A Zöld. Azori-szigetek: Sao Miguel, az első három nap (Ponta Delgada, Rocha da Relva, Farol de Cintrao, Porto de Santa Íria, Lagoa de Fogo, Vila Franca, Lagoa das Furnas, Lagoa Congro)

 Tényleg zöld. Nagyon zöld. A talaj is. A sziklák is. Még a víz is. Minden is.

 

1. nap

 

Már hogy az első teljes, mert tegnap késő délután érkeztem. Fentről jól lehetett látni, amiről sokat olvastam és ami aztán az itt tartózkodásom során átélhetővé is válik. Egyrészt, hogy mennyire iszonyatosan brutálisan zöld (ha még nem mondtam volna ezt).  Másrészt,hogy mennyire változatos a sziget klímája. A keleti végén éppen a földig szakad le egy korom fekete felhő, alig picit nyugatabbra hétrét a napsütés, aztán fehér felhős rész, majd bárány felhős rész...Mindez egy balatonnyi földdarabon.

Úgyhogy nekem is az az első tanácsom: up-to-date követni az eseményeket, webkamerákat és bátran újra (és újra, és újra...) tervezni:

http://www.spotazores.com/ilha/s%C3%A3o-miguel

a portugál meteorológiai szolgálat honlapja:

https://www.ipma.pt/pt/index.html

És soha, de soha ne indulj el esernyő/esőkabát/törölköző nélkül.  

Még egy módfelett hasznos oldal, méghozzá magyarul:

https://haligali.blog.hu

Eszméletlenül gazdag cucc haligaliéktól, bőven elég felkészülésre, nagyon tudom ajánlani. Módfelett hasznosnak találtam.

Szóval, első nap. Felkészültem én az utazásra, jó hogy, úgy szoktam - csak éppen már viszonylag régen megtettem ezt. Eleve, ez az utazás egy évvel korábban már megtörtént volna, megvoltak a repjegyek meg minden, de közben jött az újabb hullám és a lezárás, így az akkori szervezés ment a kukába. De ezt az utat is már sok hónappal az indulás előtt sikerült leszervezni, és volt idő az információ gyűjtésre. Mindenesetre, az utazás előtt a felfrissítés elmaradt. Úgy döntöttem, ezt még tovább halogatom. Ma csak beülök az autóba, és teszek egy szigetkört csak úgy, célok nélkül. Nézzük, úgymond, mennyit 'ér'...

Aztán ebből semmi nem lett, mert alig jutottam el valameddig. 

Induláskor a part menti utat választottam, át Ponta Delgadán, a fővároson. Ahol muszáj volt megállni, és ebből mindjárt egy komolyabb fék lett. Lévén mégiscsak egy óceánparti városról van szó, méghozzá nagyszerű, végtelenül portugál óvárossal, neoklasszikus, gyakran erődszerű épületekkel, templomokkal. Még azulejo is akad, de itt azért csak mértékkel. Végül csak úgy belevesztem. És csak mentem, csak mentem, az óceánparttól keresztül és kasul a dombos, keskeny utcákon...

 

Persze itt is a természet adja az igazán különleges must-see-ket. Például a szintén neoklasszikus Palacio de Sant'Ana, ami az Azori kormány székhelye, és körülötte egy csodálatos trópusi park van (belépés 2 eur, és elkérik az ID-t is).

 

A közvetlen szomszédban pedig a Botanikus kert van, csak a kerítésként funkcionáló téglafal választja el a két területet. Ide 4 eur a belépő. Egy közel 8 hektáros parkról van szó, palotával, irtózatos méretű fikuszokkal, esőerdő sűrűségű pálmással - és óriás bambuszokkal.

 

Az idő viszont jól elment, így a járd körbe-terv már itt elment, és inkább egy kirándulást iktattam be. 

Az összes Azori-szigeten karbantartott, kiépített, jól szervezett túrautak vannak, ezekből választottam a Roche da Relva-it. Ez egy inkább kanári hangulatú túra, közvetlenül az óceánparton fut, és az itt található 'fajã-kat' (melyek pár házból álló, az óceán és a meredek partvonal speciális mikroklímáját kihasználva mezőgazdasággal foglalkozó mini-falvakat jelent) fűzi fel. 

Szűk tíz km volt oda-vissza, közben kétszer áztam ronggyá (ekkor még nem tudom, hogy ez a foglalatosság a későbbi napokban visszatérő foglalatosságommá válik). Mindez - mármint a minőségi időjárás - ott van a fényképeken is.

Végül egy gyors webcam-csekk után északra indultam, ott ígéretesebbnek tűnt a helyzet. De mire odaértem, már nem volt az; mind a Farol de Cintrao nevű világítótorony környékén, mind az úton oda és vissza barátságtalan maradt az idő. De a táj... Az valami szédületes. Szédületesen dús, szédületesen zöld, egyszerűen mesés. 

2. nap

Mivel Ribeira Grande térségében sütött a nap reggel, így gyorsan visszamentem oda, ahol tegnap délután zártam (kiegészítve a Ponta de Santa Íria nevű, felhagyott kikötővel), miszerint csak más lesz így látni. Határozottan más volt:

Onnan (az időközben már felhősödő időben) a Salto do Cabrito vízeséshez sétáltam. A fotóm szokásukhoz híven nem adják ki, pedig a víz 25 méter magasból ömlik alá.

Aztán a Caldeira Velha volt a terv, mely amellett, hogy egy őserdei park és amellett, hogy látogató központ, egy geotermikus termálfürdő is. Ugyanis - erről még szó sem esett - az Azori-szigetek vulkanikus szigetek. Méghozzá (végtelenül leegyszerűsített forgalmazással) 'élők', mondjuk Izlandhoz hasonlóan (például simán előfordul, hogy tök váratlan helyeken egyszer csak gőzölögni látod a talajt).

Na, ezen adottság tör fel szó szerint a talajból itt is, meg még pár helyen a szigeten, amiről lesz szó, hiszen fogok menni a többi ilyen helyre is.

Sőt, mint kiderült, hamarabb is jutok el másikba, mint ide, mert részletek konkrétan erről a helyről majd csak az ötödik napon lesznek; történt ugyanis, hogy helyben nem lehet jegyet venni, csak online. Olvastam én, hogy van fejlesztés, miszerint már a jegyek online érhetőek el, de én nem értelmeztem ezt kizárólagosnak. De mint kiderült, az (persze lehet, hogy ez a covid időszakra vonatkozik csak, ezt nem tudom - mindenesetre 2021 augusztusban-szeptemberben szabályozott volt, hogy mennyien mehetnek be és hogy egyszerre melyik medencében hányan lehetnek). Azért egy-két fénykép a környékről:

Úgyhogy, a Lagoa de Fogo, azaz a Tűztó lesz a következő helyszínem, Caldera Velha felől erre a veszem az irányt...

...Ahol előbb alaposan kiámulkodom magam fentről, a főút mellett kialakított kilátóból (Miradouro da Lagoa do Fogo)...

...Majd egy keskeny, meredek, lépcsős ösvényen leereszkedek a tó partjáig, hogy következzen egy remek tó-körbe, melynek végén, amikor már egy másik ösvényen felfelé caplattam az autóhoz, ismét sikerült ronggyá ázni - és kéretik ezt a szó legszorosabb értelmében venni. Lévén ismét erőből nyomta az azori időjárás: az itt töltött két óra alatt kb. csak a havazás maradt ki (amit azért ezen szélességi körön már kifejezetten udvariatlanságnak éreztem volna): volt felhős ég, volt köd, volt vízszintesen szakadó eső, volt bőr alá bekúszós szitáló eső és volt a nagyságrendileg 120 százalékos páratartalomnál 46 foknak érződő, erős napsütés is. Mindezek többször, mintha legalábbis váltófutást szerveztek volna...

 

Mire visszatértem a parkolóhoz, egyértelművé vált, hogy itt fent a hegyekben a köd (legalábbis a mai napra) végérvényesen győzött. Ellenben a déli partot a nap uralta, így lehúztam oda. 

 

Először fürödtem egyet (egyrészt: a víz ilyenkor, a nyár végén, az ősz elején a legmelegebb, most 24 fokos volt , másrészt: Sao Migueltazért nem elsősorban a strandjai miatt szeretjük) Praia da Vinha da Areián, majd megnéztem a partról az Ilhea da Vila nevű picike szigetecskét, ahová majd hatodik napon át is hajózom, végül bejártam keresztül s kasul a középkori Vila Franca nevű kisvárost.

 

 

Végül felhajtottam a Segnora da Paz monostorhoz és kilátóhoz. Itt vált egyértelművé,  hogy bár sok szempontból jó időszakban utaztam, ám egy fontos aspektusból meg nem: az évnek ebben a szakában már túl vagyunk a hortenzia virágzásának csúcsán. Mert így is hihetetlenül szép ez a templomkert, de úgy két hete milyen lehetett, jut eszembe ál-elégedetlenkedőként minduntalan.

3. nap

Reggel rendre agyalással indult a nap,  merre is induljak, hol milyen idő várható; miközben hülyeség az egész,  úgyis prompt fog alakulni; a programom is, az időjárás is. De azért legalább egy első sight-ot csak kellett találni. Legalábbis általában, de ma adott volt. Elkezdem Furnas felfedezését, legyen bármilyen is az idő. Ez egyrészt azért lehetséges, mert egy sor olyasmi is van itt, ami rossz időben is okés: van itt tó, termálfürdő (kettő), parkok, kilátók, földben főzés, ahonnan éttermekbe szállítanak, földben főzés helyben fogyasztásra, miegyéb (és ezért van csak elkezdésről szó, mert kis túlzással ebben az egy másfél ezres kis faluban és környékén is el lehetne egy teljes nyaralást tölteni).

Másrészt pedig azért volt még egyértelmű, hogy ma itt kezdek, az egy magán park, és amiért szintén nem tud az ember elég hálás lenni haligaliéknak. Ő úgy írta, csak augusztusban van nyitva, mert az itt élő családdal így egyezett meg a helyi önkormányzat. Mivel ma van augusztus utolsó napja, így idejöttem. Annak ellenére, hogy azt feltételeztem (később kiderült: nem jól), hogy időközben ez már megváltozhatott, hiszen a család már nem itt él, sőt, konkrétan airbnb-n foglalható a ház... De nem rizikóztam, jöttem még most, abból baj nem lehet.

És jönnek is a fotók a Beatriz do Canto parkról (merthogy erről van szó), de előtte még muszáj megemlékeznem magáról az útról, ami Furnasba vezet; lévén abnormális módon csodaszép. Közben pedig még elcsacsogom, hogy Sao Miguelen nem nagyon tudsz megállni az út mellett szinte sehol. Cserébe van mocsok sok miraduoro (kilátó hely), ott tudsz fotózni, de máshonnan alig (megjegyzem, ezeknek a kilátóknak a többségi messze túlmutat a klasszikus korlát-nézz ki iskolán; piknikezők, esővédők, brutál sok virág, de akár még közösségi grillező is lehet a felszereltség része).

Módszer lehet arra, hogy könnyen és bárhonnan tudj fotózni, ha bérelsz egy e-bike-ot és rászánsz egy hónapot az itt tartózkodásra - talán a legjobb módja lehet ez a felfedezésnek.

 

Beatriz do Canto. Vízimalom, virágok, hatalmas platánok, kvázi-bambuszerdő, tó... Kikérem magamnak, de tényleg. 

Innen (sétával) a nyíltszíni főzés helyszínére mentem, útba ejtve előbb a belvárost, majd a Casa Invertát, vagyis a fordított házat. A műfaj ismert a Balatonon is, csak ez ingyen van - viszont nem lehet bemenni. :) Lévén ez egy transzformátor állomás, csak bolondosak építették. :)

 

A Caldeiras Vólcanicas arról 'szól', hogy megnézzük 'live', mennyire vulkanikus is ez a föld. Spoiler: nagyon.

Kénes, amolyan bükfürdős az illatélmény, ahogyan huszonhárom kisebb-nagyobb 'forrásból' bugyog, 'forrong' fel a víz. Ez a zöld, hegyvidéki és idilli virágos háttérrel egy tényleg szürreális összképet eredményez. Meg kiadós nyugalmat is, miszerint csak úgy megülsz, nézel ki a fejéből, és mocsok jól érzed magad.

 

Holnapra minden fronton minden körülmények között szar időt ígér (vagyis az eső/nem eső arány erősen a monszun fíling felé fog billenni), így a két itteni termálfürdőt most kihagyom; az a terv, hogy ha tényleg szakadni fog holnap, akkor mekkora királyság lesz a meleg vízben áztatni magam. 

Így most irány a Lagoa das Furnas, vagyis a Furnasi-tó: előbb a partvonala mentén és körül, majd fentről a szatyornyi miradouróból. 

A tó északi vége afféle központ (beugró 3 eur parkolással). Itt is vannak 'gejzírek', melyek itt 'talajfőzdeként' használatosak: éttermek részére készül itt a jellegzetes portugál étel, a Cozido da portuguesa (egyfajta pörkölt). Így és itt:

A Grená park 2020-ban nyitott meg (nem volt éppen szerencsés), 7 euró a belépő. Egykor, már a 19. században nyári rezidencia, később hotel üzemelt itt (végig angol kézben). 1987-ben a portugál állam vásárolta meg, hogy magasrangú tisztviselők szálljanak meg ha Sao Miguelen van dolguk... 

A tervből nem lett semmi; ma már romokban, vadul a természet lett az úr. Mi pedig belekukkanthatunk ebbe az uradalomba - köszönhetően egy mecénásnak, aki a parkot rendbe hozta, körbejárhatóvá tette, sok helyi segítő kéz munkájával.

A virágillat bódító, a zöld szinte zavarja a retinád, és ugye még a sziklák is zöldek.

Közben meg még (jéghideg) vízesés, kilátás a tóra, vörös fenyők...minden is.

Viszont néhol elég kemény; a vízesésig 630 lépcsőt kell megoldani például, szóval pici kraft azért kell.

 

És akkor azok a mindenféle kilátások a mindenféle tó körüli/feletti miradourókból:

A nap végén pedig még egy újabb haligali-féle insider tipp, a Lagoa Congro. Egyben az egyedüli tipp tőlük, ami nekem nem jött be igazán. Jó, meglehet, másutt sírva könyörögnének egy ilyen tóért, mint látványosságként, az is igaz. De most és itt nekem nem annyira adta ki. A leséta sem, és a tó sem. Ilyen egyébként:

Végül vegyük észre: ma kimaradt valami! Ma ugyanis nem áztam el egyszer sem, hurrá! (Persze eső azért volt; csak még hajnalban, majd késő este ismét)

 4-6. nap itt

7-9. nap pedig itt.