Chios 7-8. nap (Ag. Fotinis, Ag. Emilianos, Vokaria, Gridia, Ag. Giannis, valamint Agean botanical garden; Daskalopetra, Nagós, Amades, Keramos, Kambia)

További chiosi posztok:
1.nap
2.nap
3.nap
4.nap
5-6.nap
9-10.nap

7. nap

Meglepően felhős az idő reggel ismét, és egész napra ilyet ígérnek. Nem baj, ma úgyse terveztem semmi komolyat. Elmegyek Kamposba futni, majd mielőtt a két eurós belépővel megnézem a nénitai, hangzatos nevű Aegean Botanical Gardent, felkeresem az Ag. Fotinis strandot. Ez népszerű, zsúfolt strand, ergo semmilyen. Továbbra se értem, miért pont ezekre járnak itt...

Mondjuk az északi széle már menő a hófehér sziklákkal és a ki tudja, egykor mi célt szolgáló, sziklába fúrt 'lakokkal'; jellemző módon viszont itt már alig van valaki... Fürdök is itt egyet a kellemes vízben. 

Ezután vetek egy pillantást Ag. Emilianos partjára is. Ez már nem popular, ám mégsem vonzó igazából. 

A Botanikus kert honlapján írják, hogy buszoknak is van parkolási lehetőség. De hogy Nénitán hogy jut keresztül egy busz, azt elképzelni sem tudom...Itt mondjuk már volna hely, az igaz; egyedül vagyok ugyanis.

Viszont spóroltam két eurót. A bódé üres, sehol senki. A honlapon ígért kávézóban, bár az asztalok kirakva, minden csendes, spaletták behúzva. A növényekről szóló táblák kopottak. Pedig látszik, hogy volt erre költve, nem érti az ember, miért van ez csak így itt felejtve. Mindenesetre a kilátás csodás.

Innen a Nénita falu kikötője felé veszem az irányt. Vokariá, a mini halászhajó-pihenő mellett egy kávézó, egy taverna, egy apartman és egy nem túl széles, de egész hosszú, nagyon kedves, természetes árnyékot is biztosító part fogadja a ( nagyon nem sok) látogatót.

 
Bár fent a kertnél, majd Vokarián is már előbukkant a nap, ismét felhős időben érek Gridia beachre, aminél ez nem volt akkora baj...

...innen hamarost megyek is tovább, az Ag. Giannis beachre megyek. Ami tök hangulatos egyébként, van tök jó és népszerű taverna, játszóhely gyerekeknek, pár szép apartmanház, kis kápolna... Egy dolgot hiányolok csak. Mert nézek jobbra,

nézek balra,

de strand, az nincs.

Így végül az első nap már felkeresett Mavra Volián töltöm a délutánt (kiderül, hétvégén se veszélyes itt a helyzet), itt írom meg, napozás közben, a mai nap eseményeit is.

8. nap

Ma ismét északnak (észak-keletnek) veszem az irányt. Először Daskalópetrában állok meg. Egyrészt gyönyörű itt is a víz, kellemes is, megmártózom. De igazából Homérosz szikláját jövök megnézni. Íme:

Azért tárgyilagosan megjegyzik a kő melletti részletes leírásban, hogy 'sokak szerint' a genovai időkből jön a település neve, az olasz 'scoglio', szikla szóból, de ez mindegy, mert a helyiek tudják, hogy nem, mert az iskola, tanítás (scholeio, skália, ilyesmi) görög szavakból jön és azért, mert e sziklánál tanított Homérosz. Jogos; valamiben hinni kell.
A beach viszont továbbra is jó.

Nagós egy kis partmenti falucska (a negyedik abból a négyből, amit megjegyeztem a negyedik napnál; a harmadik, Mármaro végül kimarad, nem tűnik fentről különösebben érdekesnek), és valami csoda! Hangulat, nyugalom, kedves az egész. A part álomszép, remek a víz (tiszta is, szép is, kellemes is). A távolban, a párás látóhatárban pedig hirtelen észreveszem Leszvosz partvonalát, mely visszavisz egy két évvel előbbi üdülésbe; egészen belém költözik az ottani érzés. Innen aztán jó sokáig velem is marad majd a szomszédos sziget, majd csak nagysokára, a hegyekben délnek fordulva, Kambiá után tűnik el. Legalábbis a látóhatárról. 

Muszáj itt Nagósban megülni egy időre. Gondolkozom, tervezgetek, egyenleteket gyártok és oldok (bár inkább nem oldok) meg. Közben észreveszem, mosoly ül ki az arcomra. Jó most itt.

Nagóst az északi oldalról benyúló földnyelv választja el mindössze a hosszú Giósosas beachtől. Ami ismét hozza a magas chiosi strandok szintjét. Sőt, az egyik legszebb vizű part. Tényleg hosszú is, így egyáltalán nem zavaró, hogy a közepén van egy kis organized rész. Főleg, hogy nem szól a zene sem... Végigsétálom a partot, egészen a fent említett földnyelvig. Közben többször is megállok, muszáj kiélvezni ezt a fenséges vizet és a látványos 'körítést'. 

Igazi 'végtelenbe és tovább' érzést nyújt a Chios észak-keleti sarkán történő autózás. Előbb kopár, majd hirtelen píneaerdőbe jutok, és ilyen erdei az a 6 km-es út is, ami Amades strandjára vezet. Itt egy szép kiszögellésben megállok, hogy megegyem a szendvicsemet. A semmi közepén nem számítottam társaságra, azonban két cica is megközelít. Elképzelni sem tudom, honnan kerülhettek ide. Mindenesetre megosztozunk testvériesen az ebédemen. Övék a szalámi, enyém a kenyér és a sajt. 

A strand hasonlatos Giósosashoz, csak éppen teljesen üres. Vagyis csak majdnem: egyrészt itt vagyok én; de a part végén felfedezni vélek még valakit. Ilyen partok, és lényegileg felfedezetlenül... Igazi titkos tipp ez a sziget, akárki meglássa.

Az előzőhöz parthoz és a levezető úthoz is nagyon hasonló Kéramos; csak ez 5 km a főúttól, és itt már van van, ahol a fenyves megritkul és a szigeten oly' elterjedt rekettyés dominálja az utat (micsoda gyönyörű lehet Chios május végén!).

Szembesülök a helyi állatvilággal itt: hol egy hatalmas sáska (már persze sáska technikailag hatalmas) pihen meg az ablaktörlőn, hol egy méretes gyík (persze gyík technikailag csak) pihen az út szélén, hol egy sasmadárt riasztok fel a közeledésemmel, és repül fel mindössze pár méterre tőlem (jah, nagy volt).

A parton nem mondhatom, hogy nincs senki, mert áll egy autó az egyik ház előtt; minden bizonnyal itt élnek. Egészen biztosan nem stresszes az életük..

A part pedig ilyen:

Valamiért jó ötletnek tűnt öltözőbódét is telepíteni. Ez nem jött most be.

Folytatva az utat Kambiá felé, talán a legváltozatosabb szakasz következik. Sajnos ahhoz kéne tudni igazán írni, kéne még vagy negyvennégy jelző, hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, mennyire tetszik. Így beszélnek majd a képek, tessék, vigyétek. 

Kambiánál van egy várrom is, amit kihagyok, talán kár érte. A falut elhagyva következik Chios minden bizonnyal legkeskenyebb útszakasza, nem bánom, hogy pont nem jön szembe senki (mondjuk Nagós óta volt vagy öt autó összesen, úgyhogy nem volt ez annyira nagy siker :) ). De csak pár km ez a rész, utána ismét rendes chiosi lesz a szélesség, miközben ezzel együtt lassan délre fordulok, a Pelineo hegy nyugati oldalára; és idáig kísért Leszvosz, innen már nem látom többet. 

Ahogy tegnapelőtt már tapasztaltam a nyugati oldali körön, hamarosan kopárabb lesz a vidék. Azért nem tűnnek el a fenyők, de erdővé már csak imitt-amott sűrűsödnek, inkább csak pagonyként 'viselkednek'. Miközben nyugat felé egészen holdbéli lesz a táj..

Diefchá után egészen a pitiousi elágazásig (merthogy Diefchá után a főváros felé tartok, dél-keletnek) ismét fenyvesekben visz az út. Méghozzá igen lassan: folyton meg-megállok ugyanis, annyira lenyűgöz amit látok. Talán a mai a legszebb utam.

Chios felé, a pitiousi elágazástól aztán ismét kőrengeteg, csak csipkézésre 'jó' a kevés növényzet. Egészen brutális az egész; csak nézek ki a fejemből, de jó helyen is vagyok.

Ahol komolyabb facsoportok vannak, azok telepítettek, részben biztosan katonai okokból, részben pedig nem tudom, miért.

Aztán egy igazi, amolyan krétás szerpentinen már a fővárost közelítem meg, lassan lezárva ezt a szépségekkel, és a számomra ezen a földön oly' gyakori meditatív érzésekkel telített napot.