2014. június 20., péntek

Pelion(Pilio)-félsziget 2. Dél

Az elsősorban az északi oldalra koncentráló első bejegyzésben már utaltam rá, hogy jelentősen eltér kinézetében is, de még inkább hangulatában a déli rész az északitól. Bár talán az északi a lenyűgözőbb, vagyis inkább a monumentálisabb, de mivel a hangulat nagyon sokat számít, nekem inkább a déli volt a "bejövősebb" (be szép szó lett ez), lévén teljesen tisztán és egyértelműen 'szigetfílinget' árasztott (még egy szép szó). 
Ezt segítette a félsziget felszíne is, lévén délen tényleg össze-vissza 'törik' és kanyarog, így nem kellett sosem túl sokat menni ahhoz, hogy hol a Pagasitikos-öböl, hol az Evia és Pilio közötti tengerszoros, hol az Égei-tenger látszódjon-na meg a sziget: Evia, Skiathos és Skopelos is, a szárazföld határvonala mellett... Mindez akár úgy is létrehozható, hogy az ember mondjuk az öböl közelében van, és onnan lát át a másik oldalra. Tényleg mint egy kis szigeten, na.


Induljunk most tehát délnek, Volos felől, az öböl mentén, Kala Neráig úgy igazából nincs sok látnivaló, kisebb-nagyobb falucskák sorakoznak, melyek igyekeznek, igyekeznének a turizmusra támaszkodni, hol több, hol kevesebb sikerrel.

A part menti táj igazából Kala Nerától délre kezd igazán válrtozni (és szép lenni), ahogy közeledünk a déli végekhez és az ottani kis szigetekhez. De nem csak egyszerűen szép a vidék, de igazán változatos is: hol valahol az egyik Jón-szigeten képzeli magát az ember, például Lefkadán,
 

hol valamerre akár Krétán,


 hol valahol északabbra, például Szlovéniában,


 hol pedig egyenesen Olaszországban, valahol mélyen bent Toszkánában.


Vagy éppen, szinte már a Kikládokon.


 ...És akkor ehhez még vegyük hozzá az északi sűrű erdőségeket, a szépséges partokat, és azt, hogy mindez egy nagyságrendileg 30 km x 10 km-es kis részen 'zsúfolódik' össze.


Afissos kedves picike halászfalu, a két végén egy-egy komolyabb, kiépített, aprókavicsos beach-csel. A településen, mely tulajdonképpen maga a kis halászkikötő, tavernák sorakoznak, ám érdekes módon nem mindegyik települt ki teljesen a partra, mivel valamiért ott hozták létre a parkolót. Ez nem volt feltétlenül az évszázad ötlete.
Van egy valószínűsíthetően nem túlságosan régen felújított, természetesen platánfás főtere, kellemes kis kiülős helyekkel, sarkában a templommal. A falucska többi, kevésbé fess házacskáihoz képest viszonylag nagy a kontraszt, turistaként ez a változatosság persze csak hangulatfokozó.
Kellemes helynek tűnt Afissos, bár az igaz, hogy reggel, délelőtt jártunk ott, akkor sok minden más még, nem csak a színek.
 

Ezután is vannak további kis partszakaszok itt, melyeket mindegyik esetben a főútról letérve érhet el az utazó. Most kihagytam őket, Afissos után a következő amit felkerestünk Chorto volt, melytől bevallom, picit többet vártam. Halászfaluról van szó esetében is, egyértelműen hasonlítanak egymásra Afissosszal, azzal a különbséggel, hogy Chorto szebb vidéken fekszik: remek a saját, magánbejáratú öble is, és innen (meg a mögötte emelkedő hegyoldalról, ahol a főút is visz) már kiváló a kilátás a félsziget 90 fokot nyugati irányba hajló oldalára, valamint az előtte elterülő kis szigetekre, elsősorban a legnagyobb Alatasra, mely tényleg a falucska előtt emelkedik, valamint a félsziget csúcsán lévő, picit még távolabb lévő Paleo Trikerire.


Chorto mellett van a belső oldal legdélebbi, part menti, komolyan vehető méretű települése, Mylina.
Nem lesz meglepő, hogy gyárilag ő is halászfalu volt, vagyis, igazából még most is az: a picike kikötőjében volt is pár hajócska, inkább csak bárka, és ennek okán sorjáznak a part mentén a pszarotavernák, vagyis a halat különösképpen az étlapjukon tartó éttermek.
Strandszerűségek is vannak, de szintén tópartszerűen: tényleg csak egy-két méter szélesek, imitt-amott még betonozottak is. Vendég ennek ellenére volt, ha nem is túl sok; és ahogy az egész félszigeten, itt is elsősorban görögök. Ahogy előzőleg is, majd ott helyben is megtudtam, athéniek valamint Lárissza környékiek járnak erre elsősorban, már persze a volosiak mellett.


Szóval, Chorto és Mylina szép is, kellemesen nyugodt is, de csak bevezetők ahhoz ami őket elhagyva várja az embert. Ugyanis jön az a bizonyos 90 fokos kanyar, mely a terület szerintem legeslegszebb része. De biztosan a leghangulatosabb, a leggörögösebb, és ezektől (is) válik a legszebbé.
Ugye, ez is zöld, bár az itteni hegyek csúcsa imitt-amott már kopottas. Viszont, a lombhullatók erre már nagyon erősen kisebbségbe szorulnak, az olajfák viszik a prímet, na meg a szerte Görögországban látható örökzöld cserjék. Olyannyira igaz ez az utóbbi növényre, hogy fel is tudok itt állítani egy tételt arra nézvést, hogy a különbség egy északabbi és egy délebbi görög sziget között az egy négyzetméterre eső cserjék számában van. Itt kifejezetten magas ez a szám.


Csodás az út a félsziget szélei felé tartva: jobbra végig látszik az öböl, és a közeli kis szigetek, előbb a már említett Alatas, majd a picike Prasoúda. Balra a magas, és sokszor a csúcsától a tengerig nyílegyenes lejtőjű hegy, pontosabban hegylánc. Ha picit magasabbra visz az út, átlátni a túloldalra, egyrészt a vízre, másrészt a méltóságteljesen emelkedő, hatalmas területű Eviára.


Aztán egyszer csak, némiképp váratlanul, egy kis csoda jelenik meg a víz mentén. Mintha csak Korfun volna az ember, de legalábbis az Egérsziget kis templomának valamilyen replikációja került volna ide. Ez Tzasteni, egy kis épületegyüttes (falunak nagyképűség nevezni); burkolt út nem is visz oda, egy sima kis földúton lehet mindössze megközelíteni. De még inkább csak gyalog.
Beach is van, persze olyan, mint errefelé az összes: van természetes árnyék olajfák által, ellenben föveny az semmi, a barna, vagyis inkább vöröses föld szalad bele a tengerbe. Érdekes ez a látvány, nem mindennapi ez egy tengerparton. Az épületek és a víz színének kontrasztja pedig...lélegzetelállító. Igazán csodás hely, nem véletlenül van minden harmadik helyi képeslapon ez az udvarház és környéke.


Még egy nagy törés éri itt a területet, hogy megalkothassa a félsziget a félszigeten részt. Ez Trikeri, mely egyrészt ennek a szélső, újra északi irányba forduló résznek, másrészt az annak tetején található kis településnek is a neve. Sőt, névadója Paleo-, azaz 'öreg' előtaggal a szomszéd kis szigetnek is (bár olvastam azt is, hogy Nissosként is emlegetik, de ott a helyszínen is csak Paleo Trikeriként volt kiírva mindenütt). 
Trikeri egész városias, van itt van iskola, főtér, bizánci eredetű templomok, szállások is akadnak éppenséggel, és mivel magasan van, csodás kilátás is esik-elsősorban délre, vagyis Evia, a tengerszoros és a szárazföld déli része felé, de az északi partnerszigetre is imitt-amott. Emellett, mint az alábbi első képen látható, bónuszként Zeusz egy modern kori, khm, ábrázolásával is találkoztam.
Az úr egyébként a település angolul kommunikáló embere. Ez úgy derült ki, hogy többen is szóba akartak elegyedni velem, de ugye nem bírtuk egymás nyelvét. Őt keresték meg végül, hogy segítsen-és segített: annyi volt mindössze amit a helyiket szerettek volna, hogy megkérdezzék: egyrészt, mi a vihart keresek ott, és ha már ott vagyok, el ne menjek anélkül, hogy megmutatnák a templomukat, mert szép.


Ott, ahol a félsziget újra északi irányba indul, lent, a csücsökben található a Kottes nevű, elbűvölő, ici-pici kis halászfalu. Áll úgy tíz házból összesen, ebből három vagy négy taverna (haltaverna persze), tán szállás is esik ha úgy akarja az ember. Arról ismerszik meg a hely, hogy elviekben itt akár a partról, vagy a falu előtti kis emelkedőről is láthatóak gyakran delfinek, melyek különösképp szeretik ezt a vidéket. Nekem sajnos nem mutatták meg magukat, ennek ellenére egy remek hely ez, olyan, ahol ha megül az ember, hamarosan elkapja a maradni kéne még-érzés, mely során egy nap nem 24, de legalábbis 36 órából áll, amikor megszállja az ember lelkét valamiféle belső nyugalom, kis mosoly ül csak ki a szája sarkába, és amikor szinte minden tökéletesnek tűnik.
Pedig, ha úgy vesszük, nincs ám itt semmi. Se kulturális egyediségek, se ősöreg építmények, se sehol másutt nem megtalálható növények...csak kedves épületek, sok virág, szép kilátás és a szép színű, nyugodt víz.


Pilio nyugati csücskének legészakibb olyan területe, ahol vannak még házak az Alogoporos. Tudom, sokszor írtam már le az itteni kis falukról, hogy nem nevezhetőek igazán annak, de ez aztán tényleg nem: valami kis camping-szerű részből, meg egy kb. két kis hajóra méretezett kikötőből áll, ahonnan át lehet bárkázni Paleo Trikerire és kb. ennyi. Komolyan mondom, tiszta Gavdos-hatás (az eddig általam látott görög részekben a világvégi jelző megfelelője ez a Kréta alatti kis sziget, melynek déli sarka Európa legdélebbi pontja is egyben).


De errefelé tényleg majdnem olyan a vidék (nem növényzetileg, 'kialakításilag', hanem érzésre, időtlenségre), pedig hol van ez földrajzilag a világvégétől, végül is Észak-Görögországban járunk.

Szinte csak az jön ide, aki át akar menni a szomszédos kis szigetre. A hajónak hivatalos menetrendje nincs, kapitánya van: Nikosz a neve, őt kell előzőleg telefonon értesíteni, ha menni szeretnénk. Ezen a számon tegyük ezt meg: +30 697 341 0908, és alábbi kis pirossal történik meg az utazás, kettő darab euróért.



Tengeri beteg ezen a hajókázáson senki sem lesz, még ha igen picike is a jármű: mindössze öt perc ugyanis az utazás időtartama. A kis szigeten egyébként vár ránk a vörös színű föld, rajta sok-sok olajfával, egy taverna a kikötőben, két monostor, és pár kis fürdésre alkalmas öböl. Autóra ne is gondoljunk, tiltott a használata; de a sziget két vége közötti séta sem tart tovább 80 percnél. 
 

Ennek a félsziget a félszigeten-résznek már csak egy települését nem tárgyaltam, ez pedig a déli sarokban van, Agios Kiriaki a neve. Szintén halászfalu, méghozzá az eddigiekhez képest nem is kicsi: az öblöt, ahol a szintén természetes kikötője kialakult, teljesen körbeveszi fehér-kék alapszínű, pirosas tetejű és szintén nagyon-nagyon virágos kis házaival, portáival.


Korábban csak Trikeriből volt elérhető, ma már nem: még Kottes előtt lehet a Trikeri felé menő főútről letérni balra egy új útra, mely a település határáig, egy parkolóig fut.


Itt kell letenni a kocsit ha innen érkezik az utazó, ugyanis nem lehet behajtani a faluba. Nem autóktól elzárt a terület, mint Nissos, hanem egyrészt a hely kevés, a házak közötti út pedig felettébb keskeny; ezért tiltják meg a behajtást a turistáknak.
Más kérdés, hogy ezt is görögösen sikerült: ha Trikeri felől jössz, senki és semmi nem tiltja, hogy bekóvályogj a faluba, még tábla is mutatja már lent, a kikötőben, hogy 'Prosz Volo' azaz Volosz felé arra hajts.
Na, hát innen tudom, mennyire szűkösek is azok a kiriaki kis utak, alig fért el a kiskocsi a két fal között. :) Közben az autóból simán lehetett (volna) beszélgetést kezdeményezni, illetve ha értenénk a görögöt akkor kihallgatni: hiszen az ajtók, melyek a konyhákra nyílnak tárva-nyitva vannak, így, miközben haladunk centizgetve a házak között, onnan gyakorta szólnak ki nekem az autóba egy-egy kaliszperát vagy jaszaszt, én pedig vissza ugyanezt, mosolyogva ugyan de azért izzadó tenyérrel. :)


Szóval állat jó hely ez is. Maga a falu is remek hangulattal megáldott, szép a környezete is, na és ismét: szemben, 'jobbra' a szárazföld, előttünk pedig a tornyosuló nagy sziget látványa...


Innen földrajzilag egy viszonylag nagyobb ugrást teszünk, ugyanis a félsziget déli oldala nem nagyon járható személyautóval Kiriakitól kelet felé jó darabig. Tulajdonképpen az első rész ami úgy igazán megközelíthető az a neve után nem meglepő módon egy pici, rövidke partszakasz, Mikro-ám ez kimaradt, mivel a főúttól 8 km-re esik, amiből másfél földutas (update 2024: már végig aszfalton lehet elérni Mikrót). Minden bizonnyal simán járható, ám előtte (időben előtte) két földutas próbálkozásom visszafordulással járt, így ettől már eltekintettem.
Inkább mentem egy öböllel arrébb, Plataniasra (olyannyira tényleg csak egy öböl, hogy át is lehetett látni, bátrabbaknak sziklákon át is lehet akár mászni Mikróra, sőt, még túraút is vezet picikét feljebb).


Ő egy Kiriaki-méretű kis resort, vagyis sokkal inkább a turistáknak van, mint amennyire még halászfalu, bár ez is akként indult, de ma már inkább csak múlt idő ez. Van egy pici sétánya, viszonylag hosszú, homokosnak mondott, inkább azért nagyon apró kavicsos, sárgás színű partja, napágyak is rajta (4 eurót kóstál két napágy a napernyővel).
Innen egynapos hajókirándulás is indul Skiathos szigetére, illetve fordítva: az onnan indulók közül is van, amelyik érinti Plataniast.


Nem tudnám pontosan megmondani az okát, de valamiért nem nyert meg ez a hely, viszonylag hamar szedelőzködtem. Pedig szépnek szép, és innen már nem csak Evia látszik, hanem Skiathos, sőt, Skiathos mögött Skopelos magas hegyei is felsejlenek.


A félsziget sarkáig már csak egy megállónk van, Kastri. Remek úton haladok, szép részek, hegyhátak, völgyek jönnek-mennek körülöttem, háttérben pedig itt már állandó társak a szomszédos szporád szigetek.


Kastri egy minden strandkelléktől mentes partszakasz, szintén homokosnak mondott, és közelebb is áll ehhez, mint Platanias, de azért mégsem az még egészen szerintem. Tövében egy camping található, szemben pedig  (meglepetéés) a Szporádok látványa vonzza a szemet.


És akkor Pelion-Pilio dél-keleti sarka, mely egyben az egyik legkellemesebb része is: Katigiorgisnak hívják.
Semmiképp sem üres, sőt: kifejezetten és meglepően sokan vannak (szinte csak görögök, bár igaz, itt hallottunk egyedül magyar szót), az a pár taverna és bár, ami van a szinte már teljesen egyértelműen sárga és homokos partján, majdnem tele van, már dél körül is - hát még, mikor befut a boat trip Skiathosról, telis-tele britekkel..:)


Csodás kis település ez: ha feljebb megyünk a partról, nagyon szép kerteket és apartmanok találunk (nem csekkoltam ugyan le de tuttiság, hogy nem olcsóak..), a part és az öböl is szép ahol fekszik, a kilátás fantasztikus, a víz szép zöld és simogató, és valószínűleg sznorizásra is jó mert sokan művelik itt.
Ha már valaki Pilio-ra téved, ide feltétlenül jöjjön el.


Katigiorgist elhagyva hamarosan már északi irányba fordulunk, az Égei-tengeri oldalra, mely nagyon szabdalt, nagyon sziklás, és nagyon vad.


Az első (dél felől az első) megálló itt Mourtias volt: egy picike kis strand, szintén minden bizonnyal remek sznorizós rész, lévén szinte csak ezt a tevékenységet űzők voltak itt a vízben. Igaz, ez azért is lehetett, mert annak ellenére, hogy a harminc fokot is megütötte itt a hőmérő, bizony a nagy szélben nem volt nagy kedv megmártózni a (minden bizonnyal) hűs habokban. De a látvány gyönyörű: a víz kékje/zöldje, a kiálló hatalmas, vöröses és barnás színhatású szikladarabok, a háttérben pedig (igen-igen, még mindig..) a szporád szigetek...



Itt, vagyis, innen esett meg az egyik nem sikeres földutas próbálkozásom: ugyanis burkolt úton a légvonalban mindössze pár kilométerre lévő Paltsi úgy 15 kilométerre van, de a maps ismerni vélt egy oda vezető földutat. A valóságban pedig még épületek is látszódtak, gondoltam, megpróbálom, mi baj lehet.
Nos, két és fél kilométert tudtam le, vagyis a várható út kb. felét, mindegy fél óra alatt. Nem volt veszélyes egyáltalán, csak lassan lehetett menni. Ott azonban már végérvényesen megálljt parancsolt a természet, személyautóval nem lehetett továbbhaladni.

Így sem bántam meg, hiszen a látvány elsőrangú volt, az illatok, a píneák és a fűszernövények Görögországban oly' ismerős illatorgiája kísért az úton, sőt, még a kabócák is erősen működésbe léptek...jó volt ez így együtt. :)


Sőt, találtam, vagyis csak majdnem találtam egy nagyon picike, zöldes sziklákkal (és most nem csak azért zöld/es, mert növények vannak rajta, hanem tényleg ilyen színben játszik maga a kő is) szegélyezett partot is, ahol még egy napozó is volt: de szégyen, nem szégyen, nem jöttem rá, hogy a viharba került oda. Egyedül a hajó jutott eszembe, de azért azt hiszem lehetett egy ennél egyszerűbb, szárazföldi megoldása is az egyenletnek. De megoldatlan maradt, pedig tényleg nagyon szép. És a partját itt is a tetőpala fedte.




Mivel tehát más megoldás nem maradt Paltsi beach elérésének, mint a burkolt úton történő felkeresés, így jártam a végére. Paltsi már azok között a keleti oldali strandok között van, melyek jó nagyok, jó hosszúak.
Ám, bár nagy, de picit szellempart-szerű: mellette van egy nagy építmény, mely egykor szálló volt, és lentről, a partól eléggé uralja a hátteret. De réges-rég bezárt már, más meg nincs is helyette/mellette. Illetve, egy kis faerkélyes kafeteria van azért a beach oldalában, az út mentén, meg pár autó is, de lézengés van csak összességében.
Pedig isteni, hullámos a szép víz, sziklák is akadnak, na meg tényleg jó sok a hely.


A keleti part szabdaltsága, és a félsziget alacsony ismertsége az oka, hogy ezen az oldalon (és főként itt, délen) viszonylag messze fut a parttól az út (tulajdonképpen a hegygerincen), melynek okán az összes itteni partot hurokszerűen lehet csak elérni: egyikhez a főúttól le, majd vissza, picit az úton tovább majd újra le. Így, bár légvonalban egymás mellett vannak a fürdőzésre alkalmas helyek, mindig autózni kell köztük egy jókorát.
Így volt ez ugye Mourtziá és Paltsi, és így van Paltsi és mondjuk Potistika viszonylaton is. Utóbbi is népszerű partszakasz pelioni értelemben: vagyis, van pár sor napágy is az irtó hosszú parton (5 euróért), nem túlságosan sok az ember, de azért itt nem magányos a tartózkodás.


És ha vannak, akkor szeretik a frappét, meg szeretnének eszegetni is valamit alkalmasint, így mindjárt van egy kajálda is hát-picit a partól feljebb, így remek kilátás is esik onnan.
Mondjuk azért autókérdésileg nem tudom mi lehet a helyzet itt (meg a többi 'nagy' keleti oldali partnál) pl. augusztusban, mert itt is, de például Milopotamosnál és Damoucharinál is tulképp teli vagy majdnem teli volt a parkolóhely.


Potistika nálam a harmadik helyre futott be a legkellemesebb beach versenyben, Katigiorgis és Milopotamos után. A víz itt is szépséges, vannak sziklák is, melyek itt sem csak úgy zöldek, hogy növényekkel borítottak, hanem tényleg és konkrétan zöld színűek.


Felmászva oldalt rájuk, pontosabban rajtuk, elérhető még egy bé és cé Potistika is- van külön nevük is persze: Melani beach. A lényeg, hogy ezek így hárman még évtizedekig nem lesznek túlzsúfoltak, még hirtelen és komoly méretű népszerűségemelkedés hatására sem-gondolom én legalábbis, egy szezonelői állapotból kiindulva.


Végére érve az élmények leírásának és a félsziget szubjektív bemutatásának, vonnék egy kis konklúziót. Tényleg speciális hely Görögországon belül ez a félsziget, melynek elsősorban északi részét viszonylag bátran merném ajánlani azok számára is, akiknek Hellász az egyik meglátogatható ország a sok közül, az egyik lehetséges nyaralóhelyszín a sok közül.
Azért pont az északot, mert ott abból, ami sokaknak nem annyira bejövős az országban (természetileg például a kopár sziklák sokasága, külalakilag, ápoltságilag a néhol meglévő lelakottság) talán kevesebb van meg, vagy éppen teljesen hiányzik is (például ugye a kopárság, na annak hírmondója is alig akad arrafelé).
Persze bátran ránduljanak le délre is, nem fogják megbánni. Ám azt még azoknak is őszintén merném ajánlani, akiket már valamikor, valahol, valamennyire megérintett lelki síkon is ez a vidék, mert szinte lüktet benne az a 'valami'; nekem teljesen szigetes élményem volt arrafelé.
Imádtam csak úgy lenni ott: elücsörögni akár hosszabb időt is valami kevés fogyasztás mellett a tenger mellett (vagy éppen a tenger felett) egy tavernában vagy kávézóban, esetleg egy földút melletti mezős, virágos-rétes kiszögellésen egészen addig, amíg már teljesen hozzászokott az orrom az illathalmazhoz, mely áradt a sok-sok növényből, fából és virágból és kialakult, pontosabban előjött a 'helyemen vagyok'-érzés.

7 megjegyzés:

  1. Szép út, köszönet az élmények megosztásáért!
    Érdekes, hogy olyan kettősség alakult bennem, némelyik kép láttán most azonnal indulnék, némelyeket viszont hiába nézegettem sokáig, nem "jött át belőle" az a Görögország, amit a legjobban szeretek. (Persze ez tök hülyén hangzik így, mert csodás az egész ország északtól délig, de szerintem te érted, miről beszélek. :))

    VálaszTörlés
  2. igen-igen, azt hiszem, hogy értem. :) a konklúzióban valami ilyesmit miatt osztottam magam is 'ketté' a félszigetet is, meg az ajánlását is.

    VálaszTörlés
  3. Köszi a beszámólóért! Engem megfogott Pilion, az elején a platánfás, kutas tér viszont totálisan Thassost idézi bennem, és ahogy az elején soroltad, hogy emaz ezt, amaz azt idézi, valóban ilyen sokarcónak tűnik. A napokban arra gondoltam, hogy össze kellene barkácsolni egy Skiathos-Skopelos-Alonissos úttal. Kérdés, ez mennyi időt igényelne? Ti hány nap alatt jártátok be a Piliont? Én onnan még elmennék a Meteórákhoz is egy nap, mert párom ott még nem járt...hmmmm, olyan 3 hetes nyaralás jönne ki belőle, de izgat a dolog erősen és ahogy írtam, jövőre még a szigetekkel vacakolunk, (Milos stb.) ahova nehezebb eljutni. Igaz, Volosba is sak heti egy repcsi megy Münchenből...na majd meglátjuk, de nekem tetszik a hely. üdv

    VálaszTörlés
  4. Flögi, a Thassos érzéssel nem vagy egyedül. Nekem is rögtön az ugrott be a képről, amit csak azért nem jegyeztem meg, mert 2 hete jöttünk haza onnan, és azt hittem csak a közeli emlék mondatja ezt velem :)

    VálaszTörlés
  5. Ez az út egy hét volt, ami elégnek bizonyult arra, hogy nagyjából-egészéből végigjárjuk azt amit elterveztünk, lássuk amit szerettünk volna. Vagyis ennyi időt mindenképp ajánlanék rá. Persze, ha úgy szeretné az ember, hogy legyen úgymond 'szabad' idő megérezni is a helyet, egy-egy partra például visszamenni, (vagy éppen nem eljönni, nem továbbmenni), akkor bizony eltölthető akár a két hét is.
    Volos picit szerencsétlen valóban repülésileg; ezért választottuk mi is azt a módot, hogy Thesalonikibe repültünk és onnan autóval, mivel az sokkal komfortosabban és olcsóbban volt megszervezhető, beleszámítva az autózást is.

    VálaszTörlés
  6. Szeretném megkérdezni,hogy hol szálltatok meg. Egy szállásról kényelmesen bejárhatóak ezek a helyszínek?

    VálaszTörlés
  7. Az első rész első felében ezt megtalálod, még külső fényképeket is tettem fel az apartmanházról.
    Igen, bejárhatóak.

    VálaszTörlés