Felsorolom Fuerteventurát. '22 február

- Fuerteventura egy mondatban: egy egyébként egész nagy sziget (nagyobb, mint Gran Canaria), aminek a 'teste' kevésbé izgalmas, miközben karibi és trópusi szépségű sok-sok helyen a partvidéke.

- Nagyon sok a mókus. Invazív faj, Marokkóból került ide. Nem javasolt az etetésük, de hát... Lehetséges. Szépen odajönnek, elveszik a mogyorót, végtelenül kedvesek. És harcosak - egymással. 

 

- Costa Calma, Playa Sotavento, Playa de Jandía...

...és még csomó strandnév a sziget dél-nyugati alsó harmadában.

Ezeket a strandokat ugyanis külön veszik, de akár nézhetjük őket egyetlen, brutális méretű beachnek is. Megszakítják ugyan néhol (száraz lábbal is járható) szikla kiszögellések (amikben csoda jó kis maszek mini strandok is lestoppolhatók), de igazából ez a partvonal itt több tíz km hosszan egy egybefüggő, finom homokos, átható kék színű, néhol lagúnás és lassan mélyülő óceánpart. (és Fuertén ráadásul az a fajta homok van, mely valamiért szélben is marad a helyén)

A különbség inkább a háttérben van. Miszerint: pl. Morro Jablénál de más települések előtt is inkább szállodaközpontos, van ahol szigorúan védett vizes élőhelyes; másutt kősivatagos vagy homoksivatagos (sajnos néhol nem vettem észre, hogy porszem került a gépezetbe :/ ). 

 

 

- Cofete felé (ami a sziget dél-keleti felén van már) teljes lesz a kősivatag feeling (főként, mert Morro Jable után hamarosan a burkolt út is megszűnik; de személyautóval békésen - ha nem is gyorsan, de - járható azonban). Amikor pedig egy keskeny hágón éppen átérünk a hegyek északi oldalára, a tetőről a kopár sárga és a barna árnyalatai a víz kékjével egészen letaglózó élményt nyújt.

 

Szintén letaglózó a Casa Winter sztorija. Vagy valami olyasmi. Mert odáig minden rendben van, hogy egy német mérnök, bizonyos Winter építette (nyáron is); de az már kérdés, hogy csak egy nyári vityillónak épült a második világháború idején/után - vagy nácikat menekítettek itt, útban Dél-Amerika felé biztonságos megállót biztosítva a számukra. 

Esetleg mindkettő.

Mindenesetre  a kissé kócos állapotú villa látogatható.

 

Cofete egyébként egy rég kihalt egykori falu. Erre ma már (pár darab részben gazdaságként, részben étteremként használt, elég szakadtka épület mellett) csak  - meglehetősen anakronisztikus módon - éppen a temető homokdűnékbe temetkező maradványai emlékeztetnek. 

 

 

A playa pedig tök jó. Meglepetés: finom sárga homokos, és itt se kedvel szállni a széllel. Pedig mint mindegyik kanári szigetek, Fuerteventurának is az északi partja a durvább, a keményebb időjárási viszonyoknak kitett. Így itt szinte mindig fúj a szél - de a homok itt is tesz erre, nem hajlandó felkerekedni és a szemedbe menni. Ám a hullámok hatalmasak, ami egyben azt is jelenti, hogy egy magamfajta hideg vizes anyám asszony katonájának sem kihívás fürdeni egy királyságosat (merugye nincs gond azzal, hogy problémazzak a hőfokon, mert azonmód beterít egy hullám és meg is vagyok ezzel a nehézséggel).

Egyébként teknős keltető ez a vidék. Erősen bizakodtam, hogy látok ebből bármit, de sajnos csak a táblákat, hogy ne háborgassuk se a nagyot, se az óceán felé teperő kicsiket. 

 

 

- Pozo Negro meglehetősen autentikus. Egy 'véletlenül' itt maradt eredeti halászfalu. Jó, még itt is van egy-két kiadó apartman, de ennyi. Kérgezett arcú férfiak és nők laknak itt, harcolva a világvégiséggel és a világon kívülre kerüléssel.

- Salinas del Carmen, az egyébként nem igazán impresszív sólepárló mögött van az egyik bálna csontváz. Több helyütt is van ez a szigeten, egyfajta szabadtéri múzeumként. Ez nem a kulturált Norvégia (irónia tábla!), itt már rég nem akarják mindenféle talmi ürüggyel kikerülni a vadászati tilalmat, éppen ellenkezőleg: e csontvázak is figyelemfelkeltő céllal kerültek kiállításra.

Ez a fine whale-t például a sziget északi oldalán mosta partra a víz. A fiatal nőstény halálát lassú éhenhalás okozta. Ugyanis egy kötél csavarodott a szájára, ami megakadályozta abban, hogy rendesen táplálkozni tudjon...

 

 

- Caleta de Fueste az egyik turiszt resort itt. Olyasmi, mint Tenerifén a Playá de Inglés - és nem olyan, mint Maspalomas Gran Canarián. Ezen a különbségtételen azt értem, hogy kellemes, élhető, többnyire fancy kis apartmansorokkal, nyugodt éttermekkel és kávézókkal. 

A partja hosszú, nagyon széles, sokkolóan kék vízzel. Persze homokos (ami a sárgából a fehérbe hajlik), bár nagyobb szemű, mint a déli partok (amolyan elaprózódott korall-like).

 

- A sziget belseje ilyen...

 

 

Vagy ilyen...

 

 

Esetleg ilyen...

 

 

Vagyis a sárga és a barna árnyalatai a szinte kizárólagos szereplők - a zöld tényleg marginális. Van viszont sok kecske; némiképp meglepetésemre. Lévén az oké, hogy nagyon strapabíró állatok, de itt tényleg felmerül a kérdés, mi a vihart és hol a viharban találnak? Mindenesetre eszembe is jutott, hogy szegényeknek egy kies, távoli, dodekán vagy kiklád görög sziget nyáron, a legnagyobb szárazság idején is egy all inclusive szanatórium volna.

 - Los Molinos az északi oldalon van; egy helyi szinten tobzódóan zöld szurdok/patakvölgy vége ez a mini halászfalu, egyben mini hippista hely. Fürdeni problémás a méretes kavicsos parton, pedig a tény, hogy a víz a sötét partvonal ellenére is annyira kék, hogy igencsak hívogatóvá teszi.

 

 

 - Morro Velosa és szinte mellette a Corrales de Guize mirador, és további két mirador, a Risco de las Peñas és Las Peñitas: a kávézó (Morro Velozánál) zárva, a kilátás viszont kávé nélkül is lehetséges. És érdemes is, mert ahogy körbe fordulsz, azok a bizonyos színárnyalatoknak a teljes skálája látszik, lent, a mélyben. Sajnos itt jártamkor eléggé párás lett az idő, így az óceánt most inkább csak sejteni lehet, de kérem elhinni, hogy elég menő a kilátás.  

 

- Mirador astronómico de Sicasumbre 

 

 

- Bentancuria (az egykori főváros) messze a leghangulatosabb település a szigeten. Itt különösen jól esik a rengeteg zöld és virág, melyek keretezik a hófehér óvárosi házakat és a templomot. Remek kerthelyiséges restauranték csábítanak megpihenésre (amit meg is teszek; sőt, többszöri esemény lesz a bentancuri étkezés és császka).

 

 

- Ajuy is egy halászfalu, bár mind Pozo Negrónál, mind La Molinosnál településszerűbb. Mit szerűbb: település. Előtte vulkanikus homokos, remek hullámos strand (és bár a színe fekete, de ez se marad le a társaitól, nem repked a szemedbe, hiába fúj a szél). 

De amit innen érdemes igazán: az a Cuevas De Ajuy, vagyis Ajiy barlangjai. Pár perc mindössze a falutól/a strandtól a két, az öbölben véget érő szikla barlang. Az egyikbe mélyen be is lehet menni, igazából a bátorságon múlik, lévén határozottan koromsötét van odabent. :) De elvileg a faluig ér. Nem próbáltam ki.

 

 

- El Cotillo (és különösen a Faro del Torón közeli részek, Playa Blanca például) nagyon hasonlatosak a lanzarotei Orzolához. Miszerint a partvonalon egyszerre van jelen a fekete megszilárdult láva, és a csodasárga homok - miközben a víz már nem is kék, hanem szinte fehér, hihetetlen színű élőben tényleg.

 

 

Emellett, ad hoc módon, efféle terepasztal-like meseházak kerültek elhelyezésre:

 

 

- A Calderón Hondo vulkán és környéke színtiszta Lanzarote-hangulat. Közel is van a szomszédos sziget; a kaldera pereméről tökéletes kilátás esik a teljes nyugati oldalára, középpontban Playa Blanca városával. De nem innen jön a hangulati azonosság, hanem a színektől. Amik szenzációsak. A fekete, a vörös, a zöld, a barna, a sárga de még a narancs árnyalataiban is játszik a talaj.

 

- Corralejo is turisztos, de akárcsak Fueste vagy Morro Jable, nemhogy zavaróan de sokkal inkább kedvesen. Csomó bohém arc fogyasztja a kávéját (vagy hát valamijét :) ) a bohém kiülős helyeken, a partszakasz természetesen itt is elvarázslós - na és a város szélén kezdődik a Dunas, vagyis indulnak a (homok)dűnék.

 

 

A területnek a város felőli része inkább a hasonlít az előbb El Cotillónál már megnézett részhez, mint mondjuk a maspalomasi dűnékhez. Ilyen:

 

 

A két Riu hotelen túl viszont már igazi homoksivatag vár:

 

 

Hanem a két szálloda... Nézetem szerint a létük és különösen a hogyan-létük a homo posztmodernicus elmezottyantságának fénylő fáklyái az éjszakában. Így.

Attól el is tekintek, hogy mi a viharért kell két betonkockát betenni egy unikális és nagyon finom ökoszisztémába, mint ez itt. 

De ha már betesszük, akkor mi is lehet a mozgatórugója ennek. Nyilvánvalóan az, hogy az óceánparton, ámde egy homoksivatagban lesz a hotel, milyen jól lehet marketingelni is, hogy mennyire különleges, tódulnak is majd a vendégek erre a truvájra.

Erre mi történik? Egy olyan szigeten, ahol nincs nagyobb probléma semmi a vízhiánynál, a két szálloda köré konkrétan őserdőt varázsoltak... Harsogó, dús gyep, hatalmas pálmák, fák, sok méteres örökzöldek. Hát ha az a lényeg, hogy legyen hotel az óceánparti sivatagban, miért nem elég ebbe az egyébként csodás környezetbe illeszkedni? Hát nem azért foglal ide valaki, hogy egy óceánparti sivatagban legyen? Minek erre irtózatos pénzt, és a szigeten ennél kizárólag hasznosabban felhasználható vizet ilyenre elpazarolni?

- Los Lobos sziget. A vulkanikus kanáriság tömény dózisban. Pár perces hajóút Corralejóból, 15 euróért. Napi több van, napi több társaság is üzemeltet (árban nincs különbség viszont), úgyhogy ajtad áll, hogy mennyi időt töltenél ott. Éjszakázni viszont nem lehet. 

Playa Caleste, a pici sziget fő strandja adja a karibi fílinget:

 

 

Fuerteventurai őserdő:

 

 

Aztán fel a Caldera Montanára. Egészen lemerevedsz, amikor meglátod, hol mennek fel az emberek és mennyire kicsik..

 

 

Fent pedig...ah. Ez itt egyrészt a kaldera. Pontosabban a fele; a másik fele már belezuhant az évezredek sokasága alatt az óceánba. Másrészt a mini ex-tűzhányók tucatjai.

 

 

Aztán a már out of order faro...

 

 

Majd sós tavak, mert még erre is van hely...

 

 

Végül La Puertito (azaz kikötőcske) és megint azok a színek...

 

 

- Oasis Wildpark

Nagyon jó hely. Főként a vállalásuk miatt: állat- és növénykert is, de emellett sanctuary is: rengeteg borzasztó körülmények között élő, gyakran illegálisan tartott állatot mentenek, próbálva aztán olyan életkörülményeket teremteni nekik, mely méltó hozzájuk.

És hozzánk is, úgy egyébként.

Persze esetükben a visszavadítás már nem jöhet szóba a esetek túlnyomó többségében (ha mégis, ott ez is történik).

Az állat-jóllét ott is megjelenik, hogy a helyeik kialakításánál nem az volt a fő szempont, hogy minden látogató minden körülmények között lássa őket, hanem az, hogy minden körülmények között az ösztöneiknek megfelelően tudjanak viselkedni. Ez azt is jelenti, hogy megesik, hogy 'üres' a kifutó, vagy várni kell, mire felfedezhető a lakó.

 

..És még a növényekkel kapcsolatban is edukálnak:

 

 

Vagyis próbálnak, mert a hatás felől vannak kétségeim: ment a fulladás, ha nem látszódott egy állat, a don't feed them tábla előtt adta a rózsaszín szivacs cukrot a dojcs nő a kismajomnak (másfél euró a válogatott kaja, alma, sárgarépa, stb...), míg két vicces tini ebbe a fenti pálmába gondolta ott helyben bevésni a nevüket, mert az funny. 

Mindegy; ettől még az állatparkiak jó fejek és minden elismerésem az övék.

 

 

És a legfontosabb must know információval zárom a fuerteventurai felsorolásomat: mi a varánusz angolul?

Common water monitor.