Számomra rendhagyó volt ez a november végi út: ugyanis először utaztam külföldre úgy egyedül, hogy meg is szálltam ott (egynapos, tehát reggel ki-este haza
utakon már voltam így többször is).
Na nem hosszú útról volt szó, mindössze egyetlen éjszakát töltöttem el, ami azonban teljes két nap kirándulást jelentett, hiszen a kora reggeli wizz-zel repültem Milanóba, míg a másnap késő estivel jöttem haza (összesen hatezer pontot kellett fizetni érte).
Na nem hosszú útról volt szó, mindössze egyetlen éjszakát töltöttem el, ami azonban teljes két nap kirándulást jelentett, hiszen a kora reggeli wizz-zel repültem Milanóba, míg a másnap késő estivel jöttem haza (összesen hatezer pontot kellett fizetni érte).
Elsőként mindjárt jöjjön a konklúzió: viszonylag sokfelé jártam már Olaszországban, Jesolótól ( :) ) a Ligúr-tengerpartig,
Udinétől Nápolyig, és mondjuk Trieszttől Livornóig, de egy-két kis szigeten is
volt módom megfordulni (Ischia, Ponza). Sőt, a tóvidékből is láttam már pár
tavat (bár a leghíresebb és legnagyobb Gardát még nem), de annak ellenére, hogy a két
napból másfélben borzasztó rossz idő volt, engem eleddig ez a tájék ragadott
meg a legjobban ebben az országban.



















