Norvégia, Stavanger '19 május vége (és még: Preikestolen, Lysefjorden, Frafjord, Monafossen)

Ismét egy elmaradt, messze nem az utazás környékén megírt beszámoló. Közben sajnos annyiban okafogyottá vált, hogy időközben megszűnt a közvetlen, és sokszor a balkáni járatokhoz hasonló árszintű közvetlen járat a városba. Persze, Oslo működik, ahogyan átszállásos megoldások is vannak, de azért ezek nem ugyanazok. Mindenesetre, így különösen jó döntés volt kihasználni a járatot. Mert Norvégia határozottan megéri. 

Még ha gyakorló idióták is az ott lakók. :D Oké, rend van, ezt tudjuk. De az a szintű rend, amit ott a saját érzékszerveivel tapasztal az ember, egészen döbbenetes. Például, vegyük az utak széleit. Mármint sima aszfalt út, kiemelt, döntött vagy 'K'-szegéllyel. Kevés olyan helye lehet a világnak, ahol az évek során, a környezeti hatások következtében ne ülne meg egy pici por a burkolat széle és a szegély töve között. Nos, Stavanger környékén bizony ez a helyzet. Nem létezik por lényegileg.

Vagy, sebességkorlátozás. Az egy dolog, hogy még az autópályákon is alig fordul elő az országban, ahol három számjegyű a megengedett sebesség (Stavanger nem ilyen, ott csak kilencven), de telis-tele vannak az utak 30-as és 40-es korlátozó táblákkal. Tulképp ettől hullámzik a forgalom - lévén rigorózusan be is tartják ezeket. A négy nap alatt, amit itt töltöttem, egyetlen egyszer sem előztek meg. Úgy értem még úgy sem, hogy az autópályán a szélső sávban haladok és elhúz mellettem egy Tesla vagy Porsche a belső sávban. 

És vigyorog mindenki, mintha muszáj lenne! Megőrültek ezek, komolyan mondom! Vigyorog a benzinkutas, vigyorog az előzékeny másikautós, vigyorog a kutyát sétáltató...még a menekült is ezt teszi. Mindenki. Normálisak ezek?...

Május legeslegvége mocsok jó időpont volt abból a szempontból, hogy már itt, északon is minden de minden üdezöld volt. És még inkább: virágos! Bevallom, miközben a zöldességre számítottam, a virágosság ezen szintje meglepett. A rododendron olyan számosságban és méretben van jelen, hogy azt gondolod, valahol nemtom, Lombardiában figyelsz. Mondjuk annyiban sántít a hasonlat, hogy ott messze nincs annyi, mint itt. Településeken, utak mentén és sávok között, templomkertben...tényleg mindenütt.

Így. :)

Bár elsősorban vidéket járni, fjordot látni, sziklacsúcsra túrázni jöttem, de Stavanger is megér egy misét. Vagy egy kirándulást, egy teljes napot el lehet benne sétálni, megülni, beleszagolni a virágos és sós tengeri levegőbe...

Nem egy kisvárosról van szó, kétszázezer körüli a lakossága, Oslo és Bergen után az ország harmadik legnagyobb városa. De valami elképesztő módon nem látszik ez rajta, csak úgy süt belőle a klasszikus kisvárosi hangulat. Ha nem volna a hatalmas hajókkal 'ellátott' hatalmas kikötője, tényleg el nem árulná úgyszólván semmi, hogy nem egy párezres, vagy jó...pár tízezres településen járok. 

Mindezt a konkrétan falusias óváros csak kiemeli. Pici, hófehér, faborítású házak, az említett sok virág, kockára állított rend...hibátlan a makett-fíling, na. 

...És a kisházak mögött, de tényleg azonnal és közvetlenül mögöttük, egyfajta kvázi-modern városközpontként hatnak a hatalmas, Stavangerben rendre kikötő, északi vizeket járó turistahajók:

Persze nem mindenütt hófehér Stavanger. Van, ahol modern, van, ahol zöld, és van, ahol konkrétan csiricsáré. :)

A fő indok az ideutazásra Norvégia egyik legnagyobb turisztikai látnivalója volt, a Preikestolen (magyarul Szószék)- szikla. Ami egy hatalmas, majdnem teljesen függőleges sziklaoszlop, sziklaorom, mely a szintén a top-fjordok közé tartozó Lysefjord fölé magasodik- e magasodás pedig több, mint hatszáz métert jelent...

A teteje kb. 25x25 méteres, és majdnem teljesen sík. És valami egészen elképesztő az a kilátás, ami esik a tetejéről a fjordra, a távolabbi hegyekre, a fentről mozdulatlannak ható vízfelületre. 

Ami probléma, az az előző bekezdésben jelzett helyzet: a népszerűség. Ami nem lenne baj, hanem volna szabályosan muszáj fejenként egy hetven-hetvenöt szelfit készíteni. Ami nem volna baj, ha nem úgy kéne ezeknek elkészülniük, hogy senki se legyen benne, hiszen így adja vissza azt a hangulatot, hogy a felvételen látható egyén a világ végén tartózkodik. Ami nem volna baj, ha fenti igény nem szülne már-már agressziót. Nem tudsz csak úgy lenni, nézni ki a fejedből, megélni a pillanatot, nem tudsz leülni egy negyedórára, érezni a szelet, a tiszta, sós levegőt, átgondolni miért is vagy itt, ki is vagy, miért is vagy, ésatöbbi, mert megeshet, hogy rád ripakodnak: ha e semmittevést másutt intéznéd az klafa volna, merhogy útba' vagy...

Mindegy. Ezt muszáj kizárni, mert egyébként tényleg csak azt nehéz eldönteni, minek képzeled a körülötted lévő vidéket inkább: a világ végének vagy a világ tetejének. 

Ja: az amúgy teljesen szándékos, hogy hiába az irtózatos mélység, nincsen semmiféle védelem. Úgy gondolják: nem lehet az egész természetet bekeríteni. 

És ami még nagyszerű: eljutni a csúcsra! Ami csakis gyalogosan lehetséges (jó, nem: bérelhetsz helikoptert is és megnézheted a levegőből...), úgy négy km-ről van szó; értelemszerűen, odafelé lényegében végig felfelé, vissza lefelé, 334 méter a szintkülönbség. A kiindulás a Preikestolvegen nevű út vége. Nagy parkoló (200 NOK, kb. 20 EUR), hütte, de egyébként szálláslehetőség is van. És az van, mire visszaérsz a parkolóba, komolyan képes leszel elgondolkodni azon, hogynem az út volt-e az értékesebb (jelentsen is ez itt bármit). Nyilván kevésbé drámai persze, ez azért nem is kérdés. De meglehetősen hatásos mégis, főként, ha a Stavanger felől a parkolóig vezető, kompot is magában foglaló utat is hozzáértelmezem.

Nézzük meg akkor mindezt lentről is! Vagyis a Lysefjorden következik. Egyrészt a déli partján, autóval, mert egy darabig ez is lehetséges - majd Fossmork felé már kicsit eltávolodik az út az öböltől, de nem lesz kevésbé részint egy fantasy-be illő, részint végtelenül idilli a környezet...

...Majd hajóval. Pontosabban, komppal. Ami egyébként tulképp nem is igazán drága. A retúrjegy 206 NOK/21 EUR, és ez jelent irányonként kb. száz km-nyi hajókázást, a fjord elejétől (Lauvvik) a végéig  (Lysebotn), úgy két és fél órában. Szóval ez nem norvégiai, hanem általános értelemben is tök korrekt ár. Ez persze nem kirándulóhajó, hanem sima public transport.

Szóval, végighajókázni a Lysefjordenen ilyen:

a kép közepén, fent, az a kis négyzetes hasáb a Preikestolen...

Csak itt, a Lysefjordennél se jutott idő mindenre, sőt, még a legkiemeltebb helyekre sem. Így nem jártam a Kjeragon, mely 1100 méterre van a tengerszint felett, két sziklaoszlop közé szorult sziklatömb (bővebben ilyen), és nem szálltam le a hajóról Flørlinél sem, ahonnan a víztől a csúcsig lehet...lépcsőzni. Tényleg. Egy igen keskeny, régi, fa lépcsőn, 4444 lépcsőfokkal a csúcsig. Hagyok időt. :)

Végül még egy kis vegyes kisüsti. Egyrészt előbb Frafjordig,  mely a Lysefjordentől délre található, minden szempontból kisebb fjord (szinte már falusi :) ), és az odavezető, 45-ös út mentén fellelhető táj...

Onnan tovább a hegyekbe, amíg az út vezet; ez pedig egy (szintén fizetős) parkoló, ahonnan a Monafossen vízeséshez lehet felkirándulni...

...És bóklászás a Strovatnet partja mentén, valamint Stronda és Riska felé.