Szeptember legelején tettünk egy ötnapos látogatást a
viszonylagos közelsége okán a magyarok körében is igen népszerű
félszigeten. Hogy később minden világos legyen, egy gyors szöveges
áttekintés (plusz egy térkép) a helyről.
A Chalkidiki félsziget elhelyezkedését úgy tudom a
leggyorsabban meghatározni, ha azt írom, hogy a Thessaloniki és Stavros
közé húzott egyenestől délre található területről van szó. Déli irányban
három ujjban végződik; nyugatra Kassandra (mely nevét Nagy Sándor
fiáról kapta), középen Sithonia (Poszeidón fia a kereszatya) található,
míg a keleti ujj egy szent föld, Agios Orós ('Szent-hegy'), melynek
leghangsúlyosabb része természeti értelemben is a több mint kétezer
méter magasra emelkedő Athos-hegy. Aios Orós egy állam az államban; egy
kolostor-köztársaság, szigorú és ősrégi szabályokkal (önállósága már
több mint ezer éves, még a török uralom alatt is megőrizte azt). Nincs
autóközlekedés, nincs turizmus, határait csakis felnőtt zarándokok és
szerzetesek léphetik át, nők pedig olyannyira nem, hogy ötszáz méternél
közelebb sem kerülhetnek a határaihoz - ezért a területet egy három órás
hajóúttal a tenger mentén bejáró kirándulóhajó is csak ennyire
közelíti meg. Pedig egészen döbbenetes hatású épületek
vannak itt, érdemes belepillantani ebbe a videóba/képgyűjteménybe, hogy valami
elképzelésünk legyen róla:
De ide is határozottan érdemes kattintani pár remek fényképért.
De ide is határozottan érdemes kattintani pár remek fényképért.
Bár a turizmus így vagy úgy, de az ujjakra koncentrálódik, a
felettük húzódó, részben domb-, részben hegyvidéki rész is látogatásra
érdemes. Élvezetes beleveszni az itteni kanyargó utakba,
akár fel egészen a Limni és a Koronia tavakig; az egésznek van egy kis toszkán íze. Na nem túl erős, éppen csak észrevehető. Fontos még, hogy a
mediterrán térségben és Görögországban is oly' gyakori oliva ligetek
mellett ezen a vidéken szőlő-, búza-, és egyéb 'klasszikus'
agrártermelés is zajlik, lévén ez a vidék az ország legtermékenyebb
területe.
Jellemzője még a térségnek lakói története is. Hamar feltűnhet az embernek, mennyi Néa (vagyis új)-kezdetű település fekszik itt. Ez többnyire azért van, mert ezt a vidéket nagyrészt a huszadik század elején Kis-Ázsiából, a ma Törökországhoz tartozó részről érkezett kitelepítettek népesítették be, akik gyakran a régi anyaföldön lévő, felhagyott településről nevezték el őket.
Jellemzője még a térségnek lakói története is. Hamar feltűnhet az embernek, mennyi Néa (vagyis új)-kezdetű település fekszik itt. Ez többnyire azért van, mert ezt a vidéket nagyrészt a huszadik század elején Kis-Ázsiából, a ma Törökországhoz tartozó részről érkezett kitelepítettek népesítették be, akik gyakran a régi anyaföldön lévő, felhagyott településről nevezték el őket.




















