Még egy Görögország- Korfu szeptemberben 1.

...szóval, Korfu.

Nálam ez a sziget azon a helyen volt, mint Rodosz: elturistásodott, magyarokkal teli töltött, tán már nem is igazán görög szigetként élt bennem. Így hát nagyon nem állt elöl az ebben az országban meglátogatni tervezett célpontok között.
   
Két (vagyis három) indok vezetett el odáig, hogy mégis elutaztunk oda.

Az első, a rodoszi élmények. Sokkal, de sokkal jobban éreztem ott magam, mint arra számítottam, tulajdonképpen csak azért van a házi ranglistámon a második helyen, mert az első nem is lehet más, mint Kréta. :) Így hát a szigettel kapcsolatos averzióim is tompultak, hiszen ha Rodoszt is ennyire félreismertem (pontosabban, nem is ismertem csak hibás megérzéseim voltak), akkor ez megtörténhet ennél az északi szigetnél is.

A másik, hogy az indexes Korfu topik tényleg különleges egy hely a maga nemében: az ottani 'őslakosok' nem viccelnek, és képesek tényleg érdeklődni egymás iránt, eszméletlenül segítőkészek (őszintén bevallom, én igen sokszor elcsodálkozom a türelmükön, nekem nem nagyon megy az ilyesmi :) ), valóban egy kis társaságot építettek ott fel maguknak. Egyre többet néztem be oda már azelőtt is, hogy eldöntöttem volna ezt az utat (elsősorban csak read-onlyként) tényleg csak a hangulat kedvéért, úgymond jó levegőt szívni. És azt gondoltam, hogy ha ilyen jó kis társaságot 'tud' kialakítani ez a sziget, tán tényleg van, lehet benne valami.

A zárójeles harmadik indokot pedig a repülőjegyek árai szolgáltatták: az odautat már jó régen, még valamikor tavasszal megvásároltam, pontokból 3.390 vagy 3.090 Ft volt per fő (nem emlékszem, az az igazság :) ). Úgy gondoltam, hogy ha nem is tudunk elmenni mert nem lesz jó áron hazajutás, ennyi rizikót ez (főleg így, pontokból), megér.

A hazaút pedig azért volt komplikált (és az odaút ennyire olcsó), mert az utolsó Wizz air járatra szólt ez a jegy, tehát visszaúton nem lehetett közvetlen úton jönni.
Bár az odaúton hallottam, hogyan tervezik mások a visszautat (például: Korfuból Thessalonikibe busszal, majd onnan a Wizz-zel), én maradtam a repülős megoldásnál. Bár, a dolog kissé zavarosabb lett, mint arra számítottam.

Az elég hamar kiderült, hogy egy útirány van ami olcsó Korfuról, ez pedig a Ryanair Róma/ciampinoi járata volt. Ez volt tehát a következő 'láb' ami megvásárlásra került, a szombat esti érkezés után bő egy héttel később, vasárnap délelőtt, azzal a tervvel, hogy az aznap esti (vagyis vasárnapi) római Wizz air-rel haza is jövünk, szintén pontokból megvásárolva a jegyet, és így összesen effektív fizetni a jegyekért két főre 34 eurót.

Ám a Wizz most máshogy akarta. :)  Sajnos botrányosan drága volt erre a vasárnapi járatra a jegy, így másik megoldást kerestem: egy éj Rómában (pontosabban, Róma mellett, közel a reptérhez), és másnap este jönni haza a Ryanair-rel-ám sajnabajna a Ryan se gondolta ezt így jó ötletnek. :) Így kénytelen voltam még egy lábat csinálni, ez pedig egy crl-re menő jegypár volt, összesen szintén 34 euróért. Onnan a hazaút pedig szintén csak pontokat emésztett, abból sem sokat. 

Tehát, az effektív repülőjegy két főre, bud-cfu-cia-crl-bud útirányon (természetesen feladott csomag nélkül) 68 euró volt.

Miután így eldőlt a dolog, ideje volt szállás után nézni. Paleokastritsa szélén foglaltam le 120 euróért a 8 korfui éjre egy apartmant, és már egészen eldöntöttnek éreztem a dolgot, mikor is pár nappal az utazás előtt, a napi 'nézzük van-e valami ellenállhatatlan ajánlat'-bookingolás során rá nem bukkantam a ródai Paradise Village-re, mely a 8 éj apartmanért 87 darab eurót kért. Mivel ez  a deal volt a Ryanairhotelsen is, amihez most járt 10 eurós repülőjegy voucher is, egy napos gondolkodás után átfoglaltam ide. Picit aggódva ugyan, mert ez már annyira olcsó volt, hogy már-már gyanúsnak is találtam.

Nos, eszméletlen jó döntésnek bizonyult ez. Egy, ugyan nem a legmodernebb feltételek és divat szerint berendezett, de módfelett tiszta (naponta takarítottak, naponta kaptunk törölközőket, stb.) kis különálló házikót kaptunk, hasító és ingyenes wi-fi-vel, teljesen elszeparált, külön konyhával (ami magasan a legjobban felszerelt konyha volt az eddigi görögországi útjaink során), jó nagy terasszal, ami egy igen barátságos, pálmafás, virágos kertre nézett.

Igaz, tévé az nem volt.. :) 

És egyébként légkondi sem. A falak nagyon vastagok, így most, szeptember közepén nem is hiányzott, nyáron persze lehetséges, hogy igen. Mennyezeti ventillátor viszont volt, de mi azt sem használtuk egyáltalán.

Pár szó a repülésekről: odaúton (ha jól számoltam :) ) 39-en voltunk, így eléggé családias hangulatban telt az utazás. :)  A római indulás kissé furcsára sikerült: a folyadékos motyónk rendes, szabályos zacskóban volt, megfelelő méretben. Ennek ellenére ki kellett őket vennünk a tartóból, kérdezgették a görög szekusok, hogy melyik mi, mi pedig elmondtuk: napkrém, testápoló, szájvíz, roll-on, stb. De ez nem volt elég, az összeset bőrpróbának kellett alávetni, sőt, én egy szekus kísérettel a wc-be is elmentem, hogy a szájvizet is rendeltetésszerű használatnak vethessük alá. :)
Miután minden hibátlanul sikerült, a csomagokat eltehettük és mehettünk a tranzitba.

A repülőn lényegében telt ház, jelentékeny fogyasztással, és amin meglepődtem, tapssal a végén. Ezt eddig jellemzően csak magyarok által teletömött járatokon tapasztaltam, meglepett egy ilyenen, mint ez volt.

Másnap reggel a cia-crl szintén fullon, sztem konkrétan nem volt egyetlen szabad hely sem. Fogyasztás ehhez képest visszafogott, de azért volt. Érdekes látvány volt az út során, hogy míg Olaszországban nyár volt, látszódtak a partokon a kihelyezett napágyak is, addig az Alpokban már közel sem csak a mindig havas csúcsokon volt fehér az uralkodó szín.

Crl meglepett, januárban jártam ott utoljára, azóta alaposan megváltozott: több az üzlet, sok minden másutt van (vagy máshogyan van). Ez mondjuk nem volt baj, legalább el lehetett tölteni ezzel is egy kis időt, hogy felfedezze az ember, mi merre.

Aztán a délutáni hazaúton is jó sokan voltak, 3/4 házra taksálom, a fogyasztás közepes volt.

Autót a Value Plus-nál (corfucarrentals.com) foglaltuk, 179 euróért (amiből 15 euró volt a késői átvétel díja-ilyesmivel se találkoztam még másutt ebben az országban..) ahol az FDW eleve benne van az árban, és aki szeretne a gumira, szélvédőre, alvázra is kiterjedő biztosítást is kötni, azt is mindössze napi 3 euróért érheti el. Bár fenti árért a legkisebb autótípust béreltük, de egy 206+-ot kaptunk, nem haragudtam meg érte.

Ennyit akkor az előzményekről és a szervezés részleteiről-éppen itt az ideje, hogy Korfuról is írjak már valamit. :)


Azzal kezdem, hogy imádok megérkezni Görögországba. :) Szeretem a hangulatot, a barátságosságot, a színeket és illatokat.
A gyors kocsi átvétel után irány tehát az északi part, át először is Kerkyrán, mely első 'olvasatra' is tetszős volt esti fényeivel. Aztán a sok-sok növény, balra oliva, oliva hátán, jobbra ciprusok magasodnak az ég felé...és közben, miközben forgolódunk a kanyargós úton célunk irányába, az autóban szól a halk görög zene a rádióban...nos, legkevésbé sem éreztük rosszul magunkat. :)


Szóval, Róda, ahová tehát a szállásunk szólított. Azt gondolom, hogy az általam látottak alapján eséllyel pályázhat a település (pontosabban: telep) a Korfu legjellegtelenebb települése címre. :) (bár az igaz, Kavoson most nem jártam, lehet, az még durvább, nem tudom.:) ) Mindenféle tervezést nélkülöző házak 'ledobálva', kialakítva egy nem valami barátságos főutcát és tengerparti sétányt. Sok a gazdátlan telek és ház, a sivárság, mint fogalom bizony nem áll messze tőle. 

Mondjuk fenti címért azért vannak ezen a környéken trónkövetelői, elsősorban a szomszédos Acharavi, melynek még tengerparti sétánya sincs. Igaz viszont, hogy a főutcája komolyabban vehető (már legalábbis felszereltségileg, nem szépészetileg), mint Ródáé, és legalább imitt-amott emlékeztet egy valamikori falura.
A partja azonban meglepett minket: olvasmányaim szerint ugyanis a Róda és Acharavi előtt egy jó hat kilométeres, összefüggő homokos part terül el-ám Acharavi előtt az bizony erősen kavicsos volt, még ha látszott is a kövek alatt a barnás homok. Mivel itt nem fürödtünk csak feltételezés, hogy a vízben már a homok a domináns, ennek ellenére érdekes megfigyelés volt ez újra, h mennyire változékonyak a tengerpartok, mennyire nem állandóak: se formára, se 'borításra', se semmire.

Ott van aztán még a másik (kvázi) szomszéd, Sidari. Oké, ez már egy komolyabb település, és van azért múltja is, már abban az értelemben, hogy nem csak a turistáknak alakították ki, mint (amennyire én tudom) a fenti kettőt, de legalábbis Ródát.

Ettől még érezni sajnos, hogy Sidari láthatott már jobb napokat, itt is elég sok a bezárt üzlet és épület, eléggé lelakottak az utak, és a fő strand se különösebben érdekes és vonzó (ahogyan Ródában és Acharaviban sem az; bár hozzáteszem, ezek is tönkre verik a híres sorrentoi partokat tisztaságban is, látványban is-már persze most effektív a vízre és a partra gondolok, nem a tájra).

Ez a gazdátlanság és pusztulás egyébként is jelen van Korfun, ezt kár lenne tagadni. Igaz, ezt elsősorban a Kerkyra-Roda közötti vidéken észleltük, de ott azért nehezen lehetett volna elkerülni ezt az érzést: az utak állapota néhol egészen meglepő(en rossz), penészes házak alkotta falvak, sok bedeszkázott, omladozó épület, ápolatlan kertek sokfelé. Na meg persze a szerte Görögországban elmaradhatatlan ott felejtett autóromok, és munkagéproncsok. :)
Az eddigi görög tapasztalásaim közül itt volt jelen ez a fajta érzés a legerősebben. Lehet, ennek az az oka, hogy jó tíz évvel ezelőtt Korfu még sokkal inkább frekventált üdülőterület volt, most pedig, ennek elmúltával már csak a nyomai maradtak ennek? Nem tudom. Ami biztos, hogy azért egy Görögország iránt vállaltan érzelmi töltéssel is rendelkezőnek bizony néha szomorú látni és tapasztalni mindezeket.

Ám ettől függetlenül: nagyon nem érdemli meg ez a sziget, hogy csak ez után a kép alapján ítélje meg az ember. Nem, mert szerintem nem ez  az, ami jellemző Korfura, még ha a teljes képhez hozzá is tartozik. Én is írtam hát erről, hogy innentől kezdve már a szépről, a pozitívságról ejtsek szót elsősorban, hiszen az már igaz, e téren gazdag ez a sziget... :)


Ródában nem nagyon működött (úgy láttam legalábbis, bár mi ott nem fürödtünk) a rendelsz valamit és cserébe kapsz napágyat módszer, 5 eurót kellett fizetni két napágyért és egy napernyőért. Sidariban már működött a cserekereskedelem, igaz, csak névileg: a kutya nem jött ugyanis abajgatni, hogy rendelj valamit ha már leheveredtél. Nekünk kellett befáradni a kerthelyiségbe, hogy a napi betevő frappét elfogyaszthassuk. :)

És bár a fő strand nem valami extra, de a Canal d'Amour sziklái nagyon izgalmasak itt. Picit fura az eljutás oda, a parkolóból egy szállodán (pontosabban annak medencepartján) keresztül lehet megközelíteni, és a kávézók majdnem a sziklákig elnyúlnak (mutatva, hogy népszerű célpontja ez a szigetnek). Igazán imponálóak a sárga, lemezes szerkezetű homoksziklák, a 'csatorna', amin át lehet úszni, na és a háttérben az albán partok, melyek minket itt is, és a sziget más részein is lenyűgöztek, rendkívül hívogatóan kellették magukat szikárságukkal, kopárságukkal, legyőzhetetlenségükkel, előirányozva egy valamikori odautazást.
Rendkívül sok a magyar még most is, itt több magyar szót hallunk, mint bármi mást.

A sidari sárga sziklák már előjelzik, mi vár az emberre, ha még egy picit folytatja az útját az észak-nyugati sarok felé. Ugyanis a Drastis foknál, majd még picit tovább a Loggas beachnél is ugyanebből az anyagból felépülő, ám sokkalta magasabb sziklapartok uralják a tájat, 'tetejükön' eszméletlen mennyiségű zölddel, elsősorban persze olivafával, amiből úgy tudom, van, vagy tíz millió(!) példány a szigeten...

A Drastishoz vezető út egyébként eléggé poros, a dús növényzet is sárgába öltözik itt a portól (apropó, növényzet: az most, szeptemberben is csodaszép és változatos-nem csak itt, az egész szigeten persze-, azonban virágból persze már jóval kevesebb van: a leanderek is már virágzásuk végén jártak, a bougainvilleak meg végképp, belőlük alig-alig láttam már virágzót).

Miközben sétál az ember, a kanyarokban szédületes kilátásban lehet gyönyörködni. Magához a cape-hez nem tudunk kimenni, ugyanis az private area, hirdeti a természetesen házilag összeeszkábált tábla, és egy kifeszített damilt emelgető-leengedő néni ült előtte egy széken (ha Matula bácsi nő lett volna, ilyennek képzelném :) ), egy eurós 'belépti díjat' követelve az arra járóktól. Mivel nem tudtunk erről a dologról, így értékmentesen jöttünk, így se feljutni, se a néninek segíteni nem tudtunk. Ő ezt zokon is vette egyébként, és egy folyamatos (természetesen görögül előadott) nagymonológ vette kezdetét, feltételezésem szerint nem illetett minket dicsérő szavakkal, legalábbis a gesztikulálások és a hanghordozás alapján ezt feltételeztük... :)

Loggas beach, mely arról nevezetes, hogy káprázatos naplementés fürdőzést lehet ott rendezni, nekünk most nem mutatta meg magát: a víz most a falakat csapdosta, elvéve minden területet a fürdőzők elől. Ettől még, a látvány káprázatos, hasonló a lefkadai partokhoz, csak míg azok hideg fehér fényben világítanak, ez melegebb sárgában. :)

Egy nagy ugrással teremjünk most a keleti parton, méghozzá legelőször is Kerkyrában. A fent már jelzett elhagyatottság ellenére azért nagyon szép az út Róda és a főváros között, több helyen az út maga egy kilátó, csodás látvánnyal hol az északi, hol a nyugati, hol pedig már a keleti partokra, kis övező szigetekre.
A fővárosban még most, szeptember közepén is adódott gond a parkolással, el sem tudom képzelni, mi lehet itt augusztusban?
Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennünk, amikor bevetettük magunkat az óvárosba, ahol szintén igen komoly tömeg gyűlt össze..

Ez a Gamblino negyed fantasztikus egyébként. Érdekes, hogy míg a rodoszi óvárosban éppen az nem tudott elérni hozzám, ahogy az építők olaszos, és a mostaniak görögös hatásai keverednek (tetszett persze azért nagyon, de nem ez fogott meg Rodoszban egyáltalán), itt simán be tudtam fogadni, sőt, módfelett tetszett a város efféle kettőssége.

Bájos kis sikátorok, egyre másra előbukkanó picike kis terek, ellenállhatatlan hangulat...egy kis ékszerdoboz, na. :) Minden kétséget kizáróan az eddigi általam látott görög városok közül nekem magasan Kerkyra tetszik a legjobban.

És nem csak az óvárosa, de a külvárosa is. Mondjuk ebben van valami perverzió, tudom :), hiszen az éppen olyan, mint oly' sok görög külváros és város (pl. Heraklion, vagy akár Rodosz város külső részei, melyek nekem szintén tetszettek sivárságukban, rendezetlenségükben is): zajos, zsúfolt, nem is mindig egyszerű a közlekedés...de ez mind mit se számít, ha mégis van valami egyedi, jó kedvre derítő hangulata.. Más kérdés, hogy azt azért nem tudom, milyen lehet állandóan ebben élni, nem tudom, hogy szeretnék-e-de ilyenekbe elutazni és csak úgy lenni, nagyon is. :)

A két erődben számomra inkább a kilátás volt ami mindent megért, hozzám úgy annyira nem értek el ezek az építmények. Főleg az ún. 'új' nem, bár az igaz, hogy az egykori vizesárkában működő piacot viszont vétek nem felkeresni. Azon túl, hogy olcsón lehet csoda finom zöldségekhez és gyümölcsökhöz jutni (na persze sok minden máshoz is), nagyon izgalmas külső szemlélőként figyelni ahogy zajlik a mindennapi élet.

Az erődökhöz hasonlóan nem estem hasra a Régi palotától sem (én valami monumentálisabbra számítottam valamiért), de az ide 'torkolló' hatalmas sétatér, park igazán egyedi és kellemes valami. :)

 A 'kolostoros' sziget és Pontikonissi igen bájos része a vidéknek, azért nem véletlen, hogy annyi fénykép készül éppen itt. :)

Szép egyébként a másik oldal is, vagyis a Kanoni félsziget vége, a hegyoldallal, mely természetesen totál zöld, mellette pedig ugye megint csak a zord hegyek a háttérből, a szárazföldről. :)

Nem nehéz megtalálni az Angol temetőt sem-bár hozzáteszem, a teknősök látványán kívül nem is biztos, hogy briteken kívül másoknak érdemes.

Nincs ugyanis valami fényes állapotban, egykor minden bizonnyal igazán szép kert lehetett, ennek ma már csak nyomait lehet felfedezni. Ám teknősök valóban vannak, nekünk hármat sikerült felfedeznünk. Látványra ugyanaz a 'típus', mint amit Thassoson láttunk, igaz, annál kisebb példányok voltak az itteniek. :)

... és azt hiszem, egy bejegyzésbe ennyi elég is lesz. Hamarosan folytatom, elsősorban észak felé, de egy picit déli irányba is.