Lago di Como, 1: városokról, hangulatról, szállásról, utazásról

Nem is annyira a szöveg hosszúsága, hanem inkább a tervezett sok fénykép miatt két részre bontom ennek az útnak a leírását. Ebben most a 'hasznos' információk mellett körbejárom a tavat, pár települését. A következő pedig arról a négy parkról fog szólni, amelyekben jártunk.

Ez az utazás még tavaly őszre, október közepére volt tervezve. A gondolat az volt, hogy szerencsésen kifogva egy, ezen a vidéken cseppet sem általános jó időt, csodaszép színekbe öltözve járjuk körbe a tavat.
Aztán ez egyrészt egy komoly munka és egy hülye lumbágó miatt elmaradt, úgyhogy az őszi Comói-tó helyett a már harsogó zöld és nagyon virágzó tavaszi, május legeleji tavat autózhattuk körbe.

Mondjuk az időjárás ekkor sem egyszerű itt. Olyannyira nem, hogy az év legcsapadékosabb időszaka a lombard tóvidéken nem a november vagy mondjuk a január, hanem a május és a június. Meg egyáltalán, az egész tavasz - sőt, az éves átlagos csapadék mennyisége nagyjából a duplája a londoniénak. Hiába, ára van az előbb említett zöld harsogásnak.

Most is a három napból, amit ott töltöttünk, kettőre esőt ígért a meteorológia, még az adott napot megelőző este is; aztán szerencsére hasonlóan jártunk, mint a Luganói tónál, ahol az előrejelzésnél sokkal jobb lett a valóság. Mert miközben a napsütésesnek is jósolt nap bejött, az egyik esősből változóan felhős-napos, kellemes idő lett, a másikban pedig még délelőtt elállt az egész napra kitartónak ígérkező eső, még ha a felhők egész napra meg is maradtak.

Kötelező körök, utazás és szállás: Milánóba utaztunk a Wizz Air-rel, az ezen az útvonalon szokásosnak mondható hatezer forintos retúráron; de a Comói-tóhoz a Ryanair bergamói járatát is érdemes figyelni, sőt, onnan a gyorsabb elérni ezt a tavat, legalábbis a leccói ágát.
Szállást ismét az airbnb-n találtam a legolcsóbban, egy nyugodt, part menti kisvárosban, inkább falucskában, Dervióban, 40 euró per éj ár alatt egy kicsivel. Egy nagyon jó fej, laza olasz srác/úr volt a házigazda, a lakás pedig tökéletes volt nekünk. Tágas, jól felszerelt, és olyan igazi olasz óvárosi, spalettás épületben volt, amiből jó volt egyet újra belülről is megnézni.

A tóvidék elsősorban a természetről szól; az Alpok hatalmas hegyei ölelik körbe e tavakat, miközben lent a parton, pont a hegyek védelme miatt, a földrajzi elhelyezkedésükből egyáltalán nem következően mediterrán a környezet. Pálmafák és örökzöldek sokasága zöldell, boguainvilleák, azaleák/rododendronok és leanderek sokasága virágzik mindenfelé, alkotva jellegzetes elegyet a hegyvidéki fenyvesekkel, lombhullató erdőkkel, és azért a még ide is benyomuló akácokkal.

De azért azon túl is, hogy a települések nagyon rendben vannak, színesek és azonnal felismerhetők, szinte minden esetben találunk szűk utcás óvárosokat, parti sétányt és többnyire román vagy gótikus stílusú templomokat. Főként Comóban, és annak hangulatos, elsősorban olaszokkal teli, rengeteg vendéglővel és kávézóval 'ellátott', meg-megállós sétára csábító történelmi városmagjában,

ahol ott a szép, robosztus, román stílusú bazilika, a San Fedele,

és Észak-Olaszország egyik legjelentősebbnek mondott műemléke, a gótikus Katedrális is.

Na most. Ha visszamegyünk a fotókban a San Fedele templomba, akkor az utolsó kettő egy-egy freskót, freskórészletet ábrázol. Ez a kupola belső oldalának alsó részein, két oldalt található. Fogalmam sincs, hogy ezek mint művészi értékek mennyire nagy truvájok (azt tudom, hogy a belső díszítés részben Carlo Carlone munkája, ami biztos sokaknak mond sokat :) ), de nekem nagyon különlegesnek hatottak. A berakott fényképből ez egyáltalán nem jön le, de olyan hatást keltettek élőben, mintha egy 3D-s könyvet/képet néznénk. Valahogy 'elemelkednek' az alakok a síkból, van kiterjedésük, és azt érzed, hogy ha mész még beljebb a templomban, akkor simán alájuk fogsz érni, majd tovább haladva hátulról is láthatod a lefestett eseményt. Nagyon tetszett.

De szerintem szintén látni-való a jó öreg brunatei sikló is (1894-ben nyílt meg; 5.50 eur a retúrjegy). Mer' eleve, siklózni jó ugye. Plusz, fentről nyilván nem rossz a kilátás sem. Viszont ami a legjobb, az maga Brunate: remek villák sora húzódik fent, ám többségük mintha már túl lenne a zenitjén. És pont ez az, ami figyelemre érdemes bennük. Vagyis, nem csak ez, persze, hiszen ízléses, komoly épületek ezek. De így, meghintve az idő porával és a mulandóság érzésével, egészen különös hangsúlyt kapnak.
...Aztán meglehet, ezek csak nyári lakok. És két hónappal később mindez, amit belelátni véltem, máris köddé válik.

A tó leghíresebb városa a középső kiszögellés sarkán fekvő Bellagio. Tudtam, hogy rendkívül népszerű, hogy szinte mindig komoly vendégsereg járja az utcáit, szóval nagyjából felkészültnek gondoltam magam arra, ami ott vár. És nem is volt ezzel probléma, bár úgy tűnt, hogy a tó körül kiránduló turisták 70%-a ebben a városban összpontosul, a többi harminc pedig kényelmesen lézeng a tó többi részén. Ami egy dolog, hiszen ha ez a város annyival szebb/értékesebb/tartalmasabb, akkor jó hogy ide jön mindenki. De szerintem erről nincs szó igazából. Természetesen remek hely a város, a legmesszebbmenőkig ajánlott! A fentebb lefestett szűk sikátoros, lépcsős, színes épületes, réges-régi és nagyon impozáns templomos, festői parti sétányos rész mind-mind megtalálható itt. Viszont az az igazság, hogy nekem fogalmam sincs, hogy mivel emelkedett ki a társai közül. Mert se a szűk sikátorai és lépcsői, se a temploma, se a sétánya nem különb, mint mondjuk Varennáé vagy Menaggióé, vagy akár Lennóé. Viszont az igazán belső részeken alig lehet élvezni, mert annyi az ember. És bár nincsen emberiszonyom, de ha lehet kellemesen, szellősen ugyanazt, akkor inkább választom azokat.
(Azt meg én is látom, hogy az alábbi fotók egyáltalán nem árulkodnak emberhegyekről, de akkor is rengetegen voltunk, és kész. :) )

Jó, mondjuk Varennában sincsenek éppen kevesen; az előbb fennmaradó 30%-ból úgy húsz azért itt van. :) Mindegy, számunkra jóval hangulatosabb, beleveszősebb volt, mint a híresebb szomszéd - de még jobb volt a túlsó parton Lenno. Az oda való betérés nem volt éppen tervezett, de ahogy az lenni szokott, az egyik legmaradandóbb emlék az itt töltött (igaz, nem túl hosszú) idő lett. Az emberek, az emberek között korzózó kacsák, a festeni nem lehet tökéletesebbet-főtér, a kiváló fagyizó, a tökéletes környezet és kilátás, akár a tóra, akár a településre nézünk... nagyon ott volt. 
Az első hat kép Varenna, az utolsó négy Lenno.

Egyébiránt ez a rész, vagyis a tó Como és Menaggio közötti szakasza a legismertebb, talán a legszebb is. Errefelé van a legtöbb villa és palota is, a csúcsgazdagok játszótere ez a vidék. A híres Clooney-villa is ezen a tájékon fekszik, közelebbről Laglioban, és Villa Oleandra a neve.
Ami még jó erre, hogy rendre megmaradtak a régi, még alagútmentes utak is. Ma ezek többségében a gépjárművek elől lezártak, gyalogosan és bicajjal lehet használni őket. Na ez a használat fokozottan ajánlott tevékenység! Gyakran a települések szélén futnak ezek az utak, hol a közvetlenül a tópart felett vezetnek- közben remek villák mellett haladva el - a  kilátás pedig tényleg ámulatba ejtő... Egyébként is megfogalmazódott, hogy a legjobb mód egy ilyen tókarikára a bicikli lehet! Még ilyen magunkfajta hobbistáknak is, hiszen magán a partvonalon még nincsenek különösebben nagy magassági leküzdendők, miközben pont az a megfelelő sebesség és szabadság a jó kiadós látvány-elraktározáshoz, amit a bringa biztosít.
Ennek a szakasznak a végére még egy kis comói anziksz (elsősorban, de nem kizárólag a fenti részen készültek az alábbi fényképek), és itt folytatom a parkokkal, amikben jártunk.