Az elsősorban az északi oldalra koncentráló első bejegyzésben már utaltam rá, hogy jelentősen eltér kinézetében is, de még inkább hangulatában a déli rész az északitól. Bár talán az északi a lenyűgözőbb, vagyis inkább a monumentálisabb, de mivel a hangulat nagyon sokat számít, nekem inkább a déli volt a "bejövősebb" (be szép szó lett ez), lévén teljesen tisztán és egyértelműen 'szigetfílinget' árasztott (még egy szép szó).
Ezt segítette a félsziget felszíne is, lévén délen tényleg össze-vissza 'törik' és kanyarog, így nem kellett sosem túl sokat menni ahhoz, hogy hol a Pagasitikos-öböl, hol az Evia és Pilio közötti tengerszoros, hol az Égei-tenger látszódjon-na meg a sziget: Evia, Skiathos és Skopelos is, a szárazföld határvonala mellett... Mindez akár úgy is létrehozható, hogy az ember mondjuk az öböl közelében van, és onnan lát át a másik oldalra. Tényleg mint egy kis szigeten, na.
Induljunk most tehát délnek, Volos felől, az öböl mentén, Kala Neráig úgy igazából nincs sok látnivaló, kisebb-nagyobb falucskák sorakoznak, melyek igyekeznek, igyekeznének a turizmusra támaszkodni, hol több, hol kevesebb sikerrel.
