Hydra, Pórosz és a Methana-félsziget (2020 nyarán)

Egy viszonylag gyors ötlet majd döntés eredménye lett ez az út. A kinézett-tervezett, menorcai üdülés elmaradt, mert addigra, mikorra mentünk volna, már bőven beindultak az újrazárások és törölték a repjegyeket; azonban Görögország tök jól védekezett, így oda még simán lehetett utazni augusztus második felében is. Végül kisebb bizonytalankodás után úgy döntöttünk egy barátommal, hogy gyorsan neki is indulunk.

A bázis a félsziget volt, onnan fedeztük fel magát a peninsulát és a két szigetet, mindegyiket egy-egy nap. Emellett az athéni reptérről jövet-menet jutott idő a Korinthosi-csatornára,

és az epidauroszi színházra is.

 

Kezdek Hydrával jól.

Ami egy ugye módfelett népszerű, borzasztó jó 'sajtójú' (nem is annyira nagyon) pici sziget, igen közel a Peloponészosz legkeletibb csücskéhez. Innen is át lehet hajózni (mi így tettünk), de akár Pireuszból is. A sziget szándékoltan autómentes, közlekedés csak gyalog és szamárháton. Ám népszerű sziget, ez itt véletlenül sem Arki: a gyalogutak is sokfelé (főként a tengerhez közel) burkoltak, ápoltak, a szállások is, a kávézók is, minden is igyekszik elegáns lenni és a vastag pénztárcával rendelkező turistákhoz szólni.

Ettől még nagyon szép: a főváros fantasztikus (fenti képek persze onnan valók), mind fekvés, mind építészet, mind minden téren.

A kilátás lélegzetelállító: a lábunk előtt Dokos, picit távolabb Spetses szigete, és persze a Peloponészosz. És persze kellően magasra emelkedve (például esetünkben a Profitis Elias monostorig) maga a sziget is ott hever előttünk, mely sok helyen határozottan zöld, a görög fenyők között szédítő az illat...

Csendélet cicával: út nincs - de traktor-rom azért még itt is van, direkt hozták ide, hogy megmaradjon a fíling

...és a strandjai is szépek - igaz, kicsik és sajnos végtelenül organizáltak. De legalább annyira jó a part mentén, strandról strandra sétálni! Tényleg nem véletlenül lett Hydra népszerű - más kérdés, hogy jókor jöttünk, mert 2020 nyarán önmagához képest kevésbé volt zsúfolt (a fotókon egyébként előbb Avlaki, majd Kamini beach látható).

Ha Hydránál azt írtam, közel van a szárazföldhöz, Pórosz esetén ez hatványozottan igaz: egészen rá van arra simulva, a rendkívül gyakran közlekedő kompok mindössze pár perc alatt a szigetre visznek. 

Itthon Hydránál kevésbé ismert, pedig egyébként kifejezetten turistás hely, köszönhetően annak, hogy közel van Athénhez, könnyű odajutni és az uralkodó szín Görögországnak ezen a részén - nyilván a kék mellett - a zöld. Pórosz buja növényzettel rendelkezik, menő fővárossal és sok-sok igen szép (és bizony elég zsúfolt) stranddal. 

És - fun fact - tulajdonképpen szigorúan nézve két szigettel. Póroszt ugyanis kettéválasztja egy természetes, pár méter széles csatorna: a délin, Sferián fekszik a főváros (egyharmadát el is foglalja),

...a jóval nagyobb északin, Kalavrián pedig (kis túlzással) minden más. Tehát a strandok, tehát a sziget hegyi része, tehát a pínea erdők. Utóbbiakat le is tudom most egy fényképcsokorral, aztán jönnek a strandok, amiről főként 'szól' Pórosz.

A háttérben a Methana-félsziget

A sziget belső, nyugodt, rurális vidéke

A Moni Zoodochou monostor a sziget keleti oldalán

És akkor a póroszi strandokból néhány (inklúding a strandról strandra utazás közötti póroszi táj).

Megali Neorio.

Ez egy egész nagy öböl, aminek a keleti oldalát nevezik igazából így - ha jól raktam össze az infókat - de a képek az egész területet mutatják, melynek a nyugati sarkán egészen csöndes, mindentől védett mini-saját strandokat lehet találni; mondjuk merem állítani, hogy az határozottan elvesz az élményből, ha a szomszédos ilyenen egy orosz milf üvölteti a szláv diszkózenét...

Love bay. 

Picike, tényleg nagyon romantikus (lehetett egykor, mikor a nevet kapta), nagyon zöld, nagyon szép strand. Csak hát, minden négyzetméter ki van használva napernyőnek.

Russian naval beach

Ez egész tágas, az egykori katonai létesítmény torzója valahogy illik ide, és igazán mesés a táj is, a vízen Daskalio mini szigettel, amin egy kis kápolna is van.

Gerolimani

Ráfordulunk a sziget nyugati, Methana-félsziget felé néző oldalára. Ide nem mentünk le, így csak a 'távolból' kattintgattunk.

Vagionia

Pórosz északi oldala jóval nyugodtabb, strandból is kevés van, igazából ez az egy az, ami érdemleges. Mocsok jól néz ki, kevesen is vannak, de sajnos az ápoltsága is elmarad a kívánalmaktól - legalábbis a nagyobbik részén, mert a keleti végein, kis mászással átjutunk egy picike részre, az sokkal jobb (viszont, ezt itt mások is tudják).

Végül, Askeli beach közelről és Monastiraki a távolból.

Elsőre talán legtöbbünknek nem Görögország jut az eszünkbe, ha vulkanikus tájakra gondolunk, pedig elég csak Santorinire gondolnunk, hogy belássuk, ez nem feltétlenül helyes alapállás. Azonban a Methana-félsziget talán még inkább rácáfol minderre. A mindössze pár tízméter széles földnyelvvel a szárazföldhöz kapaszkodó kicsi terület ugyanis több, mint harminc tűzhányó otthona, melyek közül a legnagyobb, a Kameno Vouno jelenleg is inkább szunnyadó, mint már biztosan kihunyt vulkán. A térsége is ezt bizonyítja: miközben rendkívül zöld, módfelett üde a környezet, a talaj anyagai és színei, a megkövesedett, hatalmas (de nagyon könnyű) lávadarabok mind-mind a lanzarotei élményekre emlékeztettek, ami háromszáz tűzhányójával tényleg a vulkanizmus maga. 

Visszajövünk mindjárt még ide a methanai hegyvidékre, mert a vulkánhoz vezető út is látványos, azonban előtte még egy-két gondolat minden másról, ami még Methana.

Például, nyilván szoros kapcsolatban a vulkanikus erőkkel, igen jó gyógyvíz forrásokkal is rendelkezik a terület. Ennek leglátványosabb bizonyítéka a félsziget fővárosába belépve az átható tojásszag, és a méretes, klasszicista stílusú, már-már monarchiai hangulatot árasztó gyógyfürdő fogadóépület, és az előtte lévő kiterjedt medence.

Cizellálok: egykori gyógyfürdő. Mert hát nem működik, de legalább pusztul. Minden elfogultságom ellenére se fogom ezeket a dolgaikat megérteni a görögöknek sosem. 

Ami jó, hogy a forrás eléri a tengert; ahol ez megtörténik, egyrészt brutál szép lesz a víz, másrészt akár télen is fürödhető hőfokú, lévén forró víz ömlik itt az öbölbe.

Egy másik 'bizonyíték' a hőforrásokra a Pausanias-fürdő. Ez egy picike épület, előtte egy ugyan emberi kéz által kialakított, mégis természetes jacuzzival. Mindez kvázi a tengerben, Agistri és Aegina szigetekkel szemben...szóval azért ez elég jó, na. 

'Hagyományos' tengerparti fürdőhely is van a félszigeten; de nem sok. A legnépszerűbb Limnionas, a fővárostól pár percre északra,

aztán Methana városban magában is van erre pár (nagyon átlagos) lehetőség, illetve a félsziget dél-nyugati sarkában, Vathi városkától délre is vannak-volnának igen szép, vízben kék, természetben üde zöld öblöcskék. Ezek teljesen természetesek, semmi emberi feljavítás, ami tök oké, de kissé szemetesnek is találtuk őket közelről.

De lényeg Methanán a táj: kirándulás, hegymászás, erdei túrák, na és a világvége utáni kanyar mögött fekvő, bizony elég szegény, öreg, és nagyrészt ma már csak vegetáló, picike települések azok, amiért érdemes ideutazni.