Algarve 1. csak a partokról nem

Jártam Tenerifén. A következő idénytől lett Budapestről közvetlen járat.

Jártam Gran Canarián. A következő idénytől lett Budapestről közvetlen járat.

És jártam tavaly szeptemberben Algarve-on. Idén tavasztól van Budapestről közvetlen járat.
Na most. Belátható idejű terveim között szerepel az Azori-szigetek. Esetleg érdemes lehet várnia vele annak, aki odakészül. :)

...Nem mintha akkora megterhelés lett volna Lisszabonból leautózni Portugália legdélebbi tartományába. Mondjuk odafelé csak simán nem volt megterhelő végig autópályán megtenni a kb. kétórás utat, lévén este érkezik Lisszabonba a Wizz Air, így sötétben utaztam. Vissza viszont nem, és komolyan egészen lenyűgöző a táj szinte végig. Hegyes-dombos, hol sűrű, hol ligetes növényzettel, sok-sok fenyővel, még több paratölggyel, a szó legszorosabb értelmében megszámlálhatatlan gólyafészekkel (merthogy hiába a miénknél sokkal jobb klíma, a gólyák már ott is útra keltek szeptember első felében).

Most nyilván, aki Algarve-ra tart, nem fog Lisszabonba utazni, de aki az országot is akarja látni, annak érdemes megfontolnia, hogy az egyik irányba Lisszabont is útba iktassa. Nem csak a város miatt (pedig az is nagyon ott van), de a vidéki, délvidéki Portugália miatt is. Na meg akár a Lisszabon környéki, közép-portugál területért is (amiről beszámoló is olvasható itt).

Na, de Algarve. Alapvetően a híres homokkő sziklák közé szorult, világszépe beach-ek otthona. És tényleg, elképesztő mennyiségben sorakoznak ezek, elsősorban a tartomány déli, nagyságrendileg 150 km-nyi partvonalán, annak is elsősorban a nyugati részén. Azonban a partok mellett érdemes bebújni a hegyek közé is, egészen megdöbbentő kinézeti és hangulati eltéréseket találunk akár csak egy félórányi autózással is.

Mondjuk történetesen még a szállásárakban is. Algarve abszolút értelemben nem egy túlságosan drága térség, mégis, azért a partmente nyilván keményebben árazott. Én Silvest választottam székhelynek, egy tényleg fantasztikus airbnb-s lakásban. Nem vállaltam vele nagy kockázatot, mivel a tulajnak erről, és még jó pár egyéb lakásáról is nagyon sok és nagyon jó értékelése van, így eleve nem volt alacsonyan a mérce, de abszolút megugrotta. Talán az eddigi legjobb airbnb-s szállás volt, ár/érték arányát tekintve pedig biztosan. 
És ha már, akkor az egyéb praktikus dolgokról is: Repülés Wizz Air, 20 ezer Ft retúr. Autó: a Drive on holidays nevű helyi, portugál cégtől. Önrészmentes biztosítással, egy kis dízel autó (ami helyett a fullos Focust kaptam) 28 euró volt per nap.

Silves maga pedig egy igen kedves, pár tízezres kisváros. Akkor is érdemes eljönni ide, ha nem itt száll meg az ember. Kellemes, nagyon portugál óváros, mórok-korabeli vár, egy szép katedrális, Algarve-szerte híres kávézók és éttermek, a völgyben az Arade-folyó kanyarog... Egy kirándulást feltétlenül megér.

Na de a természet is nagyon gazdag és nagyon változatos erre, sőt, és még inkább az lesz, ha folytatjuk az utat be a hegyek közé, észak felé. A cél Serra de Monchique, Algarve legmagasabb hegye, és annak csúcsa,  a 902 méteres Foia. Annyiban hasonlít ez a rész az itthoni hegyvidékekre, hogy ez is röghegység, de ezen túl is vannak olyan részek, ahol egészen közép-európai volt az érzet. A nagy részén persze nem, hiszen mediterrán a növényzet, viszonylag kevés a lombhullató, na és az egyik domináns faj a paratölgy, lévén a parafának Portugália az egyik legnagyobb előállítója. Számomra nagyon érdekes látványt nyújtottak. Eleve nagyon szépek is, izgalmas látni rajtuk a hántolásokat, ahogy bizonyos időközönként vissza-visszatérve ugyanahhoz a fához szabályos lépcsők alakulnak ki a törzseiken. Érdekes volt az is, hogy különböző színűek a hántok: vannak egészen "fa-szerű", klasszikus barnák, de egészen rézvörösek is.

Az említett paratölgyesek mellett nagyon sűrű, néhol tényleg esőerdei hatást keltően sűrű eukaliptusz erődben is vezethet az utunk. Ehhez le kell térni az alsóbb utakra. Ezek is nagyon jó minőségűek, ám gyakran szűk egysávosak csak - igaz, a forgalom is elenyésző. Még jobb, ha ki is száll az ember, és beveti magát a természetbe. A fák között kisebb-nagyobb tisztások vannak, itt-ott tanyaszerű gazdaságok, vagy akár kisebb házcsoportok, falucskák is előfordulnak. Több helyütt is remek a kilátás, és a sűrű eukaliptusz erdőkben érezhető, hogy a levegőnek nagyon magas lehet a páratartalma is.

Minden bizonnyal nedvesség terén kevésbé ez a helyzet a szintén sok helyen látható, illetve jelenleg csak elvi alapon meglévő fenyvesekben, legalábbis egy jelentékeny részükben. Sajnos tavaly kora ősszel, a szokatlanul forró és gyakorlatilag teljesen csapadékmentes időjárás és a hirtelen feltámadó, komoly szél hatásaként egy elképesztően komoly erdőtűz pusztított ezen a vidéken. Még a szállásadóm is sokat beszélt erről, megemlítve, hogy még (az innen 20-30 km-re fekvő) Silvesben is látni lehetett éjszaka a felcsapó lángokat...

A dús vegetáció erősen megritkul Fóián és közelében, és őszintén szólva - leszámítva egy-egy helyről a kilátást -, nem is igazán a végcél miatt érdemes felautózni vagy feltúrázni ide, hanem magáért az utazásért, az út szépségéért. De azért a kilátás tényleg nem rossz. :)

De érdemes eljönni erre például Caldas de Monchique-ért is. Ez egy fürdőhely, gyógyfürdőhely. Na szerintem valahogy itt is otthon tudja érezni magát egy közép-európai látogató. A szinte kis falucskának kialakított hely épületei is 'itthonosak', kicsit Lillafüredre is emlékeztet némelyik, de a fürdőt körülvevő kiterjedt kirándulós-erdős rész se olyan, amilyennek az ember egy ennyire dél-mediterrán térséget elképzel. Többségében lombhullatók alkotják ugyanis a dús növényzetet, és mivel a hegyvidéken vagyunk, és mivel hatalmasak a fák, így a klíma is sokszor jóval hűvösebb, mint a mindössze 20-30 km-re lévő óceánparti sávban. 

Ha már szót ejtettem egy kvázi-településről, akkor folytatom is ezekkel (mármint a lakott részekkel), aztán utána jönnek majd sorban a partok.

Tavirát mondják az egyik legvonzóbb algarve-i településnek, mely megőrizte sajátos báját, és a komoly turistaáradat ellenére sem érzi azt az ember, hogy egy kirakatvárosban sétál. Nos, ez lehet, hogy így van, vagyis, biztosan nem érez semmi ilyez az ember, viszont igazából máshol se éreztem én ezt errefelé úgy igazán. Úgy értem, még Albufeirában vagy Portimao-ban sem (Faroban nem jártam). Igaz, nem főszezonban voltam, viszont szeptember első felében-közepén, amit azért messze nem neveznék még off-season-nak.

Tavira egy amolyan Szentendre-méretű városka. A város tetején a szintén a mór időkbe visszavezető vár magasodik, oldalain girbe-gurba utcácskák emelkednek, gyakran picike, földszintes, öreg de többnyire felújított házacskákkal keretezve. Rengeteg a templom, több mint húsz van belőlük. A város fekvése szenzációs, hiszen a várdomb mellett kettészeli a várost, és a határában ömlik az óceánba a Gilao folyó. Ráadásul, nem is igazán az óceánba ömlik, hanem egy lagúnába, sőt lagúna-rendszerbe, a Rio Formosába (mely teljes egészében természetvédelmi terület).

A lagúnákba (merthogy: a Rio Formosa hat, a tengerrel kapcsolatban álló szigetet és szintén hat kis tengeröblöt ölel fel, amiből öt természetes eredetű, kiterjedése, partvonala bizonyos határok között változik. A hatodik öböl mesterséges, célja, hogy Faro kikötője könnyebben elérhetővé váljon) hajókirándulások is vezetnek, elsősorban madármegfigyelőknek ajánlott szerintem, legalábbis a táj így szeptember első felében nem volt valami húde. A kirándulóhajók mellett rendes, menetrend-szerinti hajójárat köti össze (fillérekért) a városi (egyébiránt jelenleg is elsősorban halász)kikötőt a Ilha de Tavirával, vagyis Tavira-szigettel, mely tulajdonképpen egy homokpad, az óceánoldalon kilométeres, széles homokos stranddal. Fura egy hely amúgy; ugye szokásom mindig hasonlítgatni. Na ez meg olyan (na nem a strand, hanem a felhúzott épületek: gyorskajáldák, kis bungalók), mintha egy nyolcvanas évekbéli SZOT-üdülő lenne, a kilencvenes évek közepén. Még megvan minden jól, de azért már látszik az, hogy nem annyira van gazdájuk. Ilyesmi. :)

De még Tavira: fent, a vár mellett, van egy víztorony. Már persze használaton kívül, de találtak neki új feladatot: a tetejére felszereltek két jókora lencsét, amiből a fényt és a tükörképet a víztorony "fejébe vezették", ahol két euróért láthatjuk az életét élő várost, felülről. Öö, én annyira nem értettem, hogy ebben mi is az, ami annyira izgalmas, de legalább nem volt drága. :)

Jóval kisebb Taviránál a Portimaótól csak az Arade folyóval elválasztott Ferragudo. Arról híres, hogy mennyire virágos. Tényleg virágos, de azért nem éreztem annyira különösképpen annak. Egyébként tökre görögös falucskáról van szó, tényleg szinte Samoson éreztem itt magam. A templom egy dombon, oda és onnan remek kilátás esik, picike utcák, tengersok étterem, az Arade partján pedig a sok csónak és kishajó képében bizonyíték arra, hogy az itteniek még mindig a halászatból (is) élnek.

Még vára is van, nem is akármilyen. Mármint legalábbis nagyon öreg, a 14-15.században épült. Gyárilag őrtoronynak, később fejlesztették ki a védőszerepét. A mai szerepét viszont még nem találták ki, Ferragudo kulturális központtá fejlesztené.

Megesik, hogy Carvoeiróról ma már egy beachként emlékeznek meg, pedig nem (csak) az. Egy kis halászfalu volt ez, két sziklaszirtre futnak fel a házak, melyek között egy csodaszép sárga homokos part van. Ebből terjedt ki a hatvanas évektől kezdve a mai méretére, mely egész tekintélyes lett: apartmankomplexumok emelkedtek, sétálóutcák létesültek, hogy kiszolgálják a megnövekedett turizmust. Ezen az "új" részen is van szép helyek, de inkább az 'óváros' az, ami nagyon kellemes. Ráadásul ugye ez van az óceán mellett is (vagyis, inkább felett), a kis színes házacskák, a buja mediterrán növényzet és a remek part együtt egészen unikálissá teszi az egykor volt halászfalut.  

 

Armacao de Pera (mely szintén egy turistafalu, hatalmas szállodákkal, hosszú, homokos parttal - a beszámoló második, a beach-ekkel foglalkozó részében ide még visszatérek) közelében rendezik meg a Fiesa nevű kiállítást, mely egy évről-évre tematikusan megújuló homokszobor-gyűjtemény. 2016-ban a zene volt a középpontban, ehhez kapcsolódóan készítették el a szobrokat. Gyakorlatilag tavasszal kezdik ezeket kivitelezni, sőt, inkább már télen is, hiszen márciustól már fogadja a látogatókat, egészen október végéig. Ilyenféle hely ez:

Portimaóban és Albufeirában nem sokat időztem (annyira nem, hogy itthon vettem észre, Portimaóban még fényképezni is elfelejtettem; az alábbi képek mind Albufeirában készültek). Turistaközpontok, nagyon komoly szállodákkal, sétányokkal, turistaéttermekkel meg minden jóval, de mondom, messze nem kellemetlenek. Mindkettő körül (és bennük is) strandok, én nem is tudom milyen szám volna a reális, tucatjai vagy több tucatjai... Szóval, sok. És lenyűgöző szépségűek. Albufeiránál inkább nagyobbak, akár sok kilométer hosszan elnyúlók (de messze nem csak olyanok), Portimaónál pedig mindez fordítva.

A partokról pedig ide kattintva lehet olvasni, meg sok képet nézegetni.