Gran Canaria, 2.rész (A Cumbre, Tamadaba, Valle de Agaete, Guía, Teror, Las Palmas, Tejeda és a Jardín Botanico)

(Előzmények itt.) (aki azt nem olvasta volna: a sárga hátterű szövegek a 2018-as út kiegészítései, bemutatása)

...Azért csak feljutottam a hegyvidékre. Nem mindenhová; ottlétem alatt a GC-600-as út, amin keresztül a Roque Nublo 80 méter magas sziklaorma és a sziget legmagasabb pontja, a közel kétezer méteres Pico de las Nieves megközelíthető, végig zárva maradt.

Nem úgy két évvel később! Jó,a  Roque Nublo tulajdképpen most is kimaradt, ugyanis mikor ott voltunk, akkor éppen teljesen köde burkolódzott, így egészen a szikláig nem is mentünk el, csak megközelítettük.

A Pico de las Nieves viszont teljes terjedelmében sikerült, és egészen sokkoló élményt adott! Szépséges volt, lenyűgöző volt a tenerifei Teide a háttérben, "elöl" pedig a két híres gran canariai szikla, a Roque Nublo és a Benteyga, egyáltalán, a hol kopár, hol nagyon is zöld Cumbre változatos formái, a másik oldalon mintha repülőn ülnénk, magasan a felhők felett voltunk, be-betekintve a felhők alatti világba is... Komolyan nincsenek szavaim rá, mennyire tetszett!
Megjegyzendő még, hogy kiterjedt nyoma van a Gran Canariát tavaly szeptemberben pusztító erdőtűznek. Sok-sok hegyoldal (mintegy 2000 hektár!...) növényzete semmisült meg részben vagy egészében; nagyon szomorú, megindító a látvány.

És akkor most vissza 2016-ba.

...De ameddig járható volt, ott aztán volt élet! Legalábbis hétvégén, amikor a szigetlakók apraja-nagyja útra kelt, hogy havat láthasson. :) Ment a hógolyózás, hagyományos módon, a szabadtéren is, de a szembe közlekedő, egyébként idegen autósok között is, mini-hóembereket raktak az autók motorháztetejére, és egyáltalán, úgy viselkedtek kettőtől kilencvenkét éves korig, mint a kisgyerekek.

 

Tovább

Visszatértem Tenerifére

...Igazából viszonylag ritka az az eset, amikor egy-egy helyre újra visszatérek. Előfordul azért, főleg városokba, de más esetben is meg- megesik; idén is lesznek még visszatérős helyek, város is, sziget is, utóbbi persze már Görögországban. De azért alapjában ezt kerülöm, aminek igen egyszerű oka van: a világ, de még Európa is nagy, az élet pedig rövid. :) Így megpróbálok minél többet látni belőle addig, amíg lehet.

Mi vezetett vissza mégis Tenerifére? Elsősorban a tulajdonképpen minden szempontból tökéletes egy évvel előtti élményeink. Másodsorban, hogy maradt még ott annyi, számunkra fontos látnivaló, hogy így érezzük tökéletesen úgymond 'bejártnak' a szigetet. Harmadsorban pedig azért, mert az idénre kinézett Gran Canaria sehogyan sem váltott ki belőlünk akkora érdeklődést, hogy mindenáron oda szervezzük meg a téli kirándulást. Így végül újra Tenerife mellett döntöttünk, a szigetcsoport többi tagja pedig egy esetleges későbbi út során kerül(het, esetleg) felfedezésre.

Mivel írtam már nem is keveset e legnagyobb kanári szigetről (tavalyi út első rész itt, második rész itt, harmadik rész pedig itt olvasható) ezért értelemszerűen most csak arra koncentrálok, ami számunkra új volt, amolyan felsorolási jelleggel, de azért bízom benne, ettől még a poszt olvashatósága nem romlik számottevően.

Tovább

Tenerifén 3. (Teide Nemzeti Park, La Orotava, Puerto de la Cruz)

(korábbi posztok a szigeten tett első utamról itt és itt).

A Teide. Nem csak a sziget, de egész Spanyolország legmagasabb hegye a maga 3718 méteres magasságával (a szigetre jellemző, hogy rajta kívül is van még 3000 méternél magasabb hegy, de 2000 környéki is akad jó néhány). Mint egy békés (mostanság szerencsére békés..) apó őrzi a tájat, és most nem is volt igazán havas, még azalatt a hét alatt is mikor itt voltunk sokat olvadt a sapkája.

Tovább