Lefkada (visszatekintés, 2012 szezonelőre)

Ez a lefkadai út volt életem első fapadossal átszállós útja, így már csak ezért is emlékezetes maradna számomra; ezért is mindenképpen olyan, amit ezen a blogon is megőrizni szándékoznék.
Na de, volt itt egy nem akármilyen szépségű sziget is... melyet melegen ajánlok mindenkinek. Akik Görögországot szeretik azoknak szinte bizonyos, hogy előbb vagy utóbb felmerül az odautazás. De Lefkadát azoknak is merem ajánlani, aki simán csak extrém szép tájakat és főleg partokat szeretnének látni, olyanokat, amelyekból Európában igazán kevés van csak-ha egyáltalán.

Lefkadára (pontosabban, a sziget északi sarkától pár kilométerre lévő Prevezára-a szigeten nincsen repülőtér) nem csak Budapestről nem megy közvetlen repülőjárat de máshonnan sem, leszámítva bár nyugat-európai chartert és görög belföldi társaságot. Ennek ellenére megoldható a repülős eljutás, igaz, a szigetre éréshez szükséges lesz egy nagyságrendileg Budapest-Miskolc távolságot autózni is, méghozzá nagyrészt nem autópályán.

Ahonnan pedig ez az autóút indul az a Peloponészosz észak-nyugati sarkán található Patras, Görögország harmadik legnagyobb (bár az első kettőtől jelentősen kisebb, ettől még közel Debrecen-méretű) városa. Ide pedig Bergamoból jöttünk, a Ryanair-rel, ahogyan a Budapest-Bergamo utat is ezzel a társasággal tettük meg.

A reptéri átszállás igazán nem nem volt durva: odaúton három óra volt a két gép között (elvileg, ugyanis ez három óra negyven perc lett, lévén a pesti 20 perccel korábban, a patrasi 20 perccel később érkezett/indult), visszaúton pedig hat óránk volt, amibe belefért egy gyors de kényelmes bergamoi ’városnézés’ is.

Ezen út előtt nekem egy-két év kimaradt Görögországból (ami azóta szerencsére intenzíven 'pótlódik' :)), így az első tapasztalás az árakkal kapcsolatosan az volt, hogy jócskán megdrágult az ország. Nos, ennek van igazságtartalma (mindenki előtt ismert a görög gazdaság helyzete) de azért az is igaz, hogy Lefkada egy drága szeglete az országnak. Nem is a szállásárakra vagy éppen az autóbérlésre gondolok elsősorban, hanem pl. az élelmiszerre és egyéb, mondjuk úgy, a boltokban kapható dolgokra. Kenyér-tej, méz, vagy éppen testápoló, mind-mind érezhetően drágább erre, mint pl. Rodoszon vagy Krétán.
Igazán jelentős árkülönbség érdekes módon a frappé árában volt:  itt 4-5 eurót is elkértek érte, másutt jellemzően ennek a fele mindössze.

Görögországban az autóbérlésen is lehet 'fogni', érdemes időt szánni erre: kerüljük ki a ’nagy’ autókölcsönző cégeket és itt az őket árusító brókercégeket is (melyek szerte Európában legtöbbször a legjobb megoldásoknak szoktak bizonyulni), helyettük pedig keressünk kis görög céget, vagy cégeket: most a megfelelőt például a gugli sokadik oldalán találtam meg (www. alphadrive.gr). A nagyvárosoknál (ugye mi Patrastól Patrasig béreltünk, nem lefkadai autóbérbeadót kerestünk) ugyanis oldalakon át csak a nagy cégeket és az azokat közvetítő brókercégeket adja ki a kereső. De végül sikerült őket megtalálni, ahol felhasználóbarát feltételekkel lehetett az autóhoz hozzájutni, úgy, ahogy az Görögországban szokás: nincs zárolás a hitelkártyán, nincs deposit, nincs részletekbe menő végellenőrzés, van viszont FDW, vagyis önrész nullázó biztosítás. 
Ide tartozik még, hogy a bérelt miniautó helyett egy Ford Focust kaptunk, ami azért meglepő volt. Na nem azért, mert tapasztaltam már ilyesmit, hogy ha nincs az adott kategóriájú kocsiból akkor nagyobbat kell adniuk, de itt egyrészt két kategóriával léptek feljebb, másrészt, hogy május legvégén, június legelején ne legyen autó...de hát ők tudják. Egyébként 160 euró volt a teljes hét,tehát teljes körű és nullázó biztosítással együtt (azóta egyébként a thassosi útnál szintén ettől a cégtől béreltük a járgányt).

Szállás: mindenkinek merem jó szívvel ajánlani Kalamítsi második legjobb helyen fekvő studióját, a Studio Dilli-t. :) Második, hiszen elsétáltunk a sokak számára ismert Fantasticohoz (meg faluszerte megnéztük a többit is a séták során), nos azért az durván páratlan...ráadásul 2012-től már medence is épül(t?), éppen a hegy szélén, onnan a kilátás nagyon ütős lesz...

Viszont az ára is (viszonylag) az, így azért a 25 euróért, amennyibe a mi szállásunk került, az verhetetlen volt: kétszeres tengeri panoráma (ugyanis balról jobbra ez volt a kép: hegyoldal-tenger kis szigettel-erdős hegyoldal-végeláthatatlan tenger :) ), tökéletesen tiszta, 3-4 naponta törölköző és ágynemű-csere, a ház is, a stúdió is felújított, frissen festett, van fürdőszoba, kitchenette (ami persze hagyományosan görög: két edény, pár pohár, evőeszköz, tejmelegítő, két platni, hűtőszekrény, ami most még fagyasztót is tartalmazott) és terasz. A tenger a teraszról is, az ablakból is de még az ágyból is látható.:) Tökéletes ár/érték arány.

Mindehhez kedves vendéglátók is dukáltak. A háznál lakik a nagyanyó (de totálisan zavarmentes :), egészen máshol van a bejárata, még kerítés is elválasztott minket), aki egy szót nem beszél angolul, mégis megoldottunk mindent vele (igaz, gond az nem akadt, szerencsére, egy izzócserén kívül), rendkívül kedves és közvetlen.

A stúdió egyébként egy igen keskeny hegyi út végén, a falu szélén található. Mikor először láttam meg az utat, visszahőköltem, hogy ez most akkor hogy. Gyalogosan is mentünk fel először, utána aztán belejöttem a közlekedésbe. :) A ház mellett van valami víztározó-féle, amire ha kisétál az ember, ellát egészen Agios Nikitasig és Pefkouliáig, látja Katshimát is...Elégedettek voltunk. :)

Nagyon érdekes választás volt ez a május végi-június eleji időpont. Sikerült ugyanis egyik régi vágyamat az első három napban megélni: egy tavaszt Görögföldön.:) Akkor ugyanis egyértelműen az volt, nem volt még strandidő, de tökéletes volt kirándulni. Ekkor fedeztük fel a Nidri 'mögötti' vízesést (ahol ekkor még ömlött a víz), ekkor andalogtunk Lefkada város kis utcácskáiban, és tettünk erdei sétákat.

Minden üdezöld, minden (vagy majdnem minden?) virágzik, sárga, lila, piros, fehér volt az egész sziget. Majd csütörtöktől, pontosan június elsejével berobbant a nyár, és igazi, hamisítatlan tengerparti nyaralással telt a hét második fele. Rajzolni se lehetett volna tökéletesebbet számunkra.:) Illetve, mégis: a kabócák nem igazán zengték a dalt, amit igencsak zokon vettem őkelmééktől.:)

Érdekes volt a kettősség az üzletekkel, tengerparti feszilitikkel és a vendégek számával kapcsolatban is: június 1 egy fontos határpont. Sok hely, mely a hét elején még zárva volt, ekkora időzítette a nyitását, és innentől az egész sziget sokkal zsúfoltabb (de nem zsúfolt!) és nyüzsgősebb lett.

A sziget bemutatását kezdjük Kalamítsivel, ahol tehát a szállásunk volt. Annak ajánlom (de annak nagyon) aki kerüli a turistaközpontokat, és igazi, autentikus görög környezetben szeretne pihenni, abban ébredni és elaludni. Madárdal, baromfiak és egyéb háztájiak ’beszélgetése’, legelésző kecskék és szamarak, klasszikus fekete népviselet-szerűben lévő nénik, egyszerű (de azért elérhető) infrastruktúra. És lélegzetelállító környezet. További előnye, hogy az egész szigetet be lehet innen járni, a keleti partot is nyugodtan.

A sziget bejárására szintén tökéletes hely Nidri, de elnézést kérek mindenkitől, akik oda készülődnek vagy ott szoktak nyaralni, de hiába a városka csodálatos fekvése, szépséges környezete háttérben a hegyekkel, a tengeren a sok kisebb-nagyobb szigettel, a félszigettel, én lehetőség szerint nem ott nyaralnék.

Ugyanis minden szépség mellett nekem erősen megvolt az ilyen esetekben nálam maximálisan kerülendő ’siófok-érzés’. Nem találtam ott szinte semmi görögöset, semmi autentikusat, és mindehhez még hozzáveszem a nyári tömeget (amit mi még elkerültünk ugye), háát... nem nekem való. Mindazok, akik akár csak kicsit is kerülni igyekeznek a buliközéppontokat, a mindenütt pont ugyanúgy kinéző turistavárosokat, ne itt szálljanak meg.

Azonban azt hangsúlyoznám, hogy a városka csodálatos természeti környezetben fekszik, és ebben a tekintetben magasan lepipálja más tájegységek hasonló központjait.

Ha már turistaközpontok, akkor nekünk sokkal inkább Lefkada város vagy Vassiliki. Számomra mindkettő szimpatikusabb volt. A város pici de erősen ’lakott’, van minden, ami egy mediterrán városban csak lehet.:) Szép kikötő, sikátorok, zsúfoltság az utakon (parkolni már most sem volt egyszerű-elképzelésem nincs mi lehet ott augusztus első felében például...), és az egész városnak van egy magával ragadó hangulata. Nagyon jól éreztük ott magunkat, többször is voltunk ott, napközben is, este is.

Vassiliki más, de szintén szép és vonzó hely volt számomra. Csodálatos a környezete, hangulatos a virágos kikötőpart, és az onnan induló, szintén nagyon üde kis utcácskák.

Hegyi falvak: jártunk jó párban, és mindenkinek nagyon ajánlom, h térjen le a főutakról. Az utak sokkal jobban járhatóak, mint ahogy azt a térképek alapján gondoltam, a tájak, az emberek, az épületek pedig megérik a fáradtságot.

Mi megfordultunk Exantia-ban (ahová azért mentünk, mert ellenállhatatlanul lestoppolt bennünket egy helyi néni: konkrétan kiugrott az út közepére, és ellentmondást nem tűrően jelezte, hogy mi a terve..:) ), Karya-ban, Manasi-ban, Nikolis-ban (utóbbi kettőhöz megjegyzés: Vassilikibe menet tértünk le e két település felé a főútról, fantasztikus citrom és főként olivaligeteken át vezetett lefelé az út a Vassiliki felett elterülő „éléskamrára”. Úgy igazán Lefkada mélyén éreztük magunkat az út során. A szín- és fényhatásokról, az illatokról pedig tényleg ódákat lehetne zengeni.:) ), és kényszerűségből megtettük kétszer is az Agios Nikitast Asparogerataval összekötő hegyi utat (ugyanis kőomlás volt a Nikitast Tsoukaledes-szel összekötő úton), mely hol olivaligetek között, hol hihetetlen mély szurdok szélén kanyargózott.

A sziget sarka, a világítótorony is népszerű turistacélpont, szerintem nem véletlenül, borzasztóan tetszett. Fantasztikus kilátás Lefkada lélegzetelállító partjaira, a másik irányban Kefalónia és Ithaka partjai sejlenek fel, körülöttünk pedig a természet is, de még a talaj is több színben játszik. Érdekes, hogy számomra a sziget délibb, picit kiesebb, zordabb tájéka (még)jobban bejövős volt, mint az annyira zöld és dús északi. Így hát a toronyhoz vezető út nagy élmény volt nekem, na és az ottlét is: az előbb említett páratlan látvány, akár lefelé, a mélybe bámult az ember, akár délre, a nagyobb és a kisebb szomszédos sziget partjai felé...

Feltétlenül megemlítendő még Faneromeni kolostora. Igen szép az épület is, de a körülötte lévő növény és kisállatpark teszi igazán különlegessé a helyet.

Nem Lefkada, de egy lefkadai nyaralásnál kihagyhatatlan az áthajózás a kis Meganissi nevű szigetre. E hajójárat nem is drága, mindössze 1.90/fő/út volt akkor. Mi sétáltunk ott egy nagyot a parti utakon, ittunk egy csodajó frappét egy, az egész Spillai öbölre kilátást nyújtó kávézóból, és fürödtünk is egy kellemeset. Varázsos a kis sziget hangulata, annyira görög, hogy leírni én sajnos azt nem tudom. Hosszabb időt, két-három-négy napot is szívesen eltöltenék ott egyszer.

Van tehát látnivaló a szigeten is, környékén is, ám Lefkadára mégis a világhíres tengerpartjaiért (melyek a sziget nyugati partjaira összpontosulnak elsősorban) utazik el az ember. Kevés görög ajánló, turistareklám és más efféle képzelhető el anélkül, hogy e csodaszép színű partok ne szerepeljenek benne.

Kezdjük közülük egy picikével, Agios Nikitas szép, tiszta de (méretéből adódóan) zsúfolt partjával. Már most, a szezon elején is az (még ha alábbi kép nem is erről fog tanúskodni :) ), csúcsszezonban szerintem max. hajnalban vagy késő este látogatható. :)

Picit északra van tőle Pefkoulia viszonylag hosszan elnyúló partvonala. Itt csak lábat lógatni voltunk, még a 'tavaszi' felében az útnak.

Szintén mellette van Kathisma, csak már a déli irányban, amiről nekem valamiért állandóan a ’nagyvilági’ szó jut az eszembe. Pedig még a parkolás is ingyenes (ellentétben nem csak Porto Katsikivel de elvileg Egremnivel is), de mégis...a kocsipark összetétele, a tavernák felszereltsége (ingyenes pool, például...), kinézete mind-mind ezt a tulajdonságot erősítette bennem. A part egyébként gyönyörű kék természetesen és bár rengetegen vannak de mivel nagyon hosszú partról beszélünk, azért el lehet férni főszezonban is (gondolom). Tipp: a strand északi sarka, remek sziklákkal, elbújós részekkel.:)

Haladjunk dél felé, Kavalikefta és Megali Petra következik. Számomra a kedvencek voltak ezek a helyek. Egyrészt, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben:), könnyű lejutni (természetesen: már amennyire Lefkada nyugati partjai esetében a 'könnyű lejutás' kifejezést használni lehet :) ).

Másrészt, a sziklák rendkívül unikálissá teszik e részt. Kevéssé felkapott, csak egy tök egyszerű kantin van, mégis sokkal inkább el tudja varázsolni az ott járót, mint más helyek. Ha pedig az ember kis testmozgással átmegy Megali Petrára is, ott pedig a hosszú, fehér, érintetlen és végeláthatatlan partot is megtalálhatja. 2 in 1.:)

Gialos viszont nekem egyáltalán nem tetszett. Egyrészt, nem volt teljesen tiszta a part. Az út szerintem nagyon rossz, kátyú kátyú hátán, a legkevésbé ezen az útszakaszon éreztem magam biztonságban. Főleg, hogy számomra egyáltalán nem érte meg ez az út azért a partért. Hozzáteszem persze, hogy ezen a vidéken könnyen lesz válogatós az ember... :)

E válogatósság pedig az olyan hihetetlen szépségű partok miatt alakul ki, mint Egremni...

Nem véletlenül vetekszik Katzikivel a népszerűségben. Az út jobb, mint Gialoshoz, jóllehet az utolsó párszáz méter burkolatlan, murva út, ráadásul a vízelfolyások is megtették a magukét, elég széles és hosszú vájatok vannak az útban. De azért biztonsággal járható.

A parkoló 3 euró elvileg-azért csak elvileg, mert én megálltam a parkoló előtt egy fenyő alá és nem tudom mi lett volna ha lejjebb gurulunk.

Egremnis látogatásunk a ’nyár’ első napján volt egyébként, így a parkolóban sem volt sok autó, úgy 10 db kb. Annak jele, hogy bárki kérné a parkolási díjat, nem volt.

370 lépcső vezet le a strandra, a korlátok pedig ott jártunkkor még igencsak kezdetlegesek voltak: magyarul, jó ha a fele volt a helyén...:) Lefelé menet ezért volt is egy kis zizz. :) De már nagyon készültek a szezonra, éppen hordták lefelé a napágyakat (isteni munka lehet egy nap kisezerszer megjárni a 370 lépcsőt, a hátadon 2-3 napággyal per kanyar...), töltötték fel a tavernát, hozták a hangszórókat (újabb öröm, hogy még mennyire jókor voltunk ott...). Gondolom, talán még a korlátoknak is nekiláttak azóta..:)

A part maga elképesztően hosszú, igen sok a hely, a víz színe nehezen leírható, a háttér festői, a hullámok pedig csábítóak...:)

Porto Katziki ilyenkor az egész sziget legcsodálatosabb partja minden kétséget kizáróan. A formája, a háttér, a víz színe, mind-mind lélegzetelállító! Mivel nem túl nagy, csúcsidőben minden bizonnyal túlzsúfolt, már most sem voltak kevesen. De még tökéletesen élvezhető volt minden. Ja, és mintha kevésbé mélyült volna hirtelen, mint a többi nyugati part. De lehet, h ezt csak beleképzeltem.:D parkolási díj 3 euró.

Aki járt már Görögországban az jó eséllyel tudja, hogy elsőrangúan lehet ott étkezni. Legalábbis, én nagyon szeretem a görög konyhát, így mindig külön ünnep mikor tavernázásra kerül a sor. :) Szerepljen most itt ebben a témában is két megjegyzés/ajánlás/'elrettentés', egy pozitív és egy negatív. Vonatkozó fórumokban már nagyon népszerű Lefkada városban a Daltonshoz címzett egység. Nos, minden, de minden alappal az! Mindenki próbálja ki, aki esetleg nem tette volna és lesz még rá módja. Az adagok nagyok (egy adag két embernek elégséges teljesen), és rendkívül ízletesek. Én például nem csak a lefkadai, de eddigi görög útjaim legjobb tzatzikiét is itt fogyasztottam el.:) És még a gyrosuk is elsőrangú. Kár, hogy a kiszolgálás nem hozza a görög vendégszeretetet, az bizony visszafogott, morcos. De az ételeik...

És egy negatív: a Porto Katzikihez és a Ducatohoz vezető utak elágazásánál van az Oasis nevű taverna. Ennek van egy méltán népszerű ’terasza’ ahonnan csodálatos kilátás nyílik a nyugati part strandjaira. Például ilyen:

Ezt vétek lenne kihagyni. Mármint a kilátást. Magát a tavernát viszont sztem érdemes elkerülni. Aranyáron mértek (ugyan tálban hozott) pita gyrost, és nem is volt valami ízletes. Hozzáteszem, mellettünk egy német pár valamiféle halételt evett, amit igen erősen dicsértek. Szóval lehet, hogy csak mi választottunk rosszul.

És még valami, ami szintén lefkadai sajátosság volt: engem meglepett, hogy itt teljesen hiányoznak a vacsora utáni kis ajándékok, melyek annyira jellemzőek Görögország bizonyos régióiban.


Nagyon jó ötlet volt ez az előszezoni út., mely fantasztikusan jól sikerült akkor.

Lefkada csodálatos kis sziget, szinte felfoghatatlan formákkal, a zöld és a kék szín elképesztő árnyalataival, sok helyütt vörös színű talajával, gazdag állat- és madárvilággal (kígyókat, igen nagy gyíkféléket rendszeresen láttunk), kedves emberekkel, gyönyörű és etalon partokkal, finom ételekkel, illatokkal. Számomra ez volt a tökéletes időpont ott, ugyanis már ezek a napok is előrevetítették, hogy júliusban és augusztusban ki lehet tenni a hajóhídnál a megtelt táblát, vagyis abban az időszakban véleményem szerint már túlzsúfolt lehet a sziget. Persze akik azt szeretik, azoknak ideális lehet még akkor is, de számomra van egy bizonyos emberszám, ami felett már a tömeg elvesz a helyszín szerethetőségéből.