(Előzmények Nápollyal itt.)
Mikor szerveztem az utat, az első gondolat az volt, hogy a pár nap nápolyi és környéki tartózkodás után azonnal Ischiára hajózunk, és ott töltjük majd a nyaralás nagy részét.
Aztán persze ahogy készültem, megnyíltak előttem az ugyan módfelett drága, ám sokak által Olaszország legszebb vidékének tartott Sorrentoi-félsziget csodái, így átterveztem az utat úgy, hogy négy napot a félsziget megismerésével töltsünk, Amalfitól Positanon át mondjuk a névadó Sorrento városig.
Odaút természetesen a Circumvesuviana-val történt, csak most nem szálltunk már le Pompeiben hanem tovább folytattuk az utat. Elhagyva az ókori várost hamarosan elkezdi a vonat az alagutazást, olyannyira, hogy még megállók is lettek kialakítva a hegy gyomrában. Időnként megpillantjuk az öblöt, vagy a túloldalon a hegyvidéket: igazán szépséges a látvány. Ez már kevésbé mondható el a települések azon részére, amely mentén halad a vasút...szakadtak, lehangolóak, ápolatlanok.
Sorrentoba érkezés után megkerestük az EAVbus megállóját, mivel e cég üzemelteti a Capo di Sorrento-t (vagyis a félsziget csücskét) feltáró buszjáratokat (közbevetőleg: ez így nem teljesen igaz, a 'helyközi' Sita is jár a Capo-n, de kevesebb megállója van és jóval ritkábban jár, legalábbis menetrendileg-ugyanis a tapasztalatom alapján sokkal megbízhatóbbak, mint az EAV). A buszról, elhagyva tehát délről a várost, fantasztikus látvány tárul az ember szeme elé: a gyakorlatilag falakra épült város teljes sziluettje, hatalmas szintkülönbségek, az épületek között buja növényzet, sok szép virág...felmerült ekkor bennünk, hogy ennél tényleg tud szebb lenni a másik oldal, az Amalfi-part?...
Mikor szerveztem az utat, az első gondolat az volt, hogy a pár nap nápolyi és környéki tartózkodás után azonnal Ischiára hajózunk, és ott töltjük majd a nyaralás nagy részét.
Aztán persze ahogy készültem, megnyíltak előttem az ugyan módfelett drága, ám sokak által Olaszország legszebb vidékének tartott Sorrentoi-félsziget csodái, így átterveztem az utat úgy, hogy négy napot a félsziget megismerésével töltsünk, Amalfitól Positanon át mondjuk a névadó Sorrento városig.
Odaút természetesen a Circumvesuviana-val történt, csak most nem szálltunk már le Pompeiben hanem tovább folytattuk az utat. Elhagyva az ókori várost hamarosan elkezdi a vonat az alagutazást, olyannyira, hogy még megállók is lettek kialakítva a hegy gyomrában. Időnként megpillantjuk az öblöt, vagy a túloldalon a hegyvidéket: igazán szépséges a látvány. Ez már kevésbé mondható el a települések azon részére, amely mentén halad a vasút...szakadtak, lehangolóak, ápolatlanok.
Sorrentoba érkezés után megkerestük az EAVbus megállóját, mivel e cég üzemelteti a Capo di Sorrento-t (vagyis a félsziget csücskét) feltáró buszjáratokat (közbevetőleg: ez így nem teljesen igaz, a 'helyközi' Sita is jár a Capo-n, de kevesebb megállója van és jóval ritkábban jár, legalábbis menetrendileg-ugyanis a tapasztalatom alapján sokkal megbízhatóbbak, mint az EAV). A buszról, elhagyva tehát délről a várost, fantasztikus látvány tárul az ember szeme elé: a gyakorlatilag falakra épült város teljes sziluettje, hatalmas szintkülönbségek, az épületek között buja növényzet, sok szép virág...felmerült ekkor bennünk, hogy ennél tényleg tud szebb lenni a másik oldal, az Amalfi-part?...
