Algarve 2. Csak a partok.

Az első rész a településekről, homokszobrokról, paratölgyesekről és a tájról itt.

Lagosról nem beszéltem az előző posztban, pedig határozottan város, Algarve nyugati oldalának központja. Azonban ez már inkább a partokhoz tartozik. Ugyanis a városban, vagy a város szélén találhatóak a talán leghíresebb algarve-i beachek, és ezek teszik Lagost nagyszerűvé. És persze alaposan forgalmassá. A város sem rossz hely, sőt, nagyon kellemes, de a partjai...

Bár nem igazán öreg város, ugyanis azt egy 1755-ös földrengés és az azt követő szökőár szinte teljesen elpusztította. Így az összkép talán egy kicsit elegánsabb, mint a többi algarve-i városban, legalábbis én ezt éreztem. Azért maradt a régi városból is valami, például a városfal, a lagosi kormányzók székhelye, a Castelo dos Governadores.

A város kikötője nem is az óceánparton van, hanem a Bensafrim folyó a városnál kiszélesedő torkolatánál; gyakorlatilag a belváros ennek nyugati partja mentén emelkedik. A keletin inkább a kikötő létesítményei találhatóak, melyek között egy nyitható híd ível át. Mivel elég nagy a hajóforgalom, szinte folyamatosan működésben van. De a híd mellett üzemel még egy "komp" is a két oldal között, mely szerintem biztos résztvevő lenne a világ legrövidebb hajójáratai versenyben. Kb. 55 méter hosszú az útvonala.

Szóval, a Lagos környéki partok. Errefelé készül vagy készülhet sok olyan fotó a régióról, amelyet szinte mindenki ismer: a szépséges zöld színű víz és az aranyló homok mellett sok-sok, kisebb nagyobb homokkő-szikla, homokkő-sziget és -félsziget emelkedik ki a vízből.  

A Batata beachtől kezdve (ami még inkább 'csak' egy szabályos homokos part, és ami talán a legközelebb van a városközponthoz), déli irányba haladva sorban jönnek ilyenek. Praia dos Estudantes, Praia do Pinhao, Praia Dona Ana, Praia do Camilo, Praia Dos Pinheiros, Praia da Balanca... és még mindig csak Lagos déli végén vagyunk, a Ponta da Piedadénál. Akár hajóról, akár fentről, de muszáj végigjárni őket. Annyit azért érdemes észben tartani, hogy Batala után a part az óceánhoz képest mindenütt a magasban van, így rendre komoly lépcsőzést kell bevállalni értük. De megéri. :)

Piedádénál van egy világítótorony, ami kvázi lezárja ezt a lagosi félszigetet. Itt ismét igen komoly lépcsősorokat leküzdve juthatunk le a vízig. Mert tulajdonképpen itt is van egészen kicsi strand, de ide inkább "csak" a  látványért kell eljönni, meg lejönni (meg esetleg azért, mert elég sok kishajó indul innen a különböző strandokra).

Ponta da Piedade után, nyugat felé fordulva még jó darabig minden marad a régiben, kicsi öblök, szélesebb öblök, száraz lábbal elérhető és nem elérhető öblök sora következik, haladva Praia do Barranco do Martinhoés Praia do Canavial felé.

Aztán, elhagyva e vad vidéket, egészen Sagresig véleményem szerint kevésbé lenyűgöző partszakasz következik, bár az is igaz, hogy azért itt könnyen válik módfelett igényessé meg sznobbá az ember, ami a partok szépségfaktorát illeti. Mert ezeket nevezem én esetünkben kevésbé lenyűgözőeknek:

Sagres a kontinentális Európa dél-nyugati csücskénél lévő kis település. Járva már korábban Cabo de Rocánál és Cabo de Espichelnél, kb. fel voltam készülve, hogy nagyjából mi fog ott rám várni. Ez be is jött tulajdonképpen, egy komoly világítótorony és erőd a fő látnivaló, persze a sokkoló természeten kívül. Az erőd jön előbb, az tényleg Sagres mellett van közvetlenül, és innen egy pár perces autózásra van az itteni világvége, a Cabo Sao Vicente világítótorony. Az erődbe 3 euró a belépés, és elsősorban a látvány miatt érdemes ezt megváltani, mivel áthaladva a bejáraton végigjárhatjuk a falait is, majd azokon is túl, délre sétálgathatunk, gyönyörködve a vidékben és a végtelenségben. 

Már az erődnél látszott nyugatra tekintve, hogy nagyon speciális időjárási körülményt sikerült megcsípni, ahogyan rendkívül élesen lehetett látni a komolyan felhős és a teljesen napos rész határát, az állítólag az egyik legfinomabb homokkal borított, szörfparadicsom-beach, a Praia do Martinhal fölött.

Aztán elhajtva a Szent Vince-fok felé, ezt az átmenetet meg is tapasztaltam, hogy a világítótoronynál már egészen sejtelmes hangulatba érjen oda az ember. Persze a kilátás így kevésbé volt meghökkentő, mint amilyen tiszta időben lett volna - hiszen itt igen magas sziklafalaknak csapódik neki hatalmas erővel az óceán, valahol lent, a mélyben, csak a hangja ér fel ide. De nem bántam, hiszen szerencsére volt már hasonlóban részem, viszont ilyen különös, egyszerre meleg és fagyos érzésben és ezek konkrét fizikai egyszerre jelen levésében még nem. 

 
Egészen más világ Praia dos Salgados (hogy miért mondják sokan szlávosnak a portugál nyelvet: Salgados portugálul ejtve: "Zalgadzs", ráadásul úgy, hogy az első a hang nagyon rövid. Így. :) ). A szállásom tulaja hívta fel rá a figyelmem, miszerint ugyan ez nem egyike a klasszikus algarve-i beach-eknek, már a homokkősziklás értelemben, de szerinte mégis érdemes megnézni, ők nagyon kedvelik, mert hatalmas, de soha nincs őrült tömeg, és még egy lagúna is van mögötte. És bizony igazuk volt. Nem tudom pontosan megmondani, miben áll a varázsa, de nekem is nagyon bejött ez a strand. Mondjuk nálam fontos szempont lehetett ebben, hogy a strand "főbejáratától" mindkét irányba elvezet egy, a terület szintjétől kiemelt, fa "magasjárda", amin sétálni is, de futni is remekül lehet és nagyon élvezetes. Ennek a kiemelésnek az a bizonyos lagúna az oka, ami Salgados és a mögötte lévő kiterjedt golfkomplexum között található, és minden bizonnyal nem azonos a vízszintje. Természetesen madárrezervátum is, ami még ebben a szeptemberi időpontban is nagyon gazdag volt, bár állítólag nem ez a legjobb időpont.

A strand maga tényleg egy rendkívül hosszú homokos beach, amit, haladva akár kelet, akár nyugat felé, idővel már nem Salgados-nak hívnak, hanem pl. Praia Grandénak (nyugati irányba, Amarcao de Pera felé) vagy éppen Praia da Galénak (kelet felé). De ezek teljesen összefüggenek, Salgados kb. a közepe. 

Módom volt itt megfigyelni az apály-dagály jelenség egy érdekes mellékzöngéjét. Ez a bizonyos lagúna, vagy ha tetszik, akkor a Lagoa dos Salgados, vagyis Salgadosi tó olyasmi mint a Korfun a Korission-tó. Mindössze egy vékony homoksáv választja el a tengertől, vagyis itt az óceántól. De mikor jön a dagály, ez a keskeny elválasztás megszűnik, és eggyé válik a két vízfelület. Ezért halak sokasága kerül így rabságba akkor, mikor a dagály visszahúzódik. A tó sekély medre viszont nem elég nekik, így próbálnak szegények valahogyan visszajutni az óceánba. Amelyiket sikerül megfognia az odasereglő emberek közül valakinek, az jól jár, mert gyorsan visszadobják a nagy vízbe. Megint mások kétéltűvé válnak, és a pár métert a homokon vergődve, kígyó módjára próbálják megtenni. Sokaknak sikerül, sokak viszont nem érzik az irányt, és egy félkörívet letéve visszajutnak a börtönbe. Persze, a következő dagálykor nagy részüknek vélhetően sikerül újra átúsznia a 'rendeltetési helyükre'.

Említettem az előbb ezt a fából készült magasjárdás dolgot. Na most ez nem csak Salgadosnál van, de több helyütt is a partvonalon, pl. Carvoeiróból elindulva a keleti irányba. Nem túlságosan sokáig, de ez nem baj, mert jellemző az algarve-i partszakaszra, hogy jelentős része végigtúrázható. Nem mondom, hogy az óceánparton, hiszen a partvonal jelentős része a magasban vezet, a többnyire több tíz méter magas sziklafal tetején. De pl. e két legutóbb említett rész (tehát Salgados és Carvoeiro) között szinte végig igen. Ahol az erózió folyamatos, aminek azon túl is jól látható jelei vannak, hogy a gazdag információs táblákon erről visszatérően olvashatunk. Ilyen jel például a rengeteg, hogy is mondjam, vertikális barlang. Tehát egy luk van előttünk, lent, a talajon, amibe belenézve vagy látjuk is lent az óceán vízét, ahogy benyomul a sziklák közé (sok helyen akkora barlangokká válnak lent, hogy csónakokkal, de akár komoly katamaránokkal is beléjük lehet hajózni), vagy csak a víz robaját halljuk a sötétből.

De szintén az erózió jele a megszámlálhatatlanul sok beach, kisebb öböl, nagyobb öböl, sima homokos strand-öböl, homoksziklás-öböl, száraz lábbal is megközelíthetőek vagy éppen csak a víz felől...Közben a táj is fenséges: sokszínű a talaj, változó a növényzet is, hol inkább csak aljnövényzeti bokrok vannak, hol nagy, 'igazi' bokros, hol komoly pínealigetek borítják a talajt. A strandok mindegyike nevesített, de én töredéküket jegyeztem meg. De szerintem ez itt nem nagy baj, annyira egyenletesen magas a minőségük (vagyis inkább a szépségük), hogy szinte mindegy, hol is lyukadunk ki.

Azért akad, aminek megjegyeztem a nevét, például Praia da Marinha is ilyen. Ám mielőtt ezzel folytatnám, pár fénykép a Carvoeirótól keletre induló, és Marinháig tartó útról.

Marinha egy kisebb és csodaszép öböl. Egyike az algarve-i 'alaptípusnak'. Aranysárga és puha a homok, csodaszép zöld és hullámos az óceán, néhol hidat, néhol barlangot formáznak a homokkő sziklák, melyek a parton és szigetekként a vízben egyaránt megtalálhatóak. A háttér nagyon zöld, ráadásul itt még a kabócák is hangosan szóltak, mintha csak Görögországban lett volna az ember. Nincsenek túl sokan, bár kifejezetten ismert hely, az eljutás és a parkolás is könnyű. (Megjegyzem, utóbbi azért eléggé adottság is erre, én úgy vettem észre: ahová le lehet jutni, ott van hely is a parkolásra, méghozzá az esetek többségében ingyen. Igaz, cserébe ez is amolyan görögös, gyakran földutak visznek el a beach-ek közelébe, és a parkolók is gyakran 'csak' földesek, porosak).

 

Marinhát kelet felé elhagyva folytathatjuk a part menti túrát, ahogyan azt Carvoeirótól idáig is tettük. Sok minden nem változik, talán annyiban, hogy a fenyőfák megritkulnak, amolyan szavannai lesz a növényzet. De a felszíni formák változatossága változatlan marad, aminek hatására a száj tátva maradása is folyamatos. 

Úgy három kilométerre lehet Praia da Marinhától Praia Nova. A strand is nagyon szép, még az igen magas algarve-i szinten is annak számít szerintem, még ha itt nincsenek is sziklaszigetek a vízben, meg hasonlók. Viszont igazán unikálissá teszi a keleti oldalán lezáró sziklafal tetejére épített templom, vagyis inkább kápolna, a Nossa Senhora da Rocha. (Éppen egy (angol) esküvő zajlott ott jártamkor, a Rollsok és a Bentleyk száma messze meghaladta mondjuk a moncaóiét, pedig azért az határozottan nem alacsony szám. :) ). Remek hangulatú, nagyon 'kevert' hely ez, nekem nagyon tetszett: kicsit szakrális, néhol nagyon is modern, csak egészen kicsit arrébb pedig már a természet ural mindent, teljes békében.

Innen hamarosan várost érünk, Amarcao de Pérát. Nyugati végén ér véget az a hosszú-hosszú partvonal, ami végigfut a város előtt teljes hosszban, hiszen ez az, ami már Salgadosnál is tart, és amiről már szót ejtettem. 

Ami a partokat illeti, még egy területről szeretnék szót ejteni. Ez pedig Praia de Falésia. Egy kifejezetten jól kiépített partról van szó, ami jó hosszú is, mintegy hét kilométeres. Nem kis öblök sorozata vagy hasonló, hanem egy összefüggő partszakasz az egész. Nem túl széles (ezért főszezonban valszeg sokan lehetnek, kiterjedt hosszúsága ellenére is), mert a kb. húszméteres homokos sáv mögött máris a sziklafalak kezdődnek. De milyenek! Messze nem csak homokkövekből állnak itt, hanem valószínűsíthetően fémtartalmuk is lehet, mert barnák, egészen élénk vörös színek is előfordulnak itt, sőt, dominálnak is. A falak tetején pedig kiterjedt fenyőligetek húzódnak, adva gyakran árnyékot, és egészen izgalmas fényjátékokat az embernek. 

Újabban leszoktam a konklúziókról. Most lesz. Azt hiszem, már írtam valamelyik portugál posztomban, hogy ha azelőtt jutok el ebbe az országba, hogy kialakult bennem valamiféle érzelmi kötődés is Görögország iránt (nem mintha egy ország iránt ki kéne feltétlenül alakulnia ilyesminek), akkor könnyen lehet, Portugália vinné nálam a pálmát. Barátságos ország, változatos ország, sokkolóan szép ország, remek ár/érték arányú ország, és felületes ismereteim alapján a lakóit is közelinek érzem magamhoz, magunkhoz, magyarokhoz. Algarve pedig az egyik legjobb része az országnak, úgyhogy bennem semmiféle hiányérzet nem maradt ezután az út után. Illetve, valami mégis: ha újra jönnék, akkor azt nem szeptember első felében tenném, hanem májusban, esetleg júniusban. Emlékszem, milyen csodaszép virágözön fogadott engem Közép-Portugáliában 2015 tavaszán. Na ezt az időszakot érdemes elkapni itt is, az valami varázslatos lehet! Melegnek pedig már akkor is meleg van, az óceán pedig amúgy is hideg, még a legmelegebb időszakban is jó, ha eléri a húsz fokot, úgyhogy nagy fürdőzésre itt nekem amúgy sem osztanak lapot. :)