Kalymnos. A szivacsbúvárok és a sziklamászók görögországi központja. Előbbi ugyan már leáldozóban és inkább marketingfogás mára (természetesen minden is tele van helyi szivacsokkal), utóbbi viszont még erősen felfutóban. Mindenesetre valóban igen sok mászót látni, amin egyébként nem is lehet csodálkozni. Miközben alant csoda szép a tenger, a sárgás, fehéres, erősen a függőlegeshez közelítő, égbe törő szikla meredélyek biztosan nagyon hívogatóak lehetnek (annak, aki nem bír tériszonnyal :) ).
Gondolkoztam, megér-e egy külön posztot a Kalmynos melletti két kicsi sziget, Telendos és Pserimos, vagy csak applikáljam be őket a kalymnosi posztba. Végül úgy döntöttem, legalább eképpen felhívom rájuk a figyelmet, mert egy-egy rövid utazást feltétlenül megérnek.
Jesolo. Vagy ha már Görögország, akkor Parália Katherini. Minduntalan ezek a helyek jutottak eszembe Kószon. Pedig ezzel a jellemzéssel túlságosan is szigorú vagyok, hiszen a többnyire ugyan átlagos (miszerint sem különösebb problémával, sem különösebb truvájjal nem rendelkező) strandok mellett természeti, de különösen kulturális látnivalók is akadnak a szigeten bőven (igaz, a fent említett két helyhez is köthető ilyesmi, hiszen előbbi esetén ott van főként Velence és a lagúnák, utóbbinál pedig mondjuk a Meteorák vagy az Olympos-hegység.
Szóval végtelenül turistás, na. Azonban érzetre másképp az, mint ahogy a többi, ezzel a jelzővel szintén jellemezhető görög térség vagy sziget. Azokon megfordulva többnyire az volt az érzésem, hogy volt ott speciális légkör egykor, csak feloldódott a turizmus évtizedei alatt. Kósz pedig olyan, mintha mesterségesen hozták volna létre a semmiből, mintha nem lett volna hagyománya. Hangulattalan; görög hangulattalan. Miközben ez a hagyomány mentesség nagyon nem igaz, hiszen az egyik legrégebben lakott sziget, komoly, mind görög, mind római kori antik múlttal. Úgyhogy nem tudom igazából szavakba ölteni, mi végre is jött ez az érzés, mindenesetre így volt. Egy sok évvel előtti görög beszámolóban írtam, hogy a síkvidék nem áll jól Görögországnak; Kósz nagyobbik része ilyesmi, úgyhogy talán ez is belejátszott; főként, hogy ahol viszont hegyvidéki a környezet, mindjárt más volt az összkép.
Sokáig nem volt egyszerű eljutni a Szporád-szigetcsoport szigeteire; legalábbis értelmes áron. Aztán a legnagyobb és legdélebbi tagjára, Skyrosra ez pár éve megoldott lett, ám az igazán ismert szigetek továbbra is kihasználták az első Mamma mia! film népszerűsítő hatását (ugyanis azt a mozit ebben a térségben forgatták. Skiathos mellett a szomszédos Skopeloson, valamint a másik irányban a Pelion-félszigeten).
2022-től (de legalábbis 2022-ben) azonban ez megváltozott, mert Bécsből lett közvetlen Ryanair-járat Skiathiosra, ahonnan pedig mind Skopelos, mind a részben természeti rezervátum Alonnisos is könnyen és gyorsan elérhető. Én június elején utaztam, ekkor a repcsi is gombokért volt (de ahogy most lecsekkoltam, ez a főszezonra már nem mondható el; mindenesetre ez egy új opció, ami ha megmarad, akkor minden bizonnyal lehet majd találni évről-évre jó lehetőségeket).
Ami elmondható Skiathosról azonnal (és ez igaz a két másik mamma miás, fent megnevezett szomszédjaira is): brutálisan zöld. Valószínűleg a szintén zöld 'alapszínű' Jón-szigeteknél is inkább az. Kis mérete ellenére rengeteg strandja van, melyek egytől-egyig képeslap-szintűek (más kérdés, hogy néha alig látni valamit is az umbrellaerdőtől - de erről majd később). Ahhoz képest, hogy mennyire felkapott lett, mely mindenféle luxus apartmanok és high-tech kávézók képében is megjelenik, meglepő, hogy aszfalt út csak a sziget keleti oldalán van. A szállás és az autóbérlés esetén nem feltétlenül, de a tavernáknál érződik az árban is feljebb kalibrálás (például a Pelionnal összevetve).
Számos part nem érhető el a szárazföldről semmilyen módon; ilyen a sziget egyik legismertebb strandja, a természetesen filmszereplő Lalaria beach is. Szóval, ide hajó kell; ebből indul számos, számos útvonalon minden reggel, függően a tartalomtól (vagyis hogy hová megy még az adott hajó) 12-30 euró között. Ha szerencséd van és éppen kifogod azt a hajót, ami legelőször ér ide, akkor még módodban lesz igazán látni,
Nagyon izgalmas májusban északra utazni; kétszer élet át egy szezonban a tavaszt. Miután itthon már réges-rég elvirágzottak a tavaszi virágok, a nárcisz, a tulipán, az aranyvessző, véget ért már hetekkel ezelőtt a cseresznyefa virágzása éppúgy, ahogy az orgonáé - Lettországban mindez csak most, csak ilyenkor, május derekán történik meg.
Annyiban is érdekes ez innen, Magyarországról nézve, hogy mintha az egész összecsúszna: akkor, amikor nálunk fentiek színesbe borulnak, lomb, zöld még nagyon mérsékelten van. Ott viszont ebben kisebb a lemaradás a hazai viszonyokhoz képest, ami végképp egy végtelenül üde összhatást és -érzést biztosít.
...Hanem az időjárás. Mind az utazásom előtt, mind utána csodálatos idő volt, míg az én négy napom alatt...nem. Kettőn gyakorlatilag végig esett, volt, hogy annyira, hogy abszolút az apartmanban ragasztott a nap jó részén.
Így az észak-keleti csoda strandokra, a Smaragd partra (Costa Smeralda), vagy a Maddalena-szigetekre el sem jutottam.
- Fuerteventura egy mondatban: egy egyébként egész nagy sziget (nagyobb, mint Gran Canaria), aminek a 'teste' kevésbé izgalmas, miközben karibi és trópusi szépségű sok-sok helyen a partvidéke.
