2018. február 14., szerda

Montenegró

Az utazásról, és az utazás során érintett városokról (Mosztár és Dubrovnik), itt írtam.

...Igazából elkéstem már ezzel.
Évekkel korábban kellett volna ebbe az országba utazni.
Amikor még legalább részben rejtett volt a tengerparti része is, amikor még a tengermelléken vezető főút jobban ki tudta szolgálni az igényeket, amikor még nem olyan megoldásokban gondolkoztak, hogy zárt luxusszálló legyen a montenegrói tenger legszebb szigete.


(Montenegró előtt és után): Mosztár és Dubrovnik

2005-ben fordult elő utoljára, hogy nyaralni nem repülővel, hanem autóval indultam. Hogy most (most = 2017 szeptember legeleje) miért győzött a saját járgány? Nem a repjegy árak miatt, mert még augusztus legvégére-szeptember elejére is voltak (éppen csak, de mégiscsak) 10 ezer Ft alatti retúrjegyek is Podgoricába. Az ok a montenegrói autóbérlés volt. Irreális árajánlatokat kaptam sorozatban még a helyi kis cégektől is, és az üzletpolitika sem volt mondjuk görögösen laza és barátságos. Tulajdonképpen az olaszországi viszonyokat másolják, csak éppen jóval öregebb gépparkkal. Úgyhogy ez nem volt valami vonzó perspektíva.
Az már sokkal inkább, hogy menjünk sk, de nem fogunk sietni, oda is, vissza is beiktatunk úgy pihenőt, hogy az aktív pihenés is legyen; így odaúton Mosztárban, visszaúton pedig Dubrovnikban töltöttünk el egy kis időt.
Most ezekkel az oda- és visszaúti élményekkel kezdem a beszámolót (plusz az utazással kapcsolatos dolgokkal, mint pl. útvonal), és aztán jön majd egyben Montenegró.

A két közbeikatott helyszínből már világos, hogy teljesen más úton mentünk, mint jöttünk. Oda az Udvar-Samac-Zenica-Szarajevó-Mosztár úton értük el a pihenőhelyünket. Talán ez a leggyorsabb mód a magyar főváros felől, viszont szebb minden bizonnyal van ennél (legalábbis  azt olvasom, hogy pl. Jajce/Jajca felé végig álomszép a táj), ez ugyanis igazából Szarajevó után válik emlékezetessé, ahogy az út a Neretva folyó völgyébe ér. Mondjuk akkor viszont nagyon, tényleg áll-leesős az egész. Hatalmasak a mélységek és magasságok, melyek gazdagon váltakoznak is, csodás a sok zöld és a hófehér sziklák találkozása, és egészen sokkolóan szép a Neretva vize.
Egyébként: egyetlen pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy ne lennénk teljesen biztonságban, leszámítva a traffipaxozó ébereket. Boszniában, bár épül, de még nincs sok autópálya, Szarajevó környékén van már kész egy viszonylag hosszabb szakasz, melynek útdíja kb. 5 eur. Bosnyák márkát váltani nem igazán érdemes, mindenhol lehet szinte kártyával és/vagy euróval fizetni.

Hanem Mosztár... 

2018. január 31., szerda

Valle d'Aosta

...Az úgy volt, hogy valamelyik évben ültem a tévé előtt a Giro d'Italiát nézve, mely éppen keresztülhaladt ezen a régión. Akkor írtam fel a bakancslistára a helyet, majd kezdtem el szépen-lassan az információkat begyűjteni róla, hogy aztán 2017 nyarán pár napot el is töltsünk ebben a speciális hangulatú tartományban.
Ez Olaszország legkisebb régiója, az ország észak-nyugati csücskében fekszik; Itália egyik autonóm tartománya. Nem is igazán olasz; a francia nyelv legalább annyira használatos, bár már ez a tény is asszimulációt mutat: A régió 'anyanyelve' ugyanis a franko-provanszál volt, melyet ma már egyre kevésbé beszélnek sajnos, a köztéri irkák nagyobb része is 'csak' kétnyelvű. Tovább keverve a nyelvi kérdést, van itt egy, alig pár ezer ember által, mindössze három faluban beszélt speciális német dialektus is, a  walzer. Módfelett izgalmas!

Utazás: repülővel Milánóba, ott autóbérlés; onnan szűk két óra autózásra van Aosta. Szállás airbnb (20-30 eurós kuponért itt regisztrálhatsz), picivel több, mint harminc euró volt egy éj, a fővárosban, nagyon csöndes helyen, szép terasszal, modern, tágas lakásban. 


2018. január 26., péntek

Leszvosz Guide

Korábbi bemutatók kevésbé ismert görög szigetekről:

Bajban voltam ennél a posztnál. Talán ezért is készült lassan (az út még 2017 június elején volt). Számomra Görögország egy speciális szeglete Európának. Itt tudok a leginkább kikapcsolni, önmagamhoz visszatalálni, lenyugodni, feltöltődni. Lenyűgöz a hol kopár, hol meghökkentően zöld táj, a szép, és gyakran még kevéssé megtalált tengerpartok, a magától értetődő vendégszeretet, az ínyemre való konyha. Mindezen jóságokat rendre meg is kapom ott, vezessen utam bármerre az országban és a kiterjedt szigetvilágban. Tulajdonképpen egy kivétel volt, a Chalkidiki-félsziget - de az meg annyira turistás, felkapott, és történetileg is annyira 'zavaros' vidék, hogy igazából ez nem volt egy nagy csoda a számomra.

Leszvosz viszont teoretice mindenben megfelel annak, amit én keresek Görögországban. Mégsem lett ebből most kötődés. És igazából nem is tudom megtalálni az okát. 


Mindenek előtt azonban (ha már guide), akkor a hasznosságokról. Eljutás, szállás, miegymás.
Bár tőlünk nincs közvetlen repülés persze, azért nehéznek és drágának semmiképpen sem nevezhető az eljutás. Egyrészt Európából több helyről vannak járatok, olyan városokból is, melyek Pestről könnyen és olcsón elérhetőek. De a legjobb mód azért Athén vagy Thessaloniki felől, ahonnan az Aegean/Olympic párossal, valamint az egyik kis, helyi görög társasággal, az Astrával is el lehet érni. Utóbbinál 40 euró körül van egy jegy per irány, viszont ez feladott csomagot is tartalmaz. A 'nagy' páros esetén jóval nagyobb a szórás, de a rendszeres akciókban Leszvoszra simán lehet 19 eurós jegyeket zsákolni (per irány, és ebben nincs feladott csomag).
Az átszállóhelyek közül Athént az Aegean-nal, a Ryanair-rel és most már a Wizz Air-rel is elérhetjük, Szalonikibe jelenleg csak a Wizz Air repül. Én utóbbit választottam, mivel innen 2017-ben igen kényelmes átszállás adódott, odaúton 5 órás, visszaúton mindössze másfél órás csatlakozással.

2017. február 14., kedd

Lanzarote. A harmadik naptól a hazautazásig

Előzmények itt.
Harmadik nap
E nap reggelén Haría felé indulok, ami a legnagyobb település a sziget észak-keleti végein. Az ezer pálma városának nevezik, merthogy annyi van ott ebből. Mondjuk sziget-szerte ez a fa a természetes növényzet első számú helyettesítője: kertekben, utcán, körforgókban, mindenhol van belőlük rengeteg. Igaz, Hariában aztán tényleg mindenhová ezt ültették, de ezzel együtt sem éreztem jobban ezer pálmásnak, mint Costa Teguisét. De ez mindegy is, mert itt (és erre) vannak egyébként is fák, mit fák, fasorok! Méghozzá abszolút igaziak, nagyok, árnyat adók! Ilyen hely tényleg nem nagyon van még egy ezen a szigeten. :)
Ebben a 'városban' élte utolsó éveit Cézar Manrique, egy általa tervezett villában. Ez látogatható is, tervben is van, de csak később, délután jövök ide vissza, mert mikor odaérek, még messze a fél 11, amikor is kinyit.


Lanzarote. Utazás és első két nap.

Mindezidáig akkurátusan kerültem azt a fajta élménybeszámoló írást, mely a történések sorrendjében meséli el az eseményeket. Most azonban alapjaiban csavarok egyet ezen. Ugyanis nem csak időrendben, de mindjárt az egyes napok estéjén, frissiben és a helyszínen írom le az élményeimet. Későbbre, itthonra már csak az átolvasás, javítás, kiegészítések maradtak.

Az utazás napja
A repcsi délután, késő délután ért Lanzarote-ra, így a mai nap egy gyors helyzetértékelésből, a közvetlen környék felfedezéséből, a szállás elfoglalásából, és egy remek esti futásból állt. Így azt hiszem, ennél jobb helye nem is lehet a praktikus információk közreadásának.


2017. január 22., vasárnap

Algarve 2. Csak a partok.

Az első rész a településekről, homokszobrokról, paratölgyesekről és a tájról itt.
Lagosról nem beszéltem az előző posztban, pedig határozottan város, Algarve nyugati oldalának központja. Azonban ez már inkább a partokhoz tartozik. Ugyanis a városban, vagy a város szélén találhatóak a talán leghíresebb algarve-i beachek, és ezek teszik Lagost nagyszerűvé. És persze alaposan forgalmassá. A város sem rossz hely, sőt, nagyon kellemes, de a partjai...
Bár nem igazán öreg város, ugyanis azt egy 1755-ös földrengés és az azt követő szökőár szinte teljesen elpusztította. Így az összkép talán egy kicsit elegánsabb, mint a többi algarve-i városban, legalábbis én ezt éreztem. Azért maradt a régi városból is valami, például a városfal, a lagosi kormányzók székhelye, a Castelo dos Governadores.