Tenerifén 1. (praktikusságok, szállásinfók, repülési dolgok, Playa de las Americas, Los Cristianos, Los Abrigos)

 Ez azért nem volt semmi.

Már a tavalyi, Costa del Sol-os januári 'ottlevés' is meseszerű volt, már úgy klímailag (másképp is, de most maradjunk csak ennél). Erre idén a Kanári szigetek legnagyobbika adatott meg, 20-22 fokkal, ugyanilyen óceánvíz hőmérséklettel, napi több órás (azért közel sem zavartalan) napsütéssel, rövidnadrágos, strandpapucsos öltözködéssel-méghozzá életem legolcsóbb üdüléseként.

Történt ugyanis, hogy sokan másokhoz hasonlóan én is belementem a Regency Club promóciós hetébe, melynek lényege az, hogy ők adnak ingyenes szállást, cserébe én rájuk szánok pár órát, hogy elmondják, miért lenne jó nekem (is), ha bevásárolnám magam oda, apartman tulajdonosként, pontosabban résztulajként. Kötelezettség és elkötelezettség-mentesen.
A közvetítőm (akihez egy kedves fórumtárs önzetlen segítségével és javaslatára jutottam el és aki szintén fórumozó-közbevetőleg: ha ez a tény, ez a kvázi ismeretség nem lett volna, nem mertem volna bevállalni ezt a dolgot; távol vagyok ugyanis lelkileg is mindenféle beszervezéses dologtól) ráadásul segítségemre volt abban, hogy fentieket meg is fejeljük: félpanziós ellátás is jutott még, szintén ajándékként.

És micsoda félpanzió! Mi két helyen szálltunk meg, két nap után átköltöztünk a Regency másik apartmanházába/komplexumába. Az első volt a barátságosabb hely, a második picit úriasabb, amiben én nem nagyon érzem otthon magamat, feszélyez.
Viszont, e második helyen elsőrangú konyhát vittek. A vacsora slow food jellegű volt, díszes kiállítás, ízletes ízek jellemezték, élőzene kísérte minden este, ám az adagok is méretesek voltak, mindezek ellenére. Egy komplett étlap volt itt, nem menüválasztásos (mint az első helyen), hanem azt rendeltünk amit csak megkívántunk.

A reggeli pedig...legjobb, ha sorolom, balról-jobbra :) :  az angol reggeli 'kellékei', úgymint paradicsomos bab, kolbász (iszonyat rossz volt egyébként, döbbenetesek a britek azért :D), bacon (aminek a neve minden ellenkező híresztelés ellenére sem a bakonyi szóból származik :) ), rántotta, tükörtojás, keménytojás és lágytojás.

Majd a kenyérpirító, mellette, szeletelve háromféle kenyér, közte a toast és két 'rendes'. Ezt az egyéb pékjóságok követték, többféle színű, méretű, alakú bagett-félék, na és az édesek: croissant, három ízben pite, ilyesmi.

Jöttek ezután a gyümölcsök. Így: zöld alma, piros alma, mandarin, narancs, két, általam nem ismert nevű cucc, maraguya, helyi banán, gránátalma, körte, ananász és három féle (tényleg!) dinnye.

Ja igen: és gyümölcssaláta is, meg kompót. Meg szőlő is, persze mindkét színből.
Nem minden reggel, de kétszer volt cseresznye is. Januárban. És mézédes, ropogós, mintha apukámék kertjéből származna. Nem mirelit; fáról, éretten beszerezve. Elképzelésem nincs, honnan a viharból szerezhették... :D

Ezután értük el a müzlis dolgokat, ebből háromféle volt, háromféle öntettel, plusz a hideg tej.

Húsféleségek és hozzátartozóik: kétféle gépsonka, serrano sonka, kétféle szalámi, négyféle sajt (közte brie), tonhal, füstölt lazac...nagy paradicsom, szeletelve, cherry egyben, olivabogyó, saláta, rucola...

Ezt a vegyes dolgok követték, úgy, mint vaj, lekvárok, efféle kiegészítők.

Már csak az italok maradtak: háromféle gyümölcslé, pezsgő, ásványvizek, mindenféle kávéra valók, és már kész is, ennyi volt az egész-leszámítva, h kérésre készítettek omlettet, palacsintát, és még egy-két dolgot.

Ami pedig a bemutatót illeti, mi azt személy szerint nem is értettük: bő másfél, szűk két óra volt az egész, nagy részében kedélyes beszélgetéssel (kifejezetten szimpatikus volt az előadó srác, nem volt egyáltalán erőszakos, kivagyiskodó, semmi negatívság); például, még odáig sem jutottunk el, hogy mennyi is annyi. Úgy néz ki, nagyon leríhatott rólunk, h nem valószínű semmilyen szinten, h vásárolni fogunk, pedig a legkomolyabban mondom, még kis érdeklődő is voltam, visszakérdeztem, szerettem volna megérteni, miért is jó ez, akár nekik, akár nekem. Persze lehet, h csak a srác volt valamiért hiperelfoglalt, nem tudom.

Mindegy, így, ezek után végképp a lehető legjobb választás volt ez, még egyszer kifejezem ezer köszönetemet a két segítőmnek ezért az élményért, amit átélhettünk ott! :) 

(Akit pedig érdekelne ez a dolog, jelezze nyugodtan, továbbítom érdeklődésüket a megfelelő helyre)

A Kanári szigetekről sokan gondolják még mindig azt, hogy az valamiféle luxus üdülőhely, ahová eljutni is, ott lenni is komoly kihívás. Ezzel a beszámolóval is szeretném romba dönteni ezt a tévhitet: először is, a sziget kifejezetten olcsó. Ami nekünk, magyaroknak praktikusan azt jelenti, hogy az árak a közértekben nagyjából-egészében megfelelnek a hazaiaknak, valamivel azért drágább, de nem gondolnám, hogy nagyságrendekkel.

Sok minden olcsóbb azonban, például az üzemanyag, ami kemény 1 euró, max. 1.10. Szállásokat is lehet emberi áron találni, most, télen legalábbis biztosan, kb. 25-40 euró per éj áron.

És a repülőútnak sem kell annyira drágának lennie, mint ahogy a Neckermann-nál elérhető charter lenni szokott; igaz átszállással, de többféle lehetőség is áll az utazó előtt: Brüsszelen, Bergamon és Milanon, Londonon, Madridon és Barcelonán át is elérhető a sziget, de biztos vagyok benne, további eshetőségek is vannak még. 

Update: persze közben a helyzet jóval egyszerűbb lett, hiszen fapadosokkal, Budapestről közvetlenül is elérhető a szigetek közül négy is: Tenerife mellett Gran Canaria, Fuerteventura és Lanzarote is.

Mi odafelé Barcelonán át mentünk, a délutáni Wizz Air géppel, amivel fél 8-ra értünk a katalán fővárosba. Innen, bár volt 100 perces átszállással egy esti gép is a szigetre (amit, mint tapasztaltuk, simán elértünk volna, de a januárra való tekintettel nem mertem kockáztatni) kora reggel utaztunk tovább. Eleddig még sosem éjszakáztunk reptéren, most ezen a tűzkeresztségen is túl vagyunk. :) Erre a barcelonai reptér az egyik legjobb egyébként, kényelmes, szivacsos padokkal, teljes éjszakai nyugalommal, csönddel. Én 5 órát is aluszkáltam, amire pedig nem sokat tettem volna fel előzetesen. :D

Mondjuk rendszer ebből nem lesz, de egyszer azért érdemes volt kipróbálni ezt is-amíg lehet. :)

Visszaút Madridon át történt, mindössze három és fél órás átszállással, vagyis ez nagyon komfortos volt. A repülőjegy ára két főre, oda-vissza, feladott csomag nélkül 148 euróba került.

Hozzáfűzném még, hogy simán megoldható odaúton is az éjszakázás-mentes megoldás; nekünk abba, h ezt választottuk abszolút belejátszott a kíváncsiság is a reptéri éjszakázást illetően (a jó áron szerzett repjegyeken túl, nyilván).

Egyébként mind a négy út eseménymentes volt, menetrendszerinti indulásokkal/érkezésekkel. Legnagyobb történet az volt, hogy hazafelé Madridból nem találtak egy utast a Wizz Air utaskísérői :D. Számomra új volt még a tenerifei sorállás módja a kapunál: aki megjött, letette a poggyászát a sorba-majd leült. Így a gépbe érkezési sorrendbe szálltunk be. :) Ahogy láttam, Madridban, Mallorca felé is ez a szokás dívott-Pestre viszont már nem...

Barcelonába és Madridból 3/4 ház lehetett, fogyasztás közepes. A két tenerifei járaton közelebb volt az lf az 50%-hoz, mint a kétharmadhoz. Odafelé úton a csökkentett kabinvilágítás előnyeit élvezhettük, bár ez elmaradt attól amit vártam: csak a szélső diódasor nem világított, középütt teljes erővel mentek a lámpák, ez így túl sokat nem ért.

Ezzel újra megerősödött bennem az a felismerés, hogy a Ryan változásai összességében számomra nem voltak túlzottan pozitív hatásúak.

Autóbérlés az Autoreisentől, a 8 nap (ugyanis egy napot még ráhúztunk az ott tartózkodásra) 123 euró volt. A legkisebb kocsit kértük, egy jó nagy C4 Grand Picassot kaptunk, ennek minden előnyével és hátrányával.

Mind az átvétel, mind a leadás példaszerű, gyors, semmi cicó. Papírozás, fizetés, majd elmondja a hölgy, hol találjuk a kocsit a parkolóban, odaadja a papírokat és a kulcsot, deposit fel sem merül-és léc.

Leadáskor ugyanez fordítva: elmondjuk hol hagytuk az autót, elveszi a kulcsot és már kész is.

Nos, azt hiszem majdnem minden, 'praktikus' infót megosztottam; még valami, aztán belekezdek a szigeten átélt élmények leírásába is. Többen kérdezték a fórumokon, mennyi a taxiköltség, mennyi a közlekedési költség...Lefényképeztem a fővárosi/la lagunai tömegközlekedési árakat, valamint egy teljes szigetre érvényes taxi díjtáblázatot, melyeket felteszek ide (egyébként a santa cruzi és la lagunai tömegközlekedésről még lesz szó a városoknál majd):

Tenerife már érkezéskor is lekenyerezett bennünket: kellemes, húsz fokos, napos időjárással fogad. Mivel az északi reptérre érkezünk és a sziget dél-nyugati csücskébe igyekszünk, végighajtunk az autópályán a fél szigeten, szinte végig az óceánhoz közel. Mit mondjak, van ennél rosszabb érzés, mint napsütésben, tavaszi melegben és januárban végigkocsikázni az óceánparton. :)

Bár elvileg ez a dél-keleti része a legkevésbé inspiratív része a szigetnek (mivel az egykori erdőségeket az évszázadok alatt teljesen letarolták...), nekünk, főként így elsőre nagyon tetszik ez is: változatos hegyvidék alsó részén visz az út, ahol a fák hiányában lassan a termőtalaj is erodálódott, maradtak a sokszínű sziklák, rajtuk számtalan féle és formájú kaktusz, legnagyobb számban egy olyan fajta, mely úgy néz ki, mint egy élő (és persze zöld :) ) churros. :), és valamiféle minifa: olyan, mintha bonzai-ok lennének, csak persze annak óriásiak: kis törzs, rajta lombkorona, csak éppen bokor méretben. 

A szállás (az első) Playa de las Americason van (pontosabban, felette, Torviscasban), ami pontosan olyan üdülőváros (a vele totálisan összenőtt Los Cristianos-szal együtt), amilyennek pl. egy floridai hasonló helyet képzelek. :) Hatalmas üdülőkomplexumok, melyek stílusaiban egyáltalán nem nehéz felfedezni pozitív hozzáállás esetén mondjuk a szecessziót (olyan értelemben, hogy keverik a stílusokat), negatív (bár inkább reális :) ) hozzáállás esetén pedig az öncélú giccsre való hajlamot. 

Van itt minden: ókori római építészet stílusában megépített bevásárlóközpont, panteonos szállodabejárat, gipszstukkós erkélyek ezrei, na és néha egészen döbbenetes színek, olyanok, melyeket el sem tudtam volna képzelni épületeken. :) 

A partjai is változatosak, főleg ami a homok színét illeti, a már-már feketébe hajlótól a szürkén keresztül (tán ebből van a legtöbb) a sárgásig van minden. Na és méretesek, van köztük kilométeres hosszúságú is, felteszem azért mindig el lehet férni. Ezt azért is merem feltételezni, mert jó sokan vannak: a parton is, a városban is, szinte hömpölyög a sok ember-ez, na és a klíma együtt végképp nyárias hangulatba ringatja az embert.

Szimpatikus, hogy szinte az egész partszakasz úgy lett kiépítve, hogy mozgásukban korlátozottak is igénybe vehessék. És teszik is, őrült sok motoros és kézi erővel hajtott kerekesszéket láttunk, ha jól tévedek, még bérelni is lehet őket, kb., mint a biciklit.

Még egy tulajdonsága van ennek a dél-nyugati, turistaközpontos régiónak: nem csak a tévébe süt be mindig a nap, hanem ide is. :) Lehet a mögötte lévő hegyeken felhősapka, akár korom fekete is, lent, a parton szinte biztos, h süt a nap. Ez az itteni, speciális mikroklímának köszönhető, melyet a tengeráramlás mellett a hirtelen 'kinövő' hegyek okoznak, együttes erővel.

Mi persze jöttünk-mentünk a szigeten mindenfelé, de tényleg döbbenetes volt hazafelé tartva, mikor már messziről látszódott, h Los Cristianos határában megint mintha elvágták volna a fellegeket, és a tenger felett lévő nap besüti a partszakaszt. 

Írtam előbb, hogy Los Cristianos teljesen összenőtt Playa de las Americas-szal. Azonban mégis van köztük különbség: előbbi létező település volt a pre-turista időszakban is, így van valamiféle személyes hangulata és talán a mérsékletesség is inkább erénye, mint a szomszédnak. De azért nem nagyon:

Ez már ízlés dolga, de az óceánpartja is jobban tetszett nekünk, így ami időt part mentén időztünk azt itt tettük, főként két partszakaszon, a Playa de las Vistas-on és Playa del Camisón-on. Szép, finom sárga homokos, jól felszerelt strandokról van szó, szép színű a víz is. Telis-tele van fürdőzőkkel, napozókkal, de sokan sportolnak is a parti fövenyen, szintén sokan csak ücsörögnek a part menti padokon (na és a végeláthatatlan étteremsorokon). Akit esetleg ez érdekel: a napágy és az ernyő 9-12 euró.

Innen keletre még sok-sok part húzódik, de bevallom, sztem meglehetősen érdektelenek: nem különösebben szépek, se a part se a scenery. Annak ellenére, hogy vannak közöttük híresek, pl. El Medano, mely a szörfözők paradicsoma (szó mi szó, miközben nekünk a széllel szerencsénk volt végig, itt valóban jó erős volt, zavaróan és bántóan erős) és a teljesen a parton emelkedő Montana Roja teszi egyedivé és felismerhetővé. 

Ezen a részen nekünk leginkább Los Abrigos tetszett. Igaz, itt nincs igazából part (viszont ami van az olyan fekete, mintha festve lenne: sok méretes rák sütkérezik a köveken, őket is elérte a festés :) ): ez egy egykori kis halászfalu, melynek part menti részén ma egyszerű, nem is drága, hangulatos haléttermek húzódnak. Iszonyú picike hely, ha egy utcácskával is feljebb megy az ember az éttermektől, már szinte ki is ér a falucskából. :)

Nem számítva a két turistaközpont harsányságát-és talán erőltetett lesz a következő párhuzam-ez a déli rész imitt-amott, újra és újra Görögországra emlékeztetett: hol az építészetbeli hasonlóságok/egyszerűségek, hol a táj szigorúsága, hol zöld színű kopársága (khm...néhol lepukkantsága...:) ) okán; ám ezzel együtt és mindezek ellenére mégis leginkább azért, mert a föld egyfajta melegséget, jó érzést, nyugalmat áraszt magából mindkét helyen.

Folytatás a nyugati oldal további általunk felkeresett látnivalóival valamint a keleti végekkel itt,  a Teidével és az északi part két nagyvárosával itt.