(Comói-tó, első rész, itt.)
...Szóval, a városok jók, hangulatosak. Mindenütt (majdnem mindenütt) szembeszökő a jómód, bennük és közöttük/körülöttük pedig mindig ott a buja természet. E kettőből pedig különleges parkok sokasága következik: Villa del Barbianello, Villa Olmo, Villa Erba (Nescafé-reklám! :) ), Villa D'este, Villa Monastero (ebből kettő is van, egy Lennóban és egy Varennában), Villa Cipressi, Villa Gaèta, Villa Oleandra, Villa Margeritha, Villa Serbelloni, Villa Manzoni, Villa Carlotta, I Giardini Villa Melzi...és akkor még ott van a sok kicsi (vagy kisebb), kevésbé neves terület, vagy éppen a semmilyen formában nem látogatható villák és kertek sokasága.
A keletkezés-történet könnyen megtalálható az internetbe', úgyhogy erről csak röviden, mert itt tényleg a látvány az, ami igazán számít. 18. századi a villa, egy egykori kolostor alapjaira emelték, egy bíboros, bizonyos Angelo Maria Durini számára. Halála után a Visconti család tulajdonába kerül; ekkor épül meg a híres loggia és a ma is látható, barokk kert is.
Később viszontagságos a terület sorsa, míg a 20.század elején egy amerikai milliomos tulajdonába nem kerül. Butler Armes felújíttatja az épületeket és a kertet is. Utolsó tulajdonosa az első olasz Mount Everest-hegymászó, Guido Monzino, aki 1974-től 1988-ban bekövetkezett haláláig tulajdonolta a villát, és az épületekben megtalálható távol-keleti gyűjtemény, illetve francia és angol bútorok neki köszönhetőek.
...Szóval, a városok jók, hangulatosak. Mindenütt (majdnem mindenütt) szembeszökő a jómód, bennük és közöttük/körülöttük pedig mindig ott a buja természet. E kettőből pedig különleges parkok sokasága következik: Villa del Barbianello, Villa Olmo, Villa Erba (Nescafé-reklám! :) ), Villa D'este, Villa Monastero (ebből kettő is van, egy Lennóban és egy Varennában), Villa Cipressi, Villa Gaèta, Villa Oleandra, Villa Margeritha, Villa Serbelloni, Villa Manzoni, Villa Carlotta, I Giardini Villa Melzi...és akkor még ott van a sok kicsi (vagy kisebb), kevésbé neves terület, vagy éppen a semmilyen formában nem látogatható villák és kertek sokasága.
Mi
végül négyben jártunk, erre futotta az időből (és a keretből): a
tremezzinai Villa Carlottában, a varennai Villa Monasteróban és a
Bellagio tőszomszédságában fekvő I Giardini di Villa Melziben és a Lenno
melletti Villa del Barbianellóban.
Amit mindenki ismer, még az is, aki azt hiszi, hogy nem. Például, innen:
Amit mindenki ismer, még az is, aki azt hiszi, hogy nem. Például, innen:
De a Csillagok háborúja mellett is számos filmhez
biztosította a hátteret a Barbianello-villa, például a Craig-féle Casino
Royal-ban is felfedezhető.
Belépő: 8 eur a kertbe, 17 eur a
villába és a kertbe. Nekünk volt 2 euró árcsökkenés, mert egy esküvőre készültek aznap. Persze a sátrat/üvegházat pont a kert
leghíresebb részére emelték, oda, ahonnan a fenti fotón látható
filmrészletet is felvették.
Másrészt
viszont, pont ezzel a kis redukcióval került a megfelelő szintre a
hely, összehasonlítva a többi villával (Hozzátéve, hogy eléggé vicces
kritikát megfogalmazni ezekkel a helyekkel szemben, mert tényleg az a
helyzet, hogy szép van és még szebb).
A keletkezés-történet könnyen megtalálható az internetbe', úgyhogy erről csak röviden, mert itt tényleg a látvány az, ami igazán számít. 18. századi a villa, egy egykori kolostor alapjaira emelték, egy bíboros, bizonyos Angelo Maria Durini számára. Halála után a Visconti család tulajdonába kerül; ekkor épül meg a híres loggia és a ma is látható, barokk kert is.
Később viszontagságos a terület sorsa, míg a 20.század elején egy amerikai milliomos tulajdonába nem kerül. Butler Armes felújíttatja az épületeket és a kertet is. Utolsó tulajdonosa az első olasz Mount Everest-hegymászó, Guido Monzino, aki 1974-től 1988-ban bekövetkezett haláláig tulajdonolta a villát, és az épületekben megtalálható távol-keleti gyűjtemény, illetve francia és angol bútorok neki köszönhetőek.
Tulajdonát Olaszországra hagyta, azóta állami feladat a park fenntartása, ami elég jól sikerül.
A varennai Villa Monastero (és a tőszomszédságában lévő, de külön belépőjegyes Villa Cipresi, ami egyben egy szálloda is egyébként) a tó és a felette futó főút közötti keskeny, meredek földsávban létesült. Ide 5 eurót kérnek a belépőért (a szomszédba pedig további négyet). Érdekes, hogy a virágok kiültetésével kicsit megkéstek, most szorgoskodtak sokan ezen a folyamaton. Bárhol másutt világraszóló truváj lenne ez a park, itt, a Comói tó partján csak egy a sok közül. De újra szeretném hangsúlyozni, hogy valami elképesztően magasra emelet mérce szerint.
A villa, ahogy erre a neve is utal, monostorként kezdte, még a 11.században, és majd csak a 16.-ban kerül magánkézbe, igazán nemesi villává pedig a 17. század közepén fejleszti bizonyos Lelio Mornico, míg a kert egyik legkomolyabb 'fejlesztője' a német Kees család volt, akik e század végén tulajdonolták a birtokot.
A 20. században nagyrészt már állami tulajdonban volt, ma Lecco-'megye' tartja fenn. Egyébként itt is van egy múzeum is (külön belépővel látogatható), eredeti berendezési tárgyakkal és bútorokkal.
Sem a Barbianello, sem a Monastero nem kicsi park, de jóval kisebbek, mint a következő kettő. Például az egyik legismertebb tóparti kert (és a legmesszebbmenőkig jogos az elért must-see pozíciója), a Villa Carlotta 7 hektáron terül el. Ma már ez is állami tulajdon, a 17. század végén egy milánói márki építtette, szintén átment egy-két tulajdonosváltáson, mire a 20. század első harmadában állami kézbe került.
A jegypénztárnál (egyébként belépő: 9 eur) kapott térkép másfél órásra teszi a 'nagy kört', és ennyivel lehet is számolni; ha másért, nem akkor azért, mert lépten-nyomon megáll a látogató, véleményem szerint még akkor is, ha különösképpen nem érdeklődő a növények iránt. Komolyan, ennyi virágot! :o És ennyire sűrűn, és ennyire burjánzóan! Plusz bambusznád-erdő, plusz hatalmas fák, plusz szinte golf-pálya 'szőnyegségű' pázsit...
Kétség kívül rabul ejtett a hely; húú, ezt nézd, húú azt nézd, áá, ilyen már nincs is, szövegeltem végig a sétánkat, nyilván mindenkinek nagy örömet okozva. :)
Ezt a felhős napunkon néztük meg, ez egy magamfajta amatőr fotósnál sajnos látszik is a képeken, de azt gondolom, hogy azért még így is visszaadnak a fotók valamit a hely grandiózusságából és szépségéből.
Az utolsó általunk bejárt villa az I Giardini di Villa Melzi, Bellagio külső részén tehát. Egy csodaszép, hófehér, neo-klasszicista palota áll a kert középpontjában, körülötte meg olyan park, hogy még. Nálam ez a hely és az előbbi Carlotta vitte a prímet. Viszont, az biztos, hogy ennek a legjobb az ár-érték aránya, mivel 'csak' 6.50 euró a belépő.
Szintén biztos, hogy ez a legfiatalabb a négyesünkből. A 19. század elején épült, nyári rezidenciának, méghozzá az első olasz köztársaság alelnöke számára - ő az a bizonyos Melzi, Francesco Melzi. Remek ciprusok és cédrusok, juharfák, rengeteg virág, és egy olyan japán kert, aminél romantikusabbat rajzolni se nagyon lehet. Főleg, hogy ismertsége ellenére (talán a nagy kiterjedése miatt) a vendégsereg sem hatott seregnek egyáltalán, tényleg nyugodtan lehetett sétálgatni. Nekünk magasan ez volt a legvonzóbb része Bellagiónak.
A varennai Villa Monastero (és a tőszomszédságában lévő, de külön belépőjegyes Villa Cipresi, ami egyben egy szálloda is egyébként) a tó és a felette futó főút közötti keskeny, meredek földsávban létesült. Ide 5 eurót kérnek a belépőért (a szomszédba pedig további négyet). Érdekes, hogy a virágok kiültetésével kicsit megkéstek, most szorgoskodtak sokan ezen a folyamaton. Bárhol másutt világraszóló truváj lenne ez a park, itt, a Comói tó partján csak egy a sok közül. De újra szeretném hangsúlyozni, hogy valami elképesztően magasra emelet mérce szerint.
A villa, ahogy erre a neve is utal, monostorként kezdte, még a 11.században, és majd csak a 16.-ban kerül magánkézbe, igazán nemesi villává pedig a 17. század közepén fejleszti bizonyos Lelio Mornico, míg a kert egyik legkomolyabb 'fejlesztője' a német Kees család volt, akik e század végén tulajdonolták a birtokot.
A 20. században nagyrészt már állami tulajdonban volt, ma Lecco-'megye' tartja fenn. Egyébként itt is van egy múzeum is (külön belépővel látogatható), eredeti berendezési tárgyakkal és bútorokkal.
Sem a Barbianello, sem a Monastero nem kicsi park, de jóval kisebbek, mint a következő kettő. Például az egyik legismertebb tóparti kert (és a legmesszebbmenőkig jogos az elért must-see pozíciója), a Villa Carlotta 7 hektáron terül el. Ma már ez is állami tulajdon, a 17. század végén egy milánói márki építtette, szintén átment egy-két tulajdonosváltáson, mire a 20. század első harmadában állami kézbe került.
A jegypénztárnál (egyébként belépő: 9 eur) kapott térkép másfél órásra teszi a 'nagy kört', és ennyivel lehet is számolni; ha másért, nem akkor azért, mert lépten-nyomon megáll a látogató, véleményem szerint még akkor is, ha különösképpen nem érdeklődő a növények iránt. Komolyan, ennyi virágot! :o És ennyire sűrűn, és ennyire burjánzóan! Plusz bambusznád-erdő, plusz hatalmas fák, plusz szinte golf-pálya 'szőnyegségű' pázsit...
Kétség kívül rabul ejtett a hely; húú, ezt nézd, húú azt nézd, áá, ilyen már nincs is, szövegeltem végig a sétánkat, nyilván mindenkinek nagy örömet okozva. :)
Ezt a felhős napunkon néztük meg, ez egy magamfajta amatőr fotósnál sajnos látszik is a képeken, de azt gondolom, hogy azért még így is visszaadnak a fotók valamit a hely grandiózusságából és szépségéből.
Az utolsó általunk bejárt villa az I Giardini di Villa Melzi, Bellagio külső részén tehát. Egy csodaszép, hófehér, neo-klasszicista palota áll a kert középpontjában, körülötte meg olyan park, hogy még. Nálam ez a hely és az előbbi Carlotta vitte a prímet. Viszont, az biztos, hogy ennek a legjobb az ár-érték aránya, mivel 'csak' 6.50 euró a belépő.
Szintén biztos, hogy ez a legfiatalabb a négyesünkből. A 19. század elején épült, nyári rezidenciának, méghozzá az első olasz köztársaság alelnöke számára - ő az a bizonyos Melzi, Francesco Melzi. Remek ciprusok és cédrusok, juharfák, rengeteg virág, és egy olyan japán kert, aminél romantikusabbat rajzolni se nagyon lehet. Főleg, hogy ismertsége ellenére (talán a nagy kiterjedése miatt) a vendégsereg sem hatott seregnek egyáltalán, tényleg nyugodtan lehetett sétálgatni. Nekünk magasan ez volt a legvonzóbb része Bellagiónak.
Úgyhogy szerintem:
Monastero - ha belefér
Barbianello - jó, ha belefér
Carlotta és Melzi - ki ne maradjon
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése