Felsorolom Fuerteventurát. '22 február

- Fuerteventura egy mondatban: egy egyébként egész nagy sziget (nagyobb, mint Gran Canaria), aminek a 'teste' kevésbé izgalmas, miközben karibi és trópusi szépségű sok-sok helyen a partvidéke.

Tovább

Lanzarote - ami még kimaradt: Omar Sharif-ház és La Graciosa szigete (2018 tavaszán)

 ...Mindig meg akartam írni ezt a bejegyzést, aztán mindig volt valami frissebb posztolni és utazni való. És mivel már tök sokat írtam erről a remek vulkanikus kanári szigetről, könnyű volt odázni e 'feladatot'. De most, mikor is már jó ideje nem lehet utazni, jó dolog legalább így foglalkoznia az embernek a hobbijával. Úgyhogy végül most beszámolok a második lanzarotei utazásom azon részeiről, melyek újdonságok voltak a korábbi üdüléshez képest.

Korábbi bejegyzések: Utazás és első két nap és harmadik naptól a hazautazásig. 

Omar Sharif-ház

Másképpen, LagOmar. Lanzarotén vagyunk, úgyhogy nyilván César Manrique ötlete volt az építés, de ezt nem ő, hanem Jésus Soto tervezte egy Sam Benady nevű brit számára. Ám mikor a Sharif a szigeten forgatta a Rejtelmes sziget cím filmet, beleszeretett a helybe és meg is vásárolta jól. 

Tovább

La Palma 7-10.nap (Los Tilos, északi oldal, Roque de los Muchachos, Santo Domingo, Fuencaliente, Las Nieves, San Andrés)

7. nap

La Palma 1-3. nap
La Palma 4-6. nap

Los Tilos (észak-kelet, La Galga felett), ami túra kiindulási pont, látogatóközpont, restaurante, miegymás. 

Ha már végeztem itt-ott az előbbekben párosításokat, akkor ez is összehozható az előbb említett, Los Tilostól délre található hellyel (lásd La palma 1-3-nál). Szintén egy szurdokvölgyben indulok - csak ez még sokkolóbb. Mélyebb is érzésre, és még zöldebb is, ha ez egyáltalán lehetséges, és az őserdőséget is jobban hozza.

Tovább

La Palma 4-6.nap (Caldera e la Taburiente- la Cumbrecita, Mirador El Time, Charco Verde, Tazacorte, Candelaria, Cuevas de Buracas)

1-3. nap itt olvasható.

4.nap

A mai nap központi kérdése a Caldera de la Taburiente déli központja, a la Cumbrecita. Ez az északi hegység (ugye a déli volt a Cumbre Vieja, mondjuk úgy, hogy az LP-3-as úttól délre). Szintén egykor vulkán volt, és a Mirador de la Cumbrecita az egykori kráterbe enged bepillantást, méghozzá délről. Mintegy nyolc km az egykori kráter átmérője, és majd az északi szélére is menni fogok - ott emelkedik a Rooque de los Muchachos (Fiúk sziklája), mely 2423 méterével a sziget legmagasabb csúcsa is egyben. E kettő pedig talán La Palma legnépszerűbb spotjai. Olyannyira, hogy pl. ide, a Cumbrecitába csak úgy nem is lehet idejönni. Időpont foglalás szükséges. Vagy a helyszínen, vagy online itt. 

Ettől még egyébként ingyenes, csak korlátozott az egyszerre a nemzeti parkba beengedett látogatók (pontosabban az autók...) száma (de annyira, hogy húsz perccel korábban érkezve szépen várakozni kényszerültem a parkolónál, mert nem volt az 'én időmig' szabad hely).

Gyalog egyébként be lehet jönni - de érdemes szem előtt tartani, hogy a sorompótól még négy, masszívan emelkedő km a bázis, ahonnan a kalderai túrautak egyáltalán elindulnak...

Ezen kívül lehetőség még a taxi, pl. Los Llanosból, azoknak ugyanis bármikor szabad az út. 

Nos nekem a mai napra van foglalásom, déltől, ezért erősen bizakodom délelőtt abban, hogy a napsütés, a jó fényviszonyok kitartanak ma is. 

Kitartanak. :) És már az előbb említett, még autós négy km is varázsos. Délceg elf-seregként emelkednek a hatalmas fenyők, mögöttük pedig erődöt formáznak az őket körbeölelő szikla monumentumok.

Tovább

La Palma, 1-3.nap (Santa Cruz, Salinera, Cumre Vieja: El Pilar, Playa los Guirres, Puerto Nagos, Volcán san Antonio, Volcán Teneguía, Playa Nueva, Playa de Nogeles, San Bartolo, El Cubo de la Galga, Charco Azul, La Fajana, Punta Talavera))

1. nap

...Ami tulképp a második. Tegnap érkeztem Tenerifére, ahonnan ma reggel repültem át ide. Ahol subtrópusi klímából ma az utótag a domináns. Már, ahogy én elképzelem a trópusit, legalábbis.

Egyrészt dög meleg van. Mondja is egy helyi erő, hogy nem bírja már, februárban nem szokott ilyen lenni. Ám ezzel együtt sincs jó idő. Egyrészt nagyon erős a szél. Másrészt, akkora a páratartalom, hogy konkrétan köd van.

Tovább

La Gomera ('19 február)

...Az úgy volt, hogy az utazás időpontjához képest (ami '19 februárjában volt) sokkal-sokkal korábban vásároltam egy tenerifei repjegyet. Nem volt olcsó a korábbi években megszokott, átszállással bonyolított kanári jegyekhez képest (40e retúr), de úgy gondoltam, mivel közvetlen a járat Bud-ról, belefér. Aztán a Wizz menetrendet módosított (persze szokásuk szerint nem értesítettek...), ezért újra csekkoltam valamikor ősszel, hogy mennyiért is tudnék eljutni a szigetre, ha mégis átszállnék. Na itt volt egy kis döbbenet, ugyanis a Wizz és a Ryan volt szíves egy Bud-Bcn-Tfs-Mxp-Bud kört szektoronként 10 euróért mérni; e negyven eurót pedig túlképp lefedezte az a húsz százalék, amennyivel többet fizet vissza a Wizz lemondás esetén, ha azt kreditáltatja az ember. Úgyhogy mégis átszállással közelítettem meg a tetthelyet, az utazást pedig a Wizz fizette jól.

No, szóval így jutottam Tenerifére. Viszont ezúttal a legnagyobb kanári sziget csak ugródeszka volt: a cél a los cristianosi kikötőből ötven percnyi kompolásra (ár: 34 eur per fő per irány) lévő La Gomera szigete. A második legkisebb a hét 'nagy' kanári szigetből, formára nagyon hasonló Gran Canariához. Tulajdonképpen változatosságra is, még ha konkrétan sivatag itt nincs is - van helyette viszont a világban ma már szinte egyedülálló szubtrópusi őserdő. És mivel jóval kisebb, így a változatossága, sokszínűsége is drámaibb, sokkolóbb; gyorsabban követik egymást az 'események', ahogy közlekedik az ember a szigeten.

Tovább

Lanzarote. A harmadik naptól a hazautazásig

Előzmények itt.
Harmadik nap

E nap reggelén Haría felé indulok, ami a legnagyobb település a sziget észak-keleti végein. Az ezer pálma városának nevezik, merthogy annyi van ott ebből. Mondjuk sziget-szerte ez a fa a természetes növényzet első számú helyettesítője: kertekben, utcán, körforgókban, mindenhol van belőlük rengeteg. Igaz, Hariában aztán tényleg mindenhová ezt ültették, de ezzel együtt sem éreztem jobban ezer pálmásnak, mint Costa Teguisét. De ez mindegy is, mert itt (és erre) vannak egyébként is fák, mit fák, fasorok! Méghozzá abszolút igaziak, nagyok, árnyat adók! Ilyen hely tényleg nem nagyon van még egy ezen a szigeten. :)

Ebben a 'városban' élte utolsó éveit Cézar Manrique, egy általa tervezett villában. Ez látogatható is, tervben is van, de csak később, délután jövök ide vissza, mert mikor odaérek, még messze a fél 11, amikor is kinyit.

Tovább

Lanzarote. Utazás és első két nap.

Mindezidáig akkurátusan kerültem azt a fajta élménybeszámoló írást, mely a történések sorrendjében meséli el az eseményeket. Most azonban alapjaiban csavarok egyet ezen. Ugyanis nem csak időrendben, de mindjárt az egyes napok estéjén, frissiben és a helyszínen írom le az élményeimet. Későbbre, itthonra már csak az átolvasás, javítás, kiegészítések maradtak.

Az utazás napja

A repcsi délután, késő délután ért Lanzarote-ra, így a mai nap egy gyors helyzetértékelésből, a közvetlen környék felfedezéséből, a szállás elfoglalásából, és egy remek esti futásból állt. Így azt hiszem, ennél jobb helye nem is lehet a praktikus információk közreadásának.

Tovább

Madrid röviden

Egészen pontosan két nap és két este alatt. Utóbbi is fontos, ugyanis nagyon élénk, nagyon vidám, nagyon színes és nagyon fényes város sötétedés után (is..). Kellemes és érdemes ilyenkor beleveszni egy kicsit a forgatagba. Hely van rá bőven, ugyanis az esti programhelyszínek, szórakozó központok nem koncentrálódnak egy-egy konkrét környékre, sőt utcára (mint például Budapesten), hanem a város sok szeglete tud élni egyszerre.

Persze ez nem nagy meglepetés: Madrid igazán nagy város, legalábbis európai szinten; csak London és Párizs nagyobb nála. Több mint három millió lakosa (a szuburbán nélkül; azzal együtt bőven hatmillió fölött), komoly kiterjedése és így számos központi része biztosítja azt, hogy soha ne lehessen unatkozni.

Tovább

Újrabarcelona

Éppen az előző poszt elején írtam, hogy nem szokásunk igazából visszatérni egy már megismert, "megjárt" helyre, ezzel szemben eddig idén kettőből kettő az arány az újra felkeresés javára; ennyit az elhatározottságról. :)

Van azért két 'mentségem' is. Az egyik, amint azt is írtam a fent említett posztban,  hogy azért a városok másképp számítanak, oda többször is előfordulhat az ismétlés. A másik, hogy mikor nagyon régen, talán még tavaly nyáron, lefoglaltam ezt a március végi hétvégi (péntek reggel-vasárnap reggel) kirándulást BCN-re, a terv az volt, hogy vagy a tavaly márciusi costa bravai felfedezőt folytatom a francia határ felé, vagy délre, a Costa Dorada felé veszem az irányt.
Azonban az egy év alatt alapjaiban változott meg a korábbi, igen barátságos spanyol autóbérlési gyakorlat, egyértelműen az olasz példa felé mozdultak el-árban is, feltételekben is. Ez azt jelentette esetemben, hogy az egy évvel előtti napi 5 eurós reptéri kocsibérlés kb. 35-40-re emelkedett, de legalább már 'járt' volna vele sok száz eurós zárolás is, ami korábban szintén elképzelhetetlen volt...
...Úgyhogy, mivel az ezt megelőző kettő, vagyis inkább csak másfél barcelonai út során egészen alapvető nevezetességek maradtak ki, egyáltalán nem volt nehéz újraterveznem és csak klasszikus városi utazássá alakítanom ezt a kétnapost.

Tovább

Visszatértem Tenerifére

...Igazából viszonylag ritka az az eset, amikor egy-egy helyre újra visszatérek. Előfordul azért, főleg városokba, de más esetben is meg- megesik; idén is lesznek még visszatérős helyek, város is, sziget is, utóbbi persze már Görögországban. De azért alapjában ezt kerülöm, aminek igen egyszerű oka van: a világ, de még Európa is nagy, az élet pedig rövid. :) Így megpróbálok minél többet látni belőle addig, amíg lehet.

Mi vezetett vissza mégis Tenerifére? Elsősorban a tulajdonképpen minden szempontból tökéletes egy évvel előtti élményeink. Másodsorban, hogy maradt még ott annyi, számunkra fontos látnivaló, hogy így érezzük tökéletesen úgymond 'bejártnak' a szigetet. Harmadsorban pedig azért, mert az idénre kinézett Gran Canaria sehogyan sem váltott ki belőlünk akkora érdeklődést, hogy mindenáron oda szervezzük meg a téli kirándulást. Így végül újra Tenerife mellett döntöttünk, a szigetcsoport többi tagja pedig egy esetleges későbbi út során kerül(het, esetleg) felfedezésre.

Mivel írtam már nem is keveset e legnagyobb kanári szigetről (tavalyi út első rész itt, második rész itt, harmadik rész pedig itt olvasható) ezért értelemszerűen most csak arra koncentrálok, ami számunkra új volt, amolyan felsorolási jelleggel, de azért bízom benne, ettől még a poszt olvashatósága nem romlik számottevően.

Tovább

Costa Brava kora tavasszal

Mostanában ugyan eléggé megbokrosodtak a budapesti kiindulású repülőjegyárak, de még az antik időkben (vagyis január közepéig) voltak azért barátságosak is. Akkortájt vásároltam erre a rövid, kétnapos kis útra (is...) a jegyeket. Hasonló felállású volt, mint a tavaly november végi lombard túra: egyik nap reggel ki, másnap este haza.

Oda Ryanairrel utaztam, 8 ezer lett volna az ár, de felhasználtam rá a ryanhotelsen keresztüli foglalásért kapott egyik 10 eurós kupont; vissza Wizz Air, 4 ezerért.

Kihasználva a Valentin napi akciót a reptérnél, a Holiday Plus parkolóban hagytam a kocsit, mit mondjak, sokkal komfortosabb volt így. :)
2a-n közelítettem meg a skycourt-öt, elég sokan voltak de a szokásosnál több szeku működött így pikk-pakk átjutottunk.
Rövid lounge látogatás után irány a bodé, majd a teljesen full gép,  mely a 'bye bye easyjet' feliratot viselő volt. A foglalt helyek okán a boarding érezhetően lassabb, és most legalább már elöl-hátul ugyanakkora kilométeres sor volt.. Ráadásul a sok csomagtérbe kerülő poggyász miatt borzasztó lassan haladt a sor is.

Indulás után teljesen sima út, így időben, pontosabban jóval menetrend előtt érkezünk a reméltnek megfelelően napsütéses katalán fővárosba.

És ha már az ilyen praktikusnak mondott dolgoknál vagyunk, pár szó a szállásról: a Haromar névre hallgató hotel, Calellában, fp-val 25 euróért, közvetlenül a szállótól foglalva-ez volt most az olcsóbb megoldás, pl. a bookingon ez tíz euróval került volna többe..

A félpanzió büférendszerű volt, a reggeli és a vacsora esetében is. Nem mondom, hogy nem láttam már jobbat :) , de a hotel árérték aránya így és most tökéletes volt. A szoba egyszemélyesként nem volt túl nagy, a tengerre nézett, a berendezése picikét koleszos jellegű, de nagyon tiszta. A fürdőszobája már felújított, az sokkal szebb is volt. Volt egy furcsa negatívum: mindössze egy db aljzat volt a szobában. 
 

Autót a fireflytól béreltem (foglalás auto-europe-on, az ára nem egészen 14 eur a két nap, bár egyébként a három is ennyi lenne. Ebben benne van a nulla önrész, sőt, az auto-europe ajándékaként a gumi/üveg/stb. biztosítás is-ám 'cserébe' (hiszen ezt természetszerűleg nem fogadhatja el a bérbeadó) így történik 600 eur zárolás is.
Mindenesetre, szezonon kívül árazás szempontjából remek hely autóbérlésre Spanyolország.
A Fireflynak a voucher szerint itt reptéri pulttal kell rendelkeznie, ami tulképp igaz is: ki kell menni az épületből és szemben, az út túloldalán van a bodéjuk, tehát shuttle buszozásra nincs szükség.

Fura volt most megérkezni Barcelonába újból, hiszen két hónapja sem volt mikor legutóbb nem csak, hogy itt jártunk de még itt is éjszakáztunk Tenerifére tartva. Sajnos van bennem hajlam a szentimentalizmusra ezért meg is néztem azokat a székeket ahol aludtunk. :)

De azért sok időt nem töltöttem el 'nosztalgiázással', hanem az autóátvétel után elindultam Barcelonától észak-nyugatra, Spanyolország Santiago de Compostella utáni második legismertebb, ha lehet mondani, legnépszerűbb kegyhelyére, a 11.századból datálódó bencés kolostorba, Montserratba.
Az út eleinte ipari jellegű, aztán ahogy elhagyjuk az A2-es autóutat, egyre magasabbra emelkedünk, és csodás felszíni formákat tanulmányozhatunk.
 

Azt hiszem, hogy óvatosabban kell bánnom majd az 'ilyen máshol nincs' megállapításokkal, melyekkel szoktam élni időnként. Például, a Meteórák után is azt gondoltam, ahhoz hasonló biztosan nem nagyon van másutt, se természetileg se építészetileg.

Hát van.

Persze 'csak' egy db kolostor van itt, nem annyi, mint ott, de azokhoz hasonlóan (bár azért picit kevésbé drámaian) a sziklán és a sziklában állnak, na és maguk a sziklák is emlékeztetnek, formájukban, színükben és 'hatóerejükben' is.

Autóval egy alapos szerpentinezés után érjük el a parkolót ahová 6 euró a belépés (pontosabban ugye a ki-). Van egy olyan opció, h ha fél óra alatt kijön az ember akkor ingyenes; de ez elvi lehetőség ha a sofőrt is érdekli az építmény és a fantasztikus kilátás. Mert tényleg az van, hogy nem is tudja az ember hova kapkodja a fejét: felfelé és oldalra, szemügyre véve a kolostort és csatolt részeit, pl. a különösen szép és cseppet sem rideg, igazán szakrális bazilikát, valamint a fölöttük és mögöttük tornyosuló sziklacsúcsokat.

Vagy inkább lefelé, elcsodálkozva az ilyenkor is főképp zöld tájon, a lenti folyón, a folyó bal partján hirtelen felemelkedő fallal határolt fennsíkon vagy éppen a hegy lábától idáig közlekedő libegőn vagy siklón.

Ugyanis mindkettő van, egymáshoz közel indulnak (ha jól tudom lényegében a vasúttól-bár nem azonos megállóból!) és így is érkeznek.
Siklóból ráadásként kettő van: a fenti állomástól indul egy kisebb szerelvény még feljebb, tulképp a Montserrat hegy csúcsához.

A tervezés során úgy gondoltam, hogy a Costa Brava déli, legturistásabb vidékét csak a megszállásra 'veszem igénybe', hiszen egy végtelenített-például-Nei Poriról, vagy Jesolóról, ilyesmiről van szó. A különbség annyi, hogy jobb állapotban van sokkal, mint a görögországi telep, minden dimenzióban nagyobb és ez sokkal inkább szól a bulista fiatalokról és -nak. Vagyis igen, Jesolo a jobb példa.
Mindenesetre, ez a rész egy turistakombinát, teljesen jellegtelen lakótelep-szállodákkal mindenütt. A part viszont igen szép, széles, homokos, csodás kékeszöld a víz és gyakran végeláthatatlan (itt, mert egyébként a 'klasszikus', úgy Lloret de Martól kezdődő és a francia határig húzódó Costa Brava pont vad formáiról, hullámos, számtalan kis öblöt formázó partvonaláról kapta a nevét), és azért a legtöbb településnek van egy kis óvárosa is.

De, hogy gondolatom ne felejtsem: a terveim ellenére betértem Blanesbe, felkeresve a Jardin Botanicó Marimutrát.

Azt ugyan zárva találtam, csak kívülről tudtam pillantást vetni rá, de az oda vezető út csodás volt: egy kertvároson kellett végigkacsgaringózni, és valami álomszép porták vannak egymás hegyén-hátán (tulképp szó szerint :) ). Ellaknék némelyikben-bármelyikben egy darabig..:)

Mihelyt északi irányban elhagyjuk Lloret környékét, a tengertől is eltávolodunk, fenyőerdők ölelik mindenfelé az utat (eszméletlen mennyiségű és sűrűségű errefelé a pínea, remek összhatást kelt a kék tengerrel és a hol homoksárga hol pedig egészen durván vörös talajjal), majd pár perc után beérünk Tossa de Marba, melynek szinte egy az egyben megmaradt, picike, fallal körülvett óvárosa (Vila Vella a becsületes neve) maga egy mese.

Vagy, egy múzeum, kevésbé infantilisen fogalmazva. Fantasztikusan magas színvonalon újították fel (van ennek errefelé hagyománya, lesz erről még később szó), és régisége ellenére itt ma is élnek emberek, nem csak valamiféle skanzen-szerűség ez.

Errefelé már öböl öblöt követ, kis sziklaszigetek emelkednek ki a vízből...elragadó vidék- csak egy jófajta taverna hiányzik a tökéletességhez..:)

Tossa után, folytatva az utat Franciaország felé, megmarad a különleges szépség: az általam most kihagyott kisebb-nagyobb településeket a feljebb már említett vad, öblök százait kialakító, sűrű fenyőerdővel borított partmente köti össze. Különösen Tossa és Saint Feliu között, kanyarogva a hajtűkanyarok között érzi azt az ember, hogy szinte pillanatokként volna jó megállni körülnézni picit, és garantáltan használja ki az ember a kis kiállókat, h fényképet készítsen.

Saint Feliutől picit egyszerűbb lesz az út, egyrészt azért mert eltávolodik a parttól, másrészt a partmente is újra konzumálódik: e rész turistaközpontja Platja d'Aro, mely lényegében olyan, mint Lloret-csak északabbra háromnegyedórára.

Így ez a rész is átugrós volt, annak ellenére, hogy szép, széles, hosszú és homokos partok vannak errefelé szép számmal.

Calella de Parafrugellbe viszont betérek: a parttól picit beljebb itt is durva a kertváros, a part maga pedig tulajdonképpen maga az öböl, félkör alakban az árkádos, színes házakkal és csónakházakkal. Kifejezetten hangulatos kis település.

Ha innen észak felé nézünk már láthatjuk a Cap de Begur déli végét, mely a Costa Brava egyik leg'bravább' része: a hatalmas, de a tenger felőli oldalaik kivételével üdezöld hegyoldalak azon túl, hogy alapformájukkal kirajzolnak ugye egy fokot, ezt határozottan nem egyenesen teszik: sorban követi ezen a mindössze pár kilométeren egymást hat álomszép, hangulatos öböl, közte Aiguablava, melyet sokan a Vad Part legszebb beach-ének tartanak környezete és szép kék színű vize miatt (pontosan ezt jelenti egyébként a neve is).

A hatos közül a legnagyobb és legdélibb Tamariu, aminél egy kis falu is kialakult,

majd sorban a többi (Aigua-Xellida, majd a már említett és mutatott Aiguablava, aztán Fornells, Sa Tuna és Aiguafreda, melynek neve megint csak árulkodó: itt állítólag mindig hűvösebb marad egy picit a víz), megkerülve a kiszögelés névadó városát, Begurt.

Ami újra csak egy nagyon barátságos kisváros, magasan a part felett, kellemesen körbejárható, nagyon szép állapotú óvárossal.
Magasan van a város eleve, remek a kilátás, a Pireneusok még vastagon hófödte csúcsai is látszanak. De lehet egy picit még magasabbra jutni, a város közepén egy dombtetőn van a Belguri Vár, pontosabban annak romjai. Mivel ide már délután értem, kihagytam az oda történő kutyagolást, beértem az eggyel lejjebbi látnivalókkal. Egyébként ez a város is, mint errefelé általában változatos változatos domborzattal rendelkezik, tehát határozottan kell hegyet mászni. :)

Pals és Peratallada (de hozzávehetjük az általam kihagyott Palau-Satort is) turista-látogató szempontból egymáshoz módfelett hasonlító két (három) település, még ha vannak is különbségek nyilván. Ilyen például Pals:

És ilyen Peratallada:

Szóval, korban, kialakításukban, színeikben eléggé hasonlatosak egymáshoz, ezért annak, aki nem különösebben művelt művészettörténeti kérdésekben (mint például én), érdemes lehet e két várost külön időpontban felkeresni, mert könnyen összekeveredhetnek az emlékképek.

Pals egyébiránt nagyobb, úgy háromszor annyian lakják, mint a tőle pár kilométerrel nyugatabbra lévő falucskát. És az amúgy abszolút autentikusan megmaradt (vagyis felújított) óvárosa körül van egy kis modernebb rész is.
Peratalladában csak régi terület van, melyet (szerintem rendkívül) jómódú barcelonaiak hoztak, hozattak rendbe, méghozzá elvileg akkurátusan figyelve arra, hogy csak eredetivel megegyező anyagokat használjanak.

Mindkettő felújítás szenzációsan sikerült, elvileg lakottak is a házak (már az üzleteken és kávézókon, éttermeken kívül is), de érzésem szerint azért sokkal jobban hasonlítottak múzeumra, mint Tossa Villa Vellája. 

Remekül sikerült szerencsére ez a rövidke itthonról kiszakadás, kis feltöltődés újra. Elsőrangú volt az idő, húsz fok, sok-sok napsütés, virágoztak már a fák és a rétek nagy gázzal, nyilván ez sem tett rosszat az ember hangulatának.

Szeretem Spanyolországot, és ez az érzés újra erősödött egy picit (már persze amennyire Katalónia annak számít: Barcelonában még azért csak-csak, ott minden kétnyelvű, spanyolul is ki van majdnem minden írva a katalán mellett. Itt, 'vidéken' azonban nem: a közlekedési táblák, a cégtáblák, egyáltalán, minden csak katalánul van, és még a városházákon sincs kint a spanyol lobogó-csak a katalán illetőleg az európai csillagos. :) ).
Sokfelé jártam a Vad Parton (már a szűkre szabott időhöz képest), tán valamivel kevesebbet láttam, és mindenképpen maradtak ki fájó pontok is: pár város az érintett területről, mint Palamós vagy Parafrugell, szép parkok és kertek, na meg a teljes északi Costa Brava, vagyis az Alt Empordá, Cadaques-estől Cap de Creus-ostól, Dalìstúl, mindenestül.

De mindenek előtt Gironát sajnálom, mely nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ám annyi látnivaló van ott, hogy a teljes második napom ráment volna. Ezért maradtam inkább a déli partvidéken (La Selva és Baíx Empordá megyékben), és az ottani érdekességek közül kerestem fel jó néhányat, és ezt a döntést nem bántam meg egyáltalán. De vissza kéne menni majd még egyszer, pótolni a kimaradtakat. Az ősz erre alkalmasnak mutatkozna, de abból úgy néz ki, ha valami lesz akkor az két-három nap Athén lesz..:)
 

Hazafelé pedig: A hazaútra várva meglepve tapasztaltam, hogy a pesti gép már egy órával az indulás előtt megérkezett-de aztán rájöttem az okára: végre az egyik új, sharkletes gép jött, és így biztos gyorsabb volt. :)

A lábtér akkora, mint a legkorábbi wizz-féle Airbusokon, vagyis nekem teljesen megfelelő, legalábbis ezekre a két óra körüli utakra. Ami nem annyira jó, hogy ha a mögöttünk ülő hozzáér a háttámlához (kiveszi az újságot, stb.) azt pontosan érzi az ember a slank ülések miatt, és mintha egy gondolatnyit jobban is rázna, mint a korábbiak, de ez nem számottevő. Viszont, nagyon jól néz ki az új kialakítású szárnyvég. :)

Tovább