Az előző rész tartalmából:
A kávézás után pedig a sziget első számú attrakciója, Sete Cidades felé vettem az irányt - lévén az itt tartózkodásom óta most először tűnt úgy a webcam alapján, hogy nincs szügyig ködben/felhőben (hanem csak részben :) ).
Ponta Delgada, Rocha da Relva, Farol de Cintrao, Porto de Santa Íria, Lagoa de Fogo, Vila Franca, Lagoa das Furnas
4. nap
Valamint: írtam 'tegnap', hogy mára komoly esőt ígértek, ezért a napot ismét Furnasban fogom kezdeni Méghozzá a Parque Terra Nostrában, ami termálfürdő a 8 hektáros trópusi park mellett, és milyen királyság lesz az esőben áztatni magam a kellemes vízben.
És, lőn. Az idő valóban vacak, úgyhogy irány a fürdő. Az élményt ki is maxoltam, amennyiben az autó és a bejárat közötti 350 métert (kijelölt parkoló nincs egyébként, de nem lehetetlen viszonylag a közelben helyet találni) hűsítő zuhanyban tettem meg, méghozzá igazán dizájnos módon: esőkabát és fürdőnaci alkotta a szettem. Tinderre kívánkozott volna az összhatásról készült fotó, erről nem is nyitok vitát.
8 euró a belépő a fürdőbe és a parkba, úgyhogy szerintem tök barátinak mondható.
Ahogyan tényleg nagyon menő a fürdőzés is a szakadó esőben. A park meg... Nem tudom már mivel jellemezni ezeket a plészeket itt, kifogytam én már a jelzőkből. Mesés, mondjuk. Mesés is. Ez is.
Közben, számomra kissé váratlanul, nagyon erős napsütés esélye bontakozott ki. Ergo: átszervezés... Alapból teázni terveztem (merthogy itt teaültetvények is vannak; Európa legrégebbije is itt van), de azt így hagyom egy esős időszakra, és inkább a Queda de Água nevű helyre indulok. Ez már az északi part, Poco Azúlnál. Két miradouro ez (Miradouro do Salto da Farinha és Miradouro da Pedra dos Estorninhos), ahonnan aztán igény esetén be is lehet túrázni rendesen a szigetbe. Út is vezet le a kilátókhoz, 16%-os meredekségű út... Bevallom, én már ezt se vállaltam be, de ez még azért okés. De onnan tovább is megy az út, közel az óceán partig - cirka 35%-os lejtővel! Életemben ilyen nem láttam még. És nem volt lezárva meg semmi, csak fenti szám alatt volt egy kiegészítő tábla, mely arról tájékoztatott, hogy a maguk részéről ők szóltak, ez azért innen kemény lesz, a gyaloglást javasolják.. lol.
A kilátókból így esik:
Lentről, úton a Salto do Farinhához/Farinha vízeséshez pedig így...
 |
| említettem már, hogy nem a beach-ek Sao Miguel fő attrakciói; ezért számos helyen szigetszerte vannak efféle természetes medencék az óceánpartokon; lesz még szó ezekről a későbbiekben |
És akkor az a brutális, amikor fenti hely tökre sokkolt, mert tényleg egyszerre van benne valami gyarmati fíling, de trópusi, mediterrán és portugál is. Meg kanári (vagyis inkább: makronéziai) is. Szóval, töltve vagy jó érzésekkel, és tovább mész (történetesen a Ribeira dos Caldeiroes-hez), ami egy afféle skanzen, melynek alcíme: így használták eleink a víz erejét (ergo szintén keményen vízeséses), ahol megismétlődik minden: a szájtátás, meg hogy szinte adrenalinná alakul benned a szépségek és nagyszerűségek látványa okozta öröm.
5. nap
Ismét wellness-szel indítok. Ahogyan a második napnál már írtam, mára tudtam foglalni időpontot a Caldeira Velhába. Frissítésként: belépés 2021 augusztusban-szeptemberben csakis online időpontot foglalva (ami két órára szól), ára 8 eur (közbevetőleg: 2017-ben ez csak 2 eur volt. Az nettó vicc kategória volt mondjuk - viszont a Terra Nostra szerintem jobb hely, és oda is 8 eur a beugró; így ahhoz képest ezt picit sokallom. De csak ahhoz képest).
Nyilván ez is egy burjánzó, zöld környezetben van, nyilván van vízesés (ofkorsz itt meleg vizű, úgy 27-30 fokos lehetett most), és négy, különböző hőfokú medence. Azért az ipari, hogy kellemesen áztatod magad, a hegy ormán éppen kibukik a nap, a gőzölgő víz egészen sejtelmessé teszi a hangulatot, közben páfrány és pálmalevél ereszkedik melléd és föléd... Van ennél kellemetlenebb az életben.
Nyitok egy rövid zárójelet: Caldeira Velhába úgy egyébként a Tűztó mellett vezet az út, és mivel ezen a délelőttön napsütés van, készítettem pár fényképet fentről ismét, és beteszek közülük kettőt ismét:
Ribeira Grande az északi part legnagyobb városa (nyilván csak Azori értelemben nagy), egy alapos kipipálás-technikai körutat vittem itt véghez, óceánparti kiülős kávézással a végén.
 |
| Óceánparti 'strand' vol.2. |
És így is volt. Ha a fényképeimen nem is mutatja meg teljes szépségét az egykori vulkán kráterében kialakult tórendszer, de szabad szemmel már kifejezhetetlenül csodás volt.
A két fő tó, melyeket kis 'híd' választ el egymástól az Azul és a Verde, vagyis a Kék- és a Zöld tó. Sete Cidades (am. 'hét város') pedig a kedves, hangulatos kis városka lent a parton.
Itt tettem is egy túrát, részben jelöltet (a jelölt része a kráter peremén végigmenő hármas számú túraút, egy része volt, majd a falutól vissza már elhagyva a hivatalos járást mezőgazdasági utakon emelkedek vissza a kezdőpontomhoz, a Vista do Rei kilátóponthoz), ami határozottan nem csúnya: jobbra a kráter, balra pedig egy alpesi világ és az Atlanti-óceán van az út két oldalán; és ez azért eléggé idegen párosítás úgy általában.
Szóval a séta kezdő- és végpontja a Vista do Rei, ami a híresebb, de nem a legjobb kilátó a tavakhoz. Mert az picit arrébb van, a Lagoa do Canarió mellett, a Boca do Inferno.
Eleve több tó is látszik, többirányú a látvány is; ki ne hagyja senki!
6. nap
Hihetetlen a reggel: egyáltalán nincs felhő! Jó, messze az óceánon azért igen, se a sziget felett semmi, a hegyeken sem. Teljesen unikális élmény, kezdtem azt hinni, itt ilyen nincs is.
Úgyhogy, legjobb alkalom a mindössze tíz percnyi hajóútra(kb.500 méter a parttól) lévő, elképesztő alakú-formájú-szépségű pici, nyolc hektáros szigetre, Ilheu de Vilára (Vagyis: 'Vila Franca szigetkéje' :) ).
Fokozottan védett; egyszerre max. kétszáz fő lehet a szigeten (az is csak az év nyári felében), ott éjszakázni tilos.
A hajó elvileg minden egész órában indul, 10 órától, a jegyárusítás fél tízkor kezdődik, de időben érdemes menni, ha biztosan át akarunk jutni. Most, szeptember elején a fél tíz már késő lett volna (mármint az első hajóhoz, a szigetre átjutásra persze nem; viszont meglepve vettem észre, hogy nincs szigorúan tartva a menetrend, hanem addig, amíg voltak várakozók a kikötőben és nem volt meg a kétszáz látogató, folyamatosan fordult a hajó), én kilencre értem ide, akkor viszont még a 15-ként sikerült feljutni (egyszerre kb. negyvenen férnek be).
Mondjuk, a hajóként determinálás lehet, picit túlzás...:
Fontos még, hogy a wc-n kívül más fesziliti nincs a szigeten, így ételt-innivalót vinni kell (és el is kell hozni a szemetet!...)
Ha megnézzük a formáját felülről, azonnal látjuk, hogy mennyire vulkanikus eredetű: egy föld alatti kitörés következtében emelkedett ki. A ma gyakorlatilag tökéletesen kör alakú egykori kráter igen gazdag víz alatti élettel rendelkező, álomszép kék színű, északi oldalról az óceán felé nyitott 'medence'.
Probléma (a számomra), hogy csak a strandolásra nyitott az emberek számára, a sziget jó része sajnos nem besétálható (nyilván a természet teljes védelme okán, szóval tökre megértem, csak sajnálom).
 |
| fotó innen |
 |
| az innen nézve hátsó, kvázi különálló 'oszlopról' sziklaugró versenyeket is szoktak itt tartani |
A szigetelés után a keleti végek felé veszem az irányt; miközben konstatálom, hogy bár ugyan az Azori-szigeteken közel állnak hozzá, de azért nem nőnek a fák az égig: megérkeznek szépen stabilan a felhők is.
Ezzel együtt lenyűgöző ez az észak-keleti rész, melynek központja Nordeste - ami annyit tesz, hogy: észak-kelet. Nem agyalták túl.
Mindenesetre annyira tetszik már az utazás is, hogy közben el is határozom, hogy nagyjából céltalanul fogok még lődörögni a hegyekben a sziget csúcsára, az 1103 méter magas Pico da Vara felé felfutó kis utakon (XX.nap).
Az első célpontom a régióban a Ribeira do Guilherme botanikus ker, melyet a reptéren kapott tájékoztató említette; de tökre nem must-see. Picike is, és igazából a városi parkok is 'tudnak' ennyit. Jó, végül is menő látni az otthoni szobanövények túlnyomó többségét így egyben négyzetre emelt méretben - és persze van vízesés is, de azon gondolkozom, szerintem anélkül itt tutti nem is engedélyeznék.
Innen legurultam a Boca de Ribeira medencéhez. Ez olyan, mint tegnap Ribeira Grandéban (és előtte, salto da Farinhánál), csak sokkal kedvesebb. Lévén picike, és bár ápolt, de látszik, hogy nagyon nem új, és tulképp kizárólag a helyiek használják - ez a szeglete a szigetnek tényleg alig-alig turistás.
A vízzel feltöltése mechanikus és nagyon élvezetes: az óceán felőli sarok nyitott, és a hullámzás megoldja a feltöltést és középtávon a vízcserét is. :)
Nem a legszebb, de az egyik legszívhezszólóbb rész volt ez itt. Eléggé el is ment itt az idő az élet nagy dolgain történő filozofálgatással, gondolkozással, pihenéssel, hullámfürdővel.
Főként, hogy még mindig maradtam Nordestében, ugyanis a kisváros is
végtelenül kedves. Egyszerű, borzasztó ápolt, virágos, van hangulatos
főtéri klasszik kisvendéglője, és persze óceánra látása is; csak
mosolyogni lesz itt kedved.
Aztán pedig szépséges és lélegzetelállító kilátók sora, a szigetnek telibe a keleti oldalán:
- A Fariol do Arnel (szerintem csak gyalog érdemes, mert bár táblát itt nem láttam, de anélkül is borzasztó meredek az út), ahol királyok a norvég-like bungalók,
- A Miradouro dos Barcos, ahonnan kiváló a kilátás például az előző világítótorony felé is,
- A Miradouro da Ponta do Soseggo - ami a kilátóság mellett egy jóval
komolyabb park, mint a Guilherme botanikus kert. Több szintes,
piknikezős, grillezős, macskás.
Ha pedig egyszer wc-re van szükséged, ez legyen az:
A kilátás meg olyan, hogy az oké, hogy beleömlik az óceánba a több száz méter magas sziklafal, de közben éppen az van, hogy hiába szikla az a fal, mégis borzasztó dús, 'vastag' növényzet van ott is.
- és a Miradouro da Ponta da Madrugada, amire mindaz érvényes, amit az előbb a szomszédos Soseggónál már elmondtam...
...És el is telt egy újabb nap.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése