Tíz napot töltöttem a szigeten. Ami teljes anakronizmus ha hallgatunk minden utazók legokosabbikára, de ezt még véletlenül se tegyük; már amennyiben érdekel minket a célpont is, nem csak valamilyen tömegközlekedési eszközön szeretnénk fáradtan bóbiskolni és kirakni egy méretes pipát, miszerint ez is megvolt.
Őszintén szólva azokon a helyeken kívül, amin a helyben utazás közben a szállástól és szállásig rendre át kellett menni, nem is tudom, voltam-e bárhol kétszer. Őszintén szólva jelzett turistaútból is van kilenc (részleteket ezekről itt találsz), ahogyan szintén őszintén szólva strand is van számos. És nagyon görög, nagyon kiklád (értsd: nagyon kék-fehér), nagyon régi falvacskákból is jó néhány. Őszintén szólva. És akkor még nem beszéltünk a tényleg világhíres, közel ezer éves, egészen sokkoló hatású Chozoviotissa kolostorról (amiről részletesebben a második poszt elején írok).
Amit még mindenképpen érdemes elmondani Amorgoszról az az, hogy mocsok messze tud lenni. Jó, ismerem a térképet, tudom, hogy Kréta, Rodosz, stb. is távolabb van - már ami a kilométereket illeti. Az utazás ide azonban annak ellenére sem a legegyszerűbb, hogy a kiklád szigetek egyre népszerűbbé vált térsége Görögországnak. Ez ugye indult előbb Santorini, majd Mykonos és Ios 'felkapásával', amit kis idő múlva követettek a kisebb szigetek is: Folegandros, Milos, Paros, Naxos, majd a Kis-Kiklád szigetecskék is. Amorgos azonban ezeken is túl van, méghozzá reptér nélkül; vagyis ha Santorinire vagy Mykonosra is repülünk, szükséges lesz egy további (járattól is függő) kb. két órás hajóútra; nem beszélve arról, ha Athénbe érkezünk, amikor is 8-10 órás, végtelenül unalmas kompozás vár az ide utazóra (a hossz szintén járat függő).
Ennek vannak olyan jótékony következményei, hogy bár kihaltnak semmiképp sem nevezhető (ez a Kikládokon nyáron már utópia), de (legalábbis viszonylag) úgymond megszűrt az utazóközönség.
Mikor írom ezeket a sorokat, már mélyen benne vagyunk az őszben, miközben ez az út 2021 június vége felé volt - gyakorlatilag azonmód, ahogyan C.u (Covid után) 2-ben, a harmadik hullám lecsengése után ismét lehetségessé vált az utazás. Így valamennyire már nyilván koptak az élmények, ezért úgy döntöttem, területi alapon megyek végig a szigeten: elindulok a dél-nyugati csücsökből és haladok majd észak-nyugat felé.
Ez azt jelenti, hogy talán a sziget legszebb strandja lesz az elsőnek említett truváj. Kalotaritissa beach-csel kapcsolatban lehet elsütni itt leginkább a klasszikus 'karibi jellegű' fordulatot, lévén ez a strand, nos, karibi jellegű. Csodaszép sárga homok pici zölddel (úgyis, mint természetes árnyék), na és tényleg kristálytiszta, gyönyörű színű vízzel.
Mindeközben a vízen picike halászcsónakok ringanak, ha egyedül szeretnél lenni, elmész oda, ahol ez is adott - vagy (legalábbis elviekben, mert ottjártamkor erre nézvést nem találtam működő megoldást, de) pár perces csónakázással átvisznek a picike Gramvousa szigetre, ahol folytathatod a strandolást.
Azok, akik el szokták olvasni a görög posztjaimat, már visszatérő elemként fogják fogadni a megjegyzésem, hogy Zakinthos azért tud valamit azzal, hogy világhíres spot-ot tudott csinálni a hajóroncsából, miközben egy sor egyéb görög szigeten is van, aminek szintén van hajóroncsos öble, amiről viszont nem tud a kutya sem. Nos, ebbe a csoportba becsatlakozik Amorgosz is.
1980-ban történt, hogy egy hatalmas, a Beaufort-skálán 10-es erősségű szélben irányíthatatlanná vált az egyébként kétes múltú Olympia: a kapitány igyekezett a kevésbé szeles part mentén haladni, ám ez nem járt sikerrel, a hajó a sziklás partvonalnak szaladt, kettétört és elsüllyedt. A legénység megmenekült, a hajó pedig azóta is sorsára hagyva fekszik a fövenyen (érdekes egyébként régebbi fotókat is megkeresni, szépen nyomon követhető, ahogy egyre jobban roncsolódik és esik szét a hajótest).
Közbevetőleg: itt térek ki először arra (merthogy fogok még), amiről Amorgosz leginkább ismert, pontosabban ahol a legtöbben látták, még ha nem is tudtak róla igazán. Luc Besson egyik legnagyobb filmsikere volt az 1988-as Nagy kékség. Nos, ennek a filmnek nagy részét itt forgatták. Nem mindig önmagát alakítja (sőt, azon túl, hogy görög sziget, közelebbről nem is kerül megnevezésre), de a szicíliai, sőt, még a Cote D'Azur-i részek közül is számos forgott itt. No, és konkrétan ez a hajóroncs is bekerült a moziba, amikor is még viszonylag a történet az elején ebbe a hajóba merül le Jean Reno (egyébként ekkor is látszik az, amiről az előbb beszéltem: a nyolcvanas évek második felében forgatott filmben sokkal több van még meg a hajóból, mint ma).
Folytatva az utat kelet felé következik az én egyik kedvenc strandom, Paradisia beach (upsz: itt voltam többször is, nem csak egyszer). Nyugodtabb, mint Kalotaritissa (jó, kisebb is), de az a fajta hely, ahol csak úgy megülsz, és annyira nyomja beléd a kellemes hangulatot, hogy alig van erőd továbbindulni. Szerencsére nincs is szükség persze efféle erőkifejtésre. Sem. Pici szép víz,. pici homokos part, pici felhagyott sziklalakások, nagy nyugalom.
Lesz majd bőven túrázás és lakott részek is, ám egyelőre maradunk a strandoknál - ebből vaslogikával ki lehet következtetni, hogy a szigetnek ez a nyugati része-vége elsősorban erről szól, és kevésbé lakott. Van ugyan pár falucska, de az igazán érdemlegesek (már úgy lakottságilag is) majd középen és keleten lesznek. Ez a nyugati vég mindenesetre hangulatában efféle:
Úgyhogy most egy újabb strand, újabb öböl, Kato Kambos. A fotókról jól nézett ki, és szerintem az én képeimen is jól mutat. Pedig annyira nem volt nagy szám. Földút visz oda, ami tulképp járható személykocsival is, bár én gyalog mentem. Ez se jött be, egy végtelenül poros környezetben kellett így végig hasítani. Az öböl nyilván eszméletlenül tiszta, tök hangulatosnak kéne lennie a kis kápolnának is, de valahogy nem adta ki. Ilyen:
Említettem már, hogy említeni fogom még a Nagy kékséget. Íme, a második eset következik (spoiler: lesz még). Mouros beach is jó párszor feltűnik a filmben, ami nem csoda, lévén az egyik legjobb strandnak tartják itt, amit a magam részéről csak megerősíteni tudok. Ennek az is oka, hogy akár snorklinggal is felfedezhető két víz alatti barlang is, amit nyilván a szabadmerüléses búvárokról szóló film is használt. Egyébként pedig csak ismételni tudok: sokkolóan tiszta a víz, szépséges a víz, és persze a környezet is, a föveny is köves: a háttér sziklás, a lábunk alatt pedig aprókavicsos. A sziklák között pedig akár elzárt, maszek-strandot is találhatunk magunknak jól.
A strandok után pedig most: vallás. Valsamitis kolostor. Csak felkészülteknek! Miszerint:egy hozzám hasonlóan Hellász-addict ismerősöm felhívta előre a figyelmem, jól gondoljam meg az ide való elkirándulást, mert egy apáca folyamatosan lakja, aki amellett, hogy semmiképpen sem szőrmentes, rendkívül sokat beszél, az a fajta vendéglátó, aki ragaszkodik is ahhoz, hogy 'ugyan, ne menj még'".
Én, összeszedve amúgy nem sok social abilitym, bemerészkedtem (oké...igazából csak későn jutott eszembe ez az okosítás). Apáca sehol, szép keleti templom ellenben nagyon is, minden okésnak tűnt, amikor is egy max. a húszas évei elején járó srác vette észre ott létemet. Akit - ezt pedig nekem kellet észre venni a következő órácskában - alaposan kiokosíthatott a korábbi uralkodó, hogy hogyan is kell vendégszeretőnek lenni. Mindent is megtudtam a kolostorról, összehasonlítottuk a nyugati és a keleti kereszténységet, kaptam helyi likőrt, pici rágcsálnivalót...Aztán kisebb közelharcok után végül visszakaptam a szabadságom. Így.
Odáig jutottam közben a haladással, hogy elérem Chórát, a fővárost (itt megállok: csomó szigeten nevezik ugyanígy a fővárost. Ez nem azért van, mert ennyire unalmasak a helyiek, hanem mert ez kb. azt jelenti, hogy kisváros, a vidék központja, ilyesmi), ahonnan északra bemutatandó esz a fő kikötő, Katapóla és környéke, délre pedig a híres kolostor és környéke. Úgyhogy arra gondoltam, még ebbe az írásba teszem magát a várost, a következő posztot pedig ezzel a két vidékkel kezdem majd.
Az amorgoszi Chórát az egyik legszebbnek tartják a görög szigetvilágban, ami egyébként a felkészülés során engem meglepett, pontosabban nem annyira értettem. Hiszen gyakran nagyon látványosan vannak ezek a városkák egy-egy hegyoldalon (például itt van mindjárt a skyrosi), ehhez képest ez úgy tűnt, mintha egy platón lenne, viszonylag messze a tengertől is. Akárhogy is, tévedtem: valóban szenzációsan szép városka. Amit úgy elképzelsz egy kiklád helyről, azt fullba nyomja, a platón való fekvése nem hátrány, hanem előny (merthogy mindenféle szögből meg tudod nézni), kilátás is mindenfelé van...Áh, mesés, tényleg.
Innen folytatom. Méghozzá itt.
Egy újabb remek írás, egy szuper helyről! Imádom olvasni ahogy írsz :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm, örülök, hogy így van, és annak is, hogy ezt jelezted is. :)
VálaszTörlés