2005-ben fordult elő utoljára, hogy nyaralni nem repülővel, hanem
autóval indultam. Hogy most (most = 2017 szeptember legeleje) miért
győzött a saját járgány? Nem a repjegy árak miatt, mert még augusztus
legvégére-szeptember elejére is voltak (éppen csak, de mégiscsak) 10 ezer Ft alatti
retúrjegyek is Podgoricába. Az ok a montenegrói autóbérlés volt.
Irreális árajánlatokat kaptam sorozatban még a helyi kis cégektől is, és az
üzletpolitika sem volt mondjuk görögösen laza és barátságos.
Tulajdonképpen az olaszországi viszonyokat másolják, csak éppen jóval
öregebb gépparkkal. Úgyhogy ez nem volt valami vonzó perspektíva.
Az
már sokkal inkább, hogy menjünk sk, de nem fogunk sietni, oda
is, vissza is beiktatunk úgy pihenőt, hogy az aktív pihenés is legyen;
így odaúton Mosztárban, visszaúton pedig Dubrovnikban töltöttünk el egy
kis időt.
Most ezekkel az oda- és visszaúti élményekkel kezdem a beszámolót (plusz az utazással kapcsolatos dolgokkal, mint pl. útvonal), és aztán jön majd egyben Montenegró.
A két közbeikatott helyszínből már világos, hogy teljesen más úton mentünk, mint jöttünk. Oda az
Udvar-Samac-Zenica-Szarajevó-Mosztár úton értük el a pihenőhelyünket. Talán ez a
leggyorsabb mód a magyar főváros felől, viszont szebb minden bizonnyal van
ennél (legalábbis azt olvasom, hogy pl. Jajce/Jajca felé végig álomszép a táj), ez ugyanis igazából Szarajevó után válik emlékezetessé, ahogy az út a Neretva folyó
völgyébe ér. Mondjuk akkor viszont nagyon, tényleg áll-leesős az egész. Hatalmasak a mélységek és magasságok, melyek gazdagon
váltakoznak is, csodás a sok zöld és a hófehér sziklák találkozása, és
egészen sokkolóan szép a Neretva vize.
Egyébként:
egyetlen pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy ne lennénk teljesen
biztonságban, leszámítva a traffipaxozó ébereket. Boszniában, bár épül,
de még nincs sok autópálya, Szarajevó környékén van már kész egy
viszonylag hosszabb szakasz, melynek útdíja kb. 5 eur. Bosnyák márkát
váltani nem igazán érdemes, mindenhol lehet szinte kártyával és/vagy euróval fizetni.
Hanem Mosztár...