Ugyanazon az utazáson, amin Leroson is voltam, ennél a kicsi szigetnél is jelentősebben kisebbeket is felkerestem. Tényleg apróságok: Arki nagyságrendileg a tizede, míg Lipsi szűk harmada déli szomszédjának (és hogy a kedvenc Gavdoshoz mérjem: Arki 1/5-ödnyi, Lipsi 1/2-nyi Gavdos).
Ráadásul, nem véletlen, hogy a szokásos végződések helyett e két szigetnél a többes számot jelentő -i (vagy -oi) van a szavak végén: ugyanis tulajdonképpen szigetcsoportokat alkotnak (a két legnagyobb Arkos és Lipsos) és e hatalmas terület a környező szigetekkel együtt értendő. Eljutás: egyrészt mindkettő benne van a nagy szigetjáró hajók menetrendjébe is (nyilván nem mindennap kötnek ki ezeken a szigeteken), így Pireuszból, és Chios-Samos-Rodosz felől is elérhetőek. Emellett, kis társaságok is járnak, Kalymnosból-Lerosról és főként Pathmosról.
Arki azt hiszem messze a legvilágvégibb hely, ahol nekem módom volt járni. Ehhez a szigethez képest Gavdos maga a Cote d'Azur nyüzsgése. Legalábbis nyáron, mert Gavdos ugye kb. lakatlan télen, Arkira viszont kimutatnak ötven helyi lakost is. Hát nem tudom...a kétségeim jelentősek erre nézvést.
Mindenesetre, ami egyáltalán nincs: értelmezhető burkolt út és autó. Ami van: kopár szikla. Meg pár bokor és cédrus; de inkább azért szikla. Sárga, barna, zöld... Rengeteg kecske. Három taverna. Egy-két apartman. Kettő, esetleg és jó indulattal három vagy négy strand. Egy értelmezhető méretű, és még egy-két alig-kápolna.
És be is fejeztük. Ha kiterjesztjük a dolgot, akkor az egyik 'Arki-szigeten', Marathin van további két alvóhely és egy taverna (ide én nem mentem át, így erről nincsen 'elsőkézi' információm).
Úgyhogy, természetközeli, világból kiszakadós, nagyokat túrázós, még több könyvet elolvasós üdülésre ideális; minden másra ott a mastercard.
Hanem, abból a kevésből az egyik strandja eléggé híres. Ezen azt értem, hogy mind a yachtozók, mind a környező szigetekről, főként Pathmosról, Lerosról és Kalymnosról induló egynapos hajóútra befizető turisták nagy számban keresik fel. Az oka a víz színe, a meglehetősen karibi hangulat (persze becsapósan, hiszen a fehér partvonal amolyan lefkádásan kavicsos, és nem homokos), és az állítólag egész gazdag víz alatti élet. Tiganakia a neve, a sziget keleti sarkában.
A kikötő mellett van Avgusta beach. Mondjuk itt ettől a ténytől (márhogy a kikötő mellett fürdeni) a legkevésbé sem kell megijedni. Bár az ide érkező komp igencsak méretes de itt teljesen tájidegen. Ennek megfelelően azért nem is túlságosan gyakori vendég még főszezonban sem, úgyhogy attól tartani, hogy az olajpára felszínén tudunk csak ejtőzni a vízen, nos, nagyon nem kell.
Végül Limani beach, a sziget túloldalán, egy erős órás kirándulás eredményeképp kapsz egy önálló, világbajnok, homokos, türkiz és égkék, cédrusokat kellő számban tartalmazó, szélvédett öblöt. Ami már a sziget tetejéről is megkapja a hívogató jelzőt. Ahogyan szerintem Arki is. Mert olyan, hogy már akkor meglepődsz, amikor bekanyarog a hajó a kis kikötőjébe, mert ritkán annyira világoskék a víz egy kikötőben, mint itt. Aztán felméred a kifejezetten csicsás tavernákat, hallod a csöndet, megmászod a szigetet Limanit keresve, aztán a kellemes sportmozgás után elfekszel, és úgy érzed, ismét megérkeztél.
Lipsi azért nagyon más; inkább közelít Leroshoz. Viszonylag lakott is, és (elsősorban olasz és holland) nemzetközi turizmus is létezik (azért egyszerre elkeserítő és megnyugtató is az a helyzet, hogy Magyarországon többnyire még mindig mennyire szűkös és változatlan a görögországi 'kínálat', és menyire nincs ez így másutt).
Pedig én azt hiszem objektíven nézve (már amennyire az lehetséges egy értelemszerűen szubjektív szemüvegen át) olyan sok ok erre nincs. Tényleg egy-két természeti-építészeti, és szintén ekkora nagyságrendben fürdési truvájon és nagyszerűségen kívül mást nem tudnék kiemelni. Felsorolni és majd ebben a posztban bemutatni igen, de igazából Lipsi azon görög helyek között van, melyek a megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan hangulatukkal képesek hódítani, vonzani.
...Mert hogy az volt, hogy mikor már a Lipsin töltött napok után, Lerosról nézve feltűnt a látóhatáron e kis sziget, kvázi barátként 'szólítottam meg'; az ott töltött napok alatt szépen bebújt a bőröm alá, és véltem így megérezni végül a lipszizés lényegét.
Az első tapasztalás a főváros lesz (fenti fotók készültek ott). Aminek ténye már önmagában érdekes, hogy egy ennyire kicsi helyen egy teljesen szabályos, a domboldalra felfutó, klasszikus 'chórát' találhatunk. Pedig így van. Ami szintén már itt szemet szúró benyomás, és aztán bejárva a szigetet bizonyossággá válik, hogy Lipsin a Görögországban amúgy is magas km2/vallási létesítmény együttható kiugróan magas. Rengeteg a templom és a kápolna. Mintha minden családra jutna egy kb. Mikor megálltam valahol valamiért, fotózni vagy hasonló, random megszámolgattam, éppen mennyi látszik szabad szemmel és úgy emlékszem, sosem álltam meg húsz alatt.
Úgyhogy, variációk fehérre és kékre:
...És van ott még, ahonnan ezek jöttek, csak mondom.
Ezzel az épített dolgokkal meg is vagyok, jön a természet, vagyis hegyvidék és strandok.
Lientoú beach lényegileg a főváros strandja. Lipsin ismeretlen fogalom az organizált part; oké, olyan van, hogy van valami kis kantin, de napágy meg ilyenek nincsenek. Ergo, ezen a 'népszerű' strandon sincs, hacsak a környéki apartmanokban megszállók nem hoznak ki magukkal. Viszont, kissé meglepő módon, műanyag elemekkel szépen kirakva van egy 'játszós medence' megjelölve, ami természetes vizeknél kissé szokatlan. És van természetes árnyék, a környéken sok virág, van még fehér épület és kb. két-három templom.
Kvázi a főváros strandja pedig Kambos, ami egy kb. negyedórás sétára van tőle. Ennek ellenére már 'vidék', lásd még foglaltság. :)
Lipsi olyan, hogy a fővárostól keletre van a lakott rész (még ha valódi településsé nem is állnak másutt össze a házak), viszont egy-két strand kivételével semmiképp se mondható impresszívnek. A nyugati rész nem csak dombos, de kifejezetten hegyes, így itt szinte lakatlan, viszont nagyon szép is izgalmas. Előbbi - márhogy szép- Platis Gialos beach fő jellemzője, míg az utóbbi, az izgalmas pedig Kimisi beach-é és az oda vezető úté. Na nem mintha szépségtechnikailag szégyenkezni valója lenne az utóbbinak. De előbb Platis Gialosról mellékelem mocsok sok fotót. Tényleg egy rendkívüli strand ez, egészen felülmúlhatatlan színekkel. Ez még szerintem az én fotóimon is átjönnek, hát még ha tudnék is fényképezni. :)) Egyébként igen sekély, nagyon de nagyon lassan mélyülő öböl ez, kemény és puha homok föveny vár a vízben is, és mivel öböl, így igencsak szélvédett is. Egyik legjobb strand ever.
Kimisi éppen átellenben van az előbbivel, a sziget déli oldalán. Elérése során át kell kelni Lipsi legmagasabb hegyén, ami azzal is jár, hogy e nyaralás egyetlen erdőnek (bokorerdőnek) nevezhető területén keresztül vezet a betonnal burkolt, egészen szerpentines, keskeny utacska. Aminek végén már lábbusz visz le a persze teljesen 'pőre' parthoz - illetőleg, egy kiépített gyalogösvény a Kimisi Theotokou kápolnához (ami zárva volt). A fényképészeti hiányosságaim miatt a mélységek és magasságok dermesztő változatosságát, a hegyoldalak mélységét és meredekségét el kell hinnetek nekem.
Végül ömlesztek még pár fotót a keleti oldal strandjairól. Katsadiá.
Papantriá.
Hohlakora.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése