Kalymnos. (2022 nyara)

Kalymnos. A szivacsbúvárok és a sziklamászók görögországi központja. Előbbi ugyan már leáldozóban és inkább marketingfogás mára (természetesen minden is tele van helyi szivacsokkal), utóbbi viszont még erősen felfutóban. Mindenesetre valóban igen sok mászót látni, amin egyébként nem is lehet csodálkozni. Miközben alant csoda szép a tenger, a sárgás, fehéres, erősen a függőlegeshez közelítő, égbe törő szikla meredélyek biztosan nagyon hívogatóak lehetnek (annak, aki nem bír tériszonnyal :) ).

Számomra - nem a sziklamászás miatt - ez a sziget volt a 'nagy cél' ezen a 2022 nyári nyaraláson. Ehhez kihasználtam a sajnos egy idény után máris bezárt wizzes kószi járatot, ahonnan több helyről is, napi kapcsolattal lehet eljutni rövid hajózással Kalymnosra. A hajók Póthiába, a fővárosba futnak be; számomra ez a befutás volt a kapudrog a szigethez. Persze nem most, hanem még 2020 nyarán, amikor Rodoszról hajóztam innen még északabbra, Leroszra, Lipsire és Arkira, de itt is kikötött a Dodekanisos Seaways. És ahogy beúsztunk a Póthiai-öbölbe, és feltűnt az öböl oldalára valóban 'amfiteátrikusan' felkúszó, chalkisan és symisen színes épületes (ám az említetteknél jóval de jóval méretesebb, 'harsányabb', mozgalmasabb) város, nagyjából el is dőlt, hogy ide muszáj lesz visszatérni.  

És belülről is mocsok jó ez. Színes, hegyoldalas-lépcsős, neoklasszikus, és nagyon kiterjedt: igazából az van, hogy teljesen összenőve a nyugatra lévő Chórával (aminek gyárilag a kikötője volt, aztán ez olyan jól sikerült, hogy egyrészt összenőttek, másrészt átvette a főváros beosztást is tőle) egészen elér a nyugati oldalra, Panormosig. 

 

A kikötő előtt van a főtér, ami építészetében - Kószhoz és Leroszhoz hasonlóan - egyként mesél a XX. század első felében történt olasz megszállásról és az azt megelőző török évszázadokról.

A Városháza előtt kiállítás: nagy hír, két új kukás autó érkezett. ;)

A főváros közelében megemlítek három strandot, és egy gyönyörű monostort. Előbb a két strand. Gefira beach (a fővárostól úgymond kőhajításnyira) egy mini de annál szebb kis kavicsos part; jóval északabbi helyszínekre hajaz, köszönhetően a meglepően dús 'fenyvezettségnek'.

Gefirától picit kell csak tovább hajtani, hogy elérjük Thermit (és tovább nem is lehet menni, idáig tart az út): A nevéből már tudjuk, hogy hőforrásos terület ez is; de valójában ez már elmúlt, már nincs. Ergo, nem most éli legjobb napjait ez a part (a környezet azonban mutatja, voltak neki olyanjai). Az első négy fotó Gefira, a további kettő pedig Thermi:

A harmadik pedig Vlichadia. Kedvelt kalymnosi strand, de nekem annyira nem jött be, az az igazság. Sokan is voltak, a part se volt túl izgalmas,szóval olyan közepeske.

Maszek szivacsmúzeum.. :)

Az Ag. Savvas monostor (névadója a sziget patrónusa; XIX. században élt, élete utolsó két évtizedét töltötte itt; nagy szkéta, ikonfestő és csodatévő volt, mondják róla. Az biztos, hogy azon kevesek között van, akiket nemrégiben ismert el szentként az orthodox egyház) Póthia 'fölött' van, egy helyre kis szerpentint is le kell küzdeni, hogy elérjünk ide. Ebből követezik, hogy a szenzációs kilátás prolongálva van (a fenti városi fotók között is van olyan, ami innen készült egyébként). Ami még szintén: szépséges virágok - és furcsa apácák. Vagy szigorúak. Vagy nem értettem meg a gondolkodásukat. Vagy mindegyik egyszerre. Mindenesetre úgy tűnt, hogy kissé ad hoc módon engedik a templomokba bemenést. Volt, akiknek igen, volt, akiknek nem. Nekem történetesen nem. Úgyhogy mit volt mit tenni, jártam a kertet és kívülről ismerkedtem a hellyel. Míg nem egy holland hölgy meg nem kérdezte, hogy bemennék-e az épületekbe is. Mondtam neki, hogy bemennék én, de not permitted. Mondta erre, hogy igen-igen, az apácák furák, de nekik szabad volt az út, úgyhogy menjek velük, hozzájuk tartozom ha kérdezik. Úgyhogy, végül csak bejutottam az épületekbe is.

Chóra már kevésbé izgalmas, rövid idő alatt letudható. Ami érdekesebb, az két várrom. Az egyik közvetlenül a város felett van, ezt nevezik Castle of Chórának vagy Great Castle-nek. Pedig igazából nem is az; inkább mondható a középkori város maradványainak. Elsősorban mint kilátópont érdemleges.

A másik a Chrysocheri Castle, Póthia felett. A Johannita-rend építette, kifejezetten sziget védelmi céllal. Ma egy kis templom is van itt, és persze szintén érdemi kilátópont is.

Megjegyzem még itt a kalymnosi repteret is, mint afféle látnivalót. Többnyire a szigeteken található repterek a tenger mellett szoktak lenni, kihasználva ott valami kis sík területet, gyakran valamilyen módon el is véve egy résztt a víztől. Nem úgy itt! Itt éppen fordítva gondolkoztak: korábbi hegy (pontosabban, két hegy) csúcsát bontották vissza vízszintesig, ergo itt a gépek (az napi kb. egy...) szó szerint rászáll a szigetre. 

ezen a két képen viszonylag jól látszik, hogy milyen hegyekből és mennyit kellett lefaragni, valamint, hogy milyen magasan is van most ez a vízszintes felület

Mint fentebb már említettem, Kalymnosnak ez a középső része kifejezetten urbánus. Ezen azt is értem, hogy itt van a sziget lakott részeinek túlnyomó százaléka, de azért is nevezhető így, mert gyakorlatilag egybe vannak nőve. Ez a terület a fővárostól, Póthiától indul, majd folytatódik Chórával, hogy elérjen egészen a keleti oldalra, a Telendosszal szemközti 'turistás' falvakig. Ezek következnek most - pontosabban a strandjaik. Előbb Panormos - itt van Kantouni, Linaria és Platis Yialos beach; aztán Kamari - Meltzachas és Myrties beach-ek; és Masouri.

Kantouni beach: a part semmilyen, a környezet jó. A kis házak is, a drámai sziklatömbök is, a közeli, zöldes sárga dombok is.
Ezt tovább színesíti, hogy a partszakasz közepén egy ide egyébként nem illő boutique hotel trónol, miközben a két oldalán még építészetileg se feltétlenül értéktelen épületek állnak, ám részben vagy egészben elhagyatottan. Keresem a magyarázatot (márhogy e kettősségre), de nem lelem.

Közvetlenül mellette van Linaria (gyalog s át lehet menni), ami annyiban más, hogy kisebb és a part hol a kövek, hol a tengeri fű miatt kevésbé volt 'fürödhető' (legalábbis 2022 nyarán).

 

Platis Yialosra viszont már nem lehet a part mentén átjutni, így egyrészt tapasztalható lesz az utazás során a jellegzetes kalymnosi táj, valamint fel lehet autózni az Ag. Panteleimon monostorhoz is. Ez a sziget legrégebbi vallási létesítménye, és jelenleg is laknak itt szerzetesek. 

És akkor vissza a partokhoz, Platis Yialosnál tartok. Ez egy sötét homokos strand, ami kiváló volna, ha nem szólna őrült hangerővel a tuc-tuc-tuc. Szerencsére a zenélő parttól mindkét irányban elérhetőek kicsi, kvázi-magán partocskák, ahová te tudod magadnak intézni a muzsikát (is), ha akarod. 

alul tenger, felül reptér, középütt, a sziklafalon az Ag. Timiou monostor

Melitzachas beach egy nagyon kedves is strand, ahonnan egészen brutális a kilátás Telendosra. Bónusz: remek kis taverna a parton!

Myrties: innen a kishajó Telendosra. A strand helyi mércével látogatott, de azért tömegtől itt se kell tartani.

vizitaxi Telendosra, hátul Myrties

Masouri: két része van, az északin üvölt a zene és sokkolóan nagy a tömeg a keskeny parton, az átlagéletkor szerintem a huszonötöt se éri el. Úgyhogy ez igazi bulista terület, éjjel-nappal. A déli oldalon ez picit már csökken, de összességében messze ez a legzsúfoltabb strand itt (az északi konkrétan túlzsúfolt).

Arginónta egy viszonylag keskeny öböl a sziget keleti oldalán, már Telendostól északra. Itt már stabilan elhagytuk azt a kvázi egybefüggő belterületet. Itt is álomszép a víz, és az öböl végtelenül nyugodt. Legalábbis amikor először reggel érkeztem az volt, sőt, lengedezett a meltemi mellett egy enyhe elhagyatottság érzés is. Amikor viszont órákkal később visszafelé jöttem, ez már teljesen szertefoszlott. Levontam hát a következtetésem jól: nem elhagyatott, egyszerűen csak későn ébredt. Így (Arginónta mellett ide berakok pár képet erről az észak-kalymnosi tájról, mert szerintem elég impresszív rész).

 

Tettem említést a poszt legelején a hegymászásról, mint nevezetes kalymnosi tevékenységről. Ez tényleg elég komoly itt, valóban erre épül a helyi turizmus: a szállások rendre tájékoztatják a weboldalaikon az érdeklődőket, hogy melyik mászási terület hol helyezkedik el a szállástól, rengeteg helyen árulnak szükséges felszereléseket, irány taxik is működnek, stb. Utóbbi érthető, hiszen már a falak aljához eljutás se egyszerű mindig (hát még a cuccal, bilincsek, hevederek, stb.). Pl. a Ghost Kitchennek elnevezett függőleges, sőt, sokkal inkább már-már homorú fal lábához az úttól 500 m alatt közel 200 m szintet kell megtenni.

Na de ez még oké. Ám aztán, onnan...engem egyszerre nyűgöz le és ijeszt el ez a tevékenység.

a képen hegymászót rejtettünk el

Kalamies hippi-kind hely, szól a reaggie és szál a fű szag. De amúgy egy keskeny, semmilyen beach (alábbi fotók közül az első készült itt).

Mellette Emporios, ami az utolsó lakott település északon. Egyben ez a leghangulatosabb falucska. Tök jó kis házak, szép strand, és teljes nyugalom. Itt a part menti, kiülős helyeken is - pedig vannak vendégek szép számmal - minden a békés semmittevésről szól. Ha még egyszer jönnék, valószínűleg itt szállnék meg. Pláne, hogy Kalymnos nem nagy, innen sem nagy cucc akár a fővárosba is bemenni.

Palionnisos felé színvonalas szerpentin fogad; olyan krétai, mint amilyenek Chóra Sfakion vagy Xerocambos felé futnak. A világvégiséget a  partnál a központi turistaellátó görög rap-pel csökkenti - és ez határozottan nem az, amire vágysz, hidd el.
Cserébe az öböl oldalain lévő további két műintézmény már megelégszik a területhez illő attitűddel (miszerint kék színűek és jó a kaja, utóbbi moderált áron).

A szerpentinen lefelé látszik északi irányban is egy part. Le is lehet sétálni, de határozottan nem érdemes: egészen brutálisan teli van szeméttel sajnos (a háttérben egyébként Lerosz)

Vathy; maga a völgy nagyon zöld, aktív olíva, szőlő és narancs termesztés folyik. A kisebb-nagyobb udvarházak és a magas, hófehér kerítések visszahozzák a chiosi XXX vidéken megejtett reggeli futások emlékét.
Maga a város (pontosabban: a "város"), hjaj, egy nagyon kedves kis hely, miközben a bevezető, keskeny csatorna a zöld vízzel ámulatba ejtő. Legalábbis, úgy általában az. Kivétel ez alól, amikor hármasával megjönnek a kószi kalózhajók, melyekről az üvöltő zenebona visszaverődik a százméteres szurdokfalakról, még inkább felerősítve azokat... Ezért van, hogy bár ideérve azt gondoltam, hogy át is veszi Emporiostól a legvonzóbb elméleti szálláshely címet, ez végül mégse történik meg. De ettől még az egyik legjobb hely a szigeten.

Végül Akti beach-csel zárom is soraimat jól. A strand előtt azonban még egy-két fénykép a Vathy és Akti közötti útról, mert az sem volt gyönge. Előbb Vathy völgyére, majd Pserimosra és Törökországra esik szenzációs kilátás.

Akti egy picike strand, Vathy és a főváros között, ergo Kalymnos Pserimos felőli, keleti oldalán. Igazából több ilyen kis öböl is elérhető itt hajóról, a szárazföldről azonban csak Akti. Igazán megérős, még ha az egykor itt működő taverna évekkel ezelőtt be is zárt.

Ahogyan szerintem az egész sziget az. Póthia nekem nagyon bejött, a strandok is szépek. Befogadható méretű, úgy lehet felfedezni, hogy megállni, lelassulni is jut közben idő. Bónusznak pedig ott vannak a szomszédos szigetek, kisebbek, nagyobbak. Sajnos a kószi járat megszűnésével újra picit nehezebb elérni, de azért Rodoszról se kihívás elhajózni ide, kb. két óra az egész (na és Athénből is lehet repülővel persze). Úgyhogy érdemes lehet vele tenni egy próbát.