Chios 9-10.nap és a konklúzió (út Pytious felé, Gria Kastro; Apothika bay, Ag. Irini)

További chiosi posztok:
1.nap
2.nap
3.nap
4.nap
5-6.nap
7-8.nap

9. nap

Tegnap kimaradt északon a Pytious falucskán átmenő út, így egy reggeli, ismét Kamposban végrehajtott futás után arrafelé veszem az irányt. Viszont mielőtt folytatnám, volna itt valami. Aki járt már Görögországban az tudja, hogy sok helyütt vannak kitéve padok ott, ahol érdemleges kilátás van. Gyakran a helyiek is kijárnak az ilyenekre üddögélni. Na most, ilyenek vannak itt is, de tudtak újat mutatni a témában. Vegyük szemügyre ezt:

Szép, kovácsolt vas szerkezetű pad, ez oké, a fa már picit kopott, ez is oké. De előtte az asztal: egy tartalmától már megfosztott kábeldob! Egyszerre jövőbe mutató, mert nem köll mindent kidobni, meg köll találni az új felhasználási területüket. Közben van benne valami szép eklektika is, ahogy a kovácsolt fém és a formatervezetlen ipari fa találkozik. Ha akarjuk, a dob közepe egyben szemetesként is működhet; nem tudom, ez is az eszében volt-e a sajnos névtelen feltalálónak. 

Mindenesetre a koncepció nem volt sikertelen, ugyanis dél-keleten többfelé is feltűnik ez a, azt hiszem, vitán felüli remek és praktikus megoldás.

Na de vissza a napra. 

Jó ideig úgy haladok, mint tegnap délután, csak fordítva: Chiosban felfelé a szerpentinen, aztán a kopár mindenség, egészen a fenyvesekig. Itt azonban most jobbra fordulok tehát, Pytious felé. A faluig semmi extra, onnan viszont ismét nagyon ott van a vidék.

Pytiousban van egy torony, ami...egy torony. Jól néz ki, mindenesetre. Hamarosan pedig feltűnik az egyik kopár hegytetőn Gria Kastro maradványa. Ide egy szűk másfél km-es 'hiking trail' vezet fel, amiről egy tábla is...khm, tájékoztat...

Úgy negyven perc alatt lehet felcaplatni a várromig, ahonnan pontosan a várt szenzációs kilátással szembesülök. Leszvosz, Törökország, Inousses szigete, minden csodálatosan látszik innen fentről. Miközben a közelebbi táj is brutál, sokkolóak ezek a meztelen hegyvonulatok, az egy-egy, mindent kibíró, csenevész növénnyel... 

Ha elfelejtené az ember, hogy egy hegytetőn van, ahonnan várható kilátás,  helyi erőktől kap tájékoztatást is erről a turista:

A túra után nem is kérdés, hogy a délutánt a tegnapi két strandon töltöm el, szépen elosztva az időt Nagós és Giosonas között. A vacsorát viszont a továbbra is nagyon kedves Lagkádában költöm el (alábbi képek nagósiak).

10. nap

Utolsó napom; holnap reggel már csomagolás, aztán az Astra Airlines-szal irány Athén, ahonnan majd a Wizz fog hazaszállítani. 

Amit szerettem volna, megnéztem már. Így a mai nap azokon a legkedvesebb strandokon telik el, melyeken csak egyszer jártam. Kivétel Apothíka bay és Ag. Irini, ezek újak, mert valahogy kimaradtak. 

Időrendben előbb a dél-nyugati sarkon található Apothikát keresem fel. Meglepően keskeny út vezet le (Mestából 5 km), szép olajfaligeteken keresztül. Bár ez organized beach, de ez sem nagyon. :) Jobb, mint gondoltam igazából. Tök menők a sokszínű sziklák a part mögött, ráadásul kiderül, a Voulindrán megismert rendelési system nem egyedi; annyi a különbség, hogy itt egy sörös láda a system központi eleme. Nem tudom, melyik legyen a 2.0.

Ag.Irini már a nyugati part, picivel Lithí alatt. Érdekes, hogy a domboldalon lévő kápolnára emlékszem, a tavernával is ellátott, még egy mini kikötővel is rendelkező partra nem; pedig a főútról teljes kilátás esik rá.

Közelről picit egyszerűbb, de érdemes volt azért ide kanyarodni.

Szóval...végül még egyszer egy kis láblógatás Voulindrán...

Fürdés Ag. Dinamin...

Futás Makriá Ammoson és Tigánin...

...Majd egy finom vacsora - és ismét eltelt számomra egy görögországi nyár. 

Konklúzió:

Továbbra sem értem, mitől válik turisztikailag népszerűvé, ismertté egy görög sziget, míg egy másik mitől nem. Chioson is minden megvan ahhoz, hogy látogatott legyen: tájak, hegyek, beachek, elhagyott eszközök, félkész házak (bár ebből a műfajból nagyságrenddel kevesebb, mint máshol), azonnal rozsdás kerítések, a kilátásba minden körülmények között bezavaró fa villanyoszlopon futó vezetékek... Na, de most komolyan: tényleg minden adott. Nagyszerű hegyek, változatos természeti környezet, szédítő partok vannak és az ötödik legnagyobb szigetként van hely is bőven.

Ráadásul sok más szigettel szemben itt az épített környezet, a falvak is unikálisak, egyáltalán, valamilyenek, jelenük láthatóan is következik a múltjukból. 

Eljutni se kihívás: három légitársaság repül ide Athénból és Szalonikiből is, naponta többször, 19 eurótól (csomaggal!...), de mindenféle 'képzettség' nélkül is sima ügy mondjuk 50 euróért jegyet venni a fővárosból. Plusz ott van két hajótársaság is, melyekkel szintén mindkét nagyvárosból van járat ide.

Mégis alig vannak. A turistáknak érzésem szerint 75 %-a görög, 10%-a olyan görög, akiknek családja innen származott el (Amerikába elsősorban, de pl. az odesszai görög kolónia számottevő része is chiosi), 10 %-a török (ami engem azért meglep, ismerve a két nép viszonyát, amihez képest mondjuk a magyar-román kapcsolat maga az öribariság), és mindössze a maradék tevődik össze máshonnan. 

Az apartmanos szerint régen volt sok helyiben tartózkodás a turizmus felé, de ez már rég nincs így. Egyszerűen rossz a marketing szerinte. Hát nem tudom. 

Persze azoknak,  aki mégis idevetődnek, mindez csak jó. Európában nehéz már ilyen természeti és természetes környezetben ilyen békében nyaralni, mégis úgy, hogy semmilyen 'típusú' és korú nyaraló nem szenved hiányt semmiben. Úgyhogy aki szereti az országot és tényleg nyugodt pihenést szeretne, mindezt úgy, hogy ne érezzen nélkülözést semmiben, beleértve akár a szórakozóhelyeket és a mindenféle vásárláskát, keresve sem talál jobb helyet ennél.