Korfu, 2.

Akkor folytatom a nemrég elkezdetteket.

A fővárostól északra lévő részek 'bemutatását' egy kellemes meglepetéssel kezdem: egyik kerkyrázás után, hazafelé megálltunk Ypssosban- ami így, szeptemberben egyáltalán nem volt rossz hely. Nekem kifejezetten bejött az ugyan keskeny, de aprókavicsos partja (egyébként ez már hivatalos: nekem az ilyen-már, hogy az aprókavicsos- a tökéletes part, nem a 'sandy beach'-ek), a nagyon szép zöld víz, és az észak-keleti partvidék magaslatai (és újra és újra: Albánia lenyűgöző partjai :) ).

Innen aztán haza Acharavi felé mentünk, vagyis át a hegyeken, és ez az út véleményem szerint az egyik legkirályabb útvonal a szigeten (az általunk bejártak között feltétlenül). Ahogy kanyarog felfelé tű éles kanyarokkal az út, tűnik fel hol az egyik, hol a másik oldalunkon a csodálatos kilátás déli irányba, előttünk a fővárossal, majd később már északi irányba is megmutatja magát a tenger. 

Felettünk a hegyek már inkább kopárak (a Pantokratoras közelében vagyunk), de azért az uralkodó szín változatlanul a zöld (és tényleg eszméletlen mennyiségű olivafa van, szabályosan erdőket alkotnak-nem csak erre, szerte a szigeten persze).
Az errefelé lévő kis falvak is bájosak, elsősorban Spartilas és Strinilas tetszett, bár az északabbra lévő Episkopi is kedves, barátságos helynek tűnt.

Újra ugrunk egy nagyot: vissza a nyugati partszakaszra, annak is északi, Paleokastrista feletti és Peroulades (itt van tulajdonképpen a Drastis fok és a Loggas beach) alatti részére.
Avliotes aranyos, kedves kis falu, kevésbé turistás, nagyon szívesen laknék ott egy nyaralás alkalmával. 

Mellette van a nyugati Ag. Stefanos, melynek kevésbé van luxus hangulata, mint a keletinek (persze miért is kéne annak lennie csak azért, hogy ugyanarról a szentről nevezték el őket), mely Kassiópi alatt található, és egy picike, szélvédett, aprókavicsos öböl tulajdonképpen, ahol lényegileg Britaniában érezheti az ember magát, annyira sok az angol, és kevés a görög. Ő a keleti:

A nyugatiról igazából nincsen képem, de ennek a képnek előterében Arillas látható, és a félsziget túlsó oldala Ag. Stefanos:

Szóval, ez a nyugati egy viszonylag kiterjedt üdülőfalu, de pl. Ródánál érzésem szerint színvonalasabb. A partja is szebb, a rend is nagyobb, barátságosabb valahogy az egész. Igaz azonban, hogy nem véletlen, hogy ezen a vidéken a leggyakoriabbak a windsurfösök és a kite-osok, eléggé szeles erre a táj. Ennek van előnye, jó kis tarajos hullámok vannak, de hátránya is-például az, hogy ha másutt simán lehetett fürdeni mert kellemes az idő, itt a szél miatt már picit hűvösebb volt.

Arillas partszakasza minket újra az északi partra emlékeztetett, színével is, úgymond állapotával is. Nem is túlságosan széles, és most, szeptemberben legalábbis, az alapvetően homokos part nagy kavicsokkal volt 'tarkítva', picit Acharavihoz hasonlóan.

Elhagyva ezt az újabb üdülőtelepet már csak pár perc, és egészen más jelleggű világ tárul elénk. Először is Afionas falucska, mely bár épít a turizmusra, de rendkívül hangulatos település, szűk, hófehér utcákkal, rengeteg sok virággal, vonzó tavernákkal.

Ennek ellenére a legfőbb vonzereje a településnek nem önmaga, hanem a közelében fekvő ikeröblök, azaz Porto Timoni. Nem különösebben megterhelő (de azért, elsősorban visszaúton, felfelé 'megérzős') séta eljutni oda a Dionüsszosz tavernától, egy keskeny, és imitt-amott elég meredek kis kőutacskán.

Érdekesek egyébként ezek az ikeröblök. Na nem csak ezek, hanem úgy általában is.
Bizonyos értelemben ilyesmi Rodoszon Pontikonissi is, aminél nagyon élvezetes volt, hogy az egyik oldalon jó nagy hullámok voltak, erősen fújt a szél, tőle pár tíz méterre pedig nyugalom honolt a parton. No, ott jártunkkor Porto Timoni is így 'működött': a nagyobbik, északi oldalon szinte viharos erejű volt a szél-közben szó szerint pár méterre a másik oldalon szinte teljes volt a szélcsend. Abban azonban hasonlított a két oldal, hogy a víz színe csodálatosan kék volt (kár, hogy valamiért a déli oldalon elég sok szemét volt a vízben...pedig ez azért bizonyos értelemben a világvége; mások, mint az ide elzarándokoló turisták, feltételezésem szerint nem nagyon járnak arra, így a felelősséget se nagyon lehet kire hárítgatni...).

Mikor Afionasból haladtunk lefelé az ikeröblökhöz, feltűnt Ag. Georgios, mely újra csak egy üdülőtelep-de egy olyan ebből a szegmensből, mely még a kifejlődése közepén tart. Vagyis még nincs minden beépülve, így van (maradt?) egy egészen pici vadság az öbölben.
Itt telepített napágyak is alig voltak. Kérdés persze újra, hogy mondjuk júliusban mi a helyzet, azt gondolom akkor nem ilyen nyugodt a környezet, aztán ki tudja.

A víz színe viszont egészen egyértelműen lefkadás, ráadásul nem csak a part mentén, hanem szinte a nyílt vízig. A sétaúton az öblök felé ez gyönyörűen látszódott.

Ha innen dél felé folytatjuk az utunkat, akkor jön Korfu egyik legnagyobb 'dobása', Paleokastrisa és mesés környéke, Liapades és Lakones falvakkal, a rejtett öbleivel, na és a háttérben vigyázó Angelocastro-val (persze ez így nem igaz, mert az út során még áthalad az ember Makradesen, egy kedves kis hegyi falun, mely 'könyv szerint' fűszerkereskedelemből él; ennek azért sok nyomát most nem láttuk (ha már valamit, akkor sokkal inkább mézet árultak az út menti árusok). Ott van aztán Kríni is, mely újra csak megfogott bennünket-különösen az 'oktogonos' főtere, amiből a négy irányba egy-egy, módfelett keskeny is utacska indult ki).

Tehát a korfui Angyalvár, ahová százhatvanöt lépcsőfok vezet fel.

Feltétlenül érdemes megtenni e kis utat, megdöbbentő szépség tárul elénk onnan fentről-gyakorlatilag bármerre is nézünk, akár délre, akár nyugatra, akár északra, de még keletre, vagyis a szigetre nézve is lenyűgöző a látvány.

Elviekben két euró ide a beugró, van kis bódé is, ám mikor mi mentünk üres volt. Ennek ellenére megálltunk ott, gondoltuk várunk egy-két percet aztán ha nem jön senki, megindulunk. Ám a bódéval szemben ült egy idősebb úr aki mutogatta és mondta is, hogy free a cucc, menjünk csak nyugodtan...de mikor az erőd megtekintése után visszaértünk, látjuk ám, hogy már van a bódéban egy fiatal lány, éppen beszél (vagy praktikusan jegyet ad el) az érdeklődőknek-a minket belépésre sarkaló öregúr pedig ugyanott ücsörgött, mint korábban... :)

A felkészülés idején elég sokszor olvastam azt a mondatot, hogy 'Korfu legszebb, kiemelkedően szép része Paleokastritsa és környéke', így elég nagy volt vele szemben a várakozás. Ennek nagyrészt meg is felelt, egyetlen egy problémám volt vele (kifejezetten Paleokastritsával): a görögösség eltűnt belőle. Egy teljesen standard üdülőtelep (na, nem természetileg vagy szépségileg-csak és kizárólag 'felszereltségre', a szállók és éttermek kinézetére, menüire gondolok itt; a táj az egészen lenyűgöző), egyértelműen emlékeztetett Olaszország egyes turisztikailag frekventált részeire, ráadásul görög szinten elég drága is volt: például, itt találkoztam szerte az országban először kétszámjegyű napágy-árakkal (persze, ez még mindig max. a kétharmada, fele az olasz áraknak).

 

De, mint írtam, ez csak Paleokastritsára vonatkozott, a két falura mely északról és délről határolja már egyáltalán nem- még akkor sem, ha Lakones is száz százalékban a turistákra támaszkodhat bevételileg és ez meg is látszik rajta- ám ez itt azt jelenti, hogy ápolt, és nem azt, hogy a hangulatából engedett (a hangulat megtartásban azért elég erősek a görögök, ezt vegyük észre :) ).
A kilátás pedig a faluból...ámulatba ejtő, egészen egyszerűen. Szinte tíz méterenként kívánná az ember, hogy megálljon, fényképezzen, belecsodálkozzon a látványba.

Liapades (legalábbis Lakoneshez képest) egyszerűbb falucska, ám barátságos, és van egy igen fontos szerepe: innen érhetjük el a fent már dicsért (és most ezennel és itt is újra megköszönt) fórumos könyv által említett öt, viszonylag rejtett és eldugott öblöt.

Én most sajnos ezek közül csak egyet látogattam meg (és még egyet szemrevételeztem felülről), ez pedig Rovinia volt. Itt tennék is kis kiegészítést a könyvben leírtakhoz, ugyanis picit módosult a lejutás a partra.
Vagyis, a lejutás nem, a módja azonban picit igen. Egyrészt, ott, ahol a könyv említést tesz egy kicsi, a föld közelében lévő útbaigazító táblácskáról, nos, ott már sajnos nyoma nincs ennek a táblának. A másik, hogy a jelzett parkolóhely ma már csak terepjáróval (vagy valami magasított járgánnyal) közelíthető meg, ugyanis van az útnak egy (egyébként nem túl hosszú) szakasza, ahol nem megy el egy sima személyautó.
Mi teljesen fent parkoltunk le (ott, ahol a táblának kellett volna lennie), de nyáron ez lehet nem megy: ha más mód nincs, akkor Liapades szélén kell hagyni az autót, hiszen még onnan sem egy vállalhatatlan hosszúságú séta :) .

Tehát itt volt egy kis gyalogtúra, amit egyáltalán nem bántunk, néztük az oliva erdőt, vagyis inkább 'csak' ligetet, amin vitt át az út, és egyes részein, picit átbújva a bokrokon a szomszédos Glyiko beach is megmutatta magát, egy szinte teljesen függőleges fal mellett.

A part pedig itt, Rovinián egyszerűen varázslatos. Csodálatos kék színű víz, aprókavicsos, fehér part, fantasztikus, alul fehér, felül zöld sziklafalak a két oldalt, szemben Paleokastritsa öblei és zöldje sejlik fel...és még olyan hangulatfokozók is vannak, mint a csónak kantin: egy kis motorcsónak biztosítja a fürdőzők ellátását. Ilyen se nagyon van másutt azt hiszem, mint Görögországban.. :)

Nem tudom, milyen a többi e rejtett öbölsorból, de azért nem lepne meg, ha szerencsésen az egyik legszebbet választottuk volna. Legalábbis, nem könnyű elképzelni, hogy van ennél vonzóbb.. :)
A gyalogos bejárások mellett igen kellemes (és nyilván drágább) alternatíva lehet motorcsónakkal vagy hajótaxival bejárni e kis öblöket, és a környék adta egyéb szépségeket.

A konklúzióm tehát az, hogy Paleokastritsa és környéke valóban a sziget egyik, ha nem a legszebb része, annak ellenére és akkor is, hogy egy egészen picike averzióm kialakult vele szemben. Ám volt egy rész, melyről szintén úgy emlékezett meg a legtöbb olvasmányom, hogy Korfu legszebb vidékei között van, így a várakozásaim szintén nagyon voltak, de azt teljesen és maradéktalanul teljesítette is: ez pedig az észak-keleti része a szigetnek, főként a Kassiópi-Kalami szakasz-bár tulajdonképpen nyugodtan haladhatok ezzel a meghatározással még déli irányba, egészen Nisakiig, illetőleg észak felé Ag. Spiridonasig.

Maga Kassiópi, mely a környéken a legnagyobb település, vonzó hely, igazi görögös kikötővel, melynek két oldalán egy kis domb emelkedik, arra futnak fel a házak (de csak pár sor mindössze), a közepén meg egy pici, kis körforgalmas főtér gyűjti össze a látogatókat. Szép hátteret ad a városkának bizánci 'származású' erődje, míg onnan fentről az öbölre és a városra adódik kellemes kilátás.

Bár egyértelműen a turizmusé ma már, szép példája annak, mégis mennyire más az, ha egy egyébként is élő település rendezkedik be a turizmusra, mint, ha a turizmusért jönne létre egy összecsapott, hevenyészett falu vagy város.

Egyébként annak ellenére, hogy a főúttól több fizető parkoló is van, akik módszeresen felhívják a figyelmet, hogy ők az utolsó parkolási lehetőség a városban, ez nincs így. Egészen a kikötőnél is meg lehet állni, vagy a kikötő jobb oldalának a végében, ahol 'elfogy' az út. Csak éppen így ingyenes...:)

Ag. Spiridonas partja is, a környéke is erősen bejövős nekem, ugyanis van benne valami, amitől már-már Krétán éreztem magam-legalábbis engem erősen krétai érzések szálltak meg itt. A táj kiessége, a homok színe, valahogy a part kinézete mind-mind a nagy szigetet idézte bennem.

Másképp tetszett (de nagyon tetszett) Kalamaki, ahová egy nagyon nem gyenge lejtőn lehet lekocsikázni. A víz csodás, a homok szintén, a háttér varázsos, szemben az albán partok meg...

Egyébként kisgyerekeseknek ideális, kifejezetten sekély a víz-olyannyira, hogy egy hosszú stég vezet be a vízbe, a homokpadokon át, aminek mentén lényegében alig-alig van víz. Sajnos itt sem (ahogy Ag. Spiridonasban és a keleti Ag. Stefanosban sem) működik a frappéért napágyat projekt, 5 eurót kértek (volna) érte itt, Stefanosban 8-at.

Kalami egy igencsak ápolt kis falu, szemre még tán Paleokastritsánál is gazdagabb lehet. Komoly, rendezett villák épültek ide, a háttér lélegzetelállító a magasra futó hegyoldallal, a sok-sok égbetörő ciprussal (és persze olivafa az van itt is mindenütt).
Sokadszorra írom le, biztosan unalmas már, hogy szemben mindaz, ami Albániából látszódik lenyűgöző; azzal pedig, hogy éppen itt található a Durell-ház, mindennek van egy kellemes íze/hangulata, a part is csodaszép: a színe bámulatos, és még csak nem is zsúfolt.

Szívesen laknék itt egy második Korfun, bár tartok attól, hogy nem lehetnek éppen túlságosan olcsóak az itteni apartmanok.

Kalamitól pár perc Gialiskari beach, ami egy picike kis ékszerdoboz. Itt is fantasztikus a víz, imádnivaló az aprókavicsos (mindenféle feszilititől mentes) part, és egyenesen remekek a strand jobb oldalán található sziklák. Egyrészt, kényelmesen esik rajtuk a fekvés (a kavicsokhoz képest :) ), másrészt látványnak sem utolsóak.

Innen pedig mindössze pár perces gyalogút Agni beach, ott aztán már vannak tavernák, napernyők, meg egy picike kikötő is, a Korfu szerte megtalálható csónakkölcsönzővel. A part maga hasonlít Gialiskarihoz, ám jelentősen több az ember. A víztől felfutó hegyoldal azonban páratlan.

Fokozottan igaz ez a páratlan jelző a fenti két partot összekötő kis sétára.
Balról (Agni felé haladva) a tenger szépséges kékje látszódik lent, a sziklafal alján, jobbról az olivák mellett pedig azok a semmi máshoz nem hasonlíthatóan csodás illatú görög fenyők uralják a domboldalt, az illatorgiába pedig beszállnak még mindenféle fűszernövények is.

Nisaki azért már egy más világ: a hegyoldal zöldje itt is adott, a part kéksége és aprókavicsossága is, ám a hatalmas szálloda, ami itt van meglehetősen nagyvilágivá teszi a helyet.

Összességében ezen a részen a lelakottságnak, gazdátlanságnak lényegesen kevesebb jele van, mint más részein a szigetnek, szépségből, görögös hangulatból azonban csordulásig van. A tervezettnél sokkal több időt töltöttünk el itt, sok más, gyakorlatilag a teljes déli oldal elmaradt, annyira jó volt csak úgy, céltalanul bolyongani ezen a környéken-vagy éppen pihenni a partokon.


Azért ha nem is sokat de jártunk a Kerkyrától délre fekvő részeken is. Ez Benitsest és Ag. Dekát jelentette. Előbbi számomra tulajdonképpen kellemes meglepetés volt, annak ellenére, hogy iszonyat turistás. Ám itt is azt tudom mondani, mint már több helyütt ebben az írásban: nagyon nem mindegy, hogy az üdülőterületnek van-e múltja, még a turisták előtti világba visszautaló múltja vagy nincs. Benitsesnek, legalábbis a régi részének feltétlenül van, kifejezetten kellemes kis utcákat találtunk, és így utószezonban a tömeg is elviselhető volt teljesen.
Ennek ellenére kétarcú a városka, mert az új része borzasztóan kihalt, kifejezetten lehangoló, rossz hangulatú. Érdemesebb a régi részre menni itt.

A part aprókavicsos, keskeny, amolyan ipsossos, ideges halakkal. De tényleg. :)
Történt ugyanis, hogy ácsorogtam a vízben, vártam az oldalbordát, aki még picit tollászkodott a parton, egyszer csak érzem, hogy valami megbökött. Gondoltam, biztos felvertem a lábammal a kavicsot a vízben és valahogy az érhetett hozzám. Picit arrébb léptem, pár másodperc, újra megtörténik az előző esemény. Csak nem egy medúza?, kérdezem magamtól (mivel eleddig megúsztam a medúzascsípést így nem tudom, hogy az milyen), arrébb lépek párat, és vizsgálni kezdem a vizet. Erre meglepő dolgot látok: egy kb. tíz centi hosszú halacska, ezüst színnel, a farkánál színes pamaccsal úszik a lábam felé és afféle kamikazeként nekimegy a falnak, mely ez esetben a bokám. Most már felismerve az ellenséget továbbmegyek, immár teszt jelleggel, és a halacska, találva egy hasonszőrű társat, már kettesben támadt rám. Szürreális élmény volt! :D

Az épület stílusából adódóan egy picit szintén szürreális az Achilleon, Sissi kastélya. Szürreális, hiszen viszonylag ritkán lehet jellegében monarchiabeli építményekkel találkozni a mediterrániumban (persze tudom, vannak kivételek, ott van mindjárt Fiume vagy Trieszt, melyek ugye töltve vannak velük), még kevésbé Görögföldön.

Igen szép egyébként az épület is-az állapota is-, és a kertje is. Ennek ellenére szerintem túlságosan is drága, 7 eurót soknak éreztem érte, de ez nyilván szubjektív.
Ingyenes ellenben az élmény amit Ag. Deka tartogat. Ez az élmény pedig egy remek, kanyargós, szédítő autós csúcstámadásból, majd a csúcson (de már út közben is jó sok helyen) egészen csodálatos kilátásból állt össze. Előttünk hever szinte egész kelet-Korfu, a főváros, a reptér, a túloldalon a görög és albán szárazföld hívja fel magára (már sokadszorra) a figyelmet, míg a másik oldalon a nyugati part mutatja magát, a Korission tótól már-már Paleokastritsa hegyeiig.

Korfu, azt hiszem ez kiderült, elég gazdag kilátóhelyekben, a beszámoló végén még egy újabbról teszek említést: ez pedig a sziget teteje, vagyis a Pantokratoras.

A látvány persze nem semmi: albán hegyek, görög szárazföld, Korfu-kelet, benne a fővárossal. Szinte már-már unalmas. :) (persze max. újra és újra leírni és újra és újra elolvasni lehet az, tapasztalni nagyon más :) ). Ami különleges itt, azok a közvetlen közelben lévő hegyek. Pontosabban itt, Korfun azok, ugyanis errefelé bizony a szikla az úr (nem pedig a zöld), a növényzet inkább csak viszonylag apróbb bokrosokból áll, igazából egyedül a vadkecskék hiányoztak a tökéletes hangulathoz. :)
A hatalmas adótorony és monostor kettőse bizony bizarr látvány, elég furcsa ez így együtt. :)

Ilyen volt hát számomra Korfu. Buja zöld, szépséges kék, kedves, barátságos, a negatívságai pedig számomra teljesen megbocsájthatóak.
Azért bevallom, a szívemben nem ért fel Krétáig és Rodoszig, de ha turistás, ha nem, ha elhanyagolt ha nem, ha elcsépelt, ha nem, nekem, nekünk bejött.

Ráadásul, van egy különös utóhatása is a Korfunak: minél több nap telik el a hazaérkezés óta, úgy nő a sziget értéke bennem, úgy értékelődnek fel az ott megéltek, lesz egyre kellemesebb érzés visszagondolni rá.

A jövő nyári úti cél már bizonyos(nak tűnik), nem készülök ezen változtatni, de egyszer, talán nem is túlságosan soká, vissza fogok még térni, azt hiszem.
Hiszen sok minden ki is maradt: szinte a teljes Kerkyra-Paleo alatti terület, nem beszélve Paxosról, ami vonz engem annyira, hogy ne is csak egy napos útra, de két-három-négy napra is szeretnék átmenni oda (csak ne lenne annyira drága...:) ).