2019. augusztus 28., szerda

Chios. 4.nap (Kampos, Chios város, szélmalmok, Daskalopetra, Moni Mirsinidiou, Glári, Pantukos, Ag. Isidoros, Nagos, Lagkada)

Ez az a reggel, amikor fent északon, a Chalkidikin éjszaka egy borzalmas vihar volt. Ennek kis hatása itt is érződik: először tapasztalom júliusban Görögországban, hogy teljesen felhős az ég. Később ugyan felszakadozik, de én már addigra átírom az eredeti tervem, mely a nyugati oldalon való továbbhaladás lett volna észak felé, valamint a Neá Moní monostor felkeresése. De majd holnap, ma maradok keleten.


További chiosi posztok:
1.nap
2.nap
3.nap
5-6.nap
7-8.nap
9-10.nap

Kampos-szal kezdem. Ez egy régió, nem település vagy hasonló. Az egykori arisztokrácia birtokai voltak itt, emellett a sziget fő citrus termesztő vidéke. 


Bár viszonylag sík vidék (így megérkezéskor azonnal futok is egy jót; itt sokkal kényelmesebb, mint a hegyek között; a következő napokban többször is ide jövök ki ezért), nekem nagyon bejön. Feltétlenül van arculata, melynek központi eleme a jellegzetes, sárgás-barnás-vöröses kő, ami az itt található Thymianá faluról kapta a nevét. Szinte minden ebből készült: a magas kerítések (ugyanis most is sok, kifejezetten jómódról árulkodó villa van itt), az épületek, de pl. a XIII. században épült Kokorovilla monostor is. 
Hangulatos része a szigetnek Kampos, a sok virággal, a szép portákkal, citrusligetekkel.


Innen irány a főváros. Útközben még lekanyarodok az egyik legnépszerűbb chiosi strandra, Karfásra.  Ott, hátul látszódik azért.


Mint látható, a víz errefelé is adja, de nem véletlenül nem készült kép közelebbről. Hangulata semmi, ergo a speciális chiosi gyakorlat szerint népszerű is: napernyőkkel és népekkel teli, szól az upc-upc, brrr.

Innen tényleg pár percre van csak a főváros, aminek nagyobbik része meglepően rendezett. Oké, építészetileg gyakorlatilag teljesen semmilyen, hozza a szerintem kissé közel-keleti hatást, amit a görög városok sokszor hoznak. Csak mondom, rendezettebb. Ápoltak a házak, kevés a szemét. 
A kikötő vize pedig egészen lesokkol: komolyan, akármelyik strand is lehetne, olyan szép zöld a színe. 
Van itt Kastro is, belül az óvárossal; nem éppen egy rodoszi, de van. Nagy része viszont nagyon lerobbant. 


Egy darab mecset maradt meg a török időkből; hol másutt lenne a Bizánci múzeum, ha nem éppen ebben az épületben...:)
Van még kalandos sorsú 'bazilika' is (Ierós Mitropolitikos Naós tis Chíou; helyén kis kolostor volt, melyet a törökök az 1822-es felkelés során felégettek. Később újjáépült, és a szigorú tiltás ellenére 1840-ben karácsonykor megszólalt a templomharang. 1881-ben újra elpusztul, földrengésben; az évtized végére építik újjá, és ez az, ami látható ma is), és egy majdnem hangulatos közpark. Bár nem értek hozzá, de talán pöppet túl lett tolva az a pálmametszés...


Csak hogy el ne felejtsem, melyik országban is vagyok. ;)
A város északi határában (bár meglehet, ez már a vele összenőtt Vrontados) találom a híres szélmalmokat. Ha rákerestek Chiosra, elsők között fog feljönni ez a négy darab egykori 'üzem'. Persze nem működnek már, csak tatarozva vannak. A szükséges képeket meglövöm, majd folytatom is az utam.


Itt egyébként szinte végig strand van a part mentén szaladó út mellett.

Ezért többnyire keskenyek, sokszor organizáltak is, némelyik beleillik a már sokszor jelzett kialakult képbe: ha kevésbé jó egy strand, az népszerű lesz Chioson. De legalább van benne rendszer - gondolom ekkor még, de már nem sokáig marad ez így (lásd majd kicsit lejjebb). 
Azért vannak itt is kifejezetten jók, például Daskalopetra, amit most csak megközelítek, de jövök még erre majd később.


Elhagyom a lakott részeket, elkezdek felfelé kanyargózni a hegyekbe (de maradva a parthoz közel), melyek erre lassan teljesen kopárakká válnak. Fantasztikus színekben pompáznak azonban, meztelenek, magamutogatók, brutálisak; nagyon izgalmas vidéke a szigetnek ez is. Itt bújik meg a Moní Mirsinidiou monostor, kissé a kikládokat idéző kék színű tornyaival.


Na most, strandilag itt az a helyzet, hogy lényegében a monostor mindkét oldalán van egy. Ami közvetlenül mellette (tőle délre) van (ugyanott kell lemenni az útról, ugyanaz a parkolója, ilyesmi), az egészen picike hely, de gyönyörű. Ez:


Míg picit északra jön a hivatalos Mirsinidiou beach, kólával az is elmegy, azt kell mondjam...


Egy beszögellésben találom meg (nem nehéz; tábla, parkoló autók sora...) Glári beachet. Egy picike strand ez, de talán itt a legszebb a víz az egész szigeten. A partja pedig világos homokos; hasonlít a thassosi márványpartra. Mondjuk sajnos abban is, hogy borzasztóan túlzsúfolt (így lesz tehát belőle a feljebb már előrejelzett kivétel: nagyon szép strand mégis nagyon népszerű...). Szól az upc-upc zene is, szóval igazi modern strand. Szerintem sajnos...


A sziget sokkhatása nem csökken ezután sem. Nézek jobbra, nézek balra, nézek felfelé és lefelé, sajnos gyakran hátrafelé is (de megúszom). Hol a chiosi hegyek brutalitása, hol a közeli Kis-Ázsia partvidéke vonzza a tekintetem, hol a lassan már előtűnő közeli kis szomszédos szigetet, Inoussest fedezem fel és vizsgálgatom. 


Hamarosan négy öböl következik, és közben már egyértelműen az észak-keleti részen vagyok. Kis települések is vannak a 'hasukban', hol kisebb, hol nagyobb. Ebből mára kettő jut, a többi majd később. 
Az első, Pantukiós a kicsikhez tartozik (a későbbre maradó Nagós-szal együtt); igazából egy picike halászfalu, kis templom, partmenti vendéglátó helyek...Ennyi az egész. A partmente kedves, színes: kopár is de fenyőktől zöldellő is.

A második, Lagkadá lesz, de látok egy jobbra mutató nyilat és egy széles aszfaltcsíkot az Ag. Isidoros templomhoz és az OZ bay-hez. Na, ez egy érdekes párosnak tűnik, így alá is szedem a kis Nissant. Határozottan megéri. A templom egy picike szigeten van tulajdonképpen, vagyis, egykori szigeten, amit összekötöttek a szárazfölddel. Nagyon hangulatos; bár nem fent, a hegytetőn van, de valamiért a Mamma mia-templom jut eszembe róla. Csak itt nincs tömeg. :)


Az OZ bay-en sincs, de igény volna rá; már az üzemeltető részéről. Ugyanis ez egy teljesen organizált strand, annak ellenére, hogy egy mikrobuszos kantin csak az ellátó szervezet. Szól a zene is kőkeményen annak az úgy hat embernek, aki itt van; igaz, erősen megyek már bele a délutánba, lehet korábban többen voltak.


Lagkadá (a tőle északra eső Marmaróval együtt) viszont egész komoly falu. Több utca fut fel a domboldalra, ilyesmi. Talán a leghangulatosabb települése a szigetnek, igazán görögös értelemben. Parti tavernák, kis strand, megépítjük-hogy-legyen gyalogos híd, kedves házak, világoszöld színű fenyves uralja a domboldalt, előttünk, a tengeren mini sziget közel, Inousses távol, de még mögötte is látni, ahogy fölé hatalmasodik Kis-Ázsia. 
Vacsoráig itt is maradok már.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése