A Chalkidikin. És Ammouliani szigetén.

Szeptember legelején tettünk egy ötnapos látogatást a viszonylagos közelsége okán a magyarok körében is igen népszerű félszigeten. Hogy később minden világos legyen, egy gyors szöveges áttekintés (plusz egy térkép) a helyről.

A Chalkidiki félsziget elhelyezkedését úgy tudom a leggyorsabban meghatározni, ha azt írom, hogy a Thessaloniki és Stavros közé húzott egyenestől délre található területről van szó. Déli irányban három ujjban végződik; nyugatra Kassandra (mely nevét Nagy Sándor fiáról kapta), középen Sithonia (Poszeidón fia a kereszatya) található, míg a keleti ujj egy szent föld, Agios Orós ('Szent-hegy'), melynek leghangsúlyosabb része természeti értelemben is a több mint kétezer méter magasra emelkedő Athos-hegy. Aios Orós egy állam az államban; egy kolostor-köztársaság, szigorú és ősrégi szabályokkal (önállósága már több mint ezer éves, még a török uralom alatt is megőrizte azt). Nincs autóközlekedés, nincs turizmus, határait csakis felnőtt zarándokok és szerzetesek léphetik át, nők pedig olyannyira nem, hogy ötszáz méternél közelebb sem kerülhetnek a határaihoz - ezért a területet egy három órás hajóúttal a tenger mentén bejáró kirándulóhajó is csak ennyire közelíti meg. Pedig egészen döbbenetes hatású épületek vannak itt, érdemes belepillantani ebbe a videóba/képgyűjteménybe, hogy valami elképzelésünk legyen róla:

De ide is határozottan érdemes kattintani pár remek fényképért.

Bár a turizmus így vagy úgy, de az ujjakra koncentrálódik, a felettük húzódó, részben domb-, részben hegyvidéki rész is látogatásra érdemes. Élvezetes beleveszni az itteni kanyargó utakba, akár fel egészen a Limni és a Koronia tavakig; az egésznek van egy kis toszkán íze. Na nem túl erős, éppen csak észrevehető. Fontos még, hogy a mediterrán térségben és Görögországban is oly' gyakori oliva ligetek mellett ezen a vidéken szőlő-, búza-, és egyéb 'klasszikus' agrártermelés is zajlik, lévén ez a vidék az ország legtermékenyebb területe.

Jellemzője még a térségnek lakói története is. Hamar feltűnhet az embernek, mennyi Néa (vagyis új)-kezdetű település fekszik itt. Ez többnyire azért van, mert ezt a vidéket nagyrészt a huszadik század elején Kis-Ázsiából, a ma Törökországhoz tartozó részről érkezett kitelepítettek népesítették be, akik gyakran a régi anyaföldön lévő, felhagyott településről nevezték el őket.

Tovább