Kósz. (2022 nyara)

Jesolo. Vagy ha már Görögország, akkor Parália Katherini. Minduntalan ezek a helyek jutottak eszembe Kószon. Pedig ezzel a jellemzéssel túlságosan is szigorú vagyok, hiszen a többnyire ugyan átlagos (miszerint sem különösebb problémával, sem különösebb truvájjal nem rendelkező) strandok mellett természeti, de különösen kulturális látnivalók is akadnak a szigeten bőven (igaz, a fent említett két helyhez is köthető ilyesmi, hiszen előbbi esetén ott van főként Velence és a lagúnák, utóbbinál pedig mondjuk a Meteorák vagy az Olympos-hegység. 

Szóval végtelenül turistás, na. Azonban érzetre másképp az, mint ahogy a többi, ezzel a jelzővel szintén jellemezhető görög térség vagy sziget. Azokon megfordulva többnyire az volt az érzésem, hogy volt ott speciális légkör egykor, csak feloldódott a turizmus évtizedei alatt. Kósz pedig olyan, mintha mesterségesen hozták volna létre a semmiből, mintha nem lett volna hagyománya. Hangulattalan;  görög hangulattalan. Miközben ez a hagyomány mentesség nagyon nem igaz, hiszen az egyik legrégebben lakott sziget, komoly, mind görög, mind római kori antik múlttal. Úgyhogy nem tudom igazából szavakba ölteni, mi végre is jött ez az érzés, mindenesetre így volt. Egy sok évvel előtti görög beszámolóban írtam, hogy a síkvidék nem áll jól Görögországnak; Kósz nagyobbik része ilyesmi, úgyhogy talán ez is belejátszott; főként, hogy ahol viszont hegyvidéki a környezet, mindjárt más volt az összkép.

Mindegy; azért végigmegyünk a látnivalókon, már azokon, amiket én felkerestem. Egyébként ez három nap alatt történt, és őszintén szólva úgy érzem, sok minden nem is maradt ki. Strandolni persze biztos lehetett volna többet, mint amennyit én ezt itt tettem, ez tiszta sor.

Kulturális és épített környezet tekintetében feltétlenül a főváros viszi a prímet. Rodosz fővárosához sokban hasonló. Ez nyilván nem véletlen, egyrészt közel vannak egymáshoz, másrészt történelmükben ezer szállal fonódnak össze a görög és római antik kortól a lovagrendeken és a török hódoltságon át a két háború közötti olasz megszállásig). Amiben jelenleg azonban nagyon különböznek az éppen az óvárosnak hívott nem-óváros. Rodoszon az ugyanis valódi, egyedi, értékes, különleges, hangulatos. A kószi ugyan a város legrégebben lakott része, de itt az épületek túlnyomó többsége folyamatosan cserélődött, így a kószi óváros ma nem több, mint egy méretes giccsáruda a turistáknak, plusz kávézók és tavernák. Szerencse, hogy az építészete értéktelen, mert a sok embertől és a töménytelen mennyiségű árnyékolóktól úgyse látszanak ki.

Az óváros tulképp az Eleftherias tér mellett kezdődik, ami jóval izgalmasabb építészeti szempontból. A tér ugyanis a leroszi Lakki városához hasonlóan az olasz érában épültek, szintén historizáló, a két háború közötti időszakra oly' jellemző modernizáló, brutalista stílusban. 

Az antik emlékek és maradványok viszonylag egy csoportban vannak, legalábbis szépen egymáshoz illeszthetőek. Római kori odeon; egész jó állapotban, benne kiállítás is van, ami ingyenes,

Aztán az utca túloldalán kezdődik a kiterjedt 'Nyugati archeológiai zóna'. Sajnos a terepen gyakorlatilag semmi infó nincs arról, miket látunk és miket volna érdemes elképzelni. Pedig van itt hippodrom, római fürdő és gymnasium és szintén római Nymphaneum is (mely nevét onnan kapta, hogy az archeológusok kezdetben a fényűzése alapján azt gondolták, hogy a nimfáknak szentelt építményről van szó; azóta ez az attitűd alapjaiban változott meg: ma egy fényűző, khm, illemhelyként azonosítja az archeológia :) ).

Az ókori agórán vagyis piactéren folytatódik a kiterjedt ásatási területek sora (ez is ingyenes, viszont itt van információ is). A nyugati területektől ezt a már említett óvárosinak hívott rész választja el.

Ezután pedig már egész közel kerülhetünk egyrészt a tengerhez, a várhoz, és a vár mellett a Hippokratész fájának hívott méretes platánhoz. Azt mondja a monda, hogy e fa alatt tanította követőit a nagy hatású filozófus, innen a neve. Továbbmegyek: egy másik történet pedig azt is állítja (nem cáfolva az előzőt egyáltalán,), hogy Szent Pál is e fa alatt tanította a kereszténységet első követőinek.
Hát nem. A mostani platán ugyanis kb. 500 éves 'mindössze'. Ami határozottan egy komoly kor, még teknős mércével is az lenne, sőt platán életben mérve is az. Ám Hippokratész kb. 2500 évvel ezelőtt élt.
Mellette a Loggia mecset, 2022 nyarán éppen felújítás alatt. Ha elkészül, a város egyik legjobb része lesz (felteszem: ismét) ez a terület:  egyik oldalon a hatalmas platánnal, a mecsettel és mögötte a kiterjedt ókori agórával, míg a másikon a johannita várral és az egykori (olasz) kormányzósági épülettel - és persze a tengerrel.

A XV. században emelt johannita vár igencsak méretes kiterjedésű. Ma már többnyire csak a fő falai állnak, ám őszintén szólva romjaiban is 'hatást gyakorló'. Természetesen hasonló a rodoszi várhoz, hiszen éppúgy a Szent János rend idejéből való. Az oszmán uralom ideje alatt a sziget parancsnoki székhelyeként funkcionált (a belépés egyébként ingyenes).

A főváros bemutatásának lezárásaként még pár fénykép hangulatilag:

Most pedig délnek indulunk, a sziget keleti oldalán, egészen Thermi-ig. Itt a látnivalókat a strandok jelentik. 

Paradiso (néhül Ag. Thedorou-ként említik): eléggé semmilyen part. Néhol a föveny inkább tűnik egyszerű pornak, mint bármi másnak, miközben sok tengeri fű...

Ag. Fokas a sziget dél-keleti sarka körülbelül, és tulajdonképpen két strandot is jelent: a keleti oldala a kedvesebb, sőt, kifejezetten az; ellenben sikeresen megoldották, hogy veszettül szóljon a mjuzik... A nyugati a mögötte lévő szállodasor miatt keskenyebb, vadregényességnek nincs nyoma - viszont a zenét a tengermoraj jelenti.

Thermi egy víz alatti hőforrás, télen is lehet itt fürdeni. Persze a víz nem csak meleg hanem termál is, jó a reumára és egyéb bajságokra. Ide már növényzet nem nagyon maradt, meglehetősen holdbéli a környezet szárazföldi része, miközben a tengeren Kis-Ázsia partjai mellett Tilos és a vulkanikus Nisiros szigete is jól látható.

Lambi beach már egy a fővárostól északra lévő kiterjedt strand. Minden Lambi beach és retró Velencei-tó  rajongótól elnézést kérek, de nekem az egykori, kissé már lelakott, késő nyolcvanas, korai kilencvenes évekbéli Velencei-tó fílinget (miszerint lelakottságot) idézett a környék. Tehát nem is maga (az egyébként eléggé zsúfolt, városias) parti rész, hanem a környező utcák, az ízléstelen építmények. A török background ellenben remek.

Marmari: hosszú, nagyon hosszú, nagyon homokos strand, közvetlenül a föveny mögött (néhol: a fövenyben is ) amolyan Balti-tengerre emlékeztető homokdűnékkel. A nagyon kék, és sokszor erősen hullámos vízben pedig nagyjából szemben Pserimost (keletre, a kisebb) és Kalymnost (nyugatra, a nagyobb) láthatjuk.

 

Tigaki is homokos, csak kevésbé drasztikus. És a strandok mögött sokkal inkább város, mondjuk a korfui Sidarihoz mondanám hasonlónak.

A Happy Flamingo beach (szintén Tigakin) egy hippista hely - hippik nélkül. Runs by Christos, hirdeti a tábla, aki egyrészt határozottan egy animációs filmből előugró hajóskapitány. Másrészt (nyilván a rajzfilmes eredete miatt) szereti a színeket. Harmadrészt kitalálta, hogy lehet másképp is umbrelláztatni. Merthogy: ugye a színek. Aztán, könyvespolc (nyilván színesre festve). Aztán gyerekeknek játékok (de nem kölcsönzés! Ha kell, elviszed, használod, csak rakd is vissza utána). De pl. lehet előre, e-mailben neked tetszős sunbedet foglalni (miszerint színben, és part menti elhelyezkedésben).
Emellett Christosnak a szíve aranyból van, ám alapos, aki ügyel a biztonságra. A szabályok egyszerűek, nem bocsátkozik vitákba. Például az egyik a népszerű vízisport esetén:

E két ismert kószi partszakasz-városka között találjuk az én szubjektív best of Kósz helyszínemet. Egészen hihetetlen látvány az a 'jéggé fagyott ' vízfelület, mely az Alikes tavat jelenti. Ez egy sós tó, ma Natura 2000 védettség alatt, számos átvonuló madár (például flamingók) és sok helyi madár és egyéb élőlény otthona. Nem természetes képződmény, 1989-ig sólepárlás zajlott a területen. Az ipari munka lezárulta után alakult ki a terület. A környezete ennek se nevezhető éppen hangulatosnak, de a tó engem nagyon megfogott.

Nagyon más a kinézete a területnek télen és nyáron. A meleg időben jelentősen csökken a mérete, az időlegesen kiszáradó rész adja azt a jéggé fagyott érzetet. Mindeközben télen akár kétszer nagyobb is lehet az élénk kékes-zöldes színben pompázó vízfelület.

Oké, így a fotókon szerintem sem adja ki. Úgyhogy legyen az, hogy szerintem érdemes megnézni, aztán majd eldöntitek, mennyiben osztjátok a véleményem.

Most - de csak egy időre - elhagyjuk a kószi partokat, hogy a hegyek felé vegyük az irányt. A kószi hegyek igencsak impresszívek: miközben megmutatják a déli görög szigetekre jellemző sárgás és fehér szkeletonjukat is, a sziget déli fekvése ellenére is kifejezetten vadregényes fenyőerdőkkel borítottak gyakran majdnem a csúcsig. Minden görög szigetnek megvan a maga Spílije, vagyis kirakatba tett, jellemzően hegyvidéki, mára már alapvetően a turisták igényeit kiszolgáló települése (egyébként ennek a kiszolgálásnak az egyik módja az, hogy rigorózusan a falu neve elé biggyesztődik az autentikus jelző). Ez a falucska Kószon Ziá. Rendben tartott, majd' minden épületben valami üzlet a nagy turistabuszokból érkező fakultatívozók számára. Persze azért ha jó alaposan körbejársz, megtalálod a valamiért emlékezetes helyeket.

még mondja valaki, hogy a pontosság nem görög erény!

Van a falunak egy ún. Natural parkja is (4 eur a belépő), ami amolyan görögös. Lehet jobb lett volna, ha csak utakat nyitnak a természetbe, nem pedig kialakítani akarnak valamit a korábbi kopár hegyoldalon. :) De egyébként most gonosz vagyok, mert szép lesz, sőt, már most is az; csak még sok telepítés friss, pl. a szigeten itt a legkisebbek a leanderek. :) De ez rohamosan meg fog változni és értékes kert lesz ebből.
Vannak állatok is, de a kert ezen része ha állatbarát, pláne állatvédő vagy, nem fog tetszeni, mert ez sajnos többnyire még a régi, ketreces, szűk területű iskolát követi.

Mount Dikeosz, Kósz teteje (846m) 4.5 km per irány Ziából. A második fele elég meredek. Sziklás és fenyveses környezetben halad a túraút jelentős része, mígnem lassan a fák elmaradnak, bokrok váltják őket, végül pedig brutális kilátás: északra Pserimos, Kalymnos na és a hófehér 'jeges' tó, délre Nissiros látszik.

Fent kis kápolna vár. Kivilágított a környezete (oka: csodálatos innen a naplemente, messze-messze el lehet innen látni a tengeren a Kikládok irányába. Az esemény végén viszont hasznos, hogy látnak valamit az emberek, amikor elindulnak vissza Ziába - gondolták a helyi erők. És ez szép. Igaz, az még nem lett teljes egészében kimunkálva, hogy mi lesz az út erdei és mezei 99 százalékával, amin viszont természetesen ez a kérdés nem megoldott... :) Úgyhogy a Dikeosz hegyen töltött sunset esetén zseblámpáról, illetve akként funkcionálni képes telefonról gondoskodjunk jól).

A kápolna mellett méretes kereszt is van a hegycsúcson, nem is akármilyen feszület méghozzá. Vegyük itt észre, nézzük meg közelről, ahogy a praktikum és az időtlenség páros táncot lejt. A kereszt 200-as KGPVC csőből rittyentett függőleges része tartja a könnyedebb, szinte lágy, csak 110-es vízszintes csövet. Érezzük meg az antik hangulatot is, hiszen a gyárilag narancssárga színű csövek már teljesen elvesztették egykori színüket, eképpen megjelent már rajtuk a patina. Önmagában is 'worth to visit', na.

 

Az előbb említett 'autentikus falu' (vagy a szintén messze nem csak Zakynthoson fellelhető, öbölben elhagyott hajóroncs) mellett a felhagyott falu is egy olyan spot picit, ami szinte az összes szigeten van. Kószon ez Paleo Píli. Persze ez tök mindegy; a lényeg, hogy megéri a terület a látogatást. A templomok - bár szintén romok -, mégis van bennük, előttük az életnek nyomai és ez mindjárt elég ahhoz, hogy különös hangulatot adjon a területnek 

 

A bizánci eredetű várromhoz nem könnyű feljutni. Nem is a nehézsége okán (bár jó meredek is, az igaz) hanem mert az egyetlen jelet, ami segít, olyan helyre tették, ahol már rég egyértelmű, hogy mi merre. Úgyhogy ami most jön, az egy ilyen csak most csak önöknek cucc, íme térképes itiner:

Kardamena egy igazi turista center. Elsőre furának tűnhet, hogy miért lett az, lévén a föveny, bár sok-sok km hosszú, mindössze pár méter széles. Persze van magyarázat: ez itt a déli part, ami jóval kevésbé széles, mint pl. Tigaki vagy Marmari. A városon kívül egész nyugodt a part is, azon belül pedig...nos, nem. Ilyen kívül:

Ilyen belül:

Antimachia kastro: igencsak méretes. Kívülről ígéretesebb, mint belülről, úgyhogy nézetem szerint határeset, hogy érdemes-e kitérni ide. Mondjuk ingyenes. Ezt nem árt észben tartani, mert a bejáratnál népviseletbe öltözött úr kér belépti díjat. Ám ezt ha tetszik illegálisan, ha tetszik, új generációs koldulásként végzi. Nem veszi félvállról: kis pultot is odakészített, melyet a nap elején felcsavaroz a bejáratnál lévő deszkákra, este pedig ugyanezt fordítva. Tökre úgy tűnik, mintha valóban hivatalos szerv lenne itt. De erről szó sincs.
Mivel a vár egy kiterjedt fennsíkon fekszik, egészen brutális tud lenni a szél, ezt is érdemes észben tartani.

 

Limnioas beach: a kikötő feeling ellenére is remek strand - amúgy is úgymond indokolatlan ez az érzés, mert napjainkban gyakorlatilag használaton kívüli a kikötő, melynek öble maga a strand (a fő strand, mert mögötte van egy még kisebb öblöcske is). Méghozzá az északi oldaliak közül kb. az egyetlen szélvédett (éppen a kikötő okán). A Kósznak erre a középső részére oly' jellemző 'homokhátság' remek árnyalatokkal tarkítja a víz itt alapból is különlegesen szép színét. Nem nagy, nem széles, mint oly' sok kószi part, de szerintem hangulatosabb azoknál.

Limnionasnál már bőven Kósz nyugati végeihez közeledünk. Ennek központja Kefalosz, amiben és amitől keletre és nyugatra is strandok sora húzódik. Keletre Paradise beachtől Exotic beachig tulajdonképpen egyetlen partszakaszról van szó - nevük tudósít arról, hogy mire számíthatunk: görög háttér előtt organizált strandok sora.

Ag.Stefanost nevezem mondjuk a Kefaloszon belüli partnak, a város keleti oldalán. Sokan tartják a legjobb kószi strandnak. Valóban kiemeli mellette az ókori bazilika romjai (ritka is ilyesmin ekkora látogatottság..) és szemben Paleokastro picike szigete, rajta klasszikus kék kápolnával (ide egyébként bérelt vízibiciklivel át is lehet menni, de úszva sem egy extrém sport egyáltalán). Ellenben részben már-már luxury, nagyon zenés, és egyáltalán nem olcsó. 

van nyugodtabb rész is Ag. Stefanoson (a nyugati oldalon, a bazilikától távol)

Kefalosztól a nyugati végek felé a strandok mellett újra hegyvidékibb lesz a táj, és ez határozottan jót áll neki. 

Ami pedig az itteni partokat illeti. Ag.Theodorou: egy homokfalak előtt találjuk, nagyon hangulatos, ahogyan az odavezető út is az. A jellemző színei a zöld, a sárga, a barna és a fehér. 

Végül a már majdnem a sziget sarkán található strandokat is megemlítem, a Paradisost és a Mysticet. Elég kemény és hosszú földúton lehet eljutni előbbi parkolójába (mondjuk működik személyautóval is, de nagyságrendileg 40 kg homok kerül rá az autóra és húsznál nem nagyon fogsz gyorsabban haladni). Hogy megéri-e? Igazából nem tudom. Tök jó homokos strandok (mondjuk a Paradisost tönkre veri számomra az üvöltő party zene), a Mystic (ahová a part mentén, részben a vízben lehet átsétálni) nyugodt...Döntse el ki-ki maga. Szerintem mindenesetre Kósz legjobb része ez a Kefaloszon túli terület és a Dikeosz-hegy vidéke.

 Vége. Lezárásnak mindazoknak, akik idáig eljutottak, beszámolok még a Dolphin-bay strandról. Ez az:

Mint látható, kifejezetten jól néz ki, homok, zöld, Kalymnos-Pserimos, vicces magas bódék for rent... De a táblás reklám az, amiért minden körülmények között zarándokhely. E reklám időnként változik is, pár éve ez szerepelt rajta, mint csalogató szöveg, méghozzá fejjel lefelé felszögelve:

WELCOME TO GREEK CHAOS.

Most már más van. Érzésem szerint a tulajok igazából le akartak jönni a kihívó szövegekről (ergo senki ne várjon beteljesülést itt), de ilyen a karma, ami ragaszkodott ahhoz (az angol nyelv írásmódja képében), hogy sose felejtsd ezt a partot: