Itt folytatom. Méghozzá innen.
Chórából délnek indulunk, a sziget legismertebb része felé. Ha lenne a közelben valami turistás hely, akkor ide jönnének az egynapos hajókirándulások. Ám ilyen nincs, muszáj Amorgoszra jönni, hogy lássuk. Például Agia Anna és Sirma beach-eket,. Picikék, főként az első, és helyi mércével mérve népszerűek is, talán nem a hétvége a legjobb időpont a látogatásra ezért.
Ám ennek az egyébként végtelenül kies, sziklás, hatalmas meredélyekkel
teli, alig szabdalt vidéknek a központi eleme nem a strandok, hanem a Chozoviotissa
monostor, és annak minden szempontból való megdöbbentősége. A 11.
században alapították, állítólag egyenesen Palesztinából érkezett
szerzetesek; mindenesetre az biztos, hogy nem volt mindig ilyen hófehér,
mint ma, azt csak úgy száz éve kapta. Ha pedig képzeletben keleti
sárgára festjük, mindjárt nem lesz nehéz beleképzelni egy közel-keleti
vagy észak-afrikai építészeti emléket. Akárhogy is, azért az konkrétan
érthetetlen, és valami megmagyarázhatatlan elhivatottságot tükröz, hogy
az akkori technikával hogyan voltak képesek a sziklafalat lakható
mélységben kivágni, a falakat a víztől száz méterekre, lényegében
járhatatlan meredekségű sziklaoldalban felépíteni.
Valamint: szintén sokszor feltűnik a Nagy kékségben, méghozzá a víz felől is, ahonnan igazán megérintő látvány lehet.
Katapóla Amorgosz első számú kikötője, ami ennek ellenére a csöndesebb. A másik, Aegiali pörgősebb, az a központja a fiataloknak, melyek ezen a szigeten keresik a hippi, egykori Krétát, ahol szüleik hitték azt, hogy megváltják a világot. Na, ezek a szülők vannak most Katapólán. :)
Ami igazából vagy három részből áll, vagy a kikötőn három városka osztozik. Ahol konkrétan a kompok kikötnek, az az öböl nyugati oldala, és vitán felül Katapóla a neve. Az öböl középső része, itt emelkedik a főtemplom is, az Rahidi, míg a keleti Xilokeratidi. A két szélső igencsak hasonlít, fehér házak a keskeny utcácskák között, mégis színes az egész a sok virágtól, a színes zsalugáterektől. Rahidi ezzel szemben picit elhanyagoltabb, miközben tágasabb is, érzésem szerint fiatalabb is lehet.
Katapóla:
Rahidi:
Xilokeratidi:
Katapóla egyik legcukibb helye a botanikus kertje. Mit mondjak, határozottan nem egy nagy szám. Egy egész darab euró a belépő, és tulképp egy kávézó minimalista kis kertje. Végtelenül kedves hely.
Az első rész elején említettem már, hogy pl. Skyroshoz hasonlóan Amorgosz is készült a túrázókra, és jól jelzett, számozott turistautak hálózzák be a szigetet. Ezek közül részben vagy egészben jó páron előfordultam, fel is lesznek itt dolgozva majd jól, mindjárt most is. Xilokeratidiből indul ugyanis a 7-es és a 7-a, érintve Martezi strandját, áthágva az öböl sziklás, végtelenbe vesző fennsíkját, elérve pl. a Profitis Ilias kápolnát. Kecskéken kívül (elhagyva persze a kiinduló települést, amit azért az út elején elég sokáig követ az ember) még a kabócák kísérik az utat.
 |
| A temetőben rengeteg a kilencven év feletti életkorról tanúskodó sír |
 | ||
| St.Panteleimon templom |
 |
| Martezi beach |
A folytatásban is maradok a tórautaknál, konkrétan az 1-es számúval. Ez ugyanis remek lesz arra, hogy egészen a keleti oldalra jussunk a szigeten. Ugyanis ez az út Chórából indul, érinti a már megismert Chosoviotissa kolostort, végigmegy a sziklaormon majd a sziget platóján, hogy leérjen végül Aegaliba, a második számú kikötőbe. Ezt nem egyben jártam végig, hanem több etapban, több részen belekapcsolódva. Ez a fotókon is látszódni fog, lesznek közöttük totális napsütésben készültek, és sejtelmes felhők között kattintottak is.
Nos, Chosoviotissa és Asfontilitis között (utóbbihoz megy fel burkolt út, bár nem település, inkább egy afféle gazdaság):
Közben elérem az egyik legtökéletesebb spot-ot a szigeten, egy no name (legalábbis én nem leltem meg a nevét), a hegy gerincén lévő, oda-út-nem-vezet kápolnát - na és a totális 360 fokos kilátást...
Elég csak rápillantani a térképre hogy lássuk, Amorgosz felfogható
egyetlen hegyláncként is, melynek gerince a sziget tengelyében fut, és
onnan különböző meredekséggel esik be a szárazföld az Égei-tengerbe. Ez a hegygerinc jól látszódott a Chóra bemutatásához mellékelt fotókon is a szélmalmoknál, de a következőkön szerintem még inkább egyértelmű lesz. Ráadásként a kilátás messze nem
áll meg az amorgoszi helyeken, hanem kis túlzással a fél
görög szigetvilág látszik: a még a dodekán szigethez tartozó Astipalea
van dél felé, majd innen nyugatra a már kiklád Anafi következik. Aztán
Santorini, Ios, Naxos, jönnek a Kis-Kikládok sorban (Iraklia, Sounoussa,
Koufinissi, a legnagyobb lakatlan Keros, majd kis szünet és Donoussa),
hogy Ikariával és a hatalmas, hófehér Kerkis csúcsáról könnyen
felismerhető Samosszal már az észak-égei szigetek felé forduljon a szem,
immár észak-keleti irányban. De a keleti végeken, a távolban, a tavaly
nyári észak-dodekán szigetek közül is feltűnik jó pár, pl. Patmos, Lipsi
és Lerosz is.
Leágazás Ag.Pavloshoz, ami amellett, hogy strand, picike turista falucska is, és (elvben) a szomszédos, bizonyos szögekből egyértelműen az Ezeréves Sólyomra hasonlító Nikouría szigetre is visznek át csónakkal:
Majd lassú ereszkedés Potamosba, mely a keleti végen található három, nagyon erősen hangulatos hegyi falucska közül egyrészt az első, amit eképpen megmutatok, másrészt a legkisebb.
 |
| Potamosból Aegali |
Aegali mint település nem különösebben figyelemreméltó, már látnivalói értelemben (merugye azért itt van bolt, meg éttermek, meg mindenfélék - még szórakozóhelyek is), viszont kiránduló távolságban több strand is van abban az öbölben tulképp, amelynek közepén a kikötőváros van. Megnézzük ezeket, utána pedig jönnek a keleti hegyi falvak és túrázás minden mennyiségben.
Mindjárt az első strand annyira sétatávolságra van, hogy ez kvázi a városi strand. Olyan is, sajnos szól a zene, műmájerek azonnal fel is tűnnek releváns mennyiségben... De könnyen elérhető, az biztos.
A könnyen elérés igaz még a következő strandra is a sorban, ez Levrossos. Autóval is elérhető, legalábbis a parkoló, onnan azért kell lépcsőzni a strandhoz. Ez még szintén organizált, két étterem is van például.
A következő kettő viszont már valóban gyalogtúrás. A távolabbi, Hochlaka szerintem kihagyható; egyszerűen ápolatlan volt. Sok szemét gyűlt össze, fene tudja honnan származó deszkák is színesítették a partot...Szóval nem érdemes. Előtte viszont még elérjük Psili Ammost, na az viszont nagyon jó, innen tovább felesleges is menni.
 |
| Hochlaka |
 | |||
| Psili Ammos |
Írtam az előbb, hogy fenti strandok esetén Levrossosig lehet menni autóval; de ettől még nem zsák az utca tulképp, mert tovább hajtva érjük el a keleti három hegyi falu másodikját és talán legnagyobbját, Tholáriát. Na itt már azért zsákba futunk, innen (burkolt út) már nem visz már tovább.
Tholáriából, minő meglepetés, lehet túrázni szerteszét jól. Például, Mikri Vlychada beachre, ami egészen különleges hangulatú út. Nyilván, Amorgoszra az jön, aki nincsen beoltva a kopár vidékek ellen, és szívesen meglátja a szépet, a másként szépet ebben is. Kicsit mint a brutalista építészet, mely neve ellenére (szerintem) szintén lenyűgőző tud lenni. Na de mi végre is ez a felvezetés. Ez egy tényleg nagyon holdbéli táj. Mindenfelé kőóriások szűkítik az utat, annyira erős az akusztika, hogy szinte a lélegzésed is visszhangzik, a madarak hangja már-már vészjóslónak hat.
Végül leérsz egy tökéletes világoskék vízhez, ahol persze nem maradnak el azért a kőtömb-hegyek, határozottan szűkítik a kilátást. Egészen különleges vidék. És egyébként nem is egy komoly túra Tholáriából (bár azért érdemes szem előtt tartani, hogy visszafelé nettő emelkedés vár az emberre).
De Tholáriából át lehet túrázni a dombokon-hegyeken is Lagkadába (hegyi falu, No.3). Hivatalos út is megy, de nekem a célom itt a Megali Vlichada beach/öböl felkeresése. Ugyan ellentmondásos infókat sikerült begyűjtenem arra nézvést, hogy elérhető lábon is, vagy csak a tenger felől, de úgy gondoltam, egy próbát teszek. Nos, idáig jutottam:
Pedig szavamra, mindenfelől is próbálkoztam - de ez bizony failure lett. Hol mocsok meredek hegyoldal emelkedett az orrom előtt, hol valami brutál szúrós basz állta az utamat, hol a megszokott, gyári rozsdás, és felettébb indokolatlanul kifeszített kerítés zavart be. No persze ki bánta, mert közben efféle úton (időnként úttalan úton) haladt keresztül az ember:
Míg Lagkadához közel belenézhet az ember az Afaklos szurdokba és beleütközik Stroumbosba, a mára gyakorlatilag teljesen kihalt kis faluba; a temploma besztevör.
Lagkada volt nekem a legjobb település itt. Az még eldöntetlen, hogy a Chóránál is jobban tetszős-e vagy csak a három keleti falu között van ez így, de egészen biztosan nagyon jó, és én erősen ajánlom az itteni megszállást egy a jövőben ide utazónak. Sikátorok, kékség, fehérség, elképesztő virághalmok, sok helyről csodás kilátás Aegalira (valamint fel a hegyekre)... Vigyorogsz itt majd, mint a tejbetök, meglásd.
Ráadásul, oké, piciben, de megismétlődik Chosoviotissa is, már ami a sziklára épített vallási építményt illeti. A városka határában van Ag. Triada, mely a sziklán függő kolostor nicknevet is viseli. Pár perc mindössze Lagkadától, persze egy határozott lépcsősor azért leküzdendő. Korlátozott a nyitvatartása is, és mivel elsőre éppen zárvatartási időben érkeztem, megtapasztalhattam miért is van ez így igazából: egy pópa és egy apáca volt a létesítmény kertjében, akik kőkemény trash metált hallgatva töltötték az időt.. Isten útjai, ugyebár.
Mindjárt vége, már csak két túráról szeretnék írni. Méghozzá talán a két legjobb túráról, még ha a legkeményebbek is voltak. Az első fizikai értelemben, a második pedig a tériszonyom tekintetében.
Mindkét Út Lagkadából indul, az első délnek fordulva. Írtam már az Amorgoszon végigfutó hegyláncról, nos, ez a lagkadai déli út is ide, a sziget kvázi-tetejére fut fel.
Mármint, hát fut fel...inkább botorkál fel. Jó, messze nem végig, de egy-két helyen azért tényleg komoly az emelkedő. Nem kell persze mászni meg semmi efféle, de meg-megállni, fujtatni egészségeseket a legtöbbünknek azért igen.
Hogy megéri-e a nehézségeket, nem is kérdés. Ezek a bizonyos egészségügyi fujtatások is kellemes környezetben történnek (kiváló kilátással Lagkadára, Tholariára és az egész Aegali-öbölre), fent pedig majd már azért áll meg az ember egy helyben, hogy semmi se vonjon el energiát a látvány befogadása elől. Szélmalom-romok itt is vannak bőséggel, a kilátásról pedig lásd a poszt közepét, ahol kifejtettem már ezt alaposan szigetvilágilag is.
Végül még elsétálunk Amorgosz keleti végére is; mint írtam, Lagkadából indulunk ide is. Lenyűgöző kilátás, picit zöldebb környezet, süvítő kabóca zajongás a kísérő, miközben több templomot is érintünk, melyek közül a legnagyobb az Ag.Ioannis Theologos, mely a VII: századig 'datálható vissza', ekként pedig a sziget legősibb temploma (ugye a Chozoviotissára is ráver 3-4 évszázadot ezzel...).
A templom után kezdenek majd hamarosan durvulni a dolgok. Egyre brutálisabb lesz az a bizonyos lenyűgöző kilátás, egyre meredekebbé válnak a sziklahegyek, és egyre keskenyebbé a rajtuk haladó túraösvény. Egészen addig, míg nagyjából a legkeletibb részén a szigetnek engem, a gyáva tériszonyost visszafordításra nem kényszerít ez a helyzet. Méghozzá lassú, kimért mozdulatos, szigorúan nem-lefelé nézős, a négykézlábra állás lehetőségét, mint valid alternatíva felmerülését is magában hordozó visszafordulásról van szó. :)
Ezután ugyan még kétszer-háromszor megpróbálom a továbbhaladást, mert egyrészt nagyon vonz az eljutás a Stavros kápolnához, ahol szintén különleges környezetet ígértek a leírások. Ráadásul több képet is láttam, ahol idős emberek is elérték Stavrost, amit kissé zsenántnak éreztem, de aztán...aztán szépen visszagyalogoltam Lagkadába, elismerésemül pedig megittam egy frappét és ettem egy mézes joghurtot.
Így volt.
Ha pedig valaki eljutott idáig, őt már biztosan érdekli egy összegzés is. Nos, sokan kapacitáltak arra engem a hozzám hasonlóan görög-addict ismerőseim közül, hogy ideje lenne komolyabban elkezdeni a kiklád szigetekkel történő ismerkedést, mert hogy nagyon autentikus és nagyon határozott hangulatuk van. Bevallom, én ezt a különlegességet nem éreztem meg igazán. Értsük jól: ez nagyon nem azt jelenti, hogy ne volna hangulata, ne volna iszonyú jó hangulata Amorgosznak! Konkrétan azt éreztem, hogy talán Ikaria óta nem tetszett, nem fogott meg ennyire egy görög helyszín; nagyon szerettem itt. Csak éppen az itteni érzéseim cseppet sem éreztem másnak, mint pl. Ikarián, vagy akár egy dodekán szigeten - ám ezek az érzések éppen eléggé kellemesek minden további hozzávaló nélkül is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése