További chiosi posztok:
1.nap
2.nap
4.nap
5-6.nap
7-8.nap
9-10.nap
Célom ma a nyugati oldal megismerésének elkezdése. Ám reggel előbb még lekanyarodom Mestá előtt két strand csekkolására. Sokáig közös út vezet oda, keményen görögös hegyoldalak között haladok,
majd ketté ágazik az út. A bal oldali vezet Trachiliába, ami tulképp egy egészen picike kis halászkikötő; van pár ház, van pár csónak (hajónak azért nem nevezném őket), és egy tulképp ikerstrand, a kis benyúló félsziget mindkét oldalán van egy-egy picike, kavicsos föveny. Vagy valami hasonló.
A másik beach, Avloniá jóval felkapottabb, napernyőkkel ellátott partszakasz. Azt azért nem állítom, hogy megnyom a tömeg. :) Az igazi chiosi állapotokat találom összességében itt is: aprókavicsos part szépséges színű, nyugodt vízzel.
Strandolás után visszakapaszkodok a Chios-Mestá főútra, hogy egészen Limenás Mestónig hajtsak, ami
Mestá tengeri kapcsolata. Olyan is: kikötős; bár meglepően sok kiülős hely van.
Viszont ma ennél minden érdekesebbnek és szebbnek ígérkezik, megyek is tovább.
Miután az út a kikötő mellett tesz egy hosszú és határozott jobb
kanyart, mintha alapvetően változna meg minden. A masztix cserjéket
lassan elhagyom, helyüket (már ahol) az illatos, üde zöld görög fenyők
veszik át. Már ahol, írom. Egyrészt, mert Chios sok helyütt eleve kopár.
Másrészt 2012-ben ezt a szigetet is elérte a tűzvész, melyeknek
tökéletes alanya a könnyen lángra kapó mediterrán fenyő. Igaz, hacsaknem
túl gyakoriak a tüzek, nagyon komoly sérülés után is képesek
regenerálódni - ez egyébként sokfelé tapasztalható is, mikor a törzsön
látszik, hogy érte egykor láng, de fent már újra lombosodik. Itt ennek
egyelőre nem sok nyoma van, teljesen letarolt sok hegyoldalt a tűz.
Őszintén szólva, összességében a látványhoz mindez még hozzá is tesz egy jó adag drámaiságot; miközben csodaszépek a hegyek, a völgyek és a szurdokok, és sorban egymás után jönnek nagyon vonzó (és nagyon csöndes) kisebb-nagyobb beachek.
Például Didíma és Potamí...
...Hogy aztán az út picit bekanyarogjon a sziget belseje felé, elhagyva egy időre a partvonalat.
A
már említett és bejárt három település mellett még egy sor kevésbé
ismert, de szintén középkori, részben legalább szép állapotban lévő falu
van a szigeten. Ilyen például Elata,
majd
Vessá is. Ez utóbbi különösen védett, nagyrészt felújított óvárossal
rendelkezik, a főterén-főutcáján a sok eukaliptuszfa alatt kávézók, tavernák is
vannak.
Hamarosan ismét a part közelébe érek, ahogy elérem Lithí beachet, ami az első nap látott Komíhoz csatlakozik a népszerű, látogatott, ergo semmi különös partok táborában. Közelről készített fénykép ezért nincs is.
Hanem
mellette látok egy kis öblöt, ahová fenyőfák között, sokszínű sziklák
alatt és felett vezet egy földút (fenti képen látszik is egy picit). Kiválónak találom arra, hogy el/lefussak
oda; ugyan csak másfél km-re saccoljuk a navigációval közösen a hosszát,
de nem baj, max. futok pár oda-visszát. Menet közben kiderül, lefelé
is, felfelé is vezetnek még utak, így végül összejön a penzum, ami után
nagyon jól esik az ejtőzés itt, Lithí-melléken.
A
strandolás után a hegyekbe indulok, egyrészt egy újabb hangulatos kis
falvat, Avgónymát felkeresni, másrészt a már kétszáz éve kihalt
Anávatost.
Közben
újra és újra megállok, csodálom a tájat, a tengerbe zuhanó, hol kopár,
hol zöld hegyoldalakat, és egy félszigetet, melyet sokfelől is látok,
rajta egy kémlelő toronnyal. Ilyen sokfelé van egyébként, anno a kalózok
figyelésére szolgált, akik errefelé különösen aktívak voltak.
Ennek a félszigetnek az északi oldalán van Trachilí beach. Nem hosszú a lehajtó a főútról, de személykocsival teljesen végig nem igazán kivitelezhető. De közel lehet jutni. Szépséges, széles, kavicsos strand ez is, ámulok csak a színek összhatásán. És hát szinte szétnyom a tömeg, persze.
Avgónyma
felé, ahogy egyre emelkedik az út, feltűnik egy újabb olyan
partszakasz, hogy még: Elinda. El is döntöm, a hegyek után még
visszajövök ide, ennél idillibb napzárást nehéz elképzelni.
Avgónyma
is szép, ebben a kora délutáni időpontban persze eléggé csöndes. Az
'óvárosa' nagyrészt felújított, még szállások is vannak errefelé meglepően szép számmal; eléggé igényesek is, méghozzá.
Szemmel láthatóan igyekeznek bekapcsolódni a sziget vérkeringésébe
turisztikailag is. Ilyen:
Hanem Anávatos... Ahogy feltűnik az oda vezető (egyébként zsák-)útról, az embernek tátva marad a szája. Egy jókora sziklaorom tetején trónol az egykori város. Az 1822-es török ostrom óta lakatlan. Chios sokáig kimaradt a görög függetlenedési harcokból, ám ezidőtájt a szomszédos samosiakkal megerősödve csak nekikezdtek. Borzasztó mészárlás lett a vége sziget szerte, ennek legkomolyabb mementója ez az egykori település.
Lentről is, belülről is megérintő a látvány, főként ismerve a véres történetét.
A
törökök egyébként végül legyőzték a helyieket, és Chios még majd' egy
évszázadra maradt török hódoltság alatt, csak a XX. században
csatlakozik majd Görögországhoz.
Ma nem teljesen kihalt a hely mégsem. Legalul, az úthoz legközelebb egy-két portán élnek (úgy tűnik, hogy élnek), a templom is megújult, van egy keramikus-ház és egy taverna is üzemel
Innen aztán visszahajtok a part felé, le egészen Elinda beachre, ott dolgozom fel a mai nap igen színes élményeit, tapasztalásait.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése