7. nap
Egész éjszaka esett, így remélem, napközben ismét naposabb lesz az idő. Mindenesetre a reggel ígéretes. Neki is indulok a nyugati végekre. Az egyik legjobban várt úticél vár rám; vagyis, igazából kettő. Mosteiros falu mellett a Vörös körtúra, és egy újabb izgalmas termálfürdő, a Ponta da Ferraría.
De menjünk sorban. Mosteiros felé az északi úton megyek - és gyakorta megállok. Például Capelasban. Egykori bálnavadász központ, mára egy nem igazán lényeges kis halászfalu. Drámai fekvésű, cseppet sem gazdag, de a történelmével együtt nagyon érdekes.
 |
| a kilátás nem tökéletes... |
Folytatom nyugat felé - Bretanha régión már szakadó esőben hajtok keresztül. Így innen fotó nincs, hanem elmesélem a haligalinál olvasottakat: ha feltűnik a hasonlóság Bretanha és Bretagne neve között, az nem a véletlen műve. Úgy tartják, a portugálok előtt is érkeztek ide emberek, méghozzá a mai Észak-kelet Franciaországból, és erre emlékezet a 'járás' neve (egyébként ezen a gondolaton továbbhaladva: Bretagne pedig annyit tesz: Britannia. Vagyis ha eszedbe jutott, hogy oké, a szigetek az Nagy-Britannia, akkor hol a sima vagy kicsi Britannia, akkor íme a válasz: az Bretagne).
Elértem a Vörös-kör kezdőpontját Joao Bom-ban, de bár elállt az eső, de még továbbra is lóg a lába. Sebaj, gondolkodom pozitívan, lemegyek az óceánparti, természetes fürdőbe (ez a nap elején már jelzett Ponta da Ferraría), aztán amíg élvezem az óceán hűs vizének és a föld alól hatvan fokosan feltörő termálvíz keveredését, szépen kitisztul és mehetek túrázni.
Wrong. Az éjszaka tényleg nagyon esett ugyanis - itt annyira, hogy a Ferreira legkorábban délutánig le van zárva, mert az útra ráomlott a hegyoldal.
Így. Úgyhogy, ebéddel és környékbeli autózással húzom az időt, míg valóban végül valóban tisztulni látszott. Úgyhogy, Vörös-kör!
Az út elején: a kedves kis Joao Bom-ban, tök jó. Aztán: nádas és kukorica, ez mondjuk eléggé semmilyen. A vége: ugyanez. De közben!...Közben hol az őserdőben, hol az óceán mentén, ilyen kilátásokkal várhatjuk a jövőt:
Mosteiros viszonylag sík, egy földnyelvre épült kisváros, egyben a lehető legnyugatibb pontja Sao Miguelnek; és határozottan megér egy misét (és most egy különösen színvonalas humort csempésztem az írásomba, lévén mosteiros azt jelenti, hogy kolostorok).
Ahogy Ribeira Grandéban és Nordestén, itt is vannak medencék - ám itt egészen más iskola alapján 'készültek':
Ezek a 'medencék' (három db egyébként), melegebbek is, mint az óceán, legalábbis ott, ahol bele lehet menni, hiszen oda kevésbé ér el a rendszeres 'frissítés' kintről.
Ez már előjáték ahhoz, ami Ponta da Ferraríán vár - ugyanis délutánra tényleg megoldották a problémát és szabad volt az út. Ez az út:
A fenti képeken létható épület és ez a fenti medence egy fizetős klasszik termálfürdő. De ezt jobbról vagy balról megkerülve és végigsétálva egy lávamezőn, ingyenbe' is lehet fürdeni:
Hát jah, picit már hering-like. Arra gyanakszom, a bő félnapos lezárás nem tett jót a helynek. Plusz, közeleg az este, most pedig a nyugati végeken vagyok, így biztosan népszerű elfoglaltság élvezni a naplementét egy természetes és meleg hullámfürdőben, körbevéve láva sziklákkal...Azért ez érthető.
8. nap
Úgy jött ki, hogy éjjel éppen volt egy kiadós áztató eső; pedig ugye nem szokott itt. Probléma, hogy ez reggel-délelőtt is így marad. Pontosabban izgalmas váltófutást rendez egymás között az eső és a napsütés, öt percenként váltakozik minden. Innen eszembe is jut, hogy még nem emlékeztem meg arról, hogy a fellengzős 'a szivárványok szigete' munkacímen is futott ez a beszámoló. Hiszen a sok eső plusz sok napsütés kombó nyilván 'hajlamosít' erre a jelenségre. Fél szivárvány, egész szivárvány, dupla szivárvány (miszerint egymás felett), dupla szivárvány vol.2 (miszerint vezetek, és előttem egy, belenézek a visszapillantóba, baszki, mögöttem is egy!), szivárvány a szárazföldön, szivárvány az óceánon... Édenkert, na.
Lássam, ki mit tanult az eddigiekből: eső esik, tehát mi a program?
Úgy van, termálfürdő. Van itt még ugyanis a műfajból. Ismét Furnas, a Poca da Dona Beija. Pici park, négy medence, egy (nyilván szinten meleg, és egy ötödik medenceként fürödhető) patak által ketté osztva. Ide csak hat eur a belépő (de másfél órára szól), és a magam részéről szebb-jobb, mint a híres Caldeira Vehla.
A Canto családnak határozottan van múltja Furnasban. A még a harmadik
napon bejárt Beatriz do Canto park az, ahol lakik/lakott a család, de a
szintén aznap megénekelt Grená is volt a tulajdonában a famíliának.
Ahogyan szintén a család nevéhez fűződik a 19. század közepén kialakított, a Furnas-tó déli oldalán lévő Jardím José do Canto is (3eur).
Annyiban ez más, hogy (legalábbis egy részén) csak minimálisan nyúl bele az ember a természetbe, kvázi-őserdőként működik. Ennek megfelelően vadabb, 'ápolatlanabb' (nagyon sok idézőjelben! Mocsok jó hely ez!), mint mondjuk a Beatriz.
Nem kell mondjam: úgy jött ki, hogy van itt is egy vízesés...
A Salto do Royal számomra a műfaj királya itt eddig. Tényleg az összes szikla zöld, borzasztó magas, végtelenül vadregényes.
 |
| zöld a föld... |
(Egyébként az időjárás mára hivatalosan megbolondult; de legalábbis turbó üzemmódot vett fel a váltókezelő: hol van a már a tegnapi ötperces ritmus a napsütés vs. eső kérdésben! Konkrétan három és fél percenként változik az eső és a napsütés. És nem, egy minimális túlzás sincs ebben! Három és fél percenként teljes fordulat.)
Fajal da Terra falu felé megyek tovább Furnasból (hogy egy, történetesen vízeséshez vezető túrautat abszolváljak a sziget dél-keleti oldalán), kis szünettel Povoacao-ban:
Fajal da Terra:
Jó, nem csak a vízesés lesz a truváj ezen a kiránduláson, sőt, alapvetően kevésbé ezért került a látóterembe. Inkább a Sanguinho nevű, egyszer már elnéptelenedett falu keltette fel az érdeklődésem.
Azért 'egyszer már', mert az utóbbi időben új életre kelt, pár portugál kezdett itt speciális turizmusba. Miszerint teljes elzárkózás a civilizációtól (ide nincs autó, csak gyalog lehet felkapaszkodni a hegyre), speciális túravezetés, speciális gazdálkodás, teljesen vegán étkezés, napi sok jóga, reggeli torna... Számomra picit már meta - és egészen biztosan kissé cripy is: lévén minimum négy éjszakára lehet csak foglalni, mert - mondják - csak így adja ki a szemlélet... Szerintem meg kész egy basic forgatókönyv, lehet szólni Carpenternek. :)
Közben meg sétálsz az erdőben, és találkozol vele:
Meg velük is:
De essen szó róluk is:
Ha azt mondom, teljesen indokolatlan a jelenlétük, nem mondok sokat.
Én a sanguinhóiakat sejtem a háttérben, de egyrészt már km-ekre vagyok a falutól (egymástól is sok száz méterre voltak), másrészt mivel vegánok, hogy nekik vajon mivégre és ha mégis, akkor miért a falutól messze, az erdőben... Visszavadítási kísérlet talán? Nem tudom.
Hanem, a do Cado kertnek az éppen csak az előbb megszerzett a Sziget Vízesése Azok Közül Amiket Maszekutazós Látott címet máris át kell adnia. Mert azért a Salto de Prego.... Egy Indiana Jones filmben érzed magad, komolyan mondom.
Miradouro do Pico dos Bodes. Röviden: ez pedig a Minden Idők Kilátója.
Eleve: tényleg 360 fokos a kilátás. Valamint: Sao Miguel veleje. Óceán, és az abba belezuhanó sziget. A zöldesség. A hegyek. A hegyeken csücsülő felhők. A tágas mezők, a kiterjedt erdők. Pettyezik mindezt a színes falvak... Úgyhogy ja, minden értelemben teljes körű itt a kilátás (és egyben hivatalos, hogy számomra Sao Miguel keleti és dél-keleti része a kedvenc).
9. nap
Utolsó nap, és ma már csak ismételek (vannak fotók, melyek ma készülnek de bekerültek a 'helyükre', vagyis oda, ahol szót ejtettem az adott látnivalóról), és strandolok (részben ezek a beaches fotók vannak itt ennek a napnál, jelezve melyik strandon készültek a képek; részben pedig úgymond úti fotók, vagyis melyek nem dedikáltan valamelyik spotnál kattintódtak, hanem csak úgy, valahol a szigeten).
Ami egyébként a strandokat illeti: napernyőt és nyugágyat szerencsére sehol nem láttam a szigeten, viszont: mindegyiken van komoly wc, öltöző, zuhany).
 |
| Praia Pequena de Água d'Alto |
 |
| Ez és a következő három fotó Caloura - óceánparti medence 5.rész |
 |
| Caloura |
 |
| Caloura |
 |
| Caloura |
 |
| Baixa d'Areia |
 |
| Baixa d'Areia |
 |
| Baixa d'Areia |
Plusz még arra gondoltam, hogy egy-két tríviát írok még, valamint a legvégén hasznosnak gondolt cuccokat, linkeket lezárásilag.
A hortenziáról: a ma már az Azori-szigetek jelképének tekinthető virág nem őslakos, hanem invazív fáj. Ma tényleg mindenütt is van, több méter magas bokrokat, bokor csoportokat alkot, miközben egy viráglabda mérete rendre 30-35-40 cm átmérőjű. Hagyok időt. Negyven centis virágzás. Lenyűgöző.
Az pedig tök izgalmas, hogyan hoz egyetlen önálló bokor is több színű virágokat.
Én augusztus legvégén-szeptember legelején már lemaradtam a virágzás lényegi részéről, mely jellemzően június végén kezdődik és augusztus derekáig tart.
Ez át is vezet a mikor érdemes jönni kérdésre. Röviden: szerintem érdemes a hortenzia (és egyébként a szintén nagyon sok kékliliom) virágzásának idején.
Bővebben:
bár enyhe a tél a jellemzően 15 fokos hőmérséklettel, viszont teljesen
reális, hogy esni fog. Sokat. Sokszor. Nagyon sokat. Nagyon sokszor.
Oké, nem teljesen
biztos, de azért nagyon erősen sanszos. Úgyhogy én azt kihagynám (igaz
viszont, akkor megesik, hogy fillérekért is el lehet jutni ide).
Az
én időpontom azért jó, mert ekkor a legmelegebb az óceán, így fürdési
igénnyel (már nyilván a termálfürdőkön túl) messze ez a legjobb.
Szóval,
én a magam részéről ezt az enyhe klíma ellenére is inkább nyári
helyszínnek érzem (hozzáteszem, a nyár sem forró, 30 fok szinte sosincs.
Viszont a magas páratartalommal együtt ez bőven kiadja.
Ráadásul, bár talán elsőre nem gondolná az ember, de sok a lombhullató növény is: tölgy- és bükkfák, platánok, juharok, vörös fenyők (persze, ha megnézi az ember, hogy megközelítőleg egy szélességi fokon vannak az Azori-szigetek mondjuk Sevillával, Cataniával vagy Athénnel, és hogy kb. ezer km-rel vannak északabbra pl. Tenerifétől, akkor ez már annyira nem is nagy meglepetés).
Autót én a MagicIslands-nél béreltem, egy Fiat 500X-et kaptam (miközben Fiesta, Clio, Tipo or similart béreltem), önrész mentesítővel, napi 29 euróért (mikor először néztem, még picivel húsz felett is lett volna, de gondoltam még ráérek. Másrészt, érdekességből megnéztem nem sokkal az indulás előtt, közel nulla volt a választék; nem ahol én béreltem, hanem szigetszerte). Figyelni kell, sok bérbeadónál annyira szigorú a cancel policy, miszerint konkrétan nincs is ilyen: ha lefoglaltad elbukod a díjat akkor is, ha nem mész. Ez a tény feltétlenül belejátszott, hogy ezt a céget választottam, mert itt minden veszteség nélkül vissza tudtam volna mondani.
Végül még pár link.
A napi tervezéshez kihagyhatatlan webcamerás oldal:
A portugál OMSZ oldala:
Haligaliék blogja még egyszer:
A túrautak részletesen:
https://www.visitazores.com/en
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése