(korábbi posztok a szigeten tett első utamról itt és itt).
Innen hamarosan belépünk Las Canadas-ba, mely nem más, mint egy 16 kilométeres átmérőjű katlan, vagyis egy egykori hatalmas kiterjedésű vulkán egykori krátere; pontosabban annak maradványa. Mindez hihetetlen méretű kitörések és földcsuszamlások során alakult ki és maradt ilyen, az idők során létrehozva valamikori északi oldalán a két hatalmas vulkánt, a Pico Viejot és a Teidét (ha fentiekben bármilyen geológiai tévedés lenne, azért elnézést kérek, mit mondjak, ezt nagyon könnyen el tudom képzelni :) ).
Egy biztos, vadnyugati (pontosabban: amilyennek a filmek alapján a vadnyugatot képzelem, na olyan) a látvány. Végeláthatatlan kősivatag mindenfelé, és nagyon feltűnő a vegetáció szinte teljes (bár olvasmányaim szerint csak látszólagos) hiánya.
La Orotava nálunk megnyerte a legszebb tenerifei település címet. Hasonló, mint La Laguna, csak még szebbek az épületek, még szebb, mívesebb, feltűnőbb a jellegzetes helyi építészet, még több a park, a zöld, a virág, a vegetáció. És jobb volt az idő is, de ez nem a település műve. :)
Említettem előbb a Playa Jardínt,
melynek neve beszédes: a beach mellé/elé egy trópusi kertet álmodtak, mely
módfelett jellegzetessé teszi ezt a partot.
A Teide. Nem csak a sziget, de
egész Spanyolország legmagasabb hegye a maga 3718 méteres magasságával (a
szigetre jellemző, hogy rajta kívül is van még 3000 méternél magasabb hegy,
de 2000 környéki is akad jó néhány). Mint egy békés (mostanság szerencsére békés..) apó őrzi a tájat, és most nem is volt igazán havas, még azalatt a hét alatt is mikor
itt voltunk sokat olvadt a sapkája.
A lábától libegő visz fel a kráter közelébe (nem olcsón: 25 euró per fő
egy kanyar), ahonnan sétautak ágaznak szerteszét-most éppen ugyan nem, mert az
összes fenti út zárva volt, ezért a libegőzést ki is hagytuk. Lehet menni a
csúcsra is, de oda csak (ingyenes) engedéllyel, melyet online is meg lehet
kérni.
Már az odavezető út is nagyszerű,
történjen az tulajdonképpen bármelyik irányból is. Mi ugye-ahogy az előző posztban erre már utaltam- dél-nyugatról támadtunk:
elhagyva tehát Villaflort a már megénekelt fenyvesbe jutunk, mely ekkor ködben
úszott, így itt volt a leghűvösebb a hőmérséklet amit mért az autónk a szigeten, éppen, hogy csak kétszámjegyű.
Ám elérve úgy a 2000 méteres
magasságot, tán picivel már alatta egyszer csak a felhők fölé kerültünk, a levegő rohamosan melegedni kezdett (egészen 20 fokig!), a nap is igencsak erősen sütött, és csodaszép látvány volt
letekinteni a környező világra: mintha csak repülőben ültünk volna és onnan néznénk szerteszét.
Innen hamarosan belépünk Las Canadas-ba, mely nem más, mint egy 16 kilométeres átmérőjű katlan, vagyis egy egykori hatalmas kiterjedésű vulkán egykori krátere; pontosabban annak maradványa. Mindez hihetetlen méretű kitörések és földcsuszamlások során alakult ki és maradt ilyen, az idők során létrehozva valamikori északi oldalán a két hatalmas vulkánt, a Pico Viejot és a Teidét (ha fentiekben bármilyen geológiai tévedés lenne, azért elnézést kérek, mit mondjak, ezt nagyon könnyen el tudom képzelni :) ).
Egy biztos, vadnyugati (pontosabban: amilyennek a filmek alapján a vadnyugatot képzelem, na olyan) a látvány. Végeláthatatlan kősivatag mindenfelé, és nagyon feltűnő a vegetáció szinte teljes (bár olvasmányaim szerint csak látszólagos) hiánya.
A talajt ezernyi formájú, hol éles, hol tompa, hol hatalmas, hol egészen apró, hol már ránézésre is súlyos, masszív, hol habkő-könnyűségű kövek, sziklák, kavicsok borítják, méghozzá ezerféle színben (vagyis, inkább árnyalatban): fekete, szürke, fehér, sárga,
barna, sőt zöld színű a kő- és sziklarengeteg, megspékelve
mindez változatos felszíni formákkal is: hamudombok, szurdokok, különleges formájú sziklafalak, tágas salakos
mezők, na és persze a két nagy vulkán is ott a háttérben.
A végtelenségérzés csak fokozódik ha
olyan útszakaszon hajtunk, mely hosszan egyenes: végképp tiszta Amerika, oda
képzelek ennyire a végtelenben összefutó aszfaltcsíkokat a kies pusztaságban.
Itt egymást érik a kilátóhelyek, melyekről vagy az egész döbbenetes erejű tájban, vagy egy-egy 'jól sikerült' sziklaformában lehet gyönyörködni; előbbit nagyon jónak, utóbbit picit erőltetettnek éreztük, de sebaj. :)
A legfontosabb ilyen kilátó a Roques de García, ahonnan fantasztikus kilátás jut osztályrészül, tényleg bármelyik irányban. Igaz, ehhez az is kell, h meg tudjon itt állni az ember az autóval, ugyanis nagyon úgy tűnik, mindenki más is így tudja, innen mutat magából legtöbbet a nemzeti park. Ráadásul itt van a kettő közül az egyik látógatóközpont is (a másik innen még arrébb van, El Portillo a neve, a katlan La Orotava felé eső szélén; mindkettő ingyenes egyébként), tovább növelve a turistapopulációt.
A Teidére felmenő libegő lábánál egy falatozó is üzemel, egészen brutális árakkal egyébként (példa: egy capuccino 3.65 lett volna...).
Elhagyva a Teide lábait hamarosan jön a zöldes porral borított dűnesokaság,
A legfontosabb ilyen kilátó a Roques de García, ahonnan fantasztikus kilátás jut osztályrészül, tényleg bármelyik irányban. Igaz, ehhez az is kell, h meg tudjon itt állni az ember az autóval, ugyanis nagyon úgy tűnik, mindenki más is így tudja, innen mutat magából legtöbbet a nemzeti park. Ráadásul itt van a kettő közül az egyik látógatóközpont is (a másik innen még arrébb van, El Portillo a neve, a katlan La Orotava felé eső szélén; mindkettő ingyenes egyébként), tovább növelve a turistapopulációt.
A Teidére felmenő libegő lábánál egy falatozó is üzemel, egészen brutális árakkal egyébként (példa: egy capuccino 3.65 lett volna...).
Elhagyva a Teide lábait hamarosan jön a zöldes porral borított dűnesokaság,
majd lassacskán lefelé indul az út. Ott pedig, ahol
elágazik részint La Laguna, részint La Orotava felé, elérjük újra a
fenyveseket, és a dús növényzet innen már megmarad, hiszen az északi part, és
különösképpen ezen, középső része rendkívül változatos és gazdag ebben a
tekintetben (is).
Olyannyira, hogy errefelé előfordulnak lombhullató
fák is szép számmal, ez a déli részen gyakorlatilag nem létezik, pár, a
hegyoldalakon lévő (és egyébként virágzó) mandulafa kivételével.
La Orotava nálunk megnyerte a legszebb tenerifei település címet. Hasonló, mint La Laguna, csak még szebbek az épületek, még szebb, mívesebb, feltűnőbb a jellegzetes helyi építészet, még több a park, a zöld, a virág, a vegetáció. És jobb volt az idő is, de ez nem a település műve. :)
Az épületek közül a leghíresebbeknek
a Casa de los Balconest tartják, melyek ennek megfelelően sokkal inkább
kiállítási tárgyak, mint házak: mindenfelé beléptetőkapuk, sok-sok picike
szatócsbolt bennük, gyakorlatilag kis nagyon mini plazák. :) Persze ettől még
nagyon szépek, de bennem maradt egy kis kár értük-érzés is, az igaz. Persze, lehetséges, hogy pont ezen üzletek léte teszi lehetővé, hogy ennyire eredeti állapotukban fennmaradhassanak.
Parkból is van számos, ráadásul
ingyenesek: a nagyobbikra, a Botanikus Kertre nem volt módunk, ugyanis zárva
volt, pedig kívülről nézve nagyon impozánsnak tűnt ; egy másikra, melynek becsületes neve Jardines del Marquesado de la Quinta
Roja, annál inkább.
Teraszos elrendezésű, csodás színű virágokkal teli, a tetején gloriettel 'ellátott' parkról van szó, ahonnan szép kilátás esik a városra (legalábbis a házak tetejére :) ) és lent az óceánra is. Nem túlságosan nagy a kert, de egyrészt gazdagsága, másrészt a viszonylag nehéz terep miatt is el lehet benne időzni hosszabb időt is simán.
Teraszos elrendezésű, csodás színű virágokkal teli, a tetején gloriettel 'ellátott' parkról van szó, ahonnan szép kilátás esik a városra (legalábbis a házak tetejére :) ) és lent az óceánra is. Nem túlságosan nagy a kert, de egyrészt gazdagsága, másrészt a viszonylag nehéz terep miatt is el lehet benne időzni hosszabb időt is simán.
Feltűnt, hogy itt, La Orotavában mintha kevesebb
lenne a szálloda is, ebből azt a következtetést vontuk le, hogy ez a város
(szintén La Lagunához hasonlóan) elsősorban az egynapos kirándulások színtere. Egy nem januári itt tartózkodás esetén én szívesen választanám ezt bázisnak, nagyon hangulatosan lehet itt az estéket is eltölteni szerintem.
Talán azért sem alakult ki itt komolyabb szállóturizmus, mert ezt a szerepet a vele tulajdonképpen
egybenőtt Puerto de la Cruz tölti be. Ott az óváros kevéssé díszes, bezzeg
hatalmas szállodakomplexumokból van bőséggel. Érdekes, h míg a déli részen a britek
voltak túlnyomó többségben, itt szinte csak német szót hallottunk. Feltűnt még,
hogy mintha ez lenne a sziget legdrágább városa: az óceánparti sétányon van
minden, de a legtöbb minden drágább, mint másutt (igaz viszont, hogy még itt is
lehet találni olcsóbb helyeket).
Az óceánpart itt is lenyűgöző
arcát mutatta: a Playa Jardínnél óriásiak a hullámok, egészen ködbe vesznek a
szemközti oldalon látható félsziget épületei. De keletebbre, a casino környékén
is ez a helyzet, és nagyon különös, hogy ezzel szemben a parton és a közeli sétányokon
alig-alig van szél.
Picit távolabb a forgatagtól már
egészen másik arcát mutatja a város: egy nyugodt kisvárosét, ahol a csönd az
úr, ahol békés kis hegyi utcák futnak egymásba, és ahol még arra is van mód,
hogy az utcafronton egy kiskertet tartson fent a tulajdonos (érdemes megnézni,
januárban mekkora már a saláta, van már újhagyma, sóska, zöldbab, miegymás.. :) )
Amiben még gazdag Puerto de la
Cruz, az a parkok. Ott van mindjárt a legnagyobb, a mintegy 10 hektáros Parque
Taoro. Ingyenes a nagy része, afféle margitszigeti hangulatút érdemes
elképzelni (például még azok az elmaradhatatlan, kis sárga gyöngykavicsos sétautak is megvannak :) ), persze odaillő, szubtrópusi növényekkel, és majdnem 100 %-ban
örökzöldekkel. A parkot pedig előkelő, (múlt) századelői szállodák szegélyezik és szabdalják, melyek tudtommal anno angol 'megrendelésre' készültek jobbára (még anglikán templom is található itt).
És itt is van egy botanikus kert,
nem is akármilyen: III. Károly spanyol király alapította még a 18. század végén
azzal a (khm, sztem mondjuk eléggé hülye :) ) indokkal, hogy a trópusi növényeket itt
szoktassák az európai klímához, hogy aztán innen majd északabbra, az Ibériai-félszigetre, na és legfőképp Madridba
kerülhessenek. Persze ebből nem lett semmi: a madridi teleket semmiféle
szoktatás után se bírták ezek a növények. :D Idáig azonban minden probléma
nélkül eljutottak, és létrehoztak egy jó nagy és sűrű, immár több, mint kétszáz éves trópusi parkot...
...ami idő hiányában sajnos kimaradt (azonban egy év múlva már nem)
Meg még sok-sok minden más is: nem voltunk egyik díszes, híres-neves
állatkertben sem, nem láttuk az ezeréves sárkányfát, nem hajtottunk ki a sziget
módfelett vadregényesnek mondott észak-nyugati sarkába.
Nem voltunk delfin- és bálnalesen, nagyon nem voltunk elég időt Puertoban és La Orotavában, de a fővárosban is volna még látnivaló.
A Teide kráteréhez is élmény lehet egy túra, valamint meg kéne tenni a Teide és La Laguna közötti utat, vagy a fővárostól a dél-nyugati végekig Candelarián és Güimaron át futó TF-28-ast is. Na és ott az Anaga: elhagyatott kis települései is nagyon érdekelnének, jó volna végigjárni, túrázgatni azon a hegyvidéken is valamikor.
Nem voltunk delfin- és bálnalesen, nagyon nem voltunk elég időt Puertoban és La Orotavában, de a fővárosban is volna még látnivaló.
A Teide kráteréhez is élmény lehet egy túra, valamint meg kéne tenni a Teide és La Laguna közötti utat, vagy a fővárostól a dél-nyugati végekig Candelarián és Güimaron át futó TF-28-ast is. Na és ott az Anaga: elhagyatott kis települései is nagyon érdekelnének, jó volna végigjárni, túrázgatni azon a hegyvidéken is valamikor.
Vagyis, már csak ezekért is jó
volna egyszer még visszatérni ide. Akkor is, ha az a sok-sok szépség, kellemes,
nyugodt hangulat, amit adni tud ez a hely, ha a sziget mai életében, formájában, akár növényzetében is benne lévő sok különös és különleges ellentét, a tökéletest közelítő klíma, a
barátságos árak nem lennének eléggé hívogatóak.
De azok. A legmesszebbmenőkig
azok. :)
Szépek a fotok megint, Puerto de la Cruztól megdobbant a szívem, hiszen már majdnem 3 hónapot töltöttünk el ott, ismerem, mint a tenyerem és imádom! Ami feltűnt at előző beszámolóidból is a képeken, főleg az Anaga és a Teresitas strand körül, és most a Teidénél, hogy még a sziklák is zöldek, azaz annyira be van nőve zölddel a sziget, hogy ilyennek még sosem láttam. Nekünk majdnem mindig október volt az utazóhónapunk és akkor a forró nyártúl kiszikkadt táj várt ránk.
VálaszTörléslátod ez meglep. a meglévő párásság miatt én azt feltételeztem, h ez nagyjából standard módon lehet ilyen (ha nem is Teidén, de egyébként).
VálaszTörlésmás: talán már műkszik az rss. de sajnos nem biztos, mert elképzelhető, h vmi olyat fog kiírni, h túl nagy a fájl mérete.
köszi a beszámolót, élmény volt olvasni és nézni, és közben arra gondolni, hogy igen, majd egyszer valamikor tényleg kéne errefelé is csinálni egy kanyart... :)
VálaszTörlés(igazából olyan jól írsz, hogy én is mindig várom, mikor és hová utaztok legközelebb :))
Szia!
VálaszTörlésA Teidére, ha csak felvonózunk, oda is kell az engedély, vagy csak ha fel szeretnénk menni a csúcsra is?
Előre is köszi a segítséget!