágok (vagyis, inkább csak harang alakú virágok; azt hiszem, h a harangvirág valami más. :) messziről először hóvirágnak gondoltuk, míg meg nem ismerkedtünk velük közelebbről).
