Algarve 1. csak a partokról nem

Jártam Tenerifén. A következő idénytől lett Budapestről közvetlen járat.

Jártam Gran Canarián. A következő idénytől lett Budapestről közvetlen járat.

És jártam tavaly szeptemberben Algarve-on. Idén tavasztól van Budapestről közvetlen járat.
Na most. Belátható idejű terveim között szerepel az Azori-szigetek. Esetleg érdemes lehet várnia vele annak, aki odakészül. :)

Tovább

Krétai képek

Nem olyan könnyű Krétáról beszámolót írni. Pedig, merem állítani, számomra még személyiségformáló is volt ez a sziget; ráadásul (vagy éppen ezért) végigkíséri a teljes felnőttkoromat. De ez csak személyes 'vallomás' volt, a nehézséget nem ez adja, a nehézség tisztán gyakorlatias. Még magyarul is kismillió információ szerezhető a szigetről, lévén népszerű turistacélpont Magyarországról. Számtalan a különböző színvonalú és tartalmú útikönyvek száma, de online is végtelen a tartalom. Van magyar nyelvű általános összefoglaló is a szigetről, de ebben a témában történetesen végtelenül jól használható az index utazási fórumának Kréta topikja is. Aki azt végigolvasva nem tud meg minden fontosat, érdekeset és különlegeset a szigetről.. na most ezt nem tudom értelmesen befejezni, a lényeg, hogy olyan nem létezik. :)

Ráadásul, az ilyen beszámolók, mint amiket többségében én is szoktam írni, felettébb szubjektívek, és általában sem törekednek a teljességre. Kiváltképp megvalósíthatatlan ez ebben az esetben, hiszen a sziget annyira sokarcú, annyira méretes, annyira nehezen bejárható, hogy erre maximum törekedni lehetne.

De most nem is fogok törekedni ilyesmire. Ehelyett kimaxolom a szubjektív nézőpontot, és mindössze egy-egy megélt pillanatra, vagy a sziget egy-egy mini vagy mikro részére fogok fókuszálni, és ezeket egyszerűen sorba rendezem.

Tovább

Nizza and around, 1. Nizza (és egy kis esti Monaco)

Jó régen, több mint tíz éve jártam legutóbb a Francia Riviérán. Akkor egymás után két nyáron is; annyira megérintett a hely szépsége, az általam ismert életmódoktól való jelentős eltérése, hogy muszáj volt visszamenni.
Egyébként autóval utaztunk még akkor; fel se merült, hogy olcsóbb lehetne repülővel. Sokkal később tudtam meg, hogy könnyen lehet, már akkor is az lett volna pedig; az idő tájt repült Nizzába a Sky Europe, méghozzá gyakran igen csak olcsó árakon...
Úgyhogy, sok minden 'megvolt' akkor, nem is csak a partvidéken, de feljebb a 'hátországban', a különleges, számomra lágy szépségében kicsit Toszkánára hasonlító Provence-ban is: Menton, Nizza, Grasse, Antibes, Frejus, St.Tropez, Marseille, Aix, a Verdon-szurdok... Így e rövid, három napos kirándulást úgy próbáltam összehozni, hogy jusson idő a korábban meg nem ismert helyekre éppúgy, mint az emlékeimben élőkre, úgymond ellenőrizni, hogy a valósághoz közeli-e az még ott, vagy már messze van attól.
 

Hasznosságok: repülés a Wizz Air közvetlen járatával, jegyár két főre 11 ezer forint volt. Szállás az airbnb-n, egy khm, egy irodában. :) Legalábbis minket feltétlenül arra emlékeztetett a kis stúdió. Na, meglepetés nem ért, tudtuk ezt foglaláskor is. A negatív oldalon (a lakájosság hiánya mellett) egyedül a kissé szűk ágyat tudom megemlíteni. Mert a wifi különösen hasított, a tisztaság okés volt, tartozott a lakáshoz egy parkolóhely a ház alatti garázsban, kiváló az elhelyezkedése, és használva az airbnb-kupont 36 euróra jött ki egy éj.
Mi végül autót béreltünk. De tény, ez itt most elsősorban kényelmi 'extra' volt, hiszen a közösségi közlekedés árfekvése messze nem riviérai. Mivel sokáig vacilláltam, hogy hogyan is közlekedjünk, viszonylag kikupálódtam a nizzai és környéki tömegközlekedésében. Úgyhogy, megosztom annak a két oldalnak a linkjét, amit én a leghasznosabbnak találtam, már ami a buszokat illeti. A helyi BKV hivatalos oldala:

http://www.lignesdazur.com/

Itt viszonylatra lebontva lehet a menetrendeket megnézni, letölteni, részletesen elmagyarázzák a különféle jegy típusokat, térképes megjelenítés is van, melyek szintén letölthetőek.

 

A másik pedig egy blog:

http://www.bestofniceblog.com/

Szerintem nagyon jó kis oldal ez. Részletesen és érthetően magyarázza el a fontos dolgokat, nem is csak közlekedési témakörökben, és még használhatónak tűnő insider-tippek is előfordulnak.
 

Szóval végül autóbérlés, Avistól, 44 eur a három nap. 26 euró lett volna még per nap a nullázó, amit most kihagytam, helyette az icarhireinsurance.com-on vásároltam (utólagos) nullázót 14 euróért a három napra.
Nem tudom, hogy ez mennyire általános már a nagy cégeknél, de az AVIS/Budgetnél, és Olasz- és Franciaországban módosult a full/full fuel policy módja. Most átvételkor mindenképpen beterhelnek egy tank üzemanyagnyi összeget a bankkártyán, viszont leadásakor semmi baj nem történik, ha nem teli viszi vissza az ember. Egyszerűen megtankolják, annak árát levonják a zárolt összegből, a többi pedig visszakerül a kártyára. Itt, a nizzai pultnál hozzáfűzték még, hogy a benzinkúti áraknál pár centtel olcsóbb árral számolják az üzemanyagot - hogy ez így van-e azt nem tudom, én maradtam az sk-tankolásnál leadás előtt.

Általában Nizzát tartják a legkevésbé 'felvágós', legkevésbé a pénzről, a jómódról, a csillogásról szóló településnek a Francia Riviérán. Én azt hiszem ebben sok igazság van. Persze itt van a világ egyik legszebb hotelének tartott Negresco (egy bukaresti fogadós fia, Henri Negresco építette 1912-ben, aki az egyik kaszinó vezetőjeként szedte össze a pénzt, meg főleg a kapcsolatokat terve megvalósításához), ami a szintén világhírnévnek örvendő Promenade des Anglais-n ('Angolok sétánya') található; meg egyáltalán, a kertvárosi részein egymást érik a szebbnél szebb, jómódról árulkodó (néhol hivalkodó) magánházak és kertek.

Ám ezen túl egy teljesen 'normális', mai, európai, és mai európai, kozmopolita és globalizált nagyváros. Van (már; mert nem olyan rég építették vissza, az ezredforduló idején induló francia villamos-reneszánszban) részben füves pályás, modern villamosa, forgalom csillapított óvárosa, kerékpár-sztrádája (értem ezalatt, hogy több helyen nem csak az autósoktól, de a gyalogosoktól is elzárt pályán lehet bringázni), működő közösségi közlekedése egyfelől, de szegény(ebb) negyede, koldusai, nem éppen felelősen eljáró állattartói másfelől.
Meg egy igazán mediterrán, játékos, élénk hangulata. De nagyon.

Szinte mindig volt itt város, mióta a világ a világ, legalábbis mióta elkezdtük a történelmet. A görögök alapították a várost (állítólag a neve is a görög Niké, azaz győzelem szóból ered), majd két évszázaddal később, ie.200 körül érkeztek meg a rómaiak, akik a mai Cimiez városrészben építkeztek. Ez az időszak volt a város első aranykora, ekkor vált jelentős várossá. Olyannyira, hogy a birodalom bukása után évszázadokig nem talál magára, majd csak a középkor elején indul ismét fejlődésnek, a Provencei-i Grófság uralma alatt. Újabb komoly fordulat 1388, mikor egy bizonyos Jean Grimaldi összeesküvésének eredményeképpen a város az itáliai Savoyai Hercegség uralma alá kerül, majdnem hatszáz évre, egészen 1860-ig. Innen, az olaszból jön az általunk, magyarok által is használt neve, a Nizza (hiszen franciául Nice), ahogyan az olaszos építészeti elemekkel átszőtt óváros, vagy éppen a sok olaszosan csengő tulajdonosnév a kirakatokban és cégéreken. Sőt, leghíresebb szülötte is olasz, nem is akármennyire az: az olasz egység megteremtésében oly' nagy szerepet játszó szabadságharcos, Giuseppe Garibaldi is a város szülötte (és ma az egyik legnagyobb tér névadója).

...Sok mindenre nem jutott idő: nem jártunk például fent a Cimiez-n, pedig van ott sok minden. Ókori romok a rómaik idejéből, archeológiai múzeum (szintén abból a korból), Matisse és Chagall múzeum, két szép, olivaligetes park, vagy éppen az egyetem épülete és parkja, aminek elmulasztása a leginkább fájt nekem (bár ez csak jóindulattal Cimiez; mondjuk inkább úgy, hogy a környéke, és összeszervezhetők a fentiek egy körré - legalábbis én így terveztem volna).

Az egyetem eredetileg Château de Valrose névre hallgatott (1965 óta központi épülete a kampusznak), vagyis egy igazi palotáról van szó, ahhoz méltó, kis-tavas, vízeséses, szökőkutas, gazdag mediterrán parkkal, mindez Cimiez hegyoldalában. A google ilyen képeket mutat róla:

Sajnos szintén kimaradt a reptértől szinte kőhajításra fekvő Parc Phoenix. A jókora biodómban és a környező parkban nem csak növények, de állatok (hüllők, madarak) is vannak. Nagyon jókat olvastam róla, ráadásul nem csak itteni léptékkel nézve nevezhető olcsónak a három eurós belépőjével.

Tovább

Lago di Como, 1: városokról, hangulatról, szállásról, utazásról

Nem is annyira a szöveg hosszúsága, hanem inkább a tervezett sok fénykép miatt két részre bontom ennek az útnak a leírását. Ebben most a 'hasznos' információk mellett körbejárom a tavat, pár települését. A következő pedig arról a négy parkról fog szólni, amelyekben jártunk.

Ez az utazás még tavaly őszre, október közepére volt tervezve. A gondolat az volt, hogy szerencsésen kifogva egy, ezen a vidéken cseppet sem általános jó időt, csodaszép színekbe öltözve járjuk körbe a tavat.
Aztán ez egyrészt egy komoly munka és egy hülye lumbágó miatt elmaradt, úgyhogy az őszi Comói-tó helyett a már harsogó zöld és nagyon virágzó tavaszi, május legeleji tavat autózhattuk körbe.

Mondjuk az időjárás ekkor sem egyszerű itt. Olyannyira nem, hogy az év legcsapadékosabb időszaka a lombard tóvidéken nem a november vagy mondjuk a január, hanem a május és a június. Meg egyáltalán, az egész tavasz - sőt, az éves átlagos csapadék mennyisége nagyjából a duplája a londoniénak. Hiába, ára van az előbb említett zöld harsogásnak.

Most is a három napból, amit ott töltöttünk, kettőre esőt ígért a meteorológia, még az adott napot megelőző este is; aztán szerencsére hasonlóan jártunk, mint a Luganói tónál, ahol az előrejelzésnél sokkal jobb lett a valóság. Mert miközben a napsütésesnek is jósolt nap bejött, az egyik esősből változóan felhős-napos, kellemes idő lett, a másikban pedig még délelőtt elállt az egész napra kitartónak ígérkező eső, még ha a felhők egész napra meg is maradtak.

Kötelező körök, utazás és szállás: Milánóba utaztunk a Wizz Air-rel, az ezen az útvonalon szokásosnak mondható hatezer forintos retúráron; de a Comói-tóhoz a Ryanair bergamói járatát is érdemes figyelni, sőt, onnan a gyorsabb elérni ezt a tavat, legalábbis a leccói ágát.
Szállást ismét az airbnb-n találtam a legolcsóbban, egy nyugodt, part menti kisvárosban, inkább falucskában, Dervióban, 40 euró per éj ár alatt egy kicsivel. Egy nagyon jó fej, laza olasz srác/úr volt a házigazda, a lakás pedig tökéletes volt nekünk. Tágas, jól felszerelt, és olyan igazi olasz óvárosi, spalettás épületben volt, amiből jó volt egyet újra belülről is megnézni.

A tóvidék elsősorban a természetről szól; az Alpok hatalmas hegyei ölelik körbe e tavakat, miközben lent a parton, pont a hegyek védelme miatt, a földrajzi elhelyezkedésükből egyáltalán nem következően mediterrán a környezet. Pálmafák és örökzöldek sokasága zöldell, boguainvilleák, azaleák/rododendronok és leanderek sokasága virágzik mindenfelé, alkotva jellegzetes elegyet a hegyvidéki fenyvesekkel, lombhullató erdőkkel, és azért a még ide is benyomuló akácokkal.

De azért azon túl is, hogy a települések nagyon rendben vannak, színesek és azonnal felismerhetők, szinte minden esetben találunk szűk utcás óvárosokat, parti sétányt és többnyire román vagy gótikus stílusú templomokat. Főként Comóban, és annak hangulatos, elsősorban olaszokkal teli, rengeteg vendéglővel és kávézóval 'ellátott', meg-megállós sétára csábító történelmi városmagjában,

ahol ott a szép, robosztus, román stílusú bazilika, a San Fedele,

és Észak-Olaszország egyik legjelentősebbnek mondott műemléke, a gótikus Katedrális is.

Na most. Ha visszamegyünk a fotókban a San Fedele templomba, akkor az utolsó kettő egy-egy freskót, freskórészletet ábrázol. Ez a kupola belső oldalának alsó részein, két oldalt található. Fogalmam sincs, hogy ezek mint művészi értékek mennyire nagy truvájok (azt tudom, hogy a belső díszítés részben Carlo Carlone munkája, ami biztos sokaknak mond sokat :) ), de nekem nagyon különlegesnek hatottak. A berakott fényképből ez egyáltalán nem jön le, de olyan hatást keltettek élőben, mintha egy 3D-s könyvet/képet néznénk. Valahogy 'elemelkednek' az alakok a síkból, van kiterjedésük, és azt érzed, hogy ha mész még beljebb a templomban, akkor simán alájuk fogsz érni, majd tovább haladva hátulról is láthatod a lefestett eseményt. Nagyon tetszett.

De szerintem szintén látni-való a jó öreg brunatei sikló is (1894-ben nyílt meg; 5.50 eur a retúrjegy). Mer' eleve, siklózni jó ugye. Plusz, fentről nyilván nem rossz a kilátás sem. Viszont ami a legjobb, az maga Brunate: remek villák sora húzódik fent, ám többségük mintha már túl lenne a zenitjén. És pont ez az, ami figyelemre érdemes bennük. Vagyis, nem csak ez, persze, hiszen ízléses, komoly épületek ezek. De így, meghintve az idő porával és a mulandóság érzésével, egészen különös hangsúlyt kapnak.
...Aztán meglehet, ezek csak nyári lakok. És két hónappal később mindez, amit belelátni véltem, máris köddé válik.

A tó leghíresebb városa a középső kiszögellés sarkán fekvő Bellagio. Tudtam, hogy rendkívül népszerű, hogy szinte mindig komoly vendégsereg járja az utcáit, szóval nagyjából felkészültnek gondoltam magam arra, ami ott vár. És nem is volt ezzel probléma, bár úgy tűnt, hogy a tó körül kiránduló turisták 70%-a ebben a városban összpontosul, a többi harminc pedig kényelmesen lézeng a tó többi részén. Ami egy dolog, hiszen ha ez a város annyival szebb/értékesebb/tartalmasabb, akkor jó hogy ide jön mindenki. De szerintem erről nincs szó igazából. Természetesen remek hely a város, a legmesszebbmenőkig ajánlott! A fentebb lefestett szűk sikátoros, lépcsős, színes épületes, réges-régi és nagyon impozáns templomos, festői parti sétányos rész mind-mind megtalálható itt. Viszont az az igazság, hogy nekem fogalmam sincs, hogy mivel emelkedett ki a társai közül. Mert se a szűk sikátorai és lépcsői, se a temploma, se a sétánya nem különb, mint mondjuk Varennáé vagy Menaggióé, vagy akár Lennóé. Viszont az igazán belső részeken alig lehet élvezni, mert annyi az ember. És bár nincsen emberiszonyom, de ha lehet kellemesen, szellősen ugyanazt, akkor inkább választom azokat.
(Azt meg én is látom, hogy az alábbi fotók egyáltalán nem árulkodnak emberhegyekről, de akkor is rengetegen voltunk, és kész. :) )

Jó, mondjuk Varennában sincsenek éppen kevesen; az előbb fennmaradó 30%-ból úgy húsz azért itt van. :) Mindegy, számunkra jóval hangulatosabb, beleveszősebb volt, mint a híresebb szomszéd - de még jobb volt a túlsó parton Lenno. Az oda való betérés nem volt éppen tervezett, de ahogy az lenni szokott, az egyik legmaradandóbb emlék az itt töltött (igaz, nem túl hosszú) idő lett. Az emberek, az emberek között korzózó kacsák, a festeni nem lehet tökéletesebbet-főtér, a kiváló fagyizó, a tökéletes környezet és kilátás, akár a tóra, akár a településre nézünk... nagyon ott volt. 
Az első hat kép Varenna, az utolsó négy Lenno.

Egyébiránt ez a rész, vagyis a tó Como és Menaggio közötti szakasza a legismertebb, talán a legszebb is. Errefelé van a legtöbb villa és palota is, a csúcsgazdagok játszótere ez a vidék. A híres Clooney-villa is ezen a tájékon fekszik, közelebbről Laglioban, és Villa Oleandra a neve.

Tovább

Madrid röviden

Egészen pontosan két nap és két este alatt. Utóbbi is fontos, ugyanis nagyon élénk, nagyon vidám, nagyon színes és nagyon fényes város sötétedés után (is..). Kellemes és érdemes ilyenkor beleveszni egy kicsit a forgatagba. Hely van rá bőven, ugyanis az esti programhelyszínek, szórakozó központok nem koncentrálódnak egy-egy konkrét környékre, sőt utcára (mint például Budapesten), hanem a város sok szeglete tud élni egyszerre.

Persze ez nem nagy meglepetés: Madrid igazán nagy város, legalábbis európai szinten; csak London és Párizs nagyobb nála. Több mint három millió lakosa (a szuburbán nélkül; azzal együtt bőven hatmillió fölött), komoly kiterjedése és így számos központi része biztosítja azt, hogy soha ne lehessen unatkozni.

Tovább

Visszatértem Tenerifére

...Igazából viszonylag ritka az az eset, amikor egy-egy helyre újra visszatérek. Előfordul azért, főleg városokba, de más esetben is meg- megesik; idén is lesznek még visszatérős helyek, város is, sziget is, utóbbi persze már Görögországban. De azért alapjában ezt kerülöm, aminek igen egyszerű oka van: a világ, de még Európa is nagy, az élet pedig rövid. :) Így megpróbálok minél többet látni belőle addig, amíg lehet.

Mi vezetett vissza mégis Tenerifére? Elsősorban a tulajdonképpen minden szempontból tökéletes egy évvel előtti élményeink. Másodsorban, hogy maradt még ott annyi, számunkra fontos látnivaló, hogy így érezzük tökéletesen úgymond 'bejártnak' a szigetet. Harmadsorban pedig azért, mert az idénre kinézett Gran Canaria sehogyan sem váltott ki belőlünk akkora érdeklődést, hogy mindenáron oda szervezzük meg a téli kirándulást. Így végül újra Tenerife mellett döntöttünk, a szigetcsoport többi tagja pedig egy esetleges későbbi út során kerül(het, esetleg) felfedezésre.

Mivel írtam már nem is keveset e legnagyobb kanári szigetről (tavalyi út első rész itt, második rész itt, harmadik rész pedig itt olvasható) ezért értelemszerűen most csak arra koncentrálok, ami számunkra új volt, amolyan felsorolási jelleggel, de azért bízom benne, ettől még a poszt olvashatósága nem romlik számottevően.

Tovább