Chios. 2.nap (Kato Fana, Ag.Dinami, Salagona, valamint Olympi és Mesta)

További chiosi posztok:
1.nap
3.nap
4.nap
5-6.nap
7-8.nap
9-10.nap

Hasonló felépítésűnek gondolom a mai napom is: déli beachek és Mastichochoria. Utóbbival kezdenék, Olympivel, ám elém kerül egy útjelző tábla, valamivel a település előtt, hogy Kato Faná strandjára lehet ott lejutni. Hajrá. 

Mint kiderül, csodajó kis elhagyatott strand lesz ez. Az utolsó egy km kb. már földút-murvás út, odáig aszfalt. Itt is vagyunk vagy öten az egész széles, hihetetlenül tiszta és szép vízzel megáldott kis öbölben. Fürdök is itt, mindjárt kétszer: előbb, hogy jobban menjen az első chiosi futásom, amire hirtelen ötletről vezérelve itt találom meg a legjobb helyszínt. A második fürdés nyilván a szaladgálás után jön, egyfajta jutalomként. Meg is érdemlem, mert a környék nagyon nem vízszintes, lesz szintemelkedés gazdagon közben. 

Olympi nagyon más, mint Pyrgí. Korzikai hatást kelt bennem. Itt egy-egy épület, inkább épületrész kivételével nincsenek díszített házak, itt a kő az úr. Komolyan egyszerűen folyik ki az avíttság, a kor, a történelem mindenből itt: épületekből, terekből, sikátorokból, boltívekből... A települést falak védik (így lesz majd Mestában is), egykor a kalózokkal szembeni védelem miatt alakult ez így.

Olympi kisebb, mint Pyrgí egyébként, kétség kívül egy falu, még ha chiosi értelemben népszerű is.

2008-ban gondoltak egy nagyot, és igen sok, egyébként lerobbant épületbejáratot szerte a településen hol szépen, hol viccesen, de mindenképpen színesen lefestett egy csoport, mindenféle életképekkel:

Majd késő délután keretbe foglalom a napot Mestá felkeresésével, de az még odébb van. Most strandok jönnek szépen sorban. Legelőbb is Chios objektív mércével mérve azt hiszem legszebb partjával.

Ag. Dínami a becsületes neve. A szélén kis kápolna is van, ahol

ünnepélyeket is szoktak rendezni (legalábbis papíros tájékoztat arról hogy ebben a hónapban is lesz itt valami). 

Partja homokos, belül az első egy-két méter kavicsos, aztán már a vízben is teljes a karibi hangulat. 

Egészen varázslatos a víz színe, tényleg csak néz ki az ember a fejéből. 

Itt azért van számottevő ember (bár nem organizált strand ez sem), de pici sétával át lehet menni Ag. Dínami B-re, ami egy pici, kavicsos öböl. Itt szinte senki sincs, a víz maradt gyönyörű... Nem volna mivel jobbá tenni. 

Dínami része egy egymáshoz érő 'öböl sorozatnak', és ezeknek a strandoknak a felkeresésével folytatom a napot. 

Salágona a legnagyobb közülük,  ahová 3 km-nyi földút vezet le az Olympi és Mestá közötti főútról. A vége picit meredek, aggódom is picit, nem lesz-e melós a visszaút, de felesleges, sima ügynek bizonyul. 

Picit organizált a strand: van egy kis kantin, ami napágyakat is rakott ki. Ha rendelsz egy frappét vagy bármit, akkor tiéd a napágy+napernyő, nincs külön díja (ez az egész szigeten így van egyébként).

hátul Ag. Dínami, elöl Salágona

Salágona is kavicsos beach, a színei szintén lélegzetelállítóak, csak a napágyak ellenére is nyugodtabb, békésebb, mint Ag. Dínami. Így itt, másfél nap után először, kiosztom a kedvenc strandom vándordíjat ennek a partnak. 

A tetszési, jóérzési és ittmaradni akarós indexek miatt 'hátrányba kerülök': bár a szomszédos Trachiliá és Avlona beachekről is azt gondoltam, beférnek a mai napba, de ezek holnapra maradnak. Ma pedig, ahogy tegnap Pyrgíben, Mestá szintén határozottan medieval városában töltöm a késő délutánt és estét, olyannyira, hogy itt is vacsorázom (sajnos egyébként, mert nem választok itt jól kajáldát).

Mestá, mint látható, Olympihez áll közelebb kinézetileg, ám annál nagyobb település. Nehezen tudnám megmondani, melyik tetszik jobban a Mestá-Olympivel-Pyrgí hármasból. Mindháromban nagyon jó, hogy élnek-lélegeznek, be van lakva az egész város itt is, a városfalon belül is. Remek csámborogni, meg-megülni, kívülállóként, afféle észrevétlenként nézni a helyi világot, a sok-sok helyen a házak elé kiülő helyieket, a zajló életet.