(
Előzmények itt.)
(aki azt nem olvasta volna: a sárga hátterű szövegek a 2018-as út kiegészítései, bemutatása)
...Azért csak feljutottam a hegyvidékre. Nem mindenhová; ottlétem alatt
a GC-600-as út, amin keresztül a Roque Nublo 80 méter magas sziklaorma
és a sziget legmagasabb pontja, a közel kétezer méteres Pico de las Nieves
megközelíthető, végig zárva maradt.
Nem úgy két évvel később! Jó,a Roque Nublo tulajdképpen most is kimaradt, ugyanis mikor ott voltunk, akkor éppen teljesen köde burkolódzott, így egészen a szikláig nem is mentünk el, csak megközelítettük.
A Pico de las Nieves viszont teljes terjedelmében sikerült, és egészen sokkoló élményt adott! Szépséges volt, lenyűgöző volt a tenerifei Teide a háttérben, "elöl" pedig a két híres gran canariai szikla, a Roque Nublo és a Benteyga, egyáltalán, a hol kopár, hol nagyon is zöld Cumbre változatos formái, a másik oldalon mintha repülőn ülnénk, magasan a felhők felett voltunk, be-betekintve a felhők alatti világba is... Komolyan nincsenek szavaim rá, mennyire tetszett!
Megjegyzendő még, hogy kiterjedt nyoma van a Gran Canariát tavaly szeptemberben pusztító erdőtűznek. Sok-sok hegyoldal (mintegy 2000 hektár!...) növényzete semmisült meg részben vagy egészében; nagyon szomorú, megindító a látvány.
És akkor most vissza 2016-ba.
...De ameddig járható volt, ott aztán volt élet! Legalábbis hétvégén, amikor a
szigetlakók apraja-nagyja útra kelt, hogy havat láthasson. :) Ment a
hógolyózás, hagyományos módon, a szabadtéren is, de a szembe közlekedő,
egyébként idegen autósok között is, mini-hóembereket raktak az autók
motorháztetejére, és egyáltalán, úgy viselkedtek kettőtől kilencvenkét éves
korig, mint a kisgyerekek.
