2017. február 14., kedd

Lanzarote. A harmadik naptól a hazautazásig

Előzmények itt.
Harmadik nap
E nap reggelén Haría felé indulok, ami a legnagyobb település a sziget észak-keleti végein. Az ezer pálma városának nevezik, merthogy annyi van ott ebből. Mondjuk sziget-szerte ez a fa a természetes növényzet első számú helyettesítője: kertekben, utcán, körforgókban, mindenhol van belőlük rengeteg. Igaz, Hariában aztán tényleg mindenhová ezt ültették, de ezzel együtt sem éreztem jobban ezer pálmásnak, mint Costa Teguisét. De ez mindegy is, mert itt (és erre) vannak egyébként is fák, mit fák, fasorok! Méghozzá abszolút igaziak, nagyok, árnyat adók! Ilyen hely tényleg nem nagyon van még egy ezen a szigeten. :)
Ebben a 'városban' élte utolsó éveit Cézar Manrique, egy általa tervezett villában. Ez látogatható is, tervben is van, de csak később, délután jövök ide vissza, mert mikor odaérek, még messze a fél 11, amikor is kinyit.


Lanzarote. Utazás és első két nap.

Mindez idáig akkurátusan kerültem azt a fajta élménybeszámoló írást, mely a történések sorrendjében meséli el az eseményeket. Most azonban alapjaiban csavarok egyet ezen. Ugyanis nem csak időrendben, de mindjárt az egyes napok estéjén, frissiben és a helyszínen írom le az élményeimet. Későbbre, itthonra már csak az átolvasás, javítás, kiegészítések maradtak.

Az utazás napja
A repcsi ma délután, késő délután ért Lanzarote-ra, így a mai nap egy gyors helyzetértékelésből, a közvetlen környék felfedezéséből, a szállás elfoglalásából, és egy remek esti futásból állt. Így azt hiszem, ennél jobb helye nem is lehet a praktikus információk közreadásának.


2017. január 22., vasárnap

Algarve 2. Csak a partok.

Az első rész a településekről, homokszobrokról, paratölgyesekről és a tájról itt.
Lagosról nem beszéltem az előző posztban, pedig határozottan város, Algarve nyugati oldalának központja. Azonban ez már inkább a partokhoz tartozik. Ugyanis a városban, vagy a város szélén találhatóak a talán leghíresebb algarve-i beachek, és ezek teszik Lagost nagyszerűvé. És persze alaposan forgalmassá. A város sem rossz hely, sőt, nagyon kellemes, de a partjai...
Bár nem igazán öreg város, ugyanis azt egy 1755-ös földrengés és az azt követő szökőár szinte teljesen elpusztította. Így az összkép talán egy kicsit elegánsabb, mint a többi algarve-i városban, legalábbis én ezt éreztem. Azért maradt a régi városból is valami, például a városfal, a lagosi kormányzók székhelye, a Castelo dos Governadores.


Algarve 1. csak a partokról nem

Jártam Tenerifén. A következő idénytől lett Budapestről közvetlen járat.
Jártam Gran Canarián. A következő idénytől lett Budapestről közvetlen járat.
És jártam tavaly szeptemberben Algarve-on. Idén tavasztól van Budapestről közvetlen járat.
Na most. Belátható idejű terveim között szerepel az Azori-szigetek. Esetleg érdemes lehet várnia vele annak, aki odakészül. :)


2016. december 26., hétfő

Gavdos guide

Kapcsolódó írások ehhez a poszthoz: mindenekelőtt a két krétai írás, hiszen a nagy szigetről utaztam át ide. Ezek itt és itt olvashatóak.

De előzménynek számít, már úgy jellegükben, két korábbi 'guide', melyek - ahogyan majd ez a poszt is teszi -, szintén viszonylag kevéssé ismert, ám annál izgalmasabb és vonzóbb görög szigetet mutat be: Ikaria és Chalki.

Gavdos, a legdélibb lakott görög sziget (mondjuk ha a nem lakottakat is számítjuk, akkor is ez a legdélibb :) ), Kréta dél-nyugati partjai alatt található, 33 km2 a területe, és a hozzá legközelebb eső Sfakia kikötőjéből szűk 50 km-re és 70-120 percre (függően, hogy milyen hajóval tesszük meg az utat) fekszik. Kísérője is van, Gavdipoula, vagyis 'Gavdoszocska', ami szinte teljesen kopár és persze lakatlan szikladarab a sziget észak-nyugati oldalához közel.

2016. november 19., szombat

Krétai képek, folytatás.

Első rész ITT.
Ezerkilencszázkilencvenhatban Stavrosban szálltunk meg. Ez északon van, Chania közelében, a kerek formájú Akrotiri-félsziget északi oldalán. Igazi világvége hely volt; emlékszem, több útitárs nehezményezte is ezt, mert a buliközpontok jóval arrébb estek. A Zorba,a görög című filmből ismerhető ez a vidék; minden giccses görög est alapvetése az a szirtaki, ami ebben a filmben csendült fel először (lévén ez nem nép, csak népies dal), méghozzá éppen Stavros partjánál, itt kezd táncba 'a görög'.
Hogy ez a hely mivé lett! :o Én nosztalgiázni mentem ki oda (sőt, még azt is terveztem sokáig, hogy majd egy-két-három éjszakát itt is töltök el, szerencsére másképp döntöttem), gondoltam felkeresem az egykori szállást, ténfergek egy kicsit, átbeszélem magammal az eltel két évtizedet... Na, ebből nem lett semmi. Siófok-Aranypart egy nulla ehhez képest. Nem is értem, miért nincsenek még itt úgy igazán a magyar irodák...Műfűvel terített beach-bárok, giccs-vidámpark, upsz-upsz zene, beállított hajkoronák, műmájerek, na persze emelt árak... És a part bejáratánál egy ember nagyságú fénykép Anthony Quinnről, hirdetve, hogy ez itt kérem szépen Zorba partja... 
Hát nem. Ez a leghatározottabban nem az ő partja. 


Krétai képek

Nem olyan könnyű Krétáról beszámolót írni. Merem állítani, számomra még személyiségformáló is volt ez a sziget, ráadásul (vagy éppen ezért) végigkíséri a teljes felnőttkoromat. De ez csak személyes 'vallomás' volt, a nehézséget nem ez adja, a nehézség tisztán gyakorlatias. Még magyarul is kismillió információ szerezhető a szigetről, lévén népszerű turistacélpont Magyarországról. Számtalan a különböző színvonalú és tartalmú útikönyvek száma, de online is végtelen a tartalom. Van magyar nyelvű általános összefoglaló is a szigetről, de ebben a témában történetesen végtelenül jól használható az index utazási fórumának Kréta topikja is. Aki azt végigolvasva nem tud meg minden fontosat, érdekeset és különlegeset a szigetről.. na most ezt nem tudom értelmesen befejezni, a lényeg, hogy olyan nem létezik. :)


Ráadásul, az ilyen beszámolók, mint amiket többségében én is szoktam írni, felettébb szubjektívek, és általában sem törekednek a teljességre. Kiváltképp megvalósíthatatlan ez ebben az esetben, hiszen a sziget annyira sokarcú, annyira méretes, annyira nehezen bejárható, hogy erre maximum törekedni lehetne.
De most nem is fogok törekedni ilyesmire. Ehelyett kimaxolom a szubjektív nézőpontot, és mindössze egy-egy megélt pillanatra, vagy a sziget egy-egy mini vagy mikro részére fogok fókuszálni, és ezeket egyszerűen sorba rendezem.