Chios. 1.nap (Komi, Lilikas, Emporios, Mavra Volia, Vroulinda és Pyrgí)

(Persze a legutóbbi, boszniai bejegyzés óta volt pár utazás: Macedónia (spoiler: menjetek, míg nem válik népszerűvé. Gyönyörű vidék, többfelé a lombard tóvidékhez is hasonlatos), Skyros (méltatlanul skippelt a Mamma mia-lázban fürdőző többi szporád sziget közül), Mallorca (bocs, én nem értem a hype-ot; persze körben a széle nagyon szép), La Gomera (nem értem, miért nem népszerűbb). 

Remélem egyszer még pótolom őket. Viszont Chiosról napi leírást készítettem, így nem várom be az előző utak megírásával, hanem kiteszem máris, ha már egyszer kész.

További chiosi posztok:
2.nap
3.nap
4.nap
5-6.nap
7-8.nap
9-10.nap

Az első nap valójában a második: tegnap este érkeztem Athénból a Sky Express légitársasággal (odáig Wizz), és csak arra volt idő, hogy felvegyem az autót a Travel-Shop nevű cégtől (azon kevés szolgáltatók egyike itt, akiknél elérhető még az önrészmentes bérlés...), egy Nissan Micrát, mely később elnyeri tőlem a legcsúszósabb műanyagból készült kormány különdíjat. De amúgy tök jó választásnak bizonyul, remek társ lesz azon az 1350 km-en, amennyit megteszek majd Chioson.

Szóval, autóátvételre, szállás átvételre és egy remek vacsorára volt tegnap csak idő.

Ma viszonylag lájtos napot tervezek kezdésként, elsősorban strandfelfedező leszek. Délen egymás mellett sorakozik jó sok, ezekben gondolkozom. 

Az út sem rossz oda. Azonnal konstatálhatom, hogy a híres helyi masztix termesztés nagyon nem duma; mindenfelé ez a cserje van, messziről fehérlenek a domboldalak, mivel az aljukat gyakran beszórják mészporral. Tényleg sok van belőlük, errefelé szerintem több is, mint olajfákból. 

Úgyhogy teszek is itt egy kis masztix gyorstalpalót. 

Magyar neve: örökzöld pisztácia; és bár ennek is van csonthéjas termése, ezt nem ezért termesztik. Bevágásokkal sértik meg a törzsét - ami akár 3-4 méter magasra is képes megnőni - ahol bemézgásodik, és ebből készítenek...hát kb. mindent. Gyógyhatásúnak tartott, mindenre jó. Mindenre is. Fogtömés, száj illatosító, fogkrém, arcra és testre krémek, szénsavas üdítőital, füstölők, ragasztó, likőrök, kenyér és süti ízesítő, rágó.. Az üdítő (neve mi más lenne: Mast) nekem a vacsoráim nélkülözhetetlen kelléke lesz. Igaz, teszem hozzá, én nagy barátja vagyok a fura ízű italoknak. A Mastban a limonádéság keveredik gyermekkorom Gabi fogkrémének ízével. Nagyon menő.

Lilikas és Komí strandjai tulképp összeérnek. Előbbi aprókavicsos, kiépítetlen. Részben. Részben meg olyan, mintha organizált lenne, de...sehol senki. És semmi. Elég leftovers-es a cucc.

Komí pedig a sziget kevés homokos (inkább homokos) partja közül az egyik, és nagyon is kiépített; a korfui Sidari jut róla eszembe, ami nálam nem egy nagy dicséret. Itt konstatálom először, hogy a chiosi strandok fordítva működnek: minél semmilyenebbek, annál népszerűbbek. Mert Komí az, kifejezetten sok az ember, a zene is szól, és hiába az egyébként tök szép színű víz, túl sokat nem időzök itt, ahogyan (mint kiderül) fényképezni se volt nagy kedvem.

Főleg, mert nagy reményekkel indulok a következő megállóm felé. 

Ez Emporiós, egy hangulatos kis halászkikötő, sok apartmanház is van itt ma már; meg persze tavernák, kávézók, miegymás.

Egyrészt talán azért is települt ide több minden, mert az egész sok déli beach innen érhető el csillagtúraszerűen a legkönnyebben (röviden: középen van), másrészt mert a tőszomszédságában találjuk a fekete-sötét szürke, vulkanikus eredetű kavicsokkal borított, Mavrá Vólia beachet. A felkészülés során gyakran olvastam, hogy zsúfolt, hát nem tudom. Talán hétvégén igen, de most hétfő van, és tömegnek nem nevezném az embersűrűséget. Nekem nagyon tetszik. Érdekes, hogy a sötét part és meder ellenére is mennyire szép kék a víz, szép nagyon a háttér is, királyok a bukszusok (vagy mik)... Tök jó. 

Ha pedig mégis soknak találjuk a népeket, egy perc séta, és ott lesz nekünk Mavrá Vólia B...

...és C. 

Úgyhogy muszáj megülnöm itt picit, el is fogyasztom az utazás első frappéját (jó, csalok: egyet már ittam tegnap az athéni reptér előtt), mert egy pici kantin is működik a strand szélén. 

Innen reményeim alapján (és ez tapasztalást nyer) a sziget egyik legszebb strandja felé indulok. Útközben felhajtok az emporiosi ásatásokhoz, amit viszont zárva találok. Nem baj, maga a felhajtás is élmény, remek kilátás van innen a déli végek felé (fent, a masztixoknál az utolsó felvétel az innen készült).

A nagyon szép strand Vroulindá beach. Egy picike öbölről van szó, melyet magas, sok színben játszó sziklafalak védenek. A víz tényleg isteni, hihetetlenül zöld, kellemesen meleg, varázslatos. A legszebb görög strandok között szerintem simán helye lenne - ha ismert volna Chios. De nem az, bár az a kevés turista, aki eljön a szigetre, biztos felkeresi ezt a remek, igazi léleknyugtató helyet. Tömegre nem kell számítani. Ahogy telepített napernyőkre sem.

Kantin viszont van. Amivel kapcsolatban feltétlenül meg kell állnom egy pillanatra. Ezért a szuperságért:

Mint írtam ugye, meg a képeken is látható, magas sziklák veszik körül a strandot, a kantin viszont fent van. Onnan hozni-vinni a cuccost nem volna egyszerű. Lelemény: a frappét és társait szállító kézi készülék (merthogy csavarni kell kézi erővel a szolgáltatónak fent). Mit készülék! Rendszer, mint mondja is magáról! (Vegyük közben észre a latin és a görög írás finom keveredését is...). Szóval. Lejön a doboz. Oldalán kis batyu és walkie-talkie. Utóbbiba belemondod, mit kérsz, előbbibe manit bele, fentről felhúzzák, elkészítik, majd finomságok és visszajáró le, és mindenki boldog és elégedett. És ettől tutti biztosan vidám is! :) 
Van öltöző is:

Ez pedig a lájtos szerpentin, közeledve a strandhoz már:

A strandolás után kulturális élmény következik. A masztixtermesztő vidék (vagyis a Mastichochoria) leghíresebb városába megyek, Pyrgíbe. Ha valaki utána megy a szigetnek, a főváros szélén található szélmalmokról és a pyrgi házakról fogja találni a legelső fényképeket. Tényleg nagyon jellegzetesek, ráadásul nem úgy van, hogy van mondjuk két utca, ami ilyen, a többi meg tök sima, hanem kvázi tényleg az egész városka ilyen. Mármint ilyen:

Azért ez ipari.

Tudomásom szerint a genovai időkből jön a technika (ergo: mint Mastichochoria települései rendre, Pyrgí is középkori), azt formálták ilyenné, chiosivá, sőt pyrgissé. Elsőrangú hangulata van a településnek, még ha a főtér alig látható a sok vendéglátó egység, és az azok fölé húzott sátrak következtében. Mindegy, nagyon jó kis hely ez. 

Ekkor még azt gondolom, Pyrgí a sziget Spílije (aki még nem olvasott itt görög beszámolót: volt egy olyan feltevésem, hogy minden görög egységben van egy db kiemelt, különösen egyedi, díszes, és így turisztikailag is eladott település; Krétán ilyen Spíli), de később majd ráeszmélek, ez itt nincs így: itt egy sor igen szép falu, falucska, kisváros van.

Nem pont ez a jellemző templom elhelyezési eljárás. A valószínűleg a sziget "nagy" monostora, a Néa Moní után készült Ag. Apostoli templomnak ez a városfali oldala élőben egészen megdöbbenti az embert. Valahogy ritkán ér véget templomban egy árkád. Vagy árkádban egy templom. Nézőpont kérdése.

A kiadós csavargás után úgy döntök hirtelen, hogy itt helyben vacsorázom meg; az este is nagyon kellemes Pyrgíben.