Három évszakos nyaralás Thassoson '13 június

Kissé nehezen dőlt el az idén, hogy a szezonelői görögországi  pihenést hova is tervezzem. Az viszonylag hamar kiderült, hogy csak a Thessalonikibe repülés jöhet szóba, így az onnan elérhető helyszínek között keresgéltem.

(a repüléssel, komppal, autóbérléssel, szállással kapcsolatos praktikus infók a poszt alján találhatóak)

Ám ez a része Görögországnak egy picit a senki földje; magán viseli a viharos történelmi évszázadok minden nyomát. Ez érződik az építészetileg nem igazán értékes és rosszul (vagy még inkább sehogyan sem...) tervezett, esetleges település-felépítéseken, de a jellegtelen, a sokszor (véleményem szerint) hangulattalan, abszolút a tömegízlésnek készülő, szakadtas turistakonglomerátumok létén és azok színvonalán is.

Ezek közül egyik sem volt vonzó a számomra, így végül három pályázó maradt fenn a rostán: Evia, a Pelion-félsziget és Thassos.

Előbbit zártam ki először, mivel túlságosan is hosszú lett volna még Thessalonikiből is az odaút; a félsziget viszont szinte az utolsó pillanatig versenyben volt, igazából az szólt csak ellene, hogy nem sziget. :) (de később bepótoltam, a beszámoló a félszigetről itt és itt olvasható).

Thassos pedig szép, Thassos pedig zöld, Thassoson van sok szép part, természeti látnivalók, igényes (ám nem drága) szállások; akkora méretű, hogy egyhetes (végül a repülés miatt nyolc napos) üdülés alatt nagyjában-egészében az egész terület fel is fedezhető, és még nem is olyan nagy túra Thessalonikiből-ezen érvek hatására végül megszületett a döntés: akkor most oda utazom! :)

Első évszak: ősz...

...persze arra nem számítottam, hogy június közepén tud olyan idő lenni Görögországban, amilyenben részünk volt az első napokban. Bár azt tudtam, hogy Thassos nem is igazán mediterrán, inkább még kontinentális éghajlatú, nem is számítottam krétai állapotokra-na de azért erre sem... :)

Már ahogy kezdődött is...hétfő délután indultam, és a leszállás helyett Thessaloniki felett körözött a gép egy ideig, mert akkora vihar volt alattam, hogy nem engedték leszállni a gépet. Majd a leszállás után is a gépben ücsörögtünk az utastársakkal, mert a gépből való kiszállást sem engedélyezték pár percig...

..Aztán, így is folytatódott, még napokig: bár az első délelőtt, mikor Asprovaltától Thassosra utaztam (első este ott szálltam meg ugyanis, mivel már nem értem volna el az utolsó kompot) változóan volt csak felhős az ég, abszolút lehetett gyönyörködni (főként Kavala környékétől) a tájban (balra hegyek, jobbra tenger majd 'mögötte' újra a hegyek), és mikor a kompra szálltunk (borzasztóan kicentizve értem oda, én voltam az utolsó felszálló, úgyhogy egy szemet sem kellett várakoznom, szerencsém volt) kezdtem bizakodni a jobb folytatásban.

Sajnos hiába...a szigeten lényegesen rosszabb idő fogadott, és innentől három napig csak az volt a kérdés, mennyire esik az eső, illetőleg, hogy az eső szünetekben azért marad az ég borult (többnyire maradt) vagy legalább egy kis szűrt napsütést engedélyeznek nekem. Ráadásul, mintha a levegő is napról napra hűvösebbé kezdett volna válni (persze hideg azért határozottan nem volt).

Na, ettől még persze nem gubbasztottam a szálláson (bár elsőrangú kilátás volt a teraszról, szinte az egész Potamias öböl belátható volt), hanem a kirándulásos napokat így, egyben bonyolítottam le. Nem is lett volna az még baj, ha nincs strandidő; csak a napsütést, azt hiányoltam nagyon időnként...
 

Ezeket a napokat a főváros felfedezésével kezdtem. Az ókori színház, mely a település tán legnagyobb 'durranása', legalábbis műemlékileg. Bár 2013-ban felújítás zajlott, ettől még meg lehetett tekinteni: ugyanis ha a bejáratot közvetlenül megközelítő 50 méteres ösvény előtt még jobbra tartunk (az Akropolis felé) és aztán azonnal balra, akkor felülről meg lehet nézni a 'létesítményt'. Aki pedig felmentést szeretne kapni töriből (és/vagy a kaptatós sétából...), mondhatta nyugodtan azt, hogy neki ez így kevés..:)

Felbaktattam az előbb említett Akropolis maradványaihoz is. Senki ne képzeljen az athénihez bármilyen hasonlóságot: kissé lelombozó a szakadt, rozsdás kerítés, a kopott, soha fel nem újított táblázás maradványai, viszont annál megkapóbb a kilátás amit onnan kaphat az ember. De azért viszonylag melós felmenni oda.

Aztán kis felfedező séta a városban, melynek végeredménye a vélemény megfogalmazódása bennem: bár Limenas nem rossz hely (később kiderült, a sziget városai közül nekem egyenesen a legszimpatikusabb), de hiányzik belőle az a hangulat, az a nehezen megfogható báj, ami pl. a karpathosi fővárosban, Pigadiában annyira erős (azért pont ezzel a várossal példálózom, mert nagyságrendileg méretben összehasonlíthatóak. Kerkyra, mely szintén jóval-jóval kellemesebb hely, egy másik dimenzió, egy már-már nagyváros).
 

Viszont, itt is van chillboxos frozen yogurt, melyet a pünkösdi út során ismertem meg, és amiért  továbbra is lelkesedem. :)

Ha Limenast nyugati irányban hagyjuk el, egészen Skala Kallirachis-ig nagyon szép tájon át vezet az út, főleg a Limenashoz közelebb eső fele vonzó nagyon: jobbra a közeli szép partok, melyeket módfelett feldob az a tény, hogy barátságos pineafenyő ligetek között terülnek el, balra pedig hegyek, immár pinea erdőkkel. Rachoni után aztán picit kisimul a táj, a növényzet is átalakul, már a különféle bokrokból van a legtöbb-na és olivafákból, természetesen.

Az itt lévő parti települések nem igazán voltak számomra megnyerőek, sem Skala Sotiros, sem Prínos sem pedig Skala Kallirachis (bár e háromból még leginkább ez utóbbi volt kellemes).

Annál inkább azok voltak viszont e települések 'édesapjai', vagyis Kallirachi, Sotiros, Micro és Megali Prínos ( utóbbiak Kalavithi néven is ismertek). Az ősidőkben ezek voltak csak települések, a már nagyobb part menti tesók csak afféle picike kikötőkként létesültek, hogy a faluban lakókat ellássák, illetve ők kereskedni tudjanak a javaikkal. Aztán persze az idők változtak, jött a turizmus, a hegyi falvak néptelenedésnek, öregedésnek indultak, míg az egykori kikötőkből nyaranta zsúfolt kisvárosok, nagy-falvak lettek.

Fentiekből következik, hogy nyilván autentikusabbak az 'öregfalvak', persze nem azonos szinten. Az első kettő (tehát Kallirachi és Sotiros) sem volt rossz, de utóbbi kettő volt igazán lenyűgöző szépségű (és ha tovább kell még részletezni, akkor különösen Megali Kalavithi szépséges: afféle alpesinek tűnő házak teszik egyedivé a hangulatát, nagyon érdekesen hatnak itt ezek az épületek). Utóbbiból még az erdőbe is elcsavarogtam, egy ősi malmot keresve-azt ugyan nem találtam meg, ám pl. teknőcöt, szép és érdekes növényeket, hangulatos hegyi patakot igen. És ettem valamiféle ringlószilvát, ami egyrészt mézédes volt, másrészt ízében a szilva és a barack fenséges együttesét adta!

Ami különös volt mindegyik falucskában, hogy kissé kísértetiesnek tűntek: helyieket szinte sehol nem lehetett látni. Még Megali Prínosban voltak páran, mivel ott a platánfás főtéren volt egy-egy kávézó és taverna, és ha más nem is, de a tulajok/felszolgálók ott voltak (bár vendég nem volt, munkájuk mégis akadt: esőben gyorsan beszedni az asztalokról a terítéket, sőt, még a székeket és az asztalokat is; majd ha elállt, bízva a jobb folytatásban, újra kipakolni azokat...:)

Megemlítésre érdemes, hogy Micro Prínostól van egy új építésű (vagy legalábbis annak tűnő)  aszfaltút a Panteleimonas monostorig. Én éppen akkor voltunk ott mikor zárva volt (ha jól emlékszem 9-13 és 17-21 óra között látogatható nyáron), de ennek ellenére megérte felautózni oda, mert lélegzetelállító volt az a pár kilométeres, szerpentines útszakasz. Megkockáztatom, hogy ebből a szempontból a sziget legszebb útszakasza (hiszen Thassos, főleg görög mércével mérve nem igazán teszi próbára az ember vezetési képességeit, szélesek, jól autózhatóak az utak, kevés a kifejezetten hegyvidéki, visszafordítós pálya).
 

Érdekes módon, e hegyi települések közül nekem legkevésbé a híres ex-főváros, Theológos tetszett. Őszintén szólva egyáltalán nem sikerült megfejtenem, mivel tudja elvarázsolni a turistákat. Sem maga a falucska, sem a környezete, sem a kilátás nem annyira csodálatos, ami ezt a népszerűséget indokolhatná-már persze az én véleményem szerint. A fent említett falvak sokkal-sokkal inkább vonzóak voltak.

Igaz ez régi kikötőjére, Pótosra is: zsúfolt, rossz szagú, rendezetlen, és a Limenasnál már jelzett bájból még annyija sincs, mint a fővárosnak. Rengeteg szállás van errefelé, ennek ellenére az én tanácsom az, hogy ne erre foglaljunk apartmant vagy hotelt (bár persze igaz, Thassos nem egy nagy hely, ha valaki így is, úgy is körbe akarja járni, akkor nagyjából mindegy merre lakik-de azért csak nagyjából, mert nem volt rossz az apartmanom előtt elterülő Potamias bay-t nézegetni reggelente és este:) )

Ennél jobb egy fokkal a legnagyobb település, Limenaria, legalábbis a part menti rész és a parttal párhuzamos utcácskák kedvesek voltak. Ám itt történt étkezésileg egy igen jó és egy igen rossz élmény is: előbb legyünk túl a rosszon. :)

Nos, itt esett meg velem először Görögországban, hogy valahol kifejezetten rossz ízű ételt kaptunk. Az egyik tengerparti étterem volt ez, Molos névre hallgatott, hát szerintem mindenki messze kerülje el.

A parti sétány túlsó végében van viszont az Aegean Snack Bar, ahol egy annyira fantasztikus gyrost kaptam, amilyet soha korábban nem nagyon. Talán a híres pigadiai gyrosos volt ehhez fogható, de igazából még annál is ízletesebb volt (persze, a tzatziki meglétét és a ketchup-mustár kerülését itt is kérni kell sajnos...)

Annál inkább volt bejövős a két keleti oldali falu, Panagia és Potamia. Itt nem történt meg az a súlypont áthelyeződés, mint a nyugati településeknél: bár lent Skala Potamias népszerű turista-fogadóhely lett, egy kis kikötő is van lent a parton, de az élet, a helyi élet változatlanul a régi falvakban koncentrálódik. Ennek feltételezésem szerint az lehet az oka, hogy jóval közelebb esnek a tengerhez, mint a nyugati falvak, vagy éppen Theológos.
Amit itt találunk az sok-sok hangulatos kis hegyi utcácska, a korábbiaknál észrevehetőbb helyi élet, na és több helyről is élvezhető nagyszerű kilátás teszik e helyeket érdekessé és kellemes hangulatúvá.

Ezeknek a napoknak a programja volt Aliki és az Archangelos kolostor felkeresése is. Előbbiben az ókori maradványok a 'truváj', amik engem itt sem nyűgöztek le (talán oka, hogy ez is módfelett rendezetlen és kopottas volt), a márványbánya maradványa annál inkább. Akárcsak a két kis öböl-bár főszezonban, jó idő esetén rendkívül zsúfolt lehet. Most azonban több, mint tökéletes. :)

Engem talán a szigetnek ez a vidéke fogott meg legjobban. Ahogy haladunk 'visszafelé', vagyis nyugatról keletre, és a kanyargó úton feltűnik a túloldalon a kolostor, majd továbbhajtva megpillantható Livadia és Arkanas strandjai, az valami csoda volt! Na meg egyre inkább azt érzem, hogy számomra az igazi Görögország nem teljesen zöld. :). Hanem a zöld mellett sziklás is, ráadásul a szivárvány akár mindegyik színében játszani képes színű sziklák, meg hegyi kecskék a hegyoldalon, vörös színű föld, ilyesmi...no, és a szigetnek ez a része nagyon ilyen. Lenyűgöző. 

És akkor a kolostor, mely Thassos talán legismertebb must-see helye. Ahogyan az Görögországban szokás, itt is csodálatos állapotban van az épület is, a kertje is. A vallási szabályokat szigorúan betartatják, aminek következtében két napi ingyenes szórakozási lehetőséget kapott az akkori utastárs, meglátva majd visszaemlékezve feszítésemre az ízléses, boka felett véget érő, világoskék, hosszanti sötétebb kék csíkokkal igazán díszessé tett kölcsönnadrágban.. :)

E 'kellemetlenség' bőven megérte, hiszen a kolostorból csodálatosan szép kilátás esik a végtelen tengerre és a közeli partokra is.

Második évszak: tavasz....

...Az ősznél leírtak kis kiegészítésre szorulnak, mivel ez a kolostorlátogatós napon az időjárás, ha úgy vesszük, már jobb volt valamivel: ekkor délelőtt tíz órától délután kettőig nagyjából folyamatosan sütött a nap; sajnos aztán beborult és éjszakáig újra csak szakadt és szakadt. De az idő is megenyhült, a napsütésben már-már melegnek is tetszett, na és még az eső alatt sem hűlt úgy le, mint korábban.

Egyszóval, egy igazi bolondos áprilisi nap volt ez. :)

És e tavaszias hangulatban néztem így meg pl. Mariest is, ami megint csak nagyon-nagyon tetszett. Még egy kis sétára is érdemes a hely, bár persze ez is kísértetfalu. Az odavezető út is jó, ráadásul módfelett görögös: értem ezalatt a szép olivaligeteket, a lenyűgöző hátteret és hegyoldalakat-na és a szemetet és a nem kevéssé szakadt kábelek erdejét is, földön és levegőben egyaránt... :)

Mariesből még továbbmentünk, hogy elérjük a mögötte lévő kisebb tavat. Nagyon szép fotókat lehet ott készíteni, hangulatos, amolyan piknikezős az egész hely-nem is tűnt görögösnek, sokkal inkább mintha idehaza járt volna valamerre az ember a Mátrában, mondjuk a Sás-tó környékén.

Itt a közelben egy kis vízesésnek is kell lennie, ám nem találtam meg sehogyan sem. :) Na de sebaj, ettől még az egyik legszebb hely volt ez a rész a szigeten.

Végül a harmadik évszak: a nyár! 

...Mert szombatra végre megérkezett, és az utolsó három napom már igazi, hamisítatlan, háborítatlan görög nyárban telt.:)

Így természetesen jöttek a partok, egymás után, hamarjában, hogy minél többet ismerjek meg nyári mivoltukban is....
Első helyre kívánkozik az egyik legismertebb thassosi partszakasz, a Paradise beach, mely fantasztikus környezetben fekszik: feldobja a partot a kis sziget szemközt, szép a víz, a föveny (akit érdekel: a  napágy-szett itt 7 euró - egyébként a szigeten általában fogyasztás ellenében adják, ami sokkal barátságosabb dolog szerintem). Csúcsban a lejutás a keskeny, vörös színű földúton problémás lehet-akár csak a parkolás, és az elhelyezkedés is.
 

Psili Ammos az egyetlen hely, mely már most is zsúfolt volt. Nem is értettem igazából, honnan került oda annyi ember. A lenti fotó még korábban készült, de látható, hogy itt még a nem igazán nyárias idő sem gátolta meg az idejárókat a strandolásban.
Pedig nem is olcsó hely, nem hangok 10 eurós fogyasztást kérni a napágyakra (vagy hatot fogyasztás nélkül). A part egyébként hangulatos-lenne, ennyi ember nélkül (ahogyan az első ottjártamkor volt). Így azonban spuriztam is tovább.:)

Aliki aprókavicsos partján is már jártam a tavaszi és őszi periódusban is, de így, napsütésben mutatja meg igazi szépségét. Telis-tele van mondjuk napágyakkal, az igaz; ám most még üresen feküdtek a fehéres kavicsokon, így pedig nem csak elviselhető volt a közeg de kifejezetten kellemes is volt! Mellette pár taverna, nem ezek a legolcsóbbak a szigeten (legalábbis nem mindegyik), viszont eszméletlenül hangulatosak, a kiszolgálás is igazi görögös, nagyon kedves, barátságos.

Egy nagy ugrással észak, Glyfada, mely egy érdekes élmény volt...Ugyanis ez egy szálloda partja tulképp, ám a szálloda (még? már?) hét lakat alatt volt. Ennek ellenére be lehetett menni a 'kertjébe'. Gyakorlatilag az enyém volt az egész (szintén homokos) part, ami telis-tele volt halacskákkal és a csigaházas, picike remeterákokkal. Néha ugyan egy gondnokféle kijött az épületből, és hosszasan nézett, de újra és újra elment, nem jelezte, hogy tilosban járnnék. Később aztán még két idősebb német hölgy is megjelent, ezzel el is értük a part maximális kihasználtságát. :)

Olyannyira tetszett ez az elhagyatottság, hogy kétszer is eljöttem még ide (egy kis limenasi frozen yogurtozást beiktatva..)

Chrissi Achti esetében szintén fontos a szezoneleji időpont: így bőven volt hely mindenütt, a parton is, a vízben is, nagyon hangulatos partnak bizonyult (na és egy percre volt tőlem :) ). Azért főszezonban már túlzsúfoltnak feltételezem, legalábbis a bárok, kávézók mennyiségéből, na és a part hatalmas területéből erre mertem következtetni (Egyébként itt is fogyasztásért megy a napágy, bár 5 euróért is lehet kapni egy részen).

Egyébként az az érzet, hogy mondjuk augusztus elején már nem lenne nekem való ez a part onnan is jön, hogy lépten-nyomon előjött bennem, hogy van Skala Potamiasban valami, hogy is mondjam...valami vurstlis :). De most még ebből csak a jó dolgok érezhetőek: minden kéznél van, minden elérhető, de még nem kell kerülgetni senkit, és egyelőre a zene sem szól a parton, ami alapvetően befolyásolhatná a jó érzésem, lévén határozottan nem szeretem ezt az egyre terjedő újítást a tengerpartokon. A víz színe pedig csodás.

Chrissi Ammoudiával érdemes folytatnom, hiszen ez a beach a Skala Potamia előtti hatalmas homokföveny nagyobbik része. Ez is homokos természetesen, fizikailag semmi sem választja el a másik résztől. Különbség ettől még van, nekem például Chrissi Achti volt a jobb: ugyanis míg itt az első pár lépést inkább egy igen apró sóderes homokban kell megtenni, utána jön a varázsos talaj, addig Achtin ez nincs így: ott végig a kemény, kellemesen süppedős homokban lépdelhetünk.

A Szirének medencéje annak ellenére nagyon népszerű célpontja a turistáknak, hogy nem könnyű eljutni ide: személyautónak nem való (szerintem, mert sokak szerint viszont igen, nyomatták a nem gyengén rossz, köves földúton velük), és mivel én azzal voltam, így oda sétával jutottam el. Egy kellemes túra ez, pont annyira hosszú, hogy mire eléri az ember a medencét, már alig várja, hogy belevethesse magát a hűsítő habokba. :)  Nekem nagyon tetszett a hely egyébként, az odaút olivafás kertjei is, az itt már 'dolgozó' kabócák zenéje is, és a sziklás táj is magával ragadott. Szerintem ez kihagyhatatlan része a szigetnek!

Thassoson még ma is komoly külszíni márványkiermelés folyik, mely melléktermékként létrehozott két, igen unikális partszakaszt. Ezek az úgynevezett Márványpartok, melyeket a leginkább felkeresésre érdemes partoknak tartják a szigetnek. Háát...elnézést kérek mindenkitől, biztosan az én készülékemben van a hiba, de én mindkét márványpartot erősen, nagyon erősen 'túlhypeoltnak' éreztem...
A kisebbiket, mely könnyebben elérhető, hiszen egy személyautóval is simán járható földúton közelíthető meg Limenas felől (bár a parkolás lent a partnál már így sem volt lehetséges, így a domboldalon való megállás, esetleges kanyarodás problémás lehet sok gépkocsi esetén, erre érdemes lehet felkészülni mikor letesszük a kocsit), például ezért:

És ez június eleje, pár napja van csak jó idő, még nincs ott a későbbi feszilitikből semmi...

Így hiába csodaszép a víz színe, nagyon kellemes a hófehér márványpor a parton, ám ettől még rendkívül picike, rendkívül sok emberrel. Elképzelni sem tudom, mi lehet itt augusztusban? Limenasig érnek az autók?...
Ráadásul a fenti bánya, és a bánya kikötője miatt a környezete sem valami lenyűgöző, pluszban a part mentén rengeteg a szemét is: ugyanis bár a várt helyzettel szemben tehát semmiféle turistaellátás nincsen még (se kantin, se napágyak, se zenebona), van viszont egy úgy 5x túlhasznált kukapár, ami egy mindegy 5 m2-es szemétgyűrűt eredményezett.

A nagyobbik márványparthoz én Chrissi Ammoudiából sétáltunk el. Bár több autót láttam továbbhaladni is a kikötő (és így gondolom Vathi) felé, ám mind pár perc után visszatért-ebből azt szűrtem le, hogy onnan Vathira csak terepjáróval érdemes bevállalni az utat.

Igaz onnan is, ahonnan mi mentünk, innen viszont jóval közelebb van, annyira, hogy gyalogosan is simán vállalható.
Skala Potamias északi végétől két út indul ki, ha Vathira tartunk akkor ezekből az ún. alsót kell választanunk: ez zsákutca, és a végébe épített házikótól egy erős órás, 70 perces túra a nagyobbik márványpart. Mivel igen csak meleg volt ekkor, eléggé tikkadtan érkeztem Vathira, főként, hogy ahhoz, hogy lejussak oda, meg kellett kerülni az egész öblöt.
 

Nos, számomra az út sokkal vonzóbb volt, mint maga a part. Mert az út az egy csoda-főleg az első része, ameddig rá lehetett látni a Golden Beachre, mely a kék különböző árnyalataiban tündöklött. Közben lent, közelebb, a lábunk alatt egy rejtett kis beach, és a tengerbe zuhanó üde zöld hegyoldalak. Később, közeledve Vathihoz változik a táj, előbb olivatelepek között haladunk, majd bokros hegyoldalak jönnek-hol kecskékkel, hol előttünk az úton átiszkoló kígyóval. :)

Szóval, ha nem is nyűgöz le Vathy homokos partja (ugyanis semmiféle márványra utalót nem találtam a partban, ez egy rendes, szabályos homokos föveny), azért még igen szép: a színe is az, a hegyek is szépek körülötte, és kellőképpen elhagyatott is. Ám elhagyatott mögötte a szakadt drótkerítés és az abbamaradt (felteszem) apartman sziluett is-ám ez esetben ez már jóval kevésbé dicséret.. És még a víz is mintha zavaros lett volna. Nem rossz hely ez, egyáltalán nem az, például sokkal jobb, mint a kistestvére-de véleményem szerint vannak ennél sokkal szebbek Görögországban, sőt, ezen a szigeten is, nem is egy méghozzá.

Például ott van mindjárt Arkanas, mely nekem a tökéletes partszakasz volt Thassoson. Minduntalan Karpathos Achata-ja jutott eszembe: itt is volt kis kék házikó a háttérben, szintén lenyűgöző volt az öböl két, sziklákkal és pineafenyőkkel benőtt oldala, és a víz színe is igen csodás volt.

Picit ugyan eleinte sziklákon kellett lépdelni, mögötte azonban csodás homok várta az embert-na és a csodás kilátás, a szép háttér, az átlátás Livadi partjaira. Bár az odajutás nem volt éppen egyszerű kiskocsival (ráadásként tábla sem jelzi sehol az utat, bár ettől még nehéz eltévedni: Livadit ugyanis jelzi tábla a főúton, egy nagy kanyarnál kell egyébként lekanyarodni. Aztán haladni Livadi felé, majd az első és egyetlen lehetőségnél balra kanyarodni, és menni ameddig menni tudunk, és meg is érkeztünk), de minden métere megérte az útnak. :)

Vagy, Tripiti beach. Főszezonban ez is eléggé népszerű, nem alaptalanul: valami szépséges környezetben fekszik, van itt minden, sziklás hegy- és domboldal, homokos és kavicsos, sóderes part, mindenfelé léleknyugtató, igazán görögös scenery, híres(nek mondott) taverna...tök jó!

Összegezzünk.

Thassos egy kifejezetten szép, vonzó sziget, csodálatos, családosoknak is tökéletes, igazi homokos partokkal, a vízben az eddigi élményekhez képest változatosabb és gazdagabb állatvilággal, a kis területhez képest változatos tájakkal, és néhány nagyon is hangulatos településsel-ám az ún. görög hangulatban számomra elmarad a délebbi szigetektől, szépségben pedig pl. Lefkadától.

A vendégsereg túlnyomó többsége szerb és román, szinte több ilyen szót hall az ember, mint görögöt. :) A mi apartmanunkban is egy kis balkántalálkozó volt: volt szerb, román, bolgár, bosnyák, sőt, még macedón vendég is. 

Ilyenkor, júniusban még maximálisan kibírható az emberek létszáma, sehol sincs tömeg, délután is simán tudtunk akár Chrissi Ammoudiában is első soros napágyakhoz jutni, a zene sem szólt egyetlen egy parton sem. Vagyis, ha valaki garantálni tudja magának a jó időt :) , akkor ez az időszak tökéletes a sziget meglátogatására.

Szóval én teljesen megértem ennek a szigetnek a rajongóit, értem mi táplálja e szeretet-még ha kifejezetten rajongó belőlem azt hiszem nem lett. Miközben viszont nem kizárható, hogy ha többet van jó idő, akkor a véleményem is tovább cizellálódhatott volna még. 

általános infók:

- lakás a Blue View Studio Skala Potamiasban, annak is déli végén. 140 euró a 7 éj. Klímás, tiszta, klasszik görögös apartman. Az erkélyről gyönyörű körkörös kilátás a tengerre, körben hátul már az erdő. A tengerpart két perc sétára van vagy még annyira sem, a buszmegálló, pékség, bolt egy percre vagy még annyira sem.

- autó az Alphadrive-tól. Tavaly is tőlük béreltem a lefkadai úthoz, most ismételtünk. 150 euró volt 8 napra a bérlés, plusz napi 3 euró a kieg.biztosítás az önrészmentességhez.

- komp: két társaság 'kompolja', azonos áron, így kifejezetten sűrű az összeköttetése a szárazfölddel. Bár Kavalából is van napi egy-két hajó, de érdemesebb picit tovább autózni a szárazföldön Keramoti-ig, innen ugyanis jelentősen sűrűbb, gyorsabb és olcsóbb is az átjutás. Innen az árak: 3 euró per fő per út, az autó pedig 16, illetőleg 20 euró, az autó hosszának függvényében (4.25 méter a 'váltóhatár').

- repülés: oda wizz, a jelzett nehézségekkel. Egyébként úgy 3/4 ház, visszafogott fogyasztás, számomra érthetetlenül sok göröggel a gépen. vissza skg-cia, majd cia-bud, ryanair. Előbbin 2/3-os, utóbbin 3/4-es ház, fogyasztás mérsékelt. Egy járaton nem volt a háromból taps, természetesen az skg-cia-n. :) a repülés összköltsége a légitársaságok saját honlapjain erre az időpontra két főre 33ezer forintot kóstált, szokásomhoz híven most sem adtam fel csomagot.

 - ajánlott kajáldák: Aegean Snack bar Limenariaban, a platánfás étterem Panagián, és az e melletti kis taverna, az Elena talán még a nagy tesónál is jobb, háziasabb ízeket garantál.

Mivel maradt Rómában pár órám, így egy fórumos olvtárs ajánlására cia-ból még betértünk a reptértől mindössze negyedórás buszútra lévő Castel Gandolfoba, ami arról híres, hogy ott van a pápa nyaralója. Nos, ez nem véletlen, fantasztikusan szép helyen van, egy krátertó mellett, gyönyörű kisváros.