Emlékszem, Stockholmban - 'alapkör' a svéd fővárosban

Stockholmba eljutni a legegyszerűbb.
Már ami az anyagiakat illeti. Budapestről a Wizz mellett a Norwegian repüli (csak az tényleg Stockholmba - lásd mindjárt), ami úgy tűnik, éppen elég ahhoz, hogy az árak ne szálljanak el; rendszeresen lehet igen barátságos áron hozzájutni stockholmi repülőjegyhez (nekem ez most 9 ezer forintért sikerült, retúr). Persze, hogy a Wizz Air esetén a várostól majdnem száz km-re és úgy másfél órára, Nyköping mellett fekvő, harmadik számú Skavsta esetében mennyiben beszélhetünk még stockholmi érkezésről az véleményes; de az nem, hogy egy efféle északi útnak ez az egy összetevője az, ami vitán felül olcsónak nevezhető.

Bár azt hiszem, végül a szállás árára sem panaszkodhatom. Igaz, alaposan külvárosi lett: Mormington Bromma, a régi, és ma már elsősorban domestic járatokat fogadó reptér mellett. De mégiscsak egy négycsillagos hotelről van szó, kifejezetten színvonalas svédasztalos (milyen lenne :) ) reggelivel (ami az árszínvonal okán itt tényleg aranyat ér), 47 eurós/éjszaka áron.
Ráadásul a központba jutás nem nehéz, fél óra a T-Centrale, az út nagy részét metrózzuk (plusz még egy vagy három megálló busszal, attól függően, hogy melyik metróvonalat válasszuk - mert még választhatunk is.

A metrót amúgy is kihagyhatatlannak mondják Stockholmban; a világ leghosszabb kiállításának is nevezik, mivel szinte mindegyik állomás különböző street-art koncepció alapján készült (már persze a dekoráció), a témában neves alkotók kezeinek munkája. Nekem több is kifejezetten tetszett, és az ötletet is díjazom. Másrészt megint kiderült, mennyire nem értek a művészethez: azért én inkább gondolom ötletes tisztasági festéseknek, mint alkotásoknak. Bocs. :)

Na de csapongok, szóval, az árak. A reptérről a városba a Flygbussarna a legegyszerűbb megoldás, kétszer 139 SEK-ért (kb.2x14 eur). Több helyütt, korábbi beszámolókban azt olvastam, hogy a jegyár nem fix, jóval korábban foglalva olcsóbb. Én jó pár hónapig figyeltem, semmilyen változást nem tapasztaltam, egyik irányba sem. A városi 24 órás közlekedési bérlet 115 SEK (12 eur), a 72 órás pedig 230 SEK (25 eur)...
Túlélni sem könnyű káeurópai pénztárcával; érzékeltetésnek elég annyi, hogy egy gyorséttermi menü egy méretesebb hamburgerrel belekerülhet 80-100-120 SEK-be... :)
A belépők változatos képet mutatnak. Olcsónak ritkán nevezném őket, de kifejezetten drágának (értsd: drágábbnak, mint általában Nyugat-Európában) se nagyon. Pár példa: belvárosi templomok 40-50 SEK (viszont ez szabadon választott, mivel imádkozni, csak úgy megpihenni ingyen is lehet; így a fizetség is becsületkassza alapon megy. Mondhatom, hogy jelentősen megnőtt a perselynél a mélyen vallásosak száma, ami aztán huss, belépve a templomterembe a legtöbbeknek el is illant valahogy..), Villamos múzeum (Sparvagmuseet) 50 SEK, Vasa múzeum 130 SEK, Skanzen 120 SEK, Királyi Palota szintén annyi.

Bár e blog jelentős része másról tanúskodik, de azért utaztam már párszor északi irányba is, jobbára még a pre-blogolós időszakban (vagy olyan rövid időre, hogy nem volt értelme írogatni róla). Viszont Skandináviában még sosem jártam. Sokáig gondolkoztam, merrefelé is vegyem elsőre az irányt, végül a svéd főváros-április végén kombinációt választottam. Ennek oka a Kungsträdgarden az évnek ebben az időszakában.

Ilyen mennyiségben különleges látvány volt fényképekről, de tulajdonképpen élőben is. Picit megkésett idén ott a tavasz (erre még kitérek később), most csak május elején fognak teljes pompájában virágozni ezek a cseresznyefák, de már így is megkapó látvány nyújtottak. Főként, mikor beért alájuk az ember, és igazi alagutat, vagy egy giccses tetőt formáztak köré/fölé. 

Tizennégy szigetre épült az Észak Velencéjeként emlegetett Stockholm (és én a magam részéről azok táborába tartozom, akik szerint talán jobb is, mint az eredeti. :) Nem mintha az efféle összevetéseknek sok tetejük lenne, és ne lehetne akár mindkettőt egyszerre is kedvelni). 

A szigetek között méretben is nagyok az eltérések, de karakterből is jutott mindnek saját, magán bejáratú. Van óváros-sziget (Gamla Stan) van nagy park-sziget (Djurgarden), kisebb park-sziget (Longkenholmmen), van polgári negyed-sziget (Södermalm) van lovagos-sziget (Riddarholmen), van 'ahol a király lakik'-sziget (jó, ez már nem igazán Stockholm; Lovön a sziget, és Drottningholm a palota neve), van múzeumos-sziget (Skeppsholmen), van parlament-sziget (Helgeandsholmen), mini-kastély-sziget (Kastellholmen), de van iparos minisziget is (Beckholmen).
És a legjobb: mindez, közöttük a tengerrel, csatornákkal, tó- és folyószerűségekkel alkot egy nagyon jól szervezett, nagyon jól és nagyon szépre épített egészet.

 

...Ebből persze még érkezéskor nem sokat látni, köszönhetően ugye annak, hogy Stockholm messze van az érkezési helyünktől. De így is nagyon izgalmas a közeledés Svédországhoz, már a levegőben is: az ezernyi sziget a svéd partvidéken, melyek legtöbbje erdővel borított, és amelyek mellett több helyen is olyan a tenger, mintha a víz alatt is folytatódnának az erdők. Vagy még inkább: mintha Entek aludnának ott. 

Aztán ráfordulunk a szárazföldre, ahol az erdők között sok-sok helyre kis faházat, tanyákat, és ezernyi tavat látunk. Minden annyira skandináv, mintha Nils Holgersson történetének háttere elevenedne meg, ez pedig önkéntelenül is mosolyra húzza a szám.
Erről jut eszembe, zárójel: mindent elmond a svédek országáról az, hogy a 20 koronás bankjegyen (Selma Lagerlöf mellett) maga Nils látható, ahogy száll Márton lúdon. Ilyen:

A buszút úgy másfél óra, ami nem kevés; de így elsőre teljesen leköt ez a Nils-es hangulat, rácsodálkozom a vidéki Svédországra. Aztán beér a busz a Centrale-ra (ami egyébként egy jókora csomópont! Érdemes figyelni a részletekre, mi merre hány méter, nem nehéz még akkor sem össze-vissza bolyongani a többszintes, plazába és busz- és vonatpályaudvarba oltott sokmetrós átszállóállomáson, ha minden elsőrangúan kitáblázott) hogy megkezdjem a tizennégy szigetből legalább néhány (felületes) felfedezését.

Az ismerkedést a Stadshusettel kezdem. Nem egy sima Tanácsháza, annyi szent. A város egyik jelképe a jellegzetes tornyáról messziről felismerhető, tengerparton fekvő épület. Tornya 106 méter magas. És ez lényeges dolog, ugyanis gyárilag 'csak' 105 méterre tervezték. Igen ám, de akkor éppen lemaradt volna a koppenhágai városháza 105.60 méteres magasságától - így hát a derék svédek csak megtoldották már a sajátjukat egy méterrel. :) 

A toronyba fel is lehet menni (ár: 50 SEK), míg a parti park ingyenesen volna látogatható - ha éppen volna park, de teljes renováláson esik át éppen, így most csak mobilkerítések vannak a növények helyén. Mindegy, az épület így is nagyon tetszik, érdemes körülsétálni is, megfigyelve megbúvó cizelláltságát, kimunkáltságát.

Egyébként, itt adják át a Nobel-díjakat is, valamint itt tartják az ország legtöbb esküvőjét. Kétféle van belőle, gyors és lassú menyegző. Ez is fontos, épp, mint a torony magassága, ugyanis a kettő időtartama tényleg nagyon eltérő: több, mint kétszer olyan hosszú a hosszú. Másfél percig is eltart ugyanis, ami a gyors negyven másodpercével összehasonlítva valóban szignifikáns eltérés.

A partról szép kilátás esik; innen a Gamla Stanra és szemben a dimbes-dombos Södermalmra. Persze, a szép kilátás városszerte adott, és a következőkben visszatérő esemény lesz ennek felemlegetése. Persze, milyen más is lehetne egy olyan közegben, ahol van sok vízfelület, sok sziget, ápolt, színes, szép épületek, és sok növény.

Elhagyva a Stadshusettet jöhet az óváros. Ez elsősorban a Gamla Stant jelenti, de nyugodtan hozzávehető még további két kis sziget is. Az egyik a Helgeandsholmen, amin a svéd Parlament épülete (és parkja) található. Ez:

A másik, az előzőnél valamivel nagyobb Rydderholmen, a Lovagsziget. Ennek fő nevezetessége a Riddarholms kyrkan. Ez a templom volt a svéd királyok temetkezési helye évszázadokon át, így a svédek számára komoly jelentősége van. Ma már 'csak' egy templom. Mellette több állami szerv központja is a szigeten található palotákban van. A szigetke keleti oldalán, a víz mellett kis sétány fut(na) végig (ha éppen nem újítanák fel jelentős részét), ki hinné, szép kilátással (Södermalm városrész, Városháza, stb.).

Gamla Stan északi részét a 'hivatalos' királyi székhely foglalja el. Bár a svéd monarchia nem mai gyerek, a palota nem annyira régi, 18 századi. A korábbi, erőd-jellegű székhely tűzvész martalékává lett (Stockholm történetében többször játszott szerepet a tűz, ami nem meglepő sajnos egy olyan város életében, ahol hosszú évszázadokon keresztül szinte kizárólag fából építkeztek), helyén és az alapok felhasználásával épült a mostani, a kor olasz mintáit követő, már igazán palota-szerű palota.
Mondjuk szerintem ebben a műfajban nem annyira kiugró, inkább átlagos - legalábbis 'szépségre', mert Európa legnagyobb királyi palotája.
Bent persze kiállítások, festmények, szőnyegek, kerámiák, bútorok és nem kevesebb, mint öt múzeum van. Belépő 150 SEK.

Egyébként ez a hely ma már csak reprezentációs célokat szolgál, a király és családja nem itt, hanem ahogy a poszt elején már említettem, Drottningholmban él, ami szintén látogatható.

A kastély mellett emelkedik a Stor kyrkan, vagyis a Koronázó templom. A 14. században épült, a tornya viszont jóval későbbi, 18.századi, vagyis a palotával 'egyidős'. Szerintem sokkal izgalmasabb épület, mint a palota.

Innen délnek veszem az irányt, cél a Tyska kyrkan, vagyis a Német Templom. Története a céhek és a gazdag Hanza német kereskedővárosok korába visz vissza bennünket. Röviden, Stockholmban jelentős német iparos kolónia élt a 16-17. század fordulóján, ám saját nyelvükön prédikáló templom nélkül. Kérelem a királynak, engedélyelbírálás pozitív, így a templom felépül és válik az első, német nyelvterületen kívüli német plébániává.

A Gamla Stant behálózzák a kisebb-nagyobb utcácskák és sikátorok, melyek kis tereket kötnek össze pókhálószerűen, kissé amolyan mediterrán stílusban. Határozottan érdemes ezekbe beleveszni, kacskaringózva haladni, mert tényleg nagyon hangulatos. Sőt, akár a vízig is le lehet menni ha ahhoz támad kedvünk, bár Gamla Stan lényege talán nem ott van. 

Ahogyan szerintem nem is a 'Váci utcában', a Vasterlangatanon. Mert az egyszerűen túlzsúfolt. Menni alig lehet néha, annyi a turista, látni, bármire felfigyelni igencsak körülményes. Már, a nem gyenge árcédulákon kívül... :) 

Akkor már sokkal inkább a Stortorget, a főtér. A története meglehetősen véres, kissé game of thrones-os a sztori. Történt ugyanis, hogy 1520-ban II. Keresztély dán király sikerrel ostromolta meg Stockholmot. A svéd urak megadták magukat, és királyukká választották őt, ő pedig hálából amnesztiát és háromnapos örömünnepet hirdetett. Az ünnepek után azonban a hálának oda lett: elfogatott több mint 80 svéd nemest és a Stortorget közepén kivégezték őket.  

Ma ennek már semmi nyoma persze, remek kis tér ez. Mert bár a Gamla Stan az egyik legnagyobb, így, egyben megmaradt középkori óváros, nem kell egy hatalmas területre gondolni, sőt, inkább amolyan kisvárosias. Remek épületek határolják, persze a kiülős helyek itt is ott vannak, ám ezzel együtt sokkal élhetőbb, befogadhatóbb, mint a főutca; és már a virágok is rajtra készen várják az igazi bevetésüket a párkányokon.

A terv az volt, hogy, Gamla Stan déli végéből, a Slussen nevű csomópontról a sima 'Bkv-s' hajójárattal utazok át Djurgardenbe. Viszont a hajós szakág sztrájkba lépett aznap, így ez a hajózós terv meghiúsult.

Pedig ez a sziget mindenképpen útitervbe iktatandó egy stockholmi utazásnál, hiszen egy remek, jó nagy park a város közepén; a helyi Városliget. Van ugyan pár lakóépület is az egyik sarkában, de a túlnyomó többsége zöld terület, jelentős része konkrétan erdő, ami azért fővárosok közepén nem igazán megszokott. Négy 'nagy' nevezetessége van: Gröna Lund, a vidámpark. A Vasamuseet, mely egy 16. században elsüllyedt csatahajó múzeuma (lesz még szó róla). A Nordiska Museet, mely egy igencsak méretes, kicsit erődítményre emlékeztető, nekem nagyon bejövős épületben van (benne 15-19. század közötti svéd kultúr- és folklórtörténet), és a Skanzen, mely a világ első ilyen létesítménye (ezt a kettőt ugyanaz a férfiú - bizonyos Arthur Haselius - alapította egyébként).
Plusz egy speciális truváj Djurgardenben: Abba The Museum! :)

Ha nem hajóval, akkor villamossal érdemes kijutni ide; már csak azért is, mert villamosozni máshol nincs már mód a városban. Az egykori kiterjedt hálózat helyét a metró vette át, valamint a light trail, bár mondjuk azok kinézetre igencsak hasonlítanak erre a bizonyos djurgardeni, 7-es viszonylatra. Két nosztalgiaszerelvény is közlekedik a vonalon (felár nélkül), egyik pótkocsijában kávézóval. Nem csak a djurgardeni szakasza jó az utazásnak, hanem az azt megelőző, östermalmi rész is. Ez a part mentén fut, egyik oldalon értelemszerűen a vízzel és hajókkal, a másikon remek szecessziós házsor van, a sínek két oldalán pedig hatalmas akácsor. Csak éppen utóbbiak most, április végén még teljesen kopaszon, hiszen az akácok eleve későn indítanak, hát még itt, ahol az otthon már rég zöld növények is ébredezőben vannak még csak. Úgyhogy ez a rész most is jó, de lesz még sokkal szebb is.

Mondjuk ez igaz Djurgardenre is, a tavasz igazi beköszönte fogja igazán vonzó hellyé varázsolni; ezért úgy döntöttem, hogy a számomra must-see Vasamuseet mellett az eredetileg gondolt sima, parkos andalgás helyett inkább a Skanzenbe megyek be (120 SEK, 13 eur). No ez is jobb lett volna zöldben, de jó volt nagyon így is. Svédország teljes területért igyekszik bemutatni a múzeum, a legdélibb vidékektől Lappföldig terjedően pillanthatunk be jellemzően a 17-18-19. századi svéd hétköznapokba, életmódokba, életterekbe.
De nem viccelnek a bemutatásban: az utolsó kanálig, befőttes kerámiáig, a korhű iskolapadtól a fali képekig berendezték az épületeket, bent pedig korhű öltözékben a 'tulajdonos' vagy tulajdonosné', vagy az iskolaépületben a 'tanár úr', stb. várja a betérőket, hogy igény esetén elmeséljék az érdeklődőknek, hogy mi hogyan működött; mindezt svédül, angolul, németül... kinek hogyan kell.

A 'skanzensége' mellett itt van az állatkert is, ami Svédországban természetesen maximálisan liberális és állatbarát: hatalmas terület jut a legtöbb állatnak. Cserébe alig lehet látni őket. :) Hiszen így van módjuk a saját szabályaik szerint élni, ami nem feltétlenül esik egybe a miénkkel. Így több helyen állatot nem, csak a környezetüket vizsgálgatták a helyiek, de hosszan, alaposan, vidámkodva - én meg néztem, hogy most én vagyok vakcsirke, vagy tényleg a semmit nézik nagy elánnal? :)

Persze az épületek közötti séta is kellemes, főként, hogy a szabadtéri múzeum egy domboldalra épült, és igen szép kilátás esik a sziget többi részére és a városra, Östermalmra, Skeppsholmenre és a Gamla Stanra. Ennek a dombnak az oldalában még egy sikló is közlekedik (a legelső az országban, a 19. század vége óta üzemel; jegy irányonként 50 SEK).

De látható a Skanzenből a Vasamusett összetéveszthetetlen épülete is. Itt a 17.század egyik leghatalmasabb csatahajója tekinthető meg (ennek a neve Vasa).

A hajó 1628-ban süllyedt el, hogy utána 333 évet pihenjen az egyik Stockholm környéki tengeröböl mélyén. 1956-ban akadtak a nyomára, majd öt évvel ezután, 1961-ben emelték ki a méretes hajótestet és szállították (egy, a múzeumban nagyon alaposan bemutatott, összetett technológia alkalmazásával) jelenlegi helyére...

...Majd kis túlzással köré építettek egy kívül-belül ultramodern, a hajó vonalát valamelyest követő, 'három árbócos' múzeumot.

A hajó elsüllyedése szinte magyaros sztori: történt ugyanis, hogy a Vasa, az akkori világ egyik legnagyobb, hatalmas fegyverzettel felszerelt csatahajója (épp ez okozta egyébként a vesztét), ráadásul olyan alapossággal, méghozzá művészi alapossággal kimunkálva, ami egészen egyszerűen sokkoló (ehhez csak egy adat: több mint 7 ezer darab, fából készült, borzasztóan cizellált, részletgazdag szobor díszíti a hajótestet...) - szóval ez a hajó első útján, mindössze bő egy kilométer megtétele után váratlanul az oldalára fordult és elsüllyedt...

Egészen hihetetlen, hogy milyen állapotban maradt meg a hajó, még akkor is, ha több évtizedes, és tulajdonképpen véget nem érő konzerválás eredménye, hogy ma látogatható. A több évszázad alatt elsősorban a festése tűnt el róla (kifejezetten színes volt ugyanis eredetileg; a legvalószínűbb eredeti állapotot egy 1:10-es méretarányú maketten nézhetjük meg a nagy mellett): 98%-a eredeti a most bárki által megnézhető hajótestnek...

E rövid összefoglalón túl a múzeum oldalán részletesebb leírás olvasható, magyarul is :

http://www.vasamuseet.se/hu

Djurgardenről kifelé a sétát választottam az östermalmi part mellett, ahol a szép napsütés szinte mediterrán hangulatot kölcsönzött az ottani, többségében maszekhajós kikötőnek.
A cél Skeppsholmen, és az onnan elérhető Kastellholmen. Esetemben a cél elsősorban a több helyen is dicsért körpanoráma a városra, bár messze nem ezért érdemes elsősorban idejönni. Hiszen ez a poszt elején 'múzeumszigetnek' titulált hely; itt találjuk a Modern Művészet Múzeumát (Picasso, Dalí, Matisse munkáival) vagy az Építészeti Múzeumot is.

De azért a panorámámat hiánytalanul megkapom, ráadásul egészen különleges kulisszák között, még ha sajnos a fotókon ezt nem is feltétlenül köszön vissza. Esteledett már ekkor, ráadásul a felhők is meghökkentő színeket és formákat öltöttek az égen, úgyhogy a látvány élőben egészen egyedire sikeredett. 

Tartok egy kis szünetet. Ezeken a skeppsholmeni képeken látható egy hófehér, három árbocos vitorlás hajó. Kérdés: azmiaz?

- egy múzeum

- youth hostel

- hogyhogy mi? Egy ma is működő hajó. Aranyáron ki lehet bérelni rendezvényekre, és akkor felvonják a vitorlákat és irány a nyílt víz.

Megfejtés a youth hostel. És nem ám a mai korszellem hozta ezt magával, hogy mennyire 'cool' már megszállni egy 19. századi vitorláson: már 1949 óta az!
Mikor ez a szerep kezdetét vette már akkor is benne volt a korban a maga hatvanhat évével, ami alatt volt a svéd ifjú tengerészek kiképző hajója, korábban pedig kereskedőhajó brit zászló alatt (Észak-nyugat Angliában építették). Éppen szétbontani készültek, amikor is a svéd turisztikai hivatal szakemberei kitalálták ezt a megoldást.
Egy biztos, a város felfedezéséhez tökéletes helyen fekszik, más kérdés az ára, ami nem éppen olcsó; bár az is igaz, hogy végül is nem drágább, mint Stockholmban bármelyik másik szállás egy ennyire központi helyen.

...És akkor folytatom, Södermalmmal, ami pozitív meglepetés volt nekem. Oké, olvastam én, hogy kellemes polgári negyed, meg részben szecessziós épületek, meg dimbes-dombos utcák, de nem tudom, valahogy extrém kíváncsiság nem volt bennem a negyed iránt. Viszont van itt egy közösségi közlekedési múzeum, úgyhogy azt gondoltam, elmegyek oda, de odaúton Slussentől gyalogszerrel, vetve egy (nem is annyira) futó pillantást erre a városrészre is. 

Aztán a közlekedési múzeum ki is maradt végül, jobban esett ebben a negyedben császkálni. Hol közép-európaiasnak-monarchiásnak ható háztömbök vannak, széles terekkel és jellegzetes, kis svéd templomokkal 'oldva', hol olyan a környezet, mintha az óváros folytatódnak erre, csak itt már dombokra felfutva. Másutt a Skanzenben látott, színesre mázolt/pácolt fa épületek, sőt házsorok láthatók, éles kontrasztban a Södermalmnak éppen ezen a részén emelt igen méretes Katarina kyrkával.

Azt meg tényleg nem tudom hányadszorra teszem még hozzá, hogy olyan a kilátás a városra innen is, hogy még. Tovább megyek, még mégebb. Lévén itt fent vagyunk, és a lábunk előtt terület el a város.

...Úgyhogy augusztus vége felé vissza is térek. Meg kell nézzem még zöldben is a várost.