Leros guide (utazás 2020 nyarán)

...Azért nem telt el utazások nélkül 2020 nyara. A tervek ugyan újra és újra íródtak, míg végül redukálódtak kizárólag görög célpontokra (hiszen legnagyobb meglepetésemre a semmiképpen sem a szabálykövetés és rendszeretetük miatt kedvelt görögök végig borzasztóan sikeresen védekeztek). 

Ezen célpontok közül még július legelején, közvetlenül a nyári nyitáskor a Dodekán-szigetvilág felé vettem az irányt. Hogy könnyebb legyen elhelyezni: közülük a legismertebb Rodosz, és az onnan nagyjából északra elhelyezkedő kisebb-nagyobb szigetek tartoznak ebbe a csoportba, egészen Samosig, (amit már az Észak-Égeiek közé sorolunk).

Egyébként a 'dodekán' szó a tizenkettőből jön, merthogy elvileg ennyi sziget tartozik ide. De mit is írtam előbb a görögökről? Ennek megfelelően: nem, nem tizenkét szigetből áll a csoport, hanem többől, tizennégy-tizenöt összejön még az értelmezhető méretűekből is. Így. :)

Na, de hogy a lényegre térjek: én a legészakibb hármat vettem célba közülük, Arkit, picit lejjebb Lipsit (ezekről lásd következő poszt hamarosan), és a hármas óriása, Leros.

 

A jelző erősen relatív: 53 km2 a területe, amivel valóban sokszor nagyobb, mint a másik kettő felkeresett, azonban így is nyugodtan nevezhető egy mini szigetnek. Viszonyításképp: Rodosznál 26x, Mallorcánál 69x, Tenerifénél pedig 38x kisebb - de hogy a másik oldalról is megnézzük: még a Kréta alatti, gyönyörűségesen világvégi és idő-visszautazós, picike Gavdosnál is csak bő másfélszer nagyobb. 

Ezzel szemben - ha őszinte akarok lenni, picit számomra is váratlanul - sokan élnek ott. Ugyanis nagyságrendileg 8 ezren lakják, ami azt jelenti, hogy a népsűrűség magasan veri pl. Rodoszét is, aminek pedig kb. megegyezik Magyarország országos átlagával (fan fact: népsűrűség Gavdos: 3 fő, Leros: 150 fő).

Ennek megfelelően módfelett városias a sziget, kis túlzással az összes könnyen elérhető része települések sorozatát alkotja; míg az eléréstechnikailag problémás többi része éles határvonallal elválasztva teljességgel a természeté.

Mivel ez afféle guide, így lesz felépítése a műnek. Így: odajutás. Városok. Hegyvidéki kirándulások. Végül strandok.

Úgyhogy: megemlékezek az odajutási lehetőségekről máris. Én úgy mentem, hogy Rodoszra repültem, onnan pedig négy óra hajókázás elérni Lerost a Dodekanisos Seaways, egyébként kifejezetten modern és gyors hajóival (a menetrend annyiból rossz, hogy reggel-kora délelőtt indulnak a hajók, így szinte biztos, hogy kell egy éjszakát Rodoszon tölteni; annyiból viszont jók, hogy szinte minden nap járnak). 

Emellett azonban lehet Athénból repülni is (Aegean Airlines) és persze Pireusból is lehet hajózni.

...Szóval, hogy meglepően városias.

Azt a mondatot kb. az összes görög beszámolóban leírom, hogy nem jellemző a szép lakott környezet az országra, de bezzeg éppen az, amiről írni készülök; na, lépjük akkor ezt meg ismét: az van, hogy jellemzően nem túl attraktívak a görög városok, viszont Leros unikális, mert vannak nagyon szép (úgyis, mint ápolt, karbantartott) lakott részei és egy kifejezetten egyedi település is. Utóbbi neve Lakki. 

Ezért különleges. Pontosabban ezekért:

A két világháború között Leros olasz 'gyarmat' volt. Mussolini meg kitalálta, hogy túróba a görög városokra jellemző kis sikátorokkal, apró épületekkel - legyen hatalmas és széles promenád (felvonulás-technikailag is persze), a fasiszta nagyságot reprezentáló, historizáló köz- és lakóépületekkel. Történetesen szerintem szépséges, minimalista-'bauhaus-os' épületekkel. 

Városmajori templom, hm?

Más kérdés, hogy ezzel együtt Lakki talán a leglelakottabb része a szigetnek. Sok épület romos vagy ahhoz közelít, a promenád lelakott, funkciót vesztett; nem az ő kultúrájuk, és talán ezért, de úgy tűnik nekem, nem is igazán tudnak mit kezdeni ezzel a helyiek. Mindezzel együtt, Lakki nem csak Görögországban egyedi, de másutt is ritka a két világháború közötti építészet ennyi szép példájának együttes megjelenése. 

...mint egy római katonai sisak...

 

Lakkitól (ami egyébként az egyik, sőt, a fő kikötője a szigetnek; a hajók többsége is ide érkezik) Ag. Marináig, a sziget tulajdonképpeni fővárosáig (és a második, kisebb kikötő - ide is jönnek hajók csak kisebb számban) gyakorlatilag belterületen haladunk. Olyannyira, hogy a főváros teljesen egybeépült Platanos-szal és Pantélivel. De ezt határozottan szó szerint kell venni, nem arról van szó, hogy a széleik összeérnek: abszolút egy város, A középső Platanos egy az egyben egy sikátoros 'óváros', Pantéli és Ag. Marinának van valamennyire 'széle', de azok tulképp beach-eket jelentenek. Pantéli esetén egy meglehetősen nagyvilági strandot...

 

...Ag. Marinánál pedig strandok és öblök sorozatát, melyek közül a leghosszabb Alinda (mely egyébként engem a korfui Ipsos-ra emlékeztetett):

 

A települések közül Pantéli és Platamonas klasszikus fehér, míg a főváros építészete igencsak színes; igazából ez alapján lehet eldönteni, hogy várost váltottunk-e a séta közben. Fontos kitétel viszont, hogy max. az épületekre lehet azt mondani, hogy fehér: ugyanis a virágok elképesztő színorgiát adnak nem csak a 'fehér' városokban' de sziget szerte.

vegyük észre az ízlésesen elhelyezett, új felhasználású monitorokat!

Mindeközben Ag. Marina...

Több fényképen is látni lehetett a háttérben a hegyen egyrészt egy várat (középkor, az 1300-as években épült), másrészt a hegygerincen szélmalmokat. Persze ezek megközelíthetőek (mondjuk a vár nyitvatartása meglehetősen korlátozott, erre érdemes figyelni), gyalog is (ez esetben kb. 400 lépcsőt kell leküzdeni Platamonasból a várig), és autóval is. Szerintem így is, úgy is érdemes, a kilátás ugyanis egészen szenzációs (köszönhetően annak, hogy ekkor kb. kétszáz méteres szintemelkedést küzdünk le).

Észak felé a Klidi hegy zárja a látóhatárt...

...míg déli irányban keresztül látunk a Tourturas és a Skoumbarda nevű hegyeken egészen az óriásként Leros fölé tornyosuló, az északi végein kies és lakatlan, szomszédos Kalymnosig.

 

Fent, a várnál és a szélmalmoknál is elsősorban a szemem előtti és a távoli kilátás az első számú truváj; maguk az építmények igazából kihasználatlanok. Az van velük, mint oly sok mindennel az országban: láthatóan került rá (nyilván többnyire uniós) forrás, hogy rendbe hozzák őket - aztán ennyi. Se felhasználás, se további állagmegóvás. Tény, kilátópontokként még évtizedekig ellesznek így is...

Bár Leros nem egy 'magas' sziget, 300 méter körüli a legmagasabb pontja, mivel picike, így mégis igen sok különleges kilátást is biztosító helyet találunk rajta, az előbb említett Castro hill-en túl is. Ezek azonban már nagy erőkkel vannak a természetben, a városias közegtől távol - vagyis sétálni kell értük. Például vegyük mindjárt azt a két helyet egymás után, ahová a Castróból is el lehet látni. 

Klidi az északi fő hegye a szigetnek, a főváros, és az északi csücsökben található reptér (és katonai támaszpont) között. Igazából a hegy maga is katonai bázis, méretes lokátorral a tetején, és az oda való behajtás is csak az utóbbi években lett engedélyezett. Az út keskeny, néhol mocsok mód keskeny, a meltemi itt szinte mindig brutális - miközben nincs itt semmi. Növényzet is alig, apró pozsgások borítják csak a talajt, előttem-alattam az évmilliók munkájának eredménye, pőrén, a vázán. 

Aztán délre letekintve a már bejárt három város, északra meg egy csomó sziget nyújtózkodik a vizen: legközelebb Lipsi, mögötte Arki, de még Patmos is fel-feltűnik. Valami remekséges itt. Egy remekséges semmi.

A Skoumbarda pedig a déli nagy hegy; kopár, de másképp mégis, mint a Klidi. Inkább bokros, mint pozsgás például, feltűnnek itt-ott állatfarmok is, a katonai élet pedig már a régmúlté:  ma már nem csak a kies természet mutatja magát szkeletonként, de az egykori, olaszok használta épületek és bunkerek is. 

Csodás fentről Xirocambos is (később, a poszt legvégén kerül még szó erről a helyről), sőt, szinte észak felé az egész sziget belátható (oké, a jó része belátható), az ellenkező irányban pedig... Konkrétan ki tudsz állni a sziget szélére, és ott lesz az arcodban Kalymnos, komolyan, éppen csak meg nem szólít. Vagy tán meg is teszi.

Egészen aprónak érzi magát ott az ember, a halandónál is halandóbbnak, közben meg vigyorog mégis, mint a tejbetök.

Katona-technikailag igaz ez a szkeletonság Patelára is, itt is számos felhagyott világháborús épület(maradvány) van (legismertebb az ún. Aerophone, ami tulajdonképpen egy betonfal, mely akusztikailag felerősíti a zajokat, olyannyira, hogy meghallhattak olyan katonai mozgásokat, akár a földön, akár a levegőben, melyeket e különös segédeszköz nélkül egyébként még hosszú percekig nem sikerült volna (weird fact: többnyire vak embereket alkalmaztak e feladatra, kihasználva, hogy a hallásuk fokozottan érzékeny).

Patela a Lakki-öböl északi oldala tulajdonképpen, ergo a sziget nyugati oldalának közepe (lásd még térkép). Itt két kirándulást is tettem, egyet a déli, egyet az északi oldalon. Előbbit Katsouni felől (innen érjük el a háborús emlékeket),

 

...a másikat a Gourna-öböl, Drymonas falucska felől. Itt találjuk egy, normál személyautóval teljességgel megközelíthetetlen, háborítatlan hegyormon az Agios Petros monostort, Leros legnagyobb vallási épületét (nem volt látogatható), és két, szerintem nagyon hangulatos, de totálisan használaton kívüli "strandját" is. Azért az idézőjel, mert ezek tényleg elhagyatottak, olyanok, amilyennek a természeti erők alakították. Nem egyszerű a vízbe menni sem, és ha nem jó a szélirány, akkor sajnos a tengerből kimosódó szemét is partot tud itt érni. Azért szerencsére ez utóbbi nem általános; a szépség viszont igen. 

Ezzel a két stranddal pedig át is tértem a partokat bemutató részre. Ugye emellett a kettő mellett a poszt elején említettem már további kettőt, Alindát és Pántelit, és akkor nézzük a többit. 

Északról indulok: Agia Kioura. Pici, nagyon cuki, homokos strand; de még ezen a 2020-as nyáron se üres (mondjuk nem nehéz sokan lenni, mert tényleg és határozottan kicsi). Igazából reggel tök jó, akkor viszont nagyon. Ilyen:

Ettől a strandtól pár perc kocsikázás a jóval nagyobb, Blefoutis. Tulképp az öböl neve ez, aminek a párszáz méteres partmenti íve a strand. Itt vannak tavernák is, és kellemes, védett, homokos a part - viszont elég keskeny.

Alinda mellett van Dióliskária. Őszintén szólva, majdnem egyben is érnek, pici szikla kiszögellés választja csak el őket. Hangulatuk mégis más, utóbbi inkább szól a fiataloknak, míg előbbi egyrészt inkább családias hely, másrészt resort is, egymást érik az apartmanházak, éttermek, autókölcsönzők, szóval ahogy az ilyen helyeken lenni szokott. Dióliskária ehhez képest zártabb, egyszerre hippisebb és modernebb. És elég brutál kilátás esik innen  (és egyébként Alindáról is) Ag. Marinára és a felette a várra és a szélmalmokra is.

Vromolithos és Tony's beach-ek lényegileg egynek számítanak: utóbbi névadója, ahogy az oly' gyakori az országban, a strand mellett üzemelő apartman és taverna gazdája :), így ami a jeles intézménye előtt van, az a Tony's, a többi Vromolithos beach. Eléggé nagyvilágiak (főként ahhoz képest, ahol vagyunk), szerintem inkább fotószpotként jók (meg arra, hogy ha hajnali kettőkor ér a szigetre az ember hajója Lipsi szigetéről, akkor itt aludjon egyet a tenger zúgásától kísérve :) ).

A nyugati oldal fő strandja Gourna, ami hatalmas, homokos-kavicsos, és azzal együtt is szerintem tökéletesen semmilyen, hogy tök jó a parton végig a sok-sok cédrus (úgyis mint természetes árnyék). Azért azt hozzáteszem, hogy a semmilyen azt jelenti, hogy Itáliában simán elkérnének csúcsszezonban 25 eurót itt az umbrelláért... Tényleg: Leroson vagy ingyen van, vagy kell inni érte egy frappét vagy valamit. Szóval, Gourna:

Igen-igen, kemény egy fénykép: annyira nem találtam érdekesnek, hogy mint számomra is kiderült most, mikor írtam ezt a remekséges fogalmazványt - elfelejtettem körbefotózni...

Nem tettem így Ag. Isidoros-szal. Ami tökre nem strand, nincs hol fürdeni, viszont elég menő. Tökre unikálisnak festik le a helyzetet, miszerint egy kvázi-szigeten áll egy kis kápolna a vízen; ezt idézőjelbe teszi, hogy ez talán a negyedik efféle Hellászban, amit módom van látni. ;)

Zárójelet nyitok kapcsolódóan: ugyanez a cucc a parton maradt hajóroncsokra is igaz. Ugye Zakyinthos komplett turistaipart felépített erre, amire nyugodtan lehet elismerősen csettinteni, miszerint ügyes: talán ha féltucatot tudok még felsorolni Skyrosról Amorgosig, ahol szintén van ilyen.:)) 

Zárójel bezár, és vissza az Ag. Isidoros kápolnaszigetre. Tipp: naplementekor itt lenni. Tipp2: naplementekor és nem főszezonban itt lenni. Esetleg világjárvány idején jönni, az is segít. Különben picikét nem leszel egyedül. 

Merikia és Kokkina van a soron, melyek Lakkiból közelíthetőek meg. Merikia mellett egyébként egy második világháborús múzeum is van, méghozzá egy egykori katonai alagútrendszerben, kvázi a föld alatt,

miközben maga a strand megint csak nem nagy szám. Amiért jó erre jönni az a táj, ami végtelenül 'mélygörög', na meg erre jön az ember, ha Patellán (aerophone, világítótorony, stb.) tervez kirándulni. 

Kokkina szerintem talán a legjobb strand Leroson. Végtelenül nyugodt, szépséges, ligetes a környezet, fehér (oké, sárga) kavicsos a part; az útról mondjuk a lejutás a húsz centi mély homokban picit problémás (talán ezért is olyan nyugodt a hely, nem tudom), ami lefelé még oké, mert bemész utána a vízbe. Vissza viszont kettő kg homokkal a testeden érkezel az autóhoz, ennél azért van komfortosabb létezés. :D

Ja, és nyilván az út szépsége Merikiát elhagyva sem romlik le vészesen...

A legdélebbi pont pedig Xirocambos, amiről már tettem említést a Skoumbardára történt kiránduláskor; sőt, fényképen is feltűnik (ez az, ahol a focipálya van). Ha rápillantunk a térképre látható, hogy a legdéliség azt jelenti csak, hogy idáig vezet út, innen délebbre bár még marad Leros, de már a szikla, a nettó természet az úr. 

Ez egy kisváros tulképp, mármint élnek itt helyi erők is, de persze megszállni sem kihívás. A teljesen nyugodt part kavicsos, két részre osztja a mini halászkikötő, mely egyben aláhúzza is előző állításom, miszerint vannak itt helyi erők is, nem csak egy resort ma sem Xirocambos. 

Pár percre a településtől dél-keletre találjuk a Kavouradena kolostort, mutatom alant ezt is még zárásképpen, ahonnan - éppúgy, mint persze Xirocambosból is - méretes kilátás esik Kalymnos mágnesként vonzó tömbjére.

Ilyen Leros. Végül még javaslom, mindenki tartsa magát a jövőben ehhez: