Nyugaton, a már Északon - Macedóniában. 2: Ohrid, Sv. Neum, Galicica Nemzeti Park ('18 május)

Első rész Matka-kanyonnal, Mavrovo Nemzeti Parkkal itt.

Egy későbbi, újabb macedón út pedig itt.

Ohrid. Macedónia legismertebb városa és környéke a hatalmas, itt-ott szinte tengerszerű tóval, melyen Albániával osztozik az ország. Van amúgy nemzetközi reptere is, még a Wiz Air is használja, pl. Bécsből közvetlenül is el lehet jutni ide.

 

A város nem túlságosan nagy, viszont látható rajta az ismertsége, egészen más világ az országból eddig tapasztaltakhoz képest. Teljesen rendes európai város, bárhol másutt is elmenne, és mindez az árakon is érződik. Nem mondom, hogy hú de drága, de közelebb van a nyugat-európai szinthez, mint balkánihoz, az biztos. Az óvároson kívül klasszik turistamágneses a dolog, sétálóutcákkal, gagyi árusokkal, persze stranddal és kikötővel.

Az óváros más. Nagyon hangulatos, kultúra-keveredéses (ugye, sose feledjük, Macedónia eleve kétnyelvű ország, másrészt a történelme a keleti kereszténység és a muszlim vallás harcát, keveredését és akár cseréjét jelenti), többnyire pár emeletes, gyakran a keskeny utacskák felett 'alagutakat' képező házakból áll. Melyek nagyrészt kifejezetten jó állapotban vannak, és - legalábbis egyelőre? - lakottak is, és messze nem csak airbnb-s vendégekkel.

Tegyünk egy körsétát a városban! Egy nap elegendő lehet egyébként, bőséges kajaszünetekkel és kávézással is; bár nyilván ez attól is függ, mennyit időzünk egy-egy kulturális helyszínen.
Első megálló a Holy Mary Perybleptos/Sveti Bogorodica Perivlepta templom, mely 13. századi freskórészletekkel rendelkezik, emellett van egy hangulatos, és az ohridi várra és egyáltalán, az óvárosra kiváló kilátást engedő templomkertje is.

Az Ohridi-vár a következő pont, ám út közben útba ejtjük az ország egyetlen görög-kori emlékét, az ókori színházat. Sokszor tartanak itt ma is (vagy inkább: ma újra) előadásokat.

A vár I. Sámuel, 10. századi bolgár cár nevét viseli; az ő nevéhez fűződik Nagy-Bulgária létrehozása, mely kb. két évszázadig élt, és amit aztán - a törököket meg sem várva - már Bizánc zárójelbe tett. Na most, itt Sámuelre, mint a legnagyobb macedón uralkodóra hivatkoznak, mármint a legnagyobbra, aki már szláv volt, mert ugye a legnagyobbnak ők is Nagy Sándort tekintik. Nehéz dolog a történelem.
Mindenesetre, a várban sok minden nincs, elsősorban a kilátásért érdemes felkutyagolni, a várfalon végigsétálva szép látvány esik minden irányba.

A vár 'alatt' érjük el a jó ideje már 'felújítás' alatt álló, és valószínűleg még egy darabig az alatt is maradó Szent Pantelejmon templomot, monostort, székesegyházat. Felújítás, mert igazából évszázadokon át volt romos állapotban; de annyira, hogy a leírások szerint kb. gondolatuk nincs, milyen is lehetett, hanem csak próbálják mindezt kitalálni. :) Elvileg tizedik századi az alapítása, itt volt Európa első egyeteme és a cirill ábécé (egyik?) születési helye.

Ha Ohrid Macedónia legismertebb helye, akkor a következő állomás a pont az i-n. Tényleg a legtöbbet fényképezett spot a Sv. Jovan Bogoslov/St.Jojn the Therologian templom, mondjuk érthető: a 13. századi templom egy szikla-kiszögellés tetején fekszik, csodás hátteret biztosít mögötte a tó, ráadásul a közvetlen környezete és az odavezető út is idilli, erdős, békés.

Innen remek út vezet vissza a városba, a tó mentén. Előbb amolyan halászkikötőn keresztül megyünk, majd a séta kivisz a tó mellé, sőt, a tóra - egy fából készült stég formájában. A város egyik legjobb része, szólt az 'ítéletünk', miközben lassan elértük a Sv. Sophiát, az ország egyik legfontosabb középkori emlékét (11.századi), egykori érsekségi központot. Freskói (a 11-13.századból valók) elvileg felbecsülhetetlen értéket képviselnek.

Még a poszt elején írtam ezt az ohridi óvárosról, hogy "többnyire pár emeletes, gyakran a keskeny utacskák felett 'alagutakat' képező házakból áll".
Na, ezekre gondoltam ekkor:

Külön figyelmet érdemelnek az óváros kandeláberei, vagy legalábbis azokból számos. Volt már egy-két kép, melyeken feltűntek, de így egymás mellett érdekesek igazán. Épület és kandeláber:

Ohrid után egészen az albán határig megyünk. És ha Ohrid a legismertebb macedón hely, akkor Sveti Neum a második. Népszerű (és jól fotózható :) ) ortodox zarándokhely, mindez meg is látszik rajta: nagyon ápolt, nagyon felújított, ám itt-ott eléggé bazári, akár szó szerinti értelemben is.

Egyébként igazából ennek már nem is macedónnak kéne lennie. Ugyanis, ez eredetileg Albániához tartozott, egészen addig, amíg a pöppet szórakozottként leírt Zogu, albán király (magyar felesége volt egyébként) úgy nem ébredt, hogy ezt a kis részt ő inkább Jugoszláviának ajándékozza. A gondolatot tett követte; így ma a határ a monostor mögött, és nem az előtt húzódik... :)
A létesítmény körül egy hatalmas park van, folyóágakkal, szigetekkel, melyeken hajózás is zajlik, látszólag hasonló eszközökkel, mint a Matka-kanyonban. Mindenesetre ide is illik az idilli jelző, ami a környezetet illeti, hiába csépeltem már el az országról szóló posztokban.
A képek közül az első kettő nem Neum még, hanem az odavezető úton készült. Az a Csont-öböl, ahol egy skanzen létesült, és a Kr. 1200-700 közötti életet mutatja be.

Egyrészt Ohrid és Sveti Neum között (mondjuk, észak-déli irányban), másrészt az Ohridi-tó és a Preszpa-tó között (nyugat-keleti irányban) létesült a Galicica (vagy Galicsica) Nemzeti Park. Legmagasabb pontja a 2254 méter magas Magaro-hegy, ami mutatja, hogy jelentős része van már az 'erdők felett' a magashegyi vidéknek. Lélegzet-megállós felszíni formák, remek túrautak, sokkoló kilátás hol az Ohridi- hol a Preszpa-tóra (ami egyébként még kavarcsabb, mint az Ohridi, már abból a szempontból, hogy Görögország is beszállt a tulajok közé, vagyis három ország között oszlik meg a vízfelület).

...Úgyhogy szerintem: Macedónia egy még általában ismeretlen, ám meglepően szép ország, kedves emberekkel, biztonsággal, az itthoninál picivel olcsóbb árakkal (de nagyságrendi különbségre ne számítson senki azért), gyakran borzasztó utakkal. Filléres repjegyekkel szinte mindig, akár hétvégére is lehet menni. Szerintem érdemes mihamarabb. Addig, ameddig még ilyen érintetlen, mert meglepne, ha nem találna rá a világ, például ahogy az Albániával is történt.

Első rész Matka-kanyonnal, Mavrovo Nemzeti Parkkal itt.

Egy későbbi,újabb macedón út pedig itt.